Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

W M TARSASAG* KULTURA • IFJÚSÁG •BUNUGY* SPORT Spray-vel fújták szembe a vámost... A rendőr élete A magyar közvéleményt megdöbbentette a szomorú hír: 1992. szeptember 6-án szervezett rendőri akció során szolgálatteljesítés közben - egy bűnöző lesből támadva több késszúrással megölte Máté András rendőr zászlóst, a Váci Rendőrkapitányság vizsgálóját. Máté Andrást a belügyminiszter hősi halottá nyilvánította, és posztumusz főhadnaggyá léptette elő. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi időben atrocitások, támadások érték a vámhatóság dolgozóit. Különösen ebben az esztendőben nőtt meg a Vám- és Pénzügyőrség tagjainak veszélyeztetettsége. 1992ben öt vámost bántalmaztak olyan súlyosan, hogy a sérültek kórházba kerültek. Egy vámtisztet, aki egyébként pihenőben volt, külföldi bűnözők a lakásán keresték fel. Amikor a csengetésre ajtót nyitott, spray-vel szembe fújták, megverték. Később derült ki az indíték: korábban nem engedett át a határon egy szállítmányt, mert szabálytalanságokat észlelt. A bántalmazás következtében súlyos agysérülést szenvedett, két napig eszméletlen állapotban feküdt a kórházban, még jelenleg is betegállományban van. A vámosok veszélyeztetettségét érzékeltetheti egyetlen adat: az idén nyáron három hónap alatt egy kisebb forgalmú délkeleti határállomáson háromszázhét olyan szúró-, ütő-, vágóeszközt foglaltak le, amelyek emberi élet kioltására alkalmasak, s egyikenmásikon emberi vérnyomokat is kimutattak. És egy újabb megdöbbentő eset: Szabolcsban, Nagyhalász határában egy mezőőr kukoricatolvajokat ért tetten, s felszólította őket a kitömött zsákok lerakására. A tolvajok nem engedelmeskedtek, hanem a közeli település felé menekültek. A mezőőr figyelmeztető lövést adott le, de ez sem használt, sőt a tolvajok rátámadtak a puskás emberre; fegyverét, motorját elvették, s őt magát úgy megverték, hogy sérülései csak nyolc napon túl gyógyulnak. Ezek az esetek arról tanúskodnak, hogy az utóbbi időben nőtt a hivatalos személyek ellen intézett támadások száma, súlyosabbá váltak az ilyen cselekmények. S hogy a rendőrök esetében így van-e ez valóban, arról dr. Janicsák József rendőr alezredest, az ORFK őrszolgálati és szakfelügyeleti osztályának vezetőjét kérdeztük meg. - Az utóbbi öt esztendőben a rendőröket ért tragikus támadások, amelyek a Btk. szerint hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekményeknek minősülnek, évenként megközelítően azonos számban fordulnak elő. Ugyanakkor a támadást elkövetők száma emelkedik, mert gyakoribbak a csoportos támadások. Az idén - október elejéig 286 hivatalos személy elleni erőszakot követtek el szolgálatban lévő rendőrök sérelmére. Ez a szám, ha valamennyi rendőri intézkedést figyelembe veszünk, összességében nem sok. A rendőri fellépések száma évente százezernyi. Még néhány jellemző adat a statisztikából: a rendőröket ért támadások során egy haláleset fordult elő, hét alkalommal súlyos, száznegyvenegy esetben pedig könnyebb sérülés történt, kilenc esetben szállt szembe a rendőrrel kisebb vagy nagyobb csoport, tizennyolc alkalommal pedig - számunkra érthetetlen módon előzetes rendőri intézkedés nélkül támadták meg a rendőrt, tehát nem a következményektől félve, pusztán csak azért, mert rendőrt akartak bántalmazni. Többségében természetesen az a jellemző, hogy a súlyos bűncselekmény elkövetője támad a rendőrre. Hozzáteszem még, hogy durvult a rendőrök ellen elkövetett támadások módja, az ezek során használt eszközök skálája igen széles, a húsvágó bárdtól kezdve a géppisztolyig szinte minden előfordult már. Ugyanakkor a támadások elhárítása során a rendőrök mindössze tíz esetben használtak fegyvert. A közvéleményt nagyon aggasztják a hivatalos személy elleni támadások, hiszen az esetek hallatán saját kiszolgáltatottságukat is érzékelik. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy eldurvult a világ, belenyugodni azonban aligha lehet, s elsősorban éppen a rendőrségtől várjuk el, hogy lépjen fel a bűnözők, a támadók, az agresszív személyek ellen. Janicsák alezredes elmondta, hogy ők rendőri szempontból minden esetet feldolgoznak, s a tapasztalatokat a kiképzés, az oktatás során a megelőzés érdekében fel is használják. Ennek szellemében indult be a tiszthelyettesi állomány új rendszerű kiképzése. Több a sportfoglalkozás és a lövészet, nagyobb hangsúly van az önvédelmi képzésen, s nyugati tapasztalatok alapján több időt szentelnek a szituációk gyakorlására, az úgynevezett konfliktusmegoldó-képesség kialakítására. Az erőszakhullám terjedése, amely nem kíméli a hivatalos személyeket, a rendőrt, a vámőrt, a mezőőrt sem, nem csupán rendőri kérdés. Mélyreható társadalmi okai vannak a jelenségnek, s a megoldáshoz is csak társadalmi összefogással lehet eljutni. Janicsák alezredes tapasztalatból beszél, amikor kijelenti: - Tisztában kell lennünk azzal, hogy léteznek renitenskedők, ellenszegülők, agresszív magatartású emberek. Fontosnak tartom viszont, hogy jogszerűen, a becsületes emberek védelmében fellépő rendőr társadalmi megítélése pozitív legyen, még akkor is, ha fegyverhasználat vagy kényszerintézkedések során a bűnöző megsérül, netalán az életét veszti. A rendőr ugyanis azért kockáztatja saját testi épségét, az életét, hogy a társadalom, a rend, a becsületes emberek többségének az érdekeit megvédje, a törvényeknek érvényt szerezzen. Ezt tette a hősi halott Máté András főhadnagy is. Halász Kálmán A hét rajza A hét híre Teknősök a toplessbárban Florida partjainál rejtélyes, halálos kór szedi az áldozatait. Először kb. 60 évvel ezelőtt figyeltek meg néhány beteg teknőst, de a '80-as évek végére járványszerűen kezdett terjedni a kór, és ma már az állatok 90 százaléka fertőzött. A beteg állatok lágy részein, elsősorban a szemek és a száj körül a daganatok egymás hegyén-hátán nőnek, amelyek egyike-másika akár labdányira is megnő. A szerencsétlen teknősök a végén nem látnak, nem képesek sem enni, sem úszni. Segítség nélkül elpusztulnak. Vajon mi okozza ezt a szörnyű betegséget? Egyes vélemények szerint a környezet szennyezése is felelős, mások vírusfertőzésre gyanakszanak. A környék lakóinak adományaiból, a halászok segítségével a tengerpart egyik toplessbárját átalakították teknőskórházzá, ahol műtéti úton távolítják el a daganatokat. A legújabb megfigyelések szerint a floridai teknőskórháztól 5000 mérföldnyire, Hawaiin is felütötte már a fejét az új járvány. A hét karikatúrája A legújabb kereszt a kétkulcsos áfa Aforizmák ókori bölcsektől „Az igazság nem tűr álnokságot" „Kedves hazugságot kívánsz vagy keserű igazságot? Szólj! A választás rajtad áll." (Euripidész) „Az ostobák, ha új bölcsességet hozol, hibbant agyúnak, oktalannak tartanak; azok pedig, kik sokszínűnek képzelik tudásukat, terhesnek érzik több eszed." (Euripidész) „Az élővel tégy jót! Mert aki meghalt, semmi, csak por és árny. Semmivé lesz, ami semmi volt." (Euripidész) „Ha szakálluk hosszáról akarjuk megítélni a filozófusokat. igazságosabbak vagyunk, ha a bakkecskének adjuk az elsőséget." (Lukianosz) „A sors... a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni..." (Plutarkhosz) „Az utókornak mindent elmond az idő; Nagy fecsegő: habár nem kérdik, válaszol." (Euripidész) ha...gonoszság fészkelte be magát a közügyekbe, nem gyűlölet támad a gonoszok között, hanem erős barátság. Mert akik a közjó megrontására törnek, összetartva cselekszenek..." (Hérodotosz) „A római Cato, mikor megkérdezték tőle, neki miért nincs még szobra, holott sok más, mégpedig jelentéktelen embernek már van, így válaszolt: „Jobb szeretem, ha azt kérdezik, miért nincs szobrom, mintha azt kérdeznék, miért van." (Plutarkhosz) „Ha valáki nincs a sajátjával tökéletesen megelégedve, legyen bár az egész világ ura, mégis nyomorult." (Epikurosz) „Jónak lenni nem annyit jelent, mint bűnt el nem követni, hanem még csak nem is akarni azt." (Démokritosz) „Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket." (Marcus Aurelius) „Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül." (Démokritosz) Monostori Kata: Lovak Az árulkodó papagáj Ne tessék megijedni nem a szakállas szovjet viccet mesélem el, amelyben a szémszédok feljelentik Iván Ivanovics szabadszájú papagáját. A helyszínre kiszálló rendőrség rövid házkutatás után a mélyhűtőből halássza elő az inkriminált állatot, amely minden porcikájában remegve Brezsnyev elvtársat élteti. A hatóság távozása után a ház asszonya diadallal mondja férjének: Látod, megmondtam én, jót tesz neki egy kis szibériai levegő. Be kell vallanom, az effajta vicceket erőltetettnek éreztem. Az általam ismert papagájok úgy beszéltek, mint a hathónapos csecsemő, ha anyuka tolmácsol, akkor el lehet neki hinni, hogy zseniális csemetéje valóban azt mondja, amit ő gondol. Hitetlenségemet egyszer azonban emlékezetes módon örökre elveszítettem. Barátom - egyébként jónevű zeneszerző - vendégségbe invitált. Két ifjú művésznő akkortájt döntött épp úgy, hogy közösen próbál szerencsét. Barátom kettőnk nevében felajánlotta, csinálunk nekik számokat. Ebben nem a várható erkölcsi és anyagi siker motiválta elsősorban, hanem az egyik művésznő személye. A másikkal nekem kellett volna foglalkozni. A tárgyalások szépen haladtak előre, amikor a lányokat a protokollba beiktatott vacsora a konyhába szólította. Mielőtt távoztak volna, a szoba túlsó sarkából egy eddig kitömöttnek látszó, hatalmas papagáj hirtelen felrebbent, és némi keringés után áttelepedett az én fejemre. A háziasszonyok mosolyogva nyugtattak meg: Kokó aranyos és ártatlan, csak ne billegjek, mert akkor kapaszkodni próbál, és megkarmolja a fejemet. Az ügy, és elsősorban barátom érdekében megpróbáltam szemrebbenés nékül tolerálni a furcsa helyzetet. Kokó egyébként valóban szelíden viselkedett, így akkor is megtűrtem a fejemen, amikor a lányok magunkra hagytak. Éppen szakmai és egyéb esélyeinket latolgattuk, amikor Kokó, megunva eddigi passzivitását, megszólalt. Kiejtését néhány színészünk vagy közéleti személyiségünk megirigyelhette volna. Az első pillanatban ezért hallgattuk megdöbbenve, a későbbiekben pedig inkább azért, amit mondott. Szavait nem ismételhetem el, mert akkor is belevörösödöm, ha csak magamban emlékezem a kínos esetre. Kokó ugyanis gazdag tárházát vonultatta fel azoknak a kifejezéseknek, amelyeket két nő a meghitt szexuális együttlét extázisában mondhat egymásnak. Papagájjal koszorúzott fejem óvatosan barátom irányába fordítottam. - Azt hiszem, ez a dolog tárgytalan - mondta a barátom. - A számokat azért még megírhatjuk - vonogattam volna én a vállam, ha mertem volna. De aztán nem írtuk meg. Kár, mert ez a csodálatos papagáj biztosan azokat is megtanulta volna. De nem akartuk elrontani a repertoárját. Rigó Béla