Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-26 / 251. szám

4 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 4. Vállalkozásfejlesztési hétvége Szegeden A nagyok összeomlása magával rántja a holdudvart is! - állítja Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter Külön szekció foglalkozott a regionális vállalkozásfejlesztés kérdéseivel és a privatizációval. Az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Iroda szervezésében és a szegedi Talent Kft. rendezésében megtartott vállalkozói hétvége plenáris ülésének előadója dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter volt. - A kormány vállalkozásbarát politikáját a legtöbben mindig arról igyekeznek megítélni, hogy mekkora adókedvezményt ad a vállalkozóknak. Ebből kiindulva állítják néhányan, hogy nem ösztönözzük a kisvállalkozásokat. Ez nem így van. A civilt társadalom motorjai a vállalkozások, s egy egészséges gazdaságban az egyszemélyes vállalkozótól a nagyipari termelésig széles skálán kell hogy mozogjon a gazdasági szerkezet. A miniszter sajnálkozását fejezte ki, hogy a vállalkozók jórésze még mindig nem a termelésbe, hanem a kereskedelembe és a szállításba igyekszik benyomulni a nagyobb haHáromnapos vállakózásfejlesztési szakmai napokat rendeztek a hétvégen Szegeden, ahol a szakemberek és a vállalkozók többek között arra keresték a választ, hogyan rendezhetnék át a gazdaság térerejét úgy, hogy jobban bátorítson a vállalkozásra, milyen érdekvédelemi szervezetekre lenne szüksége a jövőben a vállalkozóknak, hogy kevéssé legyenek kiszolgáltatottak. szon reményében. Hol éreznek különösképp problémákat a minisztériumban? Elsősorban a nagyvállalatoknál, amelyek talponmaradása, vagy összecsuklása döntően befolyásolja a vállalkozások életképességét is, hiszen a kicsik holdudvarként kísérik a nagyokat - szállttóként bedolgozva nekik. - Eddig csak a válságkezelésre összpontosítottunk. Negyven hazai nagyvállaltot világítottunk át, s végül kiemeltünk közülük tizenhármat. Ezek életPrivát privatizáció Lépéselőnyt a hazai tőkének! A magyar privatizáció jövőjét illetően több kétkedés is elhangzott a vállalkozóktól a hétvégén. A Vállalkozásfejlesztési Szakmai Napok harmadik szekciójában, amelyen a vállalkozásfejlesztés egyik eszközéről, a privatizációról rendezetek vitát, dr. Csuhaj V. Imre ÁVÜ államtitkár maga is úgy találta, hogy a folyamaton változtatni, korszerűsíteni kell a jövőben. - Megváltoztak a körülmények. A külföldi befektetők számára hazánk már nem csodaország. nem egyedi kivétel, hiszen a kelet-európai régió más országai is csalogatják a működőtőkét, s ráadásul a szovjet piac összeomlásával az a szerepünk is leértékelődött, hogy hídfőállásként, hazánkból igyekezzenek betörni az orosz piacra a nyugati világcégek. Hogy mi a mai helyzet idehaza? - Többen úgy vélik, hogy a privatizáció megtorpant. A számok nem ezt mutatják - érvelt az államtitkár - Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a keresletnek és a kínálatnak is végesek a határai. A privatizációt át kell gondolni. Új érték lehet a belföldi tulajdonszerzés erősítése. Nagyobb esélyt kell adni a hazai vállalkozóknak, hogy részt vegyenek a privatizációban. Éppen ezért a nagyvállalatok túlértékelt árait le kell szállítani a földre. Mindezt úgy, hogy ne a nemzeti vagyon szétosztásáról beszéljünk, hanem a vagyon működtetéséről. Azonos ajánlat esetén azonban a magyar vállalkozóknak kell előnyt biztosítani a jövőben. Az államtitkár szólt arról is, hogy a kínálatpolitika az alapja az egész privatizációnak. Alaposabban át kell világítani az eladás előtt álló vállalatokat, s korrekció szükséges abban az értelemben is, hogy piac- és versenyvédelmi szempontokat is érvényesíteni kell a folyamatban. Eddig ugyanis több esetben előfordult, hogy a régi monopolhelyzetek a privatizációval együtt tovább öröklődtek. - Privatizálni kellene magát a privatizációt is. A vagyonügynökség csak azt privatizálja, ami a nemzeti ipar védelme miatt fontos, a többi cégnél azonban csak felügyelje a folyamatot, s magát a privatizációt vállalkozók végezzék. Ehhez azonban mindenki által ismert és világos szabályok kellenek. Ezek kialakításán dolgozik most a vagyonügynökség. Kamarás óhajok Az első szekciót Vállalkozási érdekképviselet, érdekvédelem, kamarai rendszer ctmmel hirdették meg, ám ülésén szinte kizárólag a gazdasági kamaráról szóló törvény előkészítéséről vitatkoztak. Nyomatékosan fogalmazódott az igény, hogy végre teremtődjék meg a jogszabályi feltételrendszer a gazdaság önkormányzó szervezeteinek létrehozásához és működtetéséhez. Legalább három (agrár, ipari és kereskedelmi, továbbá kézműves) kamarai szervezel létrehozását szorgalmazták. Mégpedig területi elven. Alulról felfelé szerveznék szervezeteiket és testületeiket. Úgy, hogy a területi kamarák köztestületként önálló szervezetekben alakuljanak, s hozzanak létre országos szövetséget, melyet közjogi státusszal kell felruházni. A leendő kamarák profitorientált tevékenységet nem végezhetnek, vállalkozásokat nem működtethetnek. Szolgáltatásaik közjogi és nonprofit jellegűek lesznek. A tanácskozáson elhangzott, hogy indulásukhoz a feltételek biztosítását, a finanszírozást rögzítsék állami feladatként. A kamarák felett majd kizárólag törvényességi felügyelet érvényesülhet, amelyet az ügyészséghez célszerű telepíteni. A kamarai törvénnyel egyidejűleg számos kapcsolódó jogszabályi szükségessé válik módosítani. képes cégek, de az elmúlt évtizedekben rájuk rakódott terhek miatt nem tudnak talpra állni, így most az állam által rájuk rakott terheket le kell venni a vállukról, hogy működni tudjanak. Szabó Iván hangsúlyozta, a segítség nem jelenti azt, hogy a költségvetésből milliárdokat pumpáljanak életképtelen nagyvállalatokba. Az „osztogatott milliók" kora leáldozott. Novemberre egyébként elkészül az az iparpolitikai koncepció, amelyik a testre szabott megoldásokon túl általánosabb gazdasági feladatokat, irányokat is kijelöl majd. Többek között a vám- és piacvédelem eszközeivel is a hazai ipart kívánja ezentúl erősíteni a tárca. Várható, hogy a jövő év elejéig újabb csődhullám söpör majd végig a gazdaságon, amely már inkább a kiscégeket, vállalkozásokat hozza nehéz helyzetbe. „Segélyre" ezek a cégek sem számíthatnak, a minisztérium azonban több használhat!? információval igyekszik majd segíteni a bajbajutottakon. Sarkalatos kérdésnek tűnik továbbra is a hitelhez jutás megkönnyítése. Olyan hitelfedezeti lehetőségeket dolgozott ki most a tárca, amely szerint a sajáterő akár tizenkét és félszeresét is felveheti majd a vállalkozó, ha ezt a programot a parlament is jóváhagyja. A kormány javaslatára a Magyar Nemzeti Bank is módosítja a hitelfelvétel lehetőségeit a közeli jövőben. RAFAI Több regionális erőforrást! A vállalkozások regionális, kisebb térségi fejlesztésének feladatairól, lehetőségeiről tanácskozó 2. szekcióban számos problémát, teendőt vetettek fel. A gondolatébresztésre felkért előadók - Jákli Péter, a szekció elnöke, Kustos Lajos, az MVFA igazgatóhelyettese, Répássy Helga, az R.O.M. ügyvezető igazgatója és Gábor József, a művelődési minisztérium államtitkára - bár más-más aspektusból közelítettek a témához, hasonló felvetéseket, következtetéseket, tennivalókat fogalmaztak meg. Szapáry György, az optimista A stabilitás a legfontosabb! Szapáry György az IMF magyarországi képviselője is meghívott előadója volt a vállalkozói hétvégének. Többen érdeklődéssel várták egy „külső szem", a valutaalap képviselőjének meglátásait a magyar gazdaságról. Szapáry György sokakat meglepve optimizmusának adott hangot gazdaságunk jövőjét illetően: - Három év alatt 18 százalékkal csökkent a Magyarországon a GDP, a hazai össztermék. Nehéz, recessziós időket él át a magyar gazdaság. Ha azonban a környező, volt szocialista országokhoz hasonlítom, akkor ez az ország lépéselőnyben van. A gazdálkodók még mindig a kormánytól várják a segítséget. Pedig az állam rövid távon nem tehet semmit. Igazán akkor vállalkozásbarát, ha stabil viszonyokat teremt és nyitott gazdaságot vezényel. A makrogazdaság szabályozása nem hasonlítható egy vízcsaphoz, amit hol kinyitok, hol meg elzárok. Ezért is fontos a stabilitás szempontjából, hogy Magyarország megőrizte fizetőképességét. Nyugtalanít viszont, hogy túl magas a költségvetés hiánya. A bevételeket már nem lehet növelni, a kiadások lefaragását - ha tetszik, ha nem - meg kell hogy lépje a politika. En optimista vagyok. Bár azt szokták erre mondani, hogy vagy tud valamit, vagy elhallgat valamit, aki derülátó... RAG Legmarkánsabban azt, hogy a regionális vállalkozásfejlesztés alapvető fontosságú a helyi gazdasági konfliktusok megoldásában. S ha a térségi vállalkozásfejlesztést valóban a gazdaságélénkítés egyik fő elemének tekintjük, több és hatékonyabb erőforrást, támogatást kell biztosítani számára. Sürgették a kormányzat fokozottabb és egyértelműbb szerepvállalását a regionális vállalkozások fejlesztésében, a törvényi feltételek korszerűsítését, az információs infrastruktúra megteremtését, a pénzintézetek vállalkozóbarátabb tevékenységét, az önkormányzatok együttműködési készségének erősítését, a piackutatást,s a piacokra való eljutás segítését, a vállalkozók képzésének biztosítását. Szó esett arról, mint lehet a régiók előnyös adottságait kihasználni, illetve összefogva leküzdeni a hátrányokat a kisés középvállalkozások fejlesztésében, hogyan kell térségi vállalkozói kultúrát teremteni, üzleti, szaktanácsadói hálózatot létrehozni, az alapítványokat méginkább a fejlődés szolgálatába állítani. A vállalkozásfejlesztés néhány érdekes dimenziójára - például a gazdaság és a kultúra, a privatizáció és a szakképzés, a külföldi együttműködések lehetőségeire - is ráirányították a figyelmet. Összehangolt cselekvést, segítséget sürgettek, s igazi kapcsolatokat az üzleti szféra és a közigazgatás között. Megfogalmazták az eddigi eredmények féltését, bizonytalanságaikat is. Tühegyi József, Szeged alpolgármestere elsősorban a közigazgatási problémák felől közelítve a témát a megyei jogú városok „légüres térben lebegésének" megszüntetését szorgalmazta, jobb kormányzati koordinációt, tárcaközi egyeztetéseket javasolt, céltámogatásokat, infrastruktúrafejlesztést, adminisztrációcsökkentést, regionális projectalkotó mérnöki irodákat, inkubátorházakat, technológiai központokat, kereskedelmi árutőzsdéket. A szekcióban elhangzott eszmecsere a vállalkozásfejlesztés rendszerszerű, integrált felfogását tükrözte. Azt, hogy a regionális vállalkozásfejlesztésben, a segítségnyújtásban már nem a centralizált eszközök redisztribúciója a cél, hanem a helyi kezdeményezések felkarolása. SZABÓ MAGDOLNA FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A kárpótlási jegy egy kicsit sötét ló - mondja Csépi Lajos, az A VU igazgatója - Szeged környékén a legnagyobb privatizációs falat a Pick. A menedzsment nem ugrált örömében, amikor kiderült, az ÁVÜ ezzel a céggel fényesíti a kárpólási jegyeket. - A kárpólási törvényt a magyar parlament fogadta el, a végső cél pedig az volt, hogy olyan papírokhoz jussanak az emberek, amelyeknek van valódi értékük. A vagyon ügynökségnek az a feladata, hogy olyan cégeket vigyen tőzsdére, amelyek vonzóak lehetnek a kárpótlási jegyek tulajdonosainak. Kézenfekvő, hogy a Pick ilyen. - Előtte azonban néhány értéktelent is próbált elsózni az ÁVÜ. - Ez kétségtelen, a magyar vállalatok között azonban nagyon kevés állja ki a tőzsdei megmérettetés próbáját, ami azt is jelenti, hogy ország-világ előtt meg kell nyílnia. A Pick ezt kibírja, éppen úgy, mint a Danubius szállodalánc, amelynek részvényeiből ugyancsak vásárolhatnak majd a kárpótlási jegyek tulajdonosai. Ézeken túl a legnagyobb kereskedelmi bankok, valamint az olajipar papírjait is fel tudjuk ajánlani ilyen célra, nem beszélve a kisebb társaságokról, amelyek komoly osztalék reményében mehetnek a tőzsdére. - Ön szerint miért idegenkedik általában a menedzsment a kárpótlási jegyektől? Amikor a Talent arról kérdezte klubtagjait, melyik minisztérium, pénzintézet, hivatal első' emberével szeretnének beszélgetni a vállalkozók - állítólag - Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója kapta a legtöbb voksot. A vállalkozók hétvégéjének nyitóestjén, az elhangzott kérdések mennyiségét és minőségét elemezve azonban kiderült, a sok szavazat nem feltétlenül a népszerűségnek, annál inkább a problémáknak, az ÁVÜ körüli, vállalkozókat közvetlenül érintő bizonytalanságnak, a tisztségviselők óriási fluktuációjának szól. A protokollízűnek semmi esetre sem minősíthető diskurzus után kértük beszélgetésre az est vendégét. - Ez egy kicsit ismeretlen dolog, sötét ló, a vállalat számára pedig az lenne a jó, ha a részvények egy az egyben, készpénzért lennének értékesíthetők. A jegy természetesen egyfajta bizonytalansági tényezőt is visz a rendszerbe, ami a többi tulajdonost - na és a vezetést - befolyásolhatja. - Említette a kereskedelmi bankok privatizációját. Hol tart ez ma ? - A startpisztolyt már felemeltük, még ebben az évben szeretnénk érdemi lépéseket tenni. Folyik a tanácsadók kiválassztása, akik majd a négy nagy kereskedelmi bank privatizációját vezénylik. Ezek, az OKHB, a Magyar Hitelbank, a Külkereskedelmi Bank és a Budapest Bank. Ha megtaláljuk a megfelelő tanácsadó cégeket, akkor azok még az idén kibocsáthatják tájékoztatójukat, megkereshetik a befektetőként számbajöhető külföldi bankokat. - Vitaindító előadásában említette, hogy az ÁVÜ döntései megfellebezhetetlenek. Az pedig tény, az igazgatótanács tagjai a közelmúltban úgy cserélődtek, hogy abban nem maradt ellenzéki politikus. A kettő eggyütt óriási hatalom, hiszen az ÁVÜ százmilliárdok felett diszponál. - A vagyonügynökség a kormány szerve, neki tartozik elszámolással, a kormány pedig a parlament előtt felelős. Nehéz számonkérni valakitói valamit, esetünben a privatizációt, ha a folyamat irányítása nincs a kormány kezében. Az már az én véleményem, hogy szegényíti az igazgatótanács összetételét az a tény, hogy nincs benne ellenzéki képviselő. - Milyen a szakmai viszonya Kupa Mihály pénzügyminiszterrel? - A szakmai konfliktusok összetettek, legfontosabb eleme az, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés éves összefüggéseiért felelős. Érdeke tehát, hogy az államháztartás minél többet vegyen be és minél kevesebbet adjon ki. A privatizáció ezzel szemben hosszabb távú, nyugodtan mondhatom, stratégiai kérdés. Nekünk olyan átalakításokat kell produkálnunk, amelyek eredményeként versenyképesek lesznek a vállalkozások, ehhez azonban időnként pénzügyi engedményekre lenne szükség. Mindez kurtítaná a költségvetés bevételeit, a vagyonügynökség azonban adókedvezményeket, jobb feltételű Egzisztencia-hitelt szeretne. Nagyobb kedvezményt kellene adni a tőzsdei megmérettetést vállaló cégeknek, mint akik erre nem képesek. A PM elvileg egyetért ezekkel, de azt mondja, hogy neki van 2-300 milliárdos költségvetési hiánya és nem ad engedményeket, nem ad tőzsdei bevezetési kedvezményt. Mi az egymilliárdra értékelt vagyon kénytelenek vagyunk odaadni hetven millióért, mert a piacon ennyit ér, a hozzátett foglalkoztatási, fejlesztési igéretekel, a garanciákkal azonban nem tud mit kezdeni a PM. Azt mondja, ez csak beszéd, neki a pénz kell, az segít a költségvetésen. KOVÁCS ANDRÁS