Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

2 ÖNKORMÁNYZAT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. ÁPR. 10. Bratinka József a kisebbségekért A Szlovákiában élő több mint félmillió magyar kisebbség sorsáról, oktatásikulturális lehetőségeiről tanácskozott az Ivan Gasparovics szlovák parlamenti elnök vezette küldöttséggel dr. Bratinka József, szegedi országgyűlési képviselő, az Európa Tanács magyar delegációjának vezetője. A találkozón szó esett még a kétoldalú kapcsolatok más vonatkozásairól, egyebek közt a bős-nagymarosi erőmű vitás kérdéseiről, valamint Szlovákiának az Európa Tanácshoz való csatlakozásának lehetőségéről is. A szegedi képviselő ezután Tron Vellisle-\e 1, Észtország külügyminiszterével folytatott megbeszélést, majd a rangos vendéggel együtt koszorút helyezett el a 301es parcellában. Mint ismeretes, Észtország felvételét a közelmúltban az ET parlamenti közgyűlésén Bratinka József javasolta, s ezt a közgyűlés egyhangúlag meg is szavazta. Macedónia is ENSZ-tag Az ENSZ közgyűlése csütörtökön késő este közfelkiáltással felvette a tagok közé Macedóniát, s ezzel 18 l-re emelkedett a világszervezet tagállamainak száma. Macedónia az egyetlen az önállósult volt jugoszláv köztársaságok sorában, amelyet eddig - Görögország ellenkezése miatt nem vettek fel az ENSZ-be. A hosszú tárgyalásokon kialakított kompromisszum alapján az új tagállam - az ENSZ-ben egyelőre „Macedónia, volt jugoszláv köztársaság" néven szerepel, és zászlaját sem vonják fel, mert a lobogón látható nap a görög vélemény szerint az ő, Nagy Sándor korából származó évezredes jelképükkel azonos. • Izrael elfogadta, hogy Feiszal Huszeini, a megszállt területek első számú palesztin személyisége, jeruzsálemi politikus ott legyen a békefolyamatban résztvevő palesztin tárgyalóküldöttségben - közölték pénteken a miniszterelnöki hivatalhoz közel álló forrásból. A béketárgyalások kezdete óta Izrael mostanáig elutasította azt, hogy a palesztin tárgyalófelek között a megszállt területeken kívül élő, avagy jeruzsálemi illetőségű, vagy éppen PFSZ-hez tartozását deklaráló személy szerepeljen. Huszeini kelet-jeruzsálemi lakos, és immár hónapok óta megjelenik a PFSZ vezetőségének tuniszi ülésein. Ez ideig az Izraellel folytatott tárgyalásokon közvetlenül nem is vehetett részt, de a palesztin delegáció orientáló bizottságának elnöke, így háttérbeli kulcsszerepe nyilvánvaló. Tárgyalóparterkénti elfogadása amerikai nyomásgyakorlás eredménye. Az izraeli miniszterelnöki hivatalhoz közel álló forrás arról tájékoztatott, hogy az erre vonatkozó amerikai javaslatra Jichak Rabin Izrael elfogadja Huszeinit kormányfő már március közepén lezajlott washingtoni látogatása után kedvezően válaszolt. Eredetileg izraeli részről a döntést titokban tervezték tartani addig, amíg a palesztinok ki nem nyilvánítják, hogy részt vesznek az április 20-ikára kitűzött tárgyalási fordulón. A békefolyamat december közepe óta szünetel, és palesztin részről az akkor Libanonba toloncolt palesztinok ügyének valamilyen rendezését várják delegációjuk elutazásának meghirdetéséhez. Simon Peresz izraeli külügyminiszter - mintegy előkészítve a jobboldali ellenzék oldaláról várhatóan tiltakozásokat kiváltó fordulatot - a hadsereg rádiójának adott pénteki interjúban kijelentette: soha nem ellenezte Feiszal Huszeini bevonását a tárgyalásokba. Nevetséges azt állítani mondta a jobboldal véleményére utalva -, hogy ha egy kelet-jeruzsálemi lakos részt vesz a tárgyalásokon, ezzel Jeruzsálem státusa megváltozik. Jeruzsálemet Izrael saját „örök és oszthatatlan fővárosának" tekinti, és e tételt Peresz ezúttal is leszögezte. Másfelől viszont megjegyezte, hogy Huszeini gyakorlatilag amúgy is betölti a küldöttségvezetői funkciót, továbbá, hogy az Egyesült Államok tárgyal vele. Huszeini új szerepének elfogadása nyilvánvaló gesztus a palesztinok tárgyalási részvételének bátorítására, és Izrael közvetett jelzések szerint a kitoloncoltak békefolyamatot gátló problémájával kacsolatban is tervez új lépéseket. Ezeket azonban - mintegy visszafordítva a palesztin követelést - a tárgyalásokon való palesztin részvételhez köti. Erösebb, mint gondolták Tomszki sugárzás A rendkívüli helyzetekre életre hívott orosz állami bizottság csütörtök este megerősítette, hogy a korábban közöltnél nagyobb a sugárzás szintje a keddi tomszki robbanás térségében. Az ITARTASZSZ jelentése szerint közvetlenül a robbanás helyén néhány röntgen óránként, a megrongálódott üzemépület közelében pedig több száz milliröntgen/óra a sugárzás. (Ez a 12 mikroröntgen/órás normális háttérsugárzásnál több nagyságrenddel magasabb.) Vlagyimir Alekszandrov, a rendkívüli helyzetek állami bizottságának helyettes vezetője szerint a plutóniumüzemben történt robbanás egyik fő oka az alacsony munkafegyelem volt. Az alulfizetett munkások nem végzik kellő felelősséggel munkájukat, és a kormány sem fordít kellő figyelmet munkakörülményeikre. Az államközösségi tévé csütörtök esti helyszíni képes beszámolója szerint jelentős kár keletkezett az üzemépületben. A föld alatti, folyékony nukleáris hulladékot tartalmazó tárolóban történt robbanás következtében beomlott a tetőszerkezet és megrongálódtak az üzem falai. Több száz ember dolgozik a térség sugármentesítésén. Mintegy ötszáz tűzoltó és katona a szennyezett hó eltávolítását végzi. Csatornákat létesítenek az olvadék elvezetésére, hogy elkerüljék a szennyezés továbbterjedését. Az ITAR-TASZSZ szerint nincs ok az egyetlen érintett apró település, Georgijevka 20 lakosának kitelepítésére. A településen a sugárzás 35 mikroröntgen óránként, ami a 60 mikroröntgen/órás megenge• Drámai hangú felhívás az ENSZ BT-hez Bosznia gyors segítséget vár delt értékhatáron belül van. Közben elvégezték a tűz oltásában részt vett üzemi dolgozók és tűzoltók vizsgálatát. Az őket ért sugárzás az orvosok szerint nem jelent veszélyt egészségükre. A bosznia-hercegovinai hatóságok a kormány rendkívüli ülését követően csütörtökön az ENSZ BT sürgős összehívását és a világszervezet térségbeli megbízatásának kiterjesztését kérték a Kelet-Boszniában kialakult helyzet miatt. A drámai hangú felhívás sürgeti a légi és szárazföldi segélyszállítmányok fokozását a térségbe, ahol a hatóságok szerint 270 ezer embert fenyeget halál. Morillon tábornok révén Srebrenica esete a legismertebb, de más, többségében muzulmánok lakta települések is ugyanilyen kétségbeejtő helyzetben vannak: menekültekkel túlzsúfolva, szerb tüzérségi támadásoknak kitéve, élelmiszer- és gyógyszerhiány közepette. A bosnyák hatóságok név szerint Gorazdét és Zepát említették. Miután a szerbek egy rutinellenőrzés során nagy mennyiségű lőszert találtak a Menekültügyi Főbiztosság egy konvoján, a szarajevói repülőtér raktárában is várhatóan tovább nehezül a segélykonvojok mozgása - vélik megfigyelők. Mindeddig egyetlen konvoj sem próbált ellenszegülni, inkább a tárgyalásokat választotta, ami azonban napokba, esetenként hetekbe, hónapokba tellett. A továbbra is érvényben lévő tűzszünet ellenére Bosznia keleti részén és más körzetekben is jelentős harcok folytak.A szerbek pénteken reggel egy időben Zárát, Sibeniket és Biogradot lőtték. • Följelentették a várost Az értelmiséggel van a legtöbb baj • Miért mindig az értelmiséggel van baj nálunk? kérdezem Fenyvesi tanár urat. - Kivel legyen baj? Nincs még egy ilyen magyar város, ahol ekkora lenne a jelenlegi és a leendő értelmiség aránya. • Talán az is hozzájárul a problémához hogy ez a város egy kemény műtéten esett át Trianon után, elvágták tőle gazdasági hátországát és kárpótolták érte a kolozsvári egyetemmel. - Ez már túlvezet a mi témánkon. De tény, hogy 45 után a helyi hatalom idegen testként kezelte az egyetemet. • Miközben Rákosiék igyekeztek megnyerni maguknak. Ezért küldtek olyan reprezentáns helytartókat, mint például TrencsényiWaldapfel Imre. - Vagy később Gerőnét, aki egyszerre tartotta markában ezt a renitens társaságot és próbálta ugyanakkor a helyi túlkapásokat visszaszorítani. Hogy más volt az egyetem légköre, mint a városé, arra saját példám is bizonyíték. Rákosi bukása után azért kerültünk Suki Bélával együtt a pártbizottságra, hogy végrehajtsuk a desztalinizációt, érvényt szerezzünk a rehabilitációs igényeknek. Nem véletlen, hogy tőlünk már akkor megszabadultak temesvári emigrációjukból visszatért főnökeink, amikor még nem tudták, kitörhetik-e a nyakunkat vagy sem. Mindenesetre hiányunkat Novolizsov is észrevette. Nehezményezte ugyanis azt, hogy ez a pártvezetés nemigazán tud szót érteni az egyetemmel. „Még mindig igen nehéz dolgozni az értelmiséggel, az ifjúsággal, az egyetemistákkal. Itt jóval lassabban halad a munka, mint az üzemekben, mivel az értelmiséggel és a diákitjúsággal folytatandó munka képzett kádereket igényel, valamint jelentős erőfeszítéseket és megfelelő időt. A városi pártbizottság most már valamivel több figyelmet kezd erre fordítani. A felsőoktatási intézményekben megalakultak a pártszervezetek, és január 14-én a tanítás is megkezdődött. A tudományegyetemen megtartották az első taggyűlést. Ez megmutatta: még számos olyan tudós is, aki pedig belépett a pártba, nem beszélve a pártonklvüliekről (ha ez utóbbiakat az értelmiség bal szárnyának lehet nevezni), helytelen következtetést von le az országban lezajlott eseményekből, nem tartja azokat ellenforradalomnak, közülük nem kevesen szimpatizálnak a Nagy Imre-csoporttal, azt kommunistának tartják, és külön kiemelik Lukács Györgyöt. Ez a taggyűlés megmutatta azt is, hogy a pártszervezetben megvan az erős, eszmeileg edzett mag, amely helyesen értékeli az ellenforradalmi eseményeket. A belső helyzet rendeződése mellett józanítólag hatnak az értelmiségre azok a közlemények, amelyek a kommunista testvérpártok budapesti tárgyalásairól, a kínai kormányküldöttség látogatásáról és a lengyel választásokról napvilágot láttak. Számos értelmiségi úgy értékeli ezeket a közleményeket, mint a szocialista tábor erősödésének, konszolidálódásának tényezőit, és ez kezd már tükröződni a nézeteiken. Ha lassan is, de e tényezők hatására megfigyelhetőek annak jelei, hogy az értelmiség kezd a reakció hatása alól a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány támogatása felé orientálódni. Belépett a pártba Halász Előd professzor, közel áll a belépéshez Jáki professzor és az értelmiség más jelentős képviselői." • Hruscsov elvtársat ez bizonyára megnyugtatta. - Érte a célzás iróniáját. Valóban abszurd képnek tűnik, hogy Hruscsov egyik ujját a 4. frissen hadirendbe állított interkontinentális rakéták indítógombján tartja, a másikkal pedig Novolizsov feljelentését követi, hogy a helyi közélet szereplői közül egy piros vagy fekete pontra minősített nebulót se szalasszon el. Világos, hogy a szovjet megfigyelő ehhez a témához kevésbé ért mint a gazdasághoz, jobban rá van utalva besúgóira. De valamit erői is jelentenie kell „A pedagógiai főiskola igazgatója, Lerner professzor pl. elmondta, hogy nagyra értékeli Makarenko pedagógiai örökségét, hogy szeretné, ha sor kerülne delegációk cseréjére és a tudósok közötti szorosabb együttműködésre, viszont nagyon nehéz eljutni a Szovjetunióba: a minisztérium akadályozza. Gyakorlatilag nincsenek kapcsolatok a szovjet társintézményekkel, szinte nincs tudományos információs csere sem. Az a véleménye: erősíteni kell a kapcsolatokat a szovjet tudósokkal, s ezt a publikációk cseréjével célszerű kezdeni. A szegedi mezőgazdasági kutatóintézet tudósai is élénken érdeklődnek a szovjet tudósok munkája iránt, ám eddig még senki sem járt közülük a Szovjetunióban, állítólag azért, mert nem engedik meg nekik a kiutazást. Az igazgató, Somorjai professzor elmondta, hogy ő már régen készül a Szovjetunióba, jelesen igen kíváncsi a Népgazdasági Kiállításra, s amikor végre 1956 őszére ki volt tűzve az útja, az események miatt arra már nem került sor." • Nyikita Szergejevics küldheti a meghívót. - Valószínűleg el is küldték, akik helyette ezt elolvasták. De amint látjuk a fraternizálás nehezen ment, az, ha egy szakember hajlandó a saját területén megnézni valamit, még nem nevezhető politikai elkötelezettségnek. Volt persze olyan helyi egyetemi potentált, aki bármit tehetett, azt korábbi tevékenysége miatt csak a rovására voltak hajlandók írni. „Igen nagy tekintélye van a tudósok között Baróti profeszszornak, a tudomnyegyetem rektorának. Az értelmiség reakciós szárnyának ez a dörzsölt, ravasz képviselője előttünk kijelentette: neki 1956 decemberében Párizsban kellett volna előadásokat tartania a magyar irodalomról, azonban nem utazott el, mert neki most, úgy véli, itt van a helye, Magyarországon." • Mindent egybevetve ez a jelentés még konszolidációs hangokat penget. Azt javasolja, hogy: „...dolgozzanak ki javaslatokat a magyar és szovjet tudósok közötti szorosabb kapcsolatok létesítésére. Mindezt lehetne levelek, publikációk cseréjével kezdeni, azután meg lehetne hívni a Szovjetunióba néhány haladó gondolkodású magyar tudóst konferenciákra stb." - Valóban ez a hang már a jóval későbbi kádári konszolidáció időszakát idézi, de Szegeden az sem lett sohasem az igazi. Nekem ugyan szerencsém volt. A korszak névadóját egy időre Moszkvába küldték fejtágítóra. A helyére Török László került, aki megengedte, hogy 1962 júliusától a főiskolán dolgozhassam. De a visszatért első titkár szemmel tartott és végül el is távolított helyemről. Suki Bélát pedig akkor sem engedték „följebb" a gimnáziumnál, amikor filozófiai munkásságát kénytelenek voltak elismerni. De ez már nem Novozsilov bűne. Rigó Béla