Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

8 KÉSZÜLJ HAZÁM, EZ ÜNNEPÉLYRE SZOMBAT, 1993. MÁRC. 13. Szegedi fiatalok a szabadságharcban Beszélgetés Csongor Győzővel Az 1948-49-es szabadságharc emlékeit Csongor Győzd kutató, muzeológus családi emlékei között őrzi. Jónéhány anekdotát, történetet ismer a szabadságharcról. Vele beszélgettün; avasson be „titkaiba". - Anyai dédapám a kápolnai csatában esett el. Apai dédapám, Virágh János '48-as tűzmester volt itt Szegeden; a Sánc parton állt a háza, ami körülbelül a mostani Zrínyi utcának felel meg. Róla n^esélte a nagyanyám, hogy olyan kitűnő lövő volt, hogy harminc lépésről kilőtte bajtársa szájából az égő cigarettát. Ezenkívül nagyon sok anekdotát, tárgyi emlékeket gyűjtöttem, amelyek szinte minden a múzeumban találhatók. - Van-e mégis olyan tárgyi emlék, amit itthon őriz? - Egy aprócska, aradi fafaragvány. Az áll belevésve: Arad, 1849. Ezt egy vörössipkás őrizte, tőle kaptam én. Valószínűleg egy aradi fogoly faragta magának. A másik ilyen kis emlékem egy elefántcsontból készült függő, amilyet ma is használnak. Ezen Magyarország és Erdély címere látható, alávésve pedig az áll, hogy Uniót Erdéllyel. Erről azt kell tudni, hogy az előkelő, kolozsvári hölgyek levették ékszereiket, és „odatették" a haza oltárára, s ennek fejében viselték ezt a függőt. Van egy korabeli fényképem Csány László kormánybiztosról is, akit nem Aradon, hanem Pesten végeztek ki. Őrzöm Osztróvszky József levelét is. - Milyen Szegeddel kapcsolatos anekdotát ismer? Úgy tudom, hogy az első '48-as szegedi halott Bauerfeind Gyula volt. Kossuth testőreit toborozták, mikor két felsővárosi fiatal is jelentkezett: Szabó Mihály és Bauerfeind Gyula. De csak Szabó Mihályt választották be. Ekkor Bauerfiend Gyula kijelentette: „Lám, nem lettem első a toborzáson, de még lehetek első a csatatéren". Es így is lett. - A szegedi fiatalok milyenek voltak a szabadságharc idején? - Amikor megjött a rendelet, hogy Szegednek kell egy zászlóaljat kiállítania, akkor két embert bíztak meg a toborzással: Rengey Ferdinánd alsóvárost kapta, Osztróvszky József pedig felsővárost. A két toborzó nem járt egyforma sikerrel, mert alsóvároson földművelók laktak, akik nem igyekeztek a harcba. Ellenben a felsővárosiak, ahol sok iparos fiú akadt, azok tódultak. Összegyűjtötték a fiatalokat, de sokáig folyt a vita, hogy mikor induljonak harcba. A fiúk meg türelmetlenek voltak, mindenáron indulni akartak. Pláne akkor fogta el őket a láz, amikor átvonult Szegeden egy pesti gárda: gyönyörű ruhában, fegyverekkel. Azért fájt a szegedi fiúk szíve, mert arra gondoltak, hogy nekik nem lesz ilyen ruhájuk és fegyverük; náluk csak csákányból, kaszából és ócska fegyverekből állt a felszerelés. Akkor aztán egyre-másra ostromolták a Városházát, hogy szereljék fel őket is. Odáig jutottak, hogy a Városházán úgy döntöttek odaadják a nemzetőrök fegyvereit, a szegedi hölgyek pedig fehérneműt, ruhát szednek össze, s akkor talán el tudnak indulni. Amikor a zászlóalj főhadnagya bejelentette, holnap indulnak, akkor a fiúk üdvrivalgásban törtek ki, fölugráltak a főhadnagy konflisára, és össze is törték örömükben - a vállukon vitték haza a főhadnagyot. P. Sz. Klauzál Gábor '48-as zászló Fotó: Révész Róbert •HMNHHHHHHHHHHHHHMHHHMHMB Negyvennyolcas honvédportrék - Plohn lézsef fotóalbumából Reprodukció: Enyedi Zoltán Hcmző Borús Lugosi József Tóbiás Mihály