Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-26 / 251. szám

HÉTFŐ, 1992. OKT. 26. Szegedi vélemények Október 23-a óta foglalkoztatja az ország közvéleményét a botrányba fulladt Kossuth téri ünnepség. Egyszerre megbotránkoztató és tanulságos a köztársasági elnököt kifütyülő csoport példátlan tette és az azt követő reagálások sora. Tegnap délután telefonon megkerestünk néhány jeles szegedi személyiséget, véleményüket kérve az eseményekről. Csillik Bertalan egyetemi tanár: - Felháborító, megdöbbentő és elszomorító események tanúi lehettünk. A fékevesztett csoportok meggyalázták az ünnep méltóságát, bemocskolták '56 emlékét és megalázták a forradalom egyik leghitelesebb személyiségének, a Magyar Köztársaság elnökének, Göncz Árpádnak személyét. Meggyőződésem, hogy a köztársasági elnök az állam legfőbb méltósága, demokratikus rendünk megtestesítője, a vele szembeni mindenfajta fellépés beláthatatlan következményekkel járhat. Megdöbbenéssel tölt el, hogy nyilas jelvényeket viselő fiatalok is voltak a tömegben - a horogkereszt az emberiség ellen elkövetett elévülhetetlen bűntettek szimbóluma. Nem hiszem, hogy bármelyik jogalkotó megengedheti akár használatát is. Úgy érzem mégis, hogy ezt a társadalmi méretű szégyent, a demokráciának e kudarcát helyre lehet hozni, ez azonban a kormányfő feladata. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök: - Mindenképpen szomorú, hogy nemzetünk e nagy ünnepét rendbontó elemek megzavarták. Úgy gondolom azonban, hogy a sok társadalmi zűrzavar és ellentmondás - amely többek között a médiaügyben is megnyilvánul - jelent meg a budapesti Kossuth téren. A köztársasági elnök elmúlt időkben tapasztalt tetteivel sokat vesztett tekintélyéből s mintegy kiprovokálta az ellene való fellépést. Nincs jogom ítélkezni, de összehasonlításul hadd idézzem Antall József szegedi látogatását, amikoris az egyetemisták nem éppen kedvesen fogadták. De az ő határozott fellépése, megnyugtató szavai lecsillapították a hallgatóságot. Talán Göncz Árpád is megtehette volna mindezt. El kell gondolkodnia a történteken. Ugyanakkor az egész nemzetnek fölül kell vizsgálni ünnepeit, és azok megrendezésének módszereit, hangulatait. Ami a náci jelképeket illeti, úgy gondolom, hogy néhány fiatal divatból viseli azokat. A provokációra a hatóság közbelépett, s a televízión figyelve az eseményeket azt tapasztaltam, hogy ugyanazt a négy-öt fiatalembert mutatták több alkalommal, tehát elszigetelt jelenségről volt szó. Az már nem lenne nagy dicsőség számunkra, ha a nácizmus a gondolatok szintjén is megjelenne. Varnus Xavér orgonaművész: - Rendkívül furcsa számomra ami történt. Mivel az országos népszerűségi listát régóta Göncz Árpád vezeti, csakis valami tendenciózus dolog lehet a háttérben, ha éppen őt fütyülik ki, és nem, mondjuk Jeszenszky Gézát, aki hátrább áll. Annyi egyéb, fütyörészésre okot adó alkalom lenne még, nem értem, miért éppen Göncz Árpáddal kezdik. Mégis azt hiszem, szükségünk volt erre az incidensre. Ki kellett borulnia a bilinek, hogy kiderüljön: nyakig vagyunk a tartalmában. Ami pedig ezt a jogi nonszenszet, a náci jelvényesek büntethetetlenségét illeti, engem ez torontói időszakomra emlékeztet. Kanada legnagyobb elmegyógyintézete környékén laktam, ahol a bolondokat nem zárhatták be, amíg el nem követtek valamit. Előre senki nem adott biztosítékot arra, hogy ez nem következik be, aztán pedig már nézhette magát, akit megtámadtak. Ha egyenként és esetenként zátják be őket, az az egész helyzeten alig segít. Weninger Richárd karnagy, a Szegedi Konzervatórium igazgatója: - Természetem ellenkezik azzal, hogy olyan dologról mondjak véleményt, amit nem ismerek a legkisebb részletéig. Mert meglehet, hogy csak egy szomorú, de egyedi esetről van szó, és akkor nem szabad tovább zaklatni a kedélyeket. Ebben az országban, annyi megpróbáltatás után, kiváltképp nem. Sokkal jobb szeretném, ha a magyar polgár végre békességben élhetne és a munkájával törődhetne. Én magam különben is idegenkedem minden utcai indulattól, egyetlen tüntetést sem látok szívesen. Sartre-al értek egyet, aki azt mondta:, nem léphet be egyetlen politikai pártba sem, mert nem tudná teljes egészében áttekinteni annak minden vonatkozását, tehát nem is felelhet érte. A demokrácia ilyen: vannak benne radikális vélemények, amelyekkel a polgárok nagy része természetesen nem ért egyet, de ezt olyan formán nyilvánítja ki, hogy nem csatlakozik hozzájuk. És akkor nem is terjedhetnek el. Őszintén hiszem, hogy (gy lesz Magyarországon is. Kátó Sándor színművész: - Magát a jelenséget ítélem el, mert az Országház előtti provokáció nem csupán Göncz Árpád, hanem a Magyar Köztársaság mindenkori elnökének programszerű megcsúfolása volt. A politikai kulturálatlanság ülte diadalát kicsúcsosítva mindazt, amit a hétköznapokon is tapasztalhatunk. Nem tudom, ki szavazhatott meg olyan törvényt, amely megengedi az említett ruhák és jelvények viselését. így kezdődött 1933ban is... Hogyan tűrheti meg ezt a jelenlegi hatalom, az, amely lesöpörte a pufajkákat, csillagokat és a többi rossz emlékű szimbóliumot?! Dobos Katalin színművész: - Medöbbenve hallgattam a híreket, néztem a képeket... Göncz Árpádot nagyszerű embernek tartom és bizonyos vagyok benne, hogy jót akar ennek az országnak. Hogy' engedhetik meg, hogy bárki ilyen módon megalázza a köztársaság elnökét? Döbbent és szomorú vagyok. Mélyen elítélem azokat, akiknek bármi részük volt ebben a méltatlanságban. Nóvák István építész: - Gyalázatos és megalázó volt a 23-i Országház előtti provokáció. Nem hiszem, hogy nem lehetett volna megakadályozni. Véleményem szerint Göncz Árpád testesíti meg azt az erkölcsiséget, politikusi magatartást, amelyet minden közéleti szereplést vállaló személytől megkövetelhetnénk. Személyisége, habitusa, felkészültsége, '56-os múltja és szenvedései az ország első számú hiteles emberévé teszik. Ilyen alpári módon csak szervezetten lehet megalázni egy államfőt. Szomorú vagyok, mert csorbult Magyarország hitelessége és nemzetközi tekintélye is. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnak minderre azok, akik kiengedték a szellemet a palackból. BELPOLITIKA 3 Göncz Árpád el nem hangzott beszéde Tisztelt ünneplő közönség, kedves barátaim! Forradalomról megemlékezni harminchat évvel utóbb igencsak nehéz; ennyi idő alatt elhalványul, átalakul az emlékezet, rárakódik a közbeeső múlt hordaléka, a változó idő, a jelen, az átalakulás minden indulati terhe. Ennyi idő múltán a történteket, a lázas napok valóságát elfedi az egymást követő „megemlékezések" pora: félek, magam is az ünnepi formaságok az „ezen túl minden másképpen volt" nyűgét venném magamra, ha most annak a történelemformáló tizenkét napnak a levegőjét próbálnám felidézni: ötvenhat véres pátosza felidézhetetlen, minden nagy szó, minden rikító jelző csak fakítja a valóságot, ahelyett, hogy felidézné. Amit akkor éltünk át, soha többé át nem éljük, az indulat, ami akkor volt hiteles és valóságos, ma már - ha idézzük - alig több, mint színpadi díszlet. Akkor - ha nem gondoltuk is végig - pontosan éreztük, minek vagyunk a részesei, s a pillanat nagysága súgta meg, hogy mikor mi a teendőnk. Ma már tudjuk - köztársaságunk kikiáltásának évfordulóján -, tudatában vagyunk, milyen folyamatot indított meg az a tizenkét nap, s hogy a folyamat hova vezetett. Magyarországon ma nincs idegen katona, függetlenségünk teljes. S tegyük hozzá, felelősségünk is, hogy e függetlenséget, hazánk hosszú idő után visszanyert politikai szabadságát mire használjuk, s hogy hogyan élünk vele. A pártállam széthullott, szét az a világrend is, ami arra épült. S vele együtt a gazdasága. Van valóságos parlamentünk, s elindultunk az egyetlen elképzelhető úton, amely Nyugatra, a piacgazdaságon át az Egyesült Európa - mondjuk ki bátran: a jövő felé vezet. Ez az út keskeny és göröngyös. A múlt rajtahagyta az országon a nyomát; még itt él az állampárt erkölcsi hagyatéka, az a negyven év, amit ugyancsak hosszú időbe telik önmagunkból, a társadalom egészéből kigyomlálnunk. Itt él a félelem a múlttól és a jövőtől. Mint ahogy mindezekkel együtt itt él a közös cél, a remény, a vállalkozókedv, az összefogás igénye is. De sokunkban csalódás, testetlen gyűlölet is. A forradalom győzelme, leverettetése A köztársasági elnök szóvivőjének felhatalmazásával az alábbiakban közöljük Göncz Árpád előre megírt beszédét, amely a Kossuth Lajos téri ünnepségen nem hangozott el. és a megtorlás után mély változás indult meg Magyarországon. A mi forradalmunk, majd a többi közép- és kelet-európai ország forradalmai nyomán gyökeresen átalakult a minket is magába foglaló térség, az egységessé váló Európa és a világ kényszerítő valóságához és erőviszonyaihoz igazodva. Forradalmunk egyik leghőbb vágya, a semlegesség ebben a világban értelmét vesztette. A versenytársadalom győzelme, a piacgazdaság kikerülhetetlen útja nem munkástulajdonhoz vezet. A nyugat-európai többpártrendszerű parlamentarizmus alig tűri azt a fajta közvetlen demokráciát, amely forradalmunkat a közvetlenül választott és munkahelyi, lakóhelyi közösségek által ellenőrzött munkástanácsok, forradalmi bizottmányok révén győzelemre vitte. Ha be akarunk tagolódni a jövendő egységes Európa rendjébe, alkalamazkodnunk kell hozzá. Gondolkodásmódunkban és viselkedésformáinkban, a gazdaságunk átszervezésével. Ez - hatásái tekintve - hosszan elhúzódó forradalom lesz, s ezzel kénytelenek vagyunk szembenézni. De csak úgy tudunk szembenézni vele, ha önmagunkkal is szembenézünk. Ha hideg fejjel végiggondoljuk, hogy milyen értékeket kell óvnunk, mint a szemünk fényét, miről kell lemondanunk, s mit nyerünk vele. A múltunkból mi az, amit érdemes magunkkal vinnünk, mi az, amiről tudatosan lemondhatunk, sőt le kell mondanunk. S hogy mi az, amit mi idősek magunkkal fogunk vinni a sírba - sérelmet, bántást, kudarcot, szép és utólag megszépült emlékeket. A sérelmeiért, kudarcaiért erkölcsileg, anyagilag még mindig adósai vagyunk a mai szabadságunkért oly sokat áldozott, az életéből immár kifelé tartó '56-os nemzedéknek. Mi a szívünk mélyén aligha változunk, de tudnunk kell, hogy az idő igenis előre halad, s ez hazánk számára viharos, hisszük, hogy előnyös, de korántsem biztos, hogy mindig és mindenkinek kellemes változásokat hoz. Olyanokat is, amelyek sok szempontból ellene mondanak ötvenhat emlékének. Ötvenhatot, bár a magyar nép egészének forradalma volt, ismerjük be, mégiscsak a fiatalok vívták. S mert forradalom volt, a jövőre irányult. A vágyainkat vetítette ki. Ez az út, amire most léptünk, 1989-ben - tudatosan vállalva ötenhat emlékét és szellemét - szintén a jövőbe, s szintén régi, ötvenhatnál sokkal régebbi vágyaink irányába vezet: a korszerű, minden polgárának esélyegyenlőséget, anyagi jólétet, személyisége kiteljesítését ígérő, egyszóval: demokratikus Magyarország felé. A fiatalok Magyarországa, a korszerű XXI. századi Magyarország felé. Útközben a vágyainkból sok mindent föl kell majd adnunk - ha nem is örökre. Ha szabad azt mondanom, s ha a jelző nem mond ellent a szó értelmének: tartós forradalom áll előttünk, amit, ugyanúgy, mint '56-ban, a fiatalok tudnak csak végigvinni. A mai fiatalok. S ez, mint minden forradalom, áldozatot kíván, de tisztító vihar is lesz; próbára tesz, szakadatlan kemény vitákra sarkall, de egyben - a céljait illetően egységet követel. Mert sok mindent megengedhetünk magunknak, csak egyvalamit nem: hogy ne éljünk végére ennek a magunkválasztotta útnak, hogy történelmileg ismét lemaradjunk. 1956-ban beírtuk a magyar nevet a világ történelmébe, s ki tudja mekkorát, de száz évnyinél nagyobbat léptünk előre, az biztos. Most kicsinyek a lépteink, s ráadásul sokakkal, Európa többségével kell egyszerre lépnünk, de hiszem, hogy a végén megint csak beírjuk a nevünket a történelembe: ezúttal nem a vérünkkel, hanem a verejtékünkkel - az eredményeinkkel. Ötvenhat emlékéből merítsünk erőt az útra. Erőt, elszánt türelmet, akaratot. Mert helyettünk más nem meríthet, a mi utunkat megunknak kell végigjárnunk, s a végső sikernek ez a záloga. Hogy igenis végigj áljuk. A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye (Folytatás az 1• oldalról.) Ugyanakkor a leghatározottabban visszautasltjuk azokat a sajtóból és más forrásból származó gyanúsítgatásokat, cé* lzásokat, amelyek a kormányzat felelősségére utalnak a rendzavarással kapcsolatban, sót erre irányuló tudatos kormányzati „szervező munkát" tételeznek fel. A nemzeti és állami ünnepeket előkészítő, a szervezést irányító tárcaközi bizottság mellett és a Belügyminisztérium hatáskörébe a konkrét szervezési, műszaki és biztonság-rendészeti feladatok tartoznak. Az a gyanúsítgató hang, amely szerint „a rendzavarásban a fegyveres erők tagjai is részt vettek civil ruhában, de kötelékben", olyan minden alapot nélkülöző megállapítás, ami csak a kijelentést tévőt minősíti. Ezért a leghatározottabban visszautasítjuk azokat az alpári és hamis észjárásra valló megállapításokat, amelyek a kormányzat által szervezett akciót tételeznek fel akár a köztársasági elnöki méltósággal, akár Göncz Árpád köztársasági elnök úr személyével szemben, aki a forradalmat és szabadságharcot követő börtönéveivel mindenki előtt megbecsülést vívott ki magának. A magas méltóságú közjogi tisztségviselő vagy bármely politikus saját felelőssége tudatában kénytelen dönteni egy ünnepi beszéd elmondása vagy a rendezvényről való távozása mellett, és mérlegelnie azt, hogy mi a helyes reagálása (közbekiáltások, transzparensek esetén) egy adott ünnepi nagygyűlésen vagy politikai gyűlésen. Ezért visszautasítunk minden olyan megállapítást, mintha a Kossuth téren jelenlévő kormánytagokat, kormányzati tisztségviselőket az adott esetben felelősség terhelné azért, hogy aktív fellépéssel vagy egyéb módon, Így az ünnepség megszakításával reagálniok kellett volna a történtekre. A Kossuth téri ünnepség egyébként a sajnálatos incidens ellenére az előzetes program szerint fejeződött be, így maradt az október 23-a tiszteletére rendezett megemlékezés sorozatnak szerves része. Ezért is határozottan visszautasítjuk az egyes politikusok részéről elhangzott megjegyzéseket, amelyek az események, illetve a kormány kifejezésre juttatott álláspontjának ismerete nélkül, kizárólag pártpolitikai, illetve propagandacélokból minősítették a történteket. A kormány különösen sajnálatosnak tartja azt a jelenséget, hogy nagy nemzeti ünnepeinket egyes pártok és politikai erők már az elmúlt időszakban is az elkülönülésre használták fel, hangsúlyozottan mellőzték a közös ünneplést és helyi vagy ellenrendezvényekkel osztották meg a magyar társadalmat. A kormány már korábban is felhívta a figyelmet, hogy a jogállamban az Alkotmány alapján működő végrehajtó hatalom akadályozása mindig táplálója lehet szélsőséges jelenségeknek és sohasem érdeke az országnak. Ez közös felelőssége a Magyar Köztársaság valamennyi magas képviselőjének, kormánypárti és ellenzéki politikai erőinek egyaránt. Az országnak mindenekelőtt nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy a közösen elhatározott demokrácia és jogállamiság megszilárduljon és ennek intézményes működése megfelelő alapot nyújtson a gazdasági felemelkedésre. MSZP: szervezett akció Mi, Csongrád megyei szocialisták megdöbbenéssel és felháborodással tapasztaltuk, hogy a Köztársaság Napján a Parlament előtt tartott központi ünnepségen egy szervezettnek tűnő szélsőséges csoport által felheccelt tömeg megakadályozta a Magyar Köztársaság Elnökét ünnepi beszéde elmondásában. Felháborodásunkat csak fokozza, hogy a rend fenntartásáért felelős szervek és a jelen levő kormánytagok között senki sem akadt, aki intézkedéseivel megakadályozta volna az incidenst! A miniszterelnök úr cinikus megjegyzése, hogy „nem örülünk ennek a sajnálatos eseménynek" - nem ad elfogadható magyarázatot a helyzetre. Méltatlannak tartjuk az ünnephez és különösen veszélyes a magyar demokráciára, hogy az első szabadon választott kormány tagjai asszisztálásával az „utcán" támadják 1956 ünnepén azt a Göncz Árpádot, aki akkor kifejtett tevékenységéért életfogytiglani börtönre ítéltek, aki ma is társadalmunk elsőszámú köztiszteletben álló államférfija! Az ünnepségen történtek is veszélyes „pótcselekvésnek" minősülnek a mai konzervatív körök szélsőséges csoportjai és az egyre inkább rájuk támaszkodó kormányzati tényezők részéről. Mi társadalmunk azon túlnyomó többségével értünk egyet, akik nem a viszály szítását, hanem az előttünk álló gazdasági- és társadalmi problémák parlamentális keretek közötti megoldását váiják, akarják! Makó, 1992. október 24. Magyar Szocialista Párt Csongrád megyei Szövetsége KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MÉRNÖKI KAMARA Csongrád megyei csoportja 15 órakor tartja klubnapját a Szegedi Vízművek és Fürdők Tisza Lajos körút 88. szám alatti szabadidőközpontjában. A Kamara vezetősége számít az érdeklődő mérnökök mejelenésére. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza Lajos krt. 2-4. I. em. 123.) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart 15-16 óra között. A MUNKÁSPÁRT Csap utca 62. szám alatti pártházában 16-17 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart Mohosné dr. Krajkó Margit. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. DR. KOVÁCS BEÁTA, a 6 -os számú választókerület képviselője 16-16.30 óráig a Herke utcai Általános Iskolában lakossági fogadóórát tart. DR. DÖMÖTÖR LÁSZLÓ, az 1. számú választókerület önkormányzati képviselője 17-18 óráig a Tabán utcai Általános Iskolában lakossági fogadóórát tart. A MUNKÁSPÁRT Belváros Il.-móravárosi szervezete 16 órakor taggyűlést tart a Kálvária sugárút 8. szám alatt. A SZOCIALISTA PÁRT Szeged és térsége szövetsége értesíti tagjait, hogy 17 órakor az Áfész Szövetség klubjában (Deák Ferenc u. 22. - Vár utca sarok) városi vezetőségválasztó összevont taggyűlést tart. A jelöltek személyéről előzetesen is lehet érdeklődni a pártközösségek vezetőitől és a jelölést előkészítő bizottság tagjaitól. HOLNAP DOBÓ JÁNOS, a 2l-es választókerület önkormányzati képviselője 17 órától a Csáky utcai Általános Iskolában 620 lakás területének rendezése ügyében lakossági fórumot tart.