Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-05 / 286. szám

KÖLYÖK SZOMBAT, Í992. DEC. 5. Móra Ferenc Télapó haragja R égen történt biz ez, ré­gen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. No, hanem Télapó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostaná­ban. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az or­szágút, s ha savanyú ked­vében megrázta fehér sza­kállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kia­bálni, csak azt, hogy akár­milyen kár, oda van a nyár. - Bizony kár - sóhajtoz­ták az emberek -, mert töb­bet ér egy nyár száz télnél. - Ohohó, ohohó! - si­koltott mérgesen Télapó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak. - Ugyan minek is terem­tette a jóisten ezt a gonosz telet? Világtördelőnek, ma­dárpusztítónak, emberek sanyargatójának? - Hihihi, huhuhu, hahaha - kacagott be Télapó a ké­ményeken, csak úgy borsó­zott bele az emberek háta. - Hej, de nagy öröm len­ne, ha egyszer megenné a farkas a telet! No, hanem erre már csakugyan megharagudott Télapó. Kapta magát, szed­te-vette sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek mere­dő ormokon, s onnan sü­völtözött le nagy bőszen a világra: - Megálljatok, majd hívjátok még vissza télapót! - Csak azt lesd! - ne­vettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az eszten­dőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást. - Siessünk, emberek ­biztatták egymást -, míg Télapó megint a nyakunkon nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tőle ijedezni. A na­pocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint Képkirakó A kilenc kis részlet közül csak három illik a nagy képbe. Vajon melyik? A három beilleszthető kép számát kérjük megfejtésként december 9-éig beküldeni a következő címre: 6740 Szeged, Stefánia 10. A levelezőlapra írjátok rá: „Képkirakó." aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat terítgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki leta­rolja. Tele dallal az erdő, hi­deg szelek nem kergették el a madarakat. - Nini - örvendeztek az emberek -, nyilván csak­ugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák meg is sokallották. Leper­zselődött, leégett róluk a le­vél. Nem bólingatott lágyan, szelíden, mint máskor: csörgött, csikorgott, hogy szomorúság volt hallani. - Szánj meg, szánj meg Télapó - meredeztek a po­ros levegőbe sorvadt gallya­ikkal a fák -, mert elveszünk nálad nélkül! Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tik­kadt éjszakákon föl-fölsó­hajtott az égre: - Könyörülj rajtam, Tél­apó, takargasd be sebeimet puha, fehér hótakaróval. Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gond­jába Télapó, nem takargatta be meleg takaróval, puha, fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot. - Nincsen vetés, nem lesz kenyér! - sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekingettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Télapó? De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek kenyeret! Lett olyan éhség, hogy az emberek nem győztek hálálkodni Télapónak, mikor megint leszállt a földre fehér bun­dájában. - Ó, Télapó, mit érne nálad nélkül a nyár? T élapó jókedvűen neve­tett, és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az embe­rek se ártják magukat az ő dolgába. Szepesi Attila Télapó éneke Hipp-hopp, fut a szán, siklik szaporán, dobrokol a havon szélvész paripám. Hej-hó, ügyesen, vágtat tüzesen, húzza a teli szánt fénylő hegyeken. Kipp-kopp, fut a szán, villám-paripán végtelen utakon dobban szaporán! Kiss Dénes Jön a fagy Jön a fagy, jön a fagy, jégpatkós lovakon. Jár a fagy kopogóst, kipi-kopp ropogóst. Ember is didereg, toporog, táncot rop. Jár a fagy, kipi-kopp, deresen bekocog. Lova csönd, lova köd. Nyomában jég ropog. Jön az éjben már Jön az éjben már, jön az éjben már, puhán és halkan jár. Míg kis barnafürtös fejek sípról-dobról álmodnak éppen, a párnán lelve jó helyet. Átvág a nagy havon, mint csónak a habon, körül hóesés kevereg. Ki mondja meg neki? Nem tudja senki sem. De meglel minden ablakot, és telerakja rendesen, ahol jó a gyerek. Jön az éjben már, jön az éjben már, puhán és halkan jár. A kis barnafürtös fejek sípról és dobról álmodnak egyre, a párnán lelve jó helyet. Lego-óceán „Kalózok világa" MÁSODIK ¡ÁTÉRHETÜNK SZOMBATI KÉRDÉSE: Mit csinálnak az asszonyok L'Ollonois ha|ó|án? Válasz: A beküldő neve, életkora és lakcíme: Figyelem! A hétfőtől szombatig összegyűjtött játékszelvényeket legkésőbb december 9-éig kell wr ff y aj a leadni a Mars téri Lego-kiállítás " f 4 L Á U pavilonjában, amelyet a Götz­Szeged Kft. rendez. Apui, segíts! 33 3 * Játékunk utolsó fordulójához érkezett. Az elmúlt heti márkajeleket, és a fotón közölt kisautót ezúttal csak 22 játékosunknak sikerült fölismerni. Túl nehezet adtunk föl? Most talán könnyebb lesz... A márkajelek helyes megfejtése: 1.: Oldsmobile (1), 2.: Triumph (2), з.: Alfa Romeo (2), 4.: Moszkvics (X). A kép pedig egy Mercedest ábrázolt. Nyertek: Kiss Csaba, Szeged, Szilléri sgt. 36/A., Marovszki Balázs, Szeged, Petrozsényi и. 6V Csehó Zoltán, Baks, Kolozsvári u. 29., Almasi Bertrand, Szeged, Berkert u. 110., es Tarjanyi Levente, Szeged, Gém u. 2. A szerencsés megfejtőket szerkesztőségünk hir­detesi csoportjánál várjak az ajándékautók! 1.: Opel (1) BMW (2) Volkswagen (X) 2. Toyota (1) Honda (2) Mitsubishi (X) 1.: Ferrari (1) Peugeot (2) Lancia (X) Játékunkat az OPEL-RUPESKY SZALON támogatja 3.: Jaguar (1) Rover (2) Volvo (X) 0000 4.: Renault (1) Audi (2) Saab (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom