Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 6. • Újjáélesztési kísérlet • Hullámzó közegben Városvédelem, civil módra Eredményekről, gondokról és tervekről beszélgettem dr. Oldhné dr. Bélúdi Ilona egyetemi tanárral, az egyesület elnökével, Szűcs László titkárral és Kiss Lajos területi főépítésszel, az elnökség tagjával. Bélúdi Ilona: - Szomorú és elkeseredett vagyok. Egyremásra tapasztalom, hogy ezt a várost nem szeretik az itt élők. Nagyrészük érdektelen, közömbös. Nem törődik környezetével, inkább szennyezi, mint ápolja városát. Az egyesület eredménytelenségében nem csupán a vezetés felelőssége róható föl. Hiányzik a háttér buzdító ereje, s ez a hiány engem lehangol és megbénít. Nagy reményeket fűztem a rendszerváltáshoz, de be kell látnom, most sem könnyebb a helyzetünk. Az önkormányzat tagjai egymás elleni ádáz harcokban fárasztják egymást ahelyett, hogy sokakat érintő városi problémák megoldásán fáradoznának. A/ egyesületnek tíz esztendő alatt nem sikerült szereznie egy helyiséget, ahol megvethette volna a lábát, ahol várhatta volna a város polgárainak jelzéseit, ahonnan kiindulhatott volna tevékenysége. Nem lennék igazságos, ha nem említeném meg, hogy az utóbbi hetekben néhány pozitív jelre is felfigyelhettem: ápolt parkokra, virágos ablakokra, rendezett terekre. Szűcs László: - Jogos a pesszimizmus, valóban az egyesület csak tucatnyi embert tudott megmozgatni, rendszeres városvédő és -szépítő munkára sarkallni. Úgy gondolom, céljainkat nem adhatjuk fel, a • M X W Z.. {STüfeKfeV * . JC.-.Í Tőt* *ffcfcy£j EST* ik«Üi Fotó: Schmidt Andrea Éppen tíz évvel ezelőtt alakult meg Szeged legújahhkori történetének első civil szervezete, a Szegedi Városszépítő' Egyesület nagy elánnal, hatalmas tervekkel, több mint 130 taggal. Fölvállalta a politikai ellenzék szolid szerepét, hiszen a 80-as évek első felében még bátorság kellett ahhoz, hogy fölszólal janak az utcanevek megváltoztatásáért, az egyetemalapítók dombormiivének v isszahelyezéséért, a Tisza Lajosmonogram fölhelyezéséért a színház homlokzatára, a Korsós lány restaurálásáért és új helyen történő felállításáért, a lló'sök kapujának rehabilitációjáért, a klebelsbcrg-emléktábla újrafaragásáért, és sorolhatnánk. Természetes, hogy falakba ütköztek, az idő csak lassan érett meg elképzeléseik valóra válásához. De kétségtelen tény és elvitathatatlan érdem, hogy a Városszépítő Egyesület tevékenysége immár kitörölhetetlen Szeged históriájából. \ kezdeti hullámhegyet hosszas melypont követte, elveszett a tömegbázis, esetlegessé váltak az akciók. A rendszerváltás friss léghuzatáhan egyre-másra alakultak az újnlvh es ujabb civil szervezetek, s az úttörőnek számító városszépítők mindinkább háttérbe szorultak. Most közgyűlésre készülnek. Egy élesztési kísérlet tanúi lehetünk - reményeink szerint sikerrel születik újjá az egyesület. kor kívánalmaihoz és a körülmények lehetőségeihez kell alkalmazni az. egyesületi tevékenységet. Tömegbázis nélkül is hatékonyan működhet akár egy törzsasztal is, ahol „négyöt magyar összehajol", stafétaként terjed a lokálpatrióta gondolat. az aggódás vagy épp a lelkesedés, s ez az aktivitás másokat is bekapcsolhat e vonzáskörbe. S hadd mondjam meg, egy jó társaságban még álmodni is érdemes. Kiss Lajos: - A városszépítő egyesület furcsa metamorfózist él át. A politika diktatúráját a pénz arroganciája váltotta fel. Ennek a változásnak ellent kell állni és épp a közösen vállalt felelősség és a társadalmi nyilvánosság erejével mindent meg kell tenni Szeged értékeinek óvása, születő karakterének ápolása érdekében. Kapcsolatokat kell keresnünk a többi polgári egylettel, művészeti egyesülettel, szakmai szervezettel, hogy egymást támogatva, mindenki a maga területén segítse Szeged megújulását. Sokféle elképzelést dolgoztunk ki. melynek központi gondolata a városvédelem és városszépítés, de nem vállalhatjuk át a köztisztaság problémáit, a különböző hatóságok és városi szervek hivatali teendőinek elvégzését és tartózkodunk politikai akcióktól is. Programunkat a közeljövőben nyilvánosságra hozzuk, s kérünk minden városát szerető polgárt, hogy rokonszenvével. aktív részvételével, egyesületi tagságával támogassa elképzeléseinket. T. L. MedCARDaz életmentő kártya Egy autóbalesetnél életet menthet, ha a mentős már a baleset színhelyéről értesíti a sérültet fogadó klinikát, kórházat a sérüli vércsoportjáról. Eszméletvesztés esetén nem mindegy, hogy a kontaktlencsét leveszik-e a beteg szeméről avagy sem, merthogy megsértheti a szemet. A gyógyszerallergia ismerete a rosszullétet vagy balesetet szenvedett embernél életbevágóan fontos. A többi között a vércsoport, a kontaktlencse viseletének jelzése, a gyógyszer- és egyéb allergia is szerepel azon a hitelkártyához hasonló kis műanyag lapon, amelybe egy szabad szemmel is olvasható mikrofilm van beépítve. Magyarországon alig két hónapja kezdték el terjeszteni a Nyugat-Európában és a tengerentúl már évtizedek óta létező MedCARD elnevezésű egészségügyi kártyát. A mikrofilmen mindazok az adatok szerepelnek, amelyek balesetkor vagy más veszélyhelyzetben az orvost segítik, s amelyek nélkülözhetetlenek a gyors beavatkozáshoz szükséges döntésében. A kártya tartalmazza a tulajdonos személyi adatai mellett.- a tulajdonos óhaja szerint -, a baleset vagy rosszullét esetén értesítendő személy, orvos, illetve kórház nevét, címét és telefonszámát. Külön-külön rubrikák állnak rendelkezésre a vércsoport, a cukorbetegség, a lezajlott infarktus, a magas vérnyomás, a gyógyszer- és egyéb allergia, a rendszeresen szedett gyógyszerek feltüntetésére. A betegségek rovatba egyébként beírható az is, ha a kártya tulajdonosa hozzájárul szerveinek halála utáni kivételéhez és átültetéséhez egy másik ember szervezetébe. A MedCARD-ot - amelynek ára 380 forint - a világon mindenhol elfogadják hiteles, megbízható egészségügyi információ-tárként, s igaz külön árért, de elkészítethető angolul vagy németül. Minden MedCARD mellé jár egy - sajnos csak egy - matrica, amit autón-éppen úgy, mini iskolatáskán el lehet helyezni. Fontos e jelzés „viselete" azért, mert a mentősök, orvosok valamennyien ismerik ezt a matrica-jelet, s azonnal tudják, hogy viselőjénél megtalálható az életmentést segítő MedCARD. A kártya terjesztői körének szélesítése a cél. mert a MedCARD árusítói - akik minimális haszonért dolgoznak - nem házalnak, csupán ismerőseik, barátaik körében terjesztik a kártyát. Arra törekszenek, hogy minden esetben további terjesztőket vonjanak be a hálózatba, s így tudják mind több és több emberrel megismertetni a MedCARD-ot. Az ideális az lenne, ha az ország valamennyi polgára - gyerekektől a legidősebb korosztályig - zsebében ott lenne a kártya, amely egy napon megmentheti az életét. K. K. Irgalmas halál, vagy szenvedésre ítéltettünk • Az eutanázia eredeti jelentése szép halál, de miként határozható meg orvosilag? Pap Ilona: - Orvosi értelemben akkor beszélünk eutanáziáról, ha a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő és erős fájdalmakkal küszködő beteg vagy hozzátartozója - kérésére az orvos a halálba segíti a szenvedőt. Aktív eutanáziáról beszélünk, ha az orvos a betegnek olyan gyógyszert ad, amitől az meghal, azaz megöli a beteget. A passzív eutanázia, amikor az orvos nem adja meg a szükséges kezelést páciense számára. Például lekapcsolja a lélegeztetőgépet, nem táplálja a betegét, vagy a kábító fájdalomcsillapítóknak a mellékhatásait kihasználva rövidíti meg a beteg életét. Nevezetesen, a fájdalomcsillapítókkal lassítja a szívműködést, a légzést. Persze azonnal hozzá kell tennem, hogy Magyarországon az eutanázia minden formája tiltott. • Az eutanáziát, illetve ezt a felosztást elftfgadja a keresztény vallás? Somfai Béla: - Ez az osztályozás nem fedi a fogalmat világosan. Az. 1980-ban kiadott vatikáni nyilatkozat sem tesz különbséget az aktív és passzív eszközök között az eutanázia meghatározásában. E nyilatkozat szerint, ami az eutanáziát a jogos orvosi beavatkozástól, illetve a felesleges orvosi kezelés megszüntetésétől megkülönbözteti. az a szándék. Az eutanázia szerintünk olyan cselekedetet vagy cselekedetmulasztást jelent, amely önmagában, v agy a cselekvő szándék - I övetke/téhen halált okoz a/> zzol s/envedés mi; i lehetős . nek véget vessen. Számunkra tehát a cselekvő szándéka a lényeg. Ám nem elég a halál előidézésére és a szenvedés csökkentésére irányuló szándék megkülönböztetése, hanem a megfelelő eszközök kiválasztása is lényeges. Tudjuk, hogy az orvostudomány ma használatos eszközei egyaránt alkalmasak a szenvedés csökkentésére és az élet megrövidítésére is, vagy az élet és az elkerülhetetlenül velejáró szenvedés meghosszabbítására. A ,jó halál" keresztény értelemben vett jogát a haldokló emberi méltóságának biztosítása jelenti. Ám gyakran előfordul, hogy éppen e méltóság kerül veszélybe az alkalmazott életfenntartó eszközök és fájdalomcsillapítók alkalmazásával. • A keresztény erkölcs szerint a szenvedésnek van értelme, szenvedéseinkkel Krisztus szenvedését követjük, de ki döntheti el, meddig elviselhető a szenvedés? S. B.: - A kereszténység szempontjából a szenvedésnek két oldala van: a bűn következménye, ugyanakkor a megváltás eszköze. A hívőt mi arra biztatjuk, hogy ha el tudja kerülni a szenvedést, akkor kerülje el, ha viszont nem képes elkerülni, akkor viselje el. Ma már kevés olyan fizikai fájdalom létezik, amelyet nem lehet az elviselhetőségig csillapítani. • Az orvos tapasztalatai ezt igazolják? P. I.: - Létezik olyan erős fájdalom, amit nem lehet az. elviselhetőség határáig csillapítani. Angliában a közeli múltban zajlott egy ezt igazoló orvosper. A betegnek, aki gyógyíthatatlan ízületi gyulladásban szenvedett - s olyan Többféle jelzővel illetik: szép, kegyes, irgalmas, merthogy lehet a halál ilyen is. Megváltó akkor, amikor az életből már csak a fizikai fájdalom, a gyötrelem marad. Az eutanázia, a „szép halálba" segítés az orvosetika és a jog mindmáig legvitatottabb kérdése. A közelmúltban Szegeden megrendezett jogorvoslás konferencián dr. Pap Ilona, a SZOTE belgyógyászati intenzív osztályának adjunktusa a gyakorló orvos szemszögéből, dr. Somfai Béla. a Torontói Egyetem teológiai fakultásának professzora a keresztény erkölcs szempontjai szerint „elemezte" az eutanáziát. Őket kértük beszélgetésre. előrehaladott állapotba került, amikor már nem segített a morfium a család kérésére a kezelőorvosa halált okozó szert adott be. Hiába tanúskodtak a hozzátartozók, hogy ók kérték meg az orvost az aktív eutanáziára, hiába győzködték a bíróságot, hogy a beteg egész nap és éjjel nyüszített a fájdalomtól, az orvost elítélték. Valószínűleg az orvosi kamarából is kizárják, ami azt jelenti, hogy többé nem praktizálhat. A történetet annak bizonyítására mondtam el, hogy az orvos bármennyire is aláírja: létezik elviselhetetlen fájdalom - gyilkossá mégsem lehet. • Volt már hasonló esete, amikor a beteg vagy a családja eutanáziára kérte önt? P. I.: - Az intenzív osztályon lényegesen kevesebbszer merül fel az eutanázia kérdése, mint például a daganatos beteget gyógyító belosztályokon. Persze húszesztendős praxisom alatt előfordult eutanáziakérés. Legutóbb egy krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegünk könyörgött, hagyjuk meghalni, kapcsoljuk ki a lélegeztetőgépet. Ha én ezt megteszem, meggyilkolom, hiszen egy tüdőbeteg ember esetében nem állíthatom, hogy semmiféle lehetősége nincs már. csak a halál. Számomra ezek rettenetes helyzetek, de nincs más lehetőségem, minthogy reményt adjak a betegnek. beszélgessek vele, mert ez hihetetlen erőt ad neki. • Az adjunktusnő mit tudna elfogadni az irgalmas halálba segítés módjaként? P. I.: - Esetleg az asszisztált öngyilkosságot, ami alatt az értendő, hogy az orvos segíti hozzá a beteget olyan gyógyszerhez, amellyel be tudja fejezni az életét. Svájcban az eutanáziának e formáját megtűrik olyan esetekben, amikor már csak a beteg szenvedése hosszabítható az életben tartással. Ilyenkor a beteg éjjeliszekrényére teszik a halálbasegítő gyógyszert. Ha akarja, beveszi. Én úgy gondolom, ha valaki tiszta tudattal dönti el, hogy nem bírja tovább elviselni a szenvedést, akkor legyen joga befejezni az életét. E döntéshez a tiszta tudaton kívül az szükségeltetik, hogy a beteg ismerje az életkilátásait, a lehetőségeit. Sajnos, KeletEurópában az a „szokás", hogy az orvosok „ködben" tartják a beteget, eltitkolják előle az igazságot. Éppen emiatt nálunk is az asszisztált öngyilkosság csak azután lenne elképzelhető, amikor megváltozik ez az orvosi szemlélet. • Nálunk viszont az ágyhoz kötött szenvedőnek, még az öngyilkosság lehetősége sem adatik meg. P. I.: - A beteg csak egyetlen utat választhat, hogy hazamegy. Ehhez van joga, de hát ez ugye abszurditás egy kínok között vergődő, sokszor mozdulni is képtelen ember esetében. - A doktornő által említett asszisztált öngyilkosságot, miként ítéli meg a Professzor Úr? S. B.: - A keresztény vallás egyetlen olyan cselekedet sem fogad el, amely az élet véget okozza. Az eutanázia és öngyilkosság csak árnyalataiban és módszereiben különbözik egymástól. Számunkra minden rossz, ha egyetlen célja az, hogy a szenvedésnek véget vessen. A keresztény meggyőződés szerint, a szenvedésnek van értelme. • Úgy tudom, az asszisztált öngyilkossághoz némileg hasonló eutanázia-módszert engedélyeznek az ön választott hazájában, Kanadában. S. B.: - Kanadában a betegnek megvan a joga arra, hogy visszautasítson olyan kezelési formákat, módokat, amelyeket elviselhetetlennek tart. Az orvosnak is joga van ahhoz, hogy a felesleges kezelést visszavonja. Ha például úgy ítéli meg egy kómában levő beteg esetében, hogy csak a fizikai életét hosszabíthatja, de meggyógyítani nem tudja, akkor visszavonhatja a felesleges kezelést. Kanadában az orvos-jogi feltevés szerint ugyanis, a kezelés egyfajta beavatkozás a beteg magánéletébe, s éppen ezért kell a kezelés folytatásának a szükségességét bizonyítani. Nevezetesen azt, hogy a kezelésre a betegnek szüksége van, mégpedig azért, mert abból haszna származik. Ontarióban törvény teszi lehetővé azt, hogy bárki rendelkezzék arról, ha öntudatlan állapotba és gyógyíthatatlan helyzetbe kerül, akkor milyen kezelési módokat, illetve eszközöket nem fogad el. Kalocsai Katalin