Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

Hátra arc a határon Tovább gyarapodott pénteken az Európai Kö­zösség országaira és az Ausztriára vonatkozó behozatali tilalom miatt a magyar határról visszafor­dított kamionok száma. A késő délutánig már mint­egy 40 élő állatot, illetve hús- és tejterméket szállító kamiont fordítottak vissza a magyar határőrizeti szervek. A legtöbb szállít­mánynak - szám szerint 26-nak - Rajkánál tagad­ták meg a beléptetését. Ezek élő bikákat, illetve joghurtot és tejszínt szál­lítottak volna Németor­szágból Horvát-, illetve Olaszországba. Jellemzően nagyrészt tranzitszállít­mányokkal kísérelték meg a belépést Magyarország­ra a pénteki nap folyamán. Hegyeshalomnál hat, Vámosszabadinál pedig két rakományt irányítot­tak vissza a magyar vá­mosok, az előzőekben több­ségében német marhahús, az utóbbiakban pedig tej, tápszer és vaj volt. • A főrendező leveleket írt Válság a Nemzetiben Tekintélyes terjedelmű pak­samétát küldött szerkesztő­ségünknek tegnap Árkosi Árpád, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője; mint kí­sérőleveléből kiderült, ugyan­ezt a levélcsomagot két nappal ezelőtt eljuttatta dr. Lippai Pál polgármesternek. A főrendező a polgármester segítségét kéri rendkívüli tár­sulati ülés összehívásához; mint írja, ezen az ülésen a színházat fönntartó önkor­mányzat illetékesei előtt is kiderülne, hogy az intézmény dolgozóinak többsége azon a véleményen van, ami a főren­dező meggyőződése: „Kormos Tibor és a vele korábban pá­lyázó munkatársai alkalmat­lanok a színház irányítására." Árkosi arról tájékoztatja a polgármestert, hogy az igaz­gató és belső munkatársai „elindítottak egy rágalmazási hadjáratot" ellene, amelynek végső célja az ő eltávolítása a főrendezői munkakörből. Erre a következtetésre az április 2-i rendkívüli igazgatói értekez­letről készült emlékeztető alapján jutott Árkosi: szerinte az igazgató valótlanságokat állít az emlékeztetőhöz írott szövegében, azt sugallja, hogy a színházban kialakult bérfe­szültségekért egyedül a főren­dező felelős. A polgármesternek küldött levél mellékletei: azok a leve­lek, amelyeket a főrendező az igazgatóhoz írt az évad folya­mán, valamint a fönt említett társulati ülésen készült magnó­felvétel. Tegnap ismét levelet inté­zett Árkosi Árpád a polgár­mesterhez, amelyben „a szín­házban dúló önkény újabb megnyilvánulásairól" tájékoz­tatja. Kétszázan szondázták a közlekedést Ilyen még nem volt - tudtuk meg tegnap délelőtt a sajtó­tájékoztatón. Nemcsak Szege­den nem, de még az országban se. Tóth Lajos rendőr ezredes, megyei főkapitány-helyettes elmondta, hogy a nagyszabású, fokozott közúti ellenőrzéssel offenzíven akarnak beavatkoz­ni a közlekedésbe. Az akció több megye összefogásával történik és részt vesz benne az Országos Rendőr-főkapitány­ság is. A tegnap délutáni ellenőrzés mennyiben volt másabb a régebbieknél? Levegőből és földről egy útvonalrendszer forgalmát kísérték figyelem­mel. (Riportunk a 3. oldalon.) mint egy papír zsebkendőt. Van. Pedig ez a szép, ke­gyes történet arról beszél, amit a torinói halotti lepellel foglalkozó sok ezernyi tudós is szeretne megfej­teni: milyen erő hatására, milyen kémiai vagy egyéb úton, hány dimenzió össze­tereléséből született, égett, vetült, szerelmesedett bele az anyagba Jézus Krisztus teste és arca? Tudom, nem épp civil feladat vallási elragadta­tásból kutatni a fölfogha­tatlant. De az ünnep arra hív föl, hogy váltsunk magunk­ban néhány szót a megszó­lítható Istennel halálról és feltámadásról, s lássunk is egy-két jelenetet abból a folyamatos történelemből, amelyben őseinkkel, hoz­zánk hasonlatos távoli ro­konainkkal, édesanyánkkal, feleségünkkel, gyerme­keinkkel, szerelmünkkel nap nap után részt veszünk. Mert itt hordja a keresztet Simon, aki hőssé lett abból a véletlenből, amit hívő a végtelen isteni akaratnak nevez, mert ma is van özön­víz, tőlünk csak fél ország­nyira, s itt él Veronika is, a legszelídebb, aki reményünk szerint csodálatos ajándékot kap. Van-e bizonyosság? Tamás, aki hitetlenként vonult be a sztereotípiák birodalmába, megérintette az embernek nem való öt sebet. Én azt mondanám, talán hitetlen volt. Aztán, a legendák szerint, önként vállalt mártírhalált halt. Egész életében együtt élt a sebekkel, ujján érezte azt a hasonlíthatatlanul forró nyirkosságot, amit az eleven húson üt a vas, látta a szö­gek helyét, amíg élt. Tudni akarta, milyen az a halál. t S imon, özönvíz, Vero­nika, fűben, fák alatt megterített asztal? Tamás meg akarta érteni a realitáson túlit. Hitetlensé­génél, kételyeinél többre tartotta a személyes tapasz­talást. Dlusztus Imre f ALAPÍTVA: 1910-BEN 0 DELMAQYARORSZAQ SZOMBAT, 1993. APR. 10., 83/84. BSSSHW ARA: 15 FT • Kedden újabb Íoíduló Vásárhelyi „függő" A sakk szerelmesei ­információink szerint dr. Rapcsák András, a hód­mezővásárhelyi képviselő­testület által felfüggesztett polgármester is közéjük tartozik - függő partinak nevezhetik azt a politikai csatározást, amely a me­gyei jogú városban zajlik. Dr. Farkas László állam­titkár, köztársasági megbí­zott még nem foglalt állást az ügyben, ám a vizsgála­tot megindította. A köz­gyűlést keddre összehív­ták; a polgármester szer­dán közmeghallgatást tart. A húsvét tehát a „vég­játék" előkészítése jegyé­ben telik. (Cikkeink a 12. oldalon.) u Balettbemutató Veronika kendője Másvilágok T izenöt éves voltam, ami­kor meghalt a bátyám. Hat év volt köztünk, s mert ez az idő elég sok, s én meg mégiscsak gyerek voltam, épp akkor keve­redtünk ki abból a korból, amikor a testvérek még riválist látnak egymásban, tehát már beszélgettünk, sőt titkokat árultunk el egy­másnak. Úgy képzelem, most ma­tematikát tanítana valahol, egy kisvárosban, ahová orvos feleségével költözött. Két nyúlánk fia a válláig érne, sokat járnának együtt moziba. Ő maga szelíden bütykölgetne napestig va­lami számítógép vezérelte zeneszerszámon, élete párja meg ugyanilyen puhán, észrevétlen, mégis jóté­konyan lenne jelen ott, ahol gyógyító kézre van szükség. És persze, azt gondolom, össze-összejárnánk, apá­méknál szűk lenne az ebédlő az ünnepi tumultusban. Sajnos, nem így van. Az ember, mint olvassuk az írást, „a halál hatalmának szolgaságába került". Ab­ban a kamaszban, aki akkor voltam, a belül használt szavak között a halál volt a leggyakoribb. Meg akartam érteni a pusztulást, a bűn büntetését, és persze a föltá­madást is. Mindannyian képek, jelképek rabjai vagyunk. Mondunk egy szót, és az az állandó jelenet, fotó, ikon villan be, ami máskor, ezer­szer is. De ez olykor jó­tékonyan a megértést segíti. A föltámadást például akkor értettem meg igazán, ami­kor Pilinszkynél a fűben, fák alatt megterített asztal­ról olvastam, a különítéletet meg akikor, amikor azt mondja a vers, hogy az Atya, mint egy szálkát, visszaveszi a keresztet. Egyszer azt mondta vala­ki, hogy őt, ha egynyolcvan mélyen lebetonozzák, nincs úristen, aki föltámasztja. Em­lékszem, a mezőn terített asztal légies festményét állítottam szembe a betonos képpel. A Szegedi Balett - Kiss István Róbert balesete miatt - szerdáról tegnapra halasz­tott bemutatóján két tánc­művet látott a közönség: Bozsik Yvette A viliik című koreográfiáját és Juronics Tamás új darabját, a jazz zenére komponált Alvilági sztorit. A Másvilágok című esten készült felvételünk ez utóbbiból mutat jelenetet. Ő annak volt a rabja, én ettől szabadultam föl. Mondom, a képek sok­szor a gondolat helyére telepednek. Látjuk a mezőn hazaballagó Simont, aki néhány perc múlva már Krisztus keresztjét cipeli. Igen, ott van ez a kép minden falusi kápolna és a világ legnagyobb katedráli­sainak falán, a templom­kertben fölállított kálvárián, szentképen és imakönyvön, és azt mondjuk: ez a cyrénei vállalta a szenvedést, ál­dozatot hozott, ő az imitatio Christi, a Krisztus-követés előképe, csak azon nem gondolkodunk el, hogyha zsidó volt, mit keresett ünnepnap a mezőn, vagy ha nem tartozott a Mózes­hitűek közé, akkor miért bűntették a római katonák. Másként közelítve a kér­dést: miért használjuk oly könnyen azt a szót, hogy özönvíz? A gondolatmene­tünkben máris ott a bárka, Noé a fedélzeten, a deszká­kon ezernyi állat, s jön a galamb, csőrében az ág, je­lezve, hogy van föld, van túlélés, lapozhatunk a törté­netben, de nem látjuk azt a szennyes árt, ami elsodorta az akkori életet, s nem vesszük számba, hogyan csúszhatott az iszonyú szö­kőár erejétől egymáshoz mondjuk egy farkas, egy patkány és egy öregasszony kihűlő teteme. Azt mondom, Veronika kendőjét is úgy használjuk, Munkácsy Mihály: Krisztus mellképe. Az 1880 körül készült réznyomat néhány napja a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom