Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. MÁJ. 24. • Bosznia Öthatalmi megegyezés Izetbegovic elfogadhatatlannak minősítette a tervet Nyugati hatalmak és Oroszország egyetértésével fegy­veres lépések helyett az eddigi módszerekkel: boszniai védett övezetekkel és a szerbek utánpótlásának elvágásá­val próbálják korlátozni, majd megoldani a délszláv válságot. Ezt jelentette be szombaton, háromnapos tanácskozásaik után az amerikai, az orosz, a brit, a francia és a spanyol külügyminiszter. • Hogy mennyit lehet az ügyben eljáró nyomozók szám­lájára írni, azt így utólag már nehéz kideríteni. Annyi bi­zonyos, hogy a tanúkihall­gatások a gyanúsítottak jelen­létében történtek. Név nélkül néhány véle­mény azoktól, akik annak ide­jén valami módon kapcsolatba kerültek a Fódi-gyilkossággal. Szabálytalanságok sorozatban Egy nyomozó, akinél itt telt he a pohár: - Sokat emlegetett ügy volt... Tisztában vagyok vele, kik a gyilkosok, de ennyi idő után már vajmi keveset lehet tenni. Még hozzáteszem, a/.t is soron követtem, kiből mi lett az évek során. Tudom, hogy a tetteseket Kiskunhalason és Zsanán kell keresni. Hogy vesznek-e annyi fáradságot a szegediek, hogy ismét tegye­nek lépéseket, ki ludja... Ennyi elvárható lenne. Nyugdíjas rendőrtiszt: - Ha azon a napon vagy egy héttel később én kapom meg az. ügyet, a tettesek már letöltötték volna büntetésüket. Vagy egyikük hiányozna, mert fel­akasztották volna. Törvé­nyesen... De van még egy megoldás. A főnökeim szóltak volna, hogy álljak le, és most én mondanám a megoldást... Egy tanú a kihallgatottak közül: - Azért nem vállalom a mondottakat névvel, mert még most is kiráz a hideg, ha a rendőr szót hallom. Kétszer fél napot álltam a decemberi hi­degben 1971-ben, mire rábó­lintottam akaratukra, és vissza­vontam a vallomásomat. De ha mindenki beszél, akkor én is beszélni fogok. Mert maga elmegy, mi meg itt maradunk. Aztán egyik éjszaka ballagunk hazafelé, és úgy járunk, mint a volt barátom. Ott találnak a kerítésen, felakasztva. Másik tanú, aki többet tud, mint amit elmondott: - Azt is tudom, ki adta a boxert kölcsön a társaság egyik tagjának. A hideg kirázott, amikor ezt elmondtam, és az egyik kihallgató rám nézett. Aztán kint várakozhattam, mígnem el kellett felejtenem az egészet. A pusztamérgesi utca em­bere: - Maga ugyancsak felka­varta a közvéleményt... De azt várja mindenki, hogy a tettesek nevét nyilvánosságra hozzák. Mert. végre el lehet mondani, hogy a fiú nem az apai szi­gortól való félelmében lett öngyilkos. Megölték. Aztán eltussolták az ügyet. Kinek állott érdekében? Ez egy kis közösség. Itt rettegésben élt a nép, és a nyomait még ma is megtalálja. Végigcsinálja? De akkor vigyázzon az egész­ségére... És végül a helyszín A kerítés még úgy áll, mint huszonkét esztendővel ezelőtt. Csak éppen tavasz van és nem télelő. Az út szélét kijavították. • A elfogadott közös lépések azt jelentik, hogy az amerikai kormány feladta korábbi, az európaiak és Moszkva által elutasított elgondolásait, hogy a bosnyákok fegyverzésével és légicsapásokkal egyenlítsék ki az erőviszonyokat, és kénysze­rítsék békére a szerbeket. Bili Clinton elnök elgondolását egyébként az amerikai katonai vezetés is ellenezte. Az új terv a régi, Vance-Owen megköze­lítésre, a fokozatosságra és Bosznia felosztására épít, amit a szerbek ismételten elutasítot­tak. Ehhez járul a francia indítású kezdeményezés, hogy a még bosnyák kézben maradt városokat (köztük Szarajevót), azok lakosságát megvédik a további szerb hódításoktól, megerősítve az ott állomásozó ENSZ-erőket. Az amerikai kormány, amely szövetségesei sürgetése ellenére sem hajlan­dó békefenntartókat küldeni, csak arra vállalkozott, hogy az ENSZ-katonák megtámadása esetén, külön felkérésre segít azokat légierejével megvédeni - tehát a polgári lakosság védelmében nem avatkozik be. A külügyminiszterek Washing­tonban a sajtó elolt hangoztat­ták, hogy a növekvő nyomás • „Mini parlament" Két táborban Nem tudott határozni szom­baton saját működési szabály­zatáról a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) belső parlamentszerű, legfőbb döntéshozó szerve, a Szövet­ségi Képviselők Tanácsa. Bár a legtöbb pontban egyetértés mutatkozott, az ülésezéshez és a határozatképességhez szük­séges létszám kérdésében két táborra szakadt a testület, és végül a szavazás időpontjában már nem is volt határozat­képes. így a jelenlévők csak abban tudtak egyetérteni, hogy a szabályzatnak egy következő ülésen esedékes megszavazá­sáig a többi pontokat - ame­lyekkel kapcsolatban nagy­jából konszenzus volt ­amin a jegyzőkönyv szerint a fiú motorja megcsúszott és elvágódott. Ha igaz lenne az, amit a nyomok alapján meg­elsősorban a szerbekre irányul, akiket - úgymond - máris elszigeteltek a civilizált világ­tól, de figyelmeztették Horvát­országot: amennyiben továbbra is támogatja a Boszniában har­coló horvátokat, azok etnikai tisztogatását, Zágráb ellen is nemzetközi rendszabályokat hozhatnak. A miniszterek rámutattak: az ENSZ korábbi határozatai alapján azt várják a szerbektől, azok visszavonulnak minden, erőszakkal elfoglalt területről ­ez a rendszabályok feloldásá­nak előfeltétele. Szarajevó az tekintsék a Képviselők Taná­csa működési alapjának, a vitatott kérdést pedig addig tisztázzák. A testület számos tagja fejezte ki aggodalmát egyrészt azzal kapcsolatban, hogy ismé­telten igen sokan hiányoztak a tagok közül és ez lassan króni­kus problémává válik, más­részt azzal, hogy a Képviselők Tanácsa ezúttal sem tudta elvégezni a maga elé tűzött munkát. A konfliktus gyökere abban rejlik a megfigyelők szerint, hogy két vélemény csatázik, az egyik elsősorban a gyakorlati szempontokra hivat­kozva az egyszerű többség elvét próbálja érvényesíteni, míg a másik abból indul ki, hogy a fontos döntéseknél minél nagyobb konszenzusra kell törekedni, és ezért fenn kell tartani a kétharmados, minősített többséget. állapítottak, innen tizenhat métert csúszott Fődi István. A ruhái viszont ezt cáfolják. Igaz, ha fellökték, akkor az ostrom egyik legszörnyűbb napját élte át szombaton: a helyi rádió közlése szerint ki­lencen meghaltak, és mintegy százan megsebesültek a szinte folyamatos szerb ágyúzás kö­vetkeztében. Zlatko Lagum­dzija boszniai miniszterelnök helyettes - aki szombaton szin­tén megsebesült - szerencsére már túlvan az életveszélyen. A boszniai kormány a sza­rajevói tüzérségi támadással kapcsolatban a nemzetközi kö­zösséget hibáztatta, hangoztat­va, hogy határozatlanságával és tétlenségével újabb akciókra Mihail Gorbacsov közölte: kész ismét a politika porond­jára lépni akár hazájában, akár - felkérés esetén - a jugoszlá­viai konfliktusban. Vasárnap megjelent lapin­terjújában, amelyet a párizsi Le Journal de Dimanche közölt, az egykori szovjet vezető ki­jelentette: ha a társadalom erre felhatalmazást ad, ismét össze­állhat azoknak a demokraták­nak a csapata, akik 1985-ben útjára indították a reformokat az akkori Szovjetunióban. - Ha a társadalom arra a következ­tetésre jut, hogy Gorbacsovnak ezentúl más szerepet kell játszania, ezt megfontolás tár­gyává tenném. Ha azonban nem érkezik ilyen jelzés, nem akarom személyemet előtérbe tolni - mondotta a politikus. Hozzátette: sok dologgal fog­árokba eshetett - akkor még volt - és a füves talajon nem horzsolódik a nadrág. Az ötösfogat pillanatok alatt végzett áldozatával. Boxerrel halántékon vágták, amitől a fiú esetleg a helyszínen meghalt. Ketten talán a helyszínen maradtak, hogy a piszkos mun­kát, tehát az akasztást elvé­gezzék. Húsz évvel ezelőtt a mai fák még cserjék voltak. Nem ma­radt más, a kerítésre kellett felakasztani a szerencsétlen fiatalembert. A társaság egy része elviharzott, ki erre, ki arra. Ketten a földeken keresztül menekültek. Csaknem másfél óra eltelt, mire az áldozatot észrevették. Ez. idő alatt né­hány gépjármű elhaladt a par­kfrvilágításra kapcsolt gép­jármű mellett, de senki nem vette észre a tíz méterrel odébb, a kerítésre akasztott holttestet. Közben eleredt az eső, majd hó is esett. Megérkeznek a nyomozók, akik megállapí­tották a baleset tényét és az önakasztást, majd odébb álltak. Miért kellett vakvágányra terelni a nyomozást? Lefizettek valakit? Vagy éppen azt nem szerették volna, ha kiderül a slendrián nyomozómunka? Hogy folt esett a mundér becsületén? Hogy a megbe­csült nyomozó elvtársak té­vedése talán az előmenetelt veszélyeztette? Ki tudta ve­zérelni az eltussolást a leg­felsőbb szintig? Hogy hihettek el hajmeresztő bizonyításokat ösztönözte a szerb erőket. A kormány ismét sürgette a mu­zulmánok elleni fegyverem­bargó feloldását és a katonai intervenciót, de helyette a „biztos övezetek" kialakításá­ról szóló megoldásra számíthat csak. Az ENSZ-erők tehetet­lenségének újabb bizonyítékát szolgáltatták egyébként a spa­nyol kéksisakosok, akik Mos­tarban az összecsapások tétlen szemlélői voltak. Izetbegovic bosnyák elnök vasárnap elvetette a boszniai béke megteremtése érdekében tett új javaslatokat, „teljes­séggel elfogadhatatlannak" értékelve azokat. Üzenetében a bosnyák elnök egyesülésre és minden rendelkezésre álló eszközzel független és szuve­rén hazájuk megvédésére szó­lította fel honfitársait. „Ne vesztegessük többet az időt meddő tárgyalásokkal" - mon­dotta - „az a nép, amely lé­tezéséért és szabadságáért har­col, nem bukhat el". Izetbe­govic szerint az öt külügy­miniszter által végső formába öntött tervek gyakorlatilag a szerb agresszort jutalmazzák, s rezervátumokba kényszerí­tenék a bosnyák népet. lalkozik most is, és még többet ,el tudna végezni a jövőben. Arra a kérdésre, hogy lát-e maga számára szerepet a délszláv konfliktus megoldá­sában, Gorbacsov kijelentette: ha döntés születik egy olyan erőteljes politikai-intellektuális szervezet felállításáról, amely alkalmas a megfelelő megoldás előkészítésére, annak munká­jába bármely szinten kész be­kapcsolódni. Mihail Gorbacsov szerint Borisz Jelcin orosz elnök és a parlament viszálya zsákutcába jutott, amelyből új törvény­hozási és elnökválasztások vezethetnek ki. Jelcin politiká­ját egyébként „demagóg ígér­getésekkel terhes kalandorság­nak" minősítette az egykori szovjet államfő. az erre felesküdött orvosok? Válasz nincs, egyelőre... Epilógus előtt Milyen egyszerű lett volna az első fejezetben megírni, kire gyanakodnak. Vagy éppen az egyik nyomozótól idézni leg­alább azt, most ki milyen területen dolgozik a gyilkosok közül. De a törvény nem így működik. Annyi bizonyos, hogy 1991­ben ennek a gyilkosságnak a büntethetősége elévült. Bün­tetőjogilag nem, erköcsileg viszont igazságot lehetne szol­gáltatni. De mi az, hogy lehetne? Kell is. Hisz mindenki ezt akarja. A megtört szívű szülők, István egykori "barátai és a közvélemény is. Gazdag Elek bácsi vallomást akart tenni a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányságon. Es úgy néz ki, a megfélemlített tanúk is be­szélni fognak. Nyugdíjas rendőrtisztek jelentkeztek, akik informá­ciókat akarnak adni erre az ügyre vonatkozóan. Hiszem, hogy sikerült a leírtak alapján bebizonyítani, hogy Fődi Ist­vánt meggyilkolták, és nem az történt, amit az akkori kró­nikák emlegette, hogy öngyil­kos lett Ezért nem lehet most epilógust írni még. De bízom benne, hogy hamarosan meg­tehetem. Es nem kell várni rá huszonkét esztendőt. (Vége.) Posztobányi László Ha kitör a béke A boszniai szerbek nép­szavazásukon nemhogy elutasították a kantonokra osztó, méltányosnak tűnő béketervet, de kerek perec önálló államuk megterem­tése mellett foglaltak ál­lást. A hercegovinál horvá­tok, a szerb taktikát alkal­mazva, „tisztázzák" a bos­nyákokkal: ki is az úr a Drinától nyugatra, miköz­ben a szerbekkel, legaláb­bis Boszniára nézve, kü­lönbekét kötnek. A jelek szerint az Egye­sült Államok a háború tovaterjedését megaka­dályozandó, inkább a biztonságosabbnak tűnő megoldást választva, szá­razföldi csapataival csu­pán Macedónia védelmére kész, a többi (bombáz­zanak-e, felfegyverezzék-c a muzulmánokat?) egyez­tetés dolga lenne. Anglia és Franciaország - ENSZ-katonáit óva ódzkodik mindenfajta csapásmérés ötletétől - a politikai kompromisz­szumok híve. Oroszország balkáni befolyását féltve, sem légi csapásokhoz, sem száraz­földi akciókhoz nem kíván hozzájárulni. Csupán bé­kefenntartó kontingen­sének létszámát növelné, a szerb-szerb és más hatá­rok ellenőrzése érdeké­ben. Németország, Olaszor­szág és Ausztria saját (szlovén és horvát) érdek­szféráját figyelembe véve, lavírozik. Szerbia északi és keleti szomszédai is ha­sonló helyzetben vannak, a NATO hallani sem akar hazánk védelméről, de nem is akarja elveszteni esetleges felvonulási terü­letét. Románia és Bulgária a semlegesség látszatát kelti. Görögország - Szerbia történelmi szövetségese ­az iszlám szorításában érzi magát: Koszovó, Albánia, Törökország és más mu­zulmán országok, érthe­tően és nyíltan a bosnyá­kokat támogatják. A dolgok valahogy így állnak. A balkáni konfliktus pattanásig feszült, ennek fényéhen Henry Kissinger „váratlanul ható" nyilat­kozata: miszerint elképzel­hetetlen, hogy a Boszniát alkotó három nép a tör­téntek után egy államban éljen - nem meglepő. Mos­tar és a környező falvak lángjai nem hagynak két­séget efelől. A Nyugat egyelőre tét­len. Az idő a szerbeknek és a horvátoknak dolgozik. Ők hadi fölényük tudatá­ban biztosan kiharcolhat­ják céljaikat. Azon se le­pődjünk meg, ha kiegyez­nek egymással. A Nyugat (és a keresztény Kelet) mintha ehhez asszisztálna. A bosnyákok végső erői­nek felőrlése is erőegyen­súlyt, „egyfajta békét" eredményezhet. Ha ez a cél és egyben az alku tárgya, a jelek szerint Boszniában hamarosan „kitör" a béke. Vaiga Iván • Nem mindennapi bevetésre kény­szerült a minap a dublini tűzoltóság. Az tr főváros köz­pontjától nem mesz­sze ugyanis egy csa­torna zsilipkam­rájába beszorult hét vadkacsa a vi­Kacsamentő haros szélben. A szárnyasokat az a veszély fenyegette, hogy legsajátabb elemükben meg­fulladnak. Szeren­cséjükre azonban a tűzoltók még idejé­ben érkeztek és ki­szabadították őket szorongatott hely­zetükből. A gyilkosok köztünk vannak? (6.) Fődi István titokzatos halála .) í 'ji-wr-' F*'* ' f^M' ^Kj&áÉÉÉÉÉÉ% ™ü Az édesapa megmutatta a helyet, ahol a fiút megtalálták. Ide akasztották fel. Gorbacsov szerepre vár

Next

/
Oldalképek
Tartalom