Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-10 / 239. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁQ SZOMBAT, 1992 TKT, 10 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSYÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. A szerkesztőségünkbe érke­zett levelekből, panaszokból azt a következtetést kell levon­nunk, hogy bizony azt a nagy átalakulást, ami napjainkban zajlik a magyar végeken, alig­alig értik az emberek. Pedig mindennek az értelme és a cél­ja az, hogy végre valóban vala­mennyien gazdái legyünk ön­magunknak, értékeinknek, vá­gyainknak és törekvéseinknek. Önnön kockázatunkra és fele­lősségünkre. S ez aligha kép­zelhető el a személyes részvé­tel és közreműködés nélkül. Vagyis elmúlt a kézfeltartójá­nosok ideje, a sunyftás külön­böző fórumokon, közgyűlése­ken, mert az egyén, a magántu­lajdon érdekeit senki és semmi más nem képviselheti úgy, mint maga a tulajdonos. Oda kell tehát figyelni arra, hogy mit tesz, illetve mit mulaszt el az emberfia. íme a bizonyság; özvegy Áb­rahám Istvánná Szeged, Rösz­kei u. 30/A szám alól küldött levele. „Szeptember 17-i cikkét, A bélyog címűt kétszer is elolvas­tam, annyira tetszett. Sok em­ber gondolatát Irta le. Végtele­nül örülünk, hogy van, aki így ki tudja magát fejezni és ki is mondja helyettünk is. Elmentem én is a tsz-elnök­höz tanácsot kérni (rokonféle), mit tegyek, tehetek a kárpótlási jegyemmel? Hlmelt-hámolt, adjam el, vannak, akik feliért megveszik. Úgy tudom, a nagy­bani virágcsarnokban is rész­vényes. „Majdcsak megélnek valahogy". Rossz hangulatban baktattam hazafelé, hát mit képzeltem én? Minden szentnek maga felé horgos a keze!!! ír­janak ezután is ilyen jó cikke­ket, örömmel olvassuk." Mindezt azért tárom a nyil­vánosság elé, mert ebben a ka­otikus, felfordult világban még a segítséget, a jó szándékot sem fogadja el mindenki, főleg az, akinek éppen szánják, vagy szüksége lenne rá. Erre az alábbi példa. A Csongrád Megyei Mező­gazdasági Szövetség a szö­vetkezetek átalakulásának se­gítése, a vállalkozók tovább­képzése céljából felvette a kap­csolatot a Land O' Lakes Inc. Nemzetközi Fejlesztési Osztá­lya Tengerentúli Programok magyarországi képviselőjével. Az Egyesült Államok Nem­zetközi Fejlesztési Hivatalának (USAID) ösztöndíja lehetővé tette annak finanszírozását, hogy a Land O' Lakes szakok­tatási programokat szervezzen közép- és kelet-európai mező­gazdaságok számára. A program célja annak elő­segítése. hogy a szövetkezetek és a/ állami tulajdonban lévő mezőgazdasági vállalatok sza­badpiaci. a tagság tulajdonában lévő, illetve egyénileg birtokolt gazdasági egységekké alakul­janak át. így lehetővé vált, hogy Hódmezővásárhelyen, az Ál­lattenyésztési Főiskolán több kurzust rendezzenek október 12-től kezdődően, hallatlan ju­tányos áron. Ez mit jelent? Azt, hogy heti bentlakásos, ét­kezéses, naponta két kávét is magába foglaló tanfolyamért személyenként 2500 forintot kérnek. Talán az előadók len­nének „gyengécskék"? Kötve hiszem, ugyanis Amerikából érkeznek. Szakemberek. Ennek ellenére éppen azok, akiknek szükségük lenne arra, hogy az üzleti világban, a jövő kereskedelmében és termeíésé­ben helyt álljanak, arról tájéko­zódjanak, a fülük botját sem mozgatják. Mintha semmi sem történt volna; az ismereteket, a tudást, a tennivalókat, egyszó­val mindent házhoz szállítaná valaki. Vagy valakik. A régi szép idők mintájára. Tényleg nem történt itt sem­mi? Sz. Lukács Imre Elkészült a tornaterem A Napos Úti Általános Iskola tantestülete és tanulóifjúsága ne­vében megköszönöm, hogy a sajtó folyamatos tudósításaival segítette tornatermünk megr valósulását. A sportrovat a gondolat meg­születése óta figyelemmel kí­sérte az ügyet, az avatás alkal­mával is méltóképpen adott hírt Köszönjük, mi is. Csődhelyzetben a mezőgazdaság Mezőgazdaságunk csődhelyzetben van. Több mint 500 termelőszövetkezet ellen folyik csődeljárás, és Raskó György földművelésügyi államtitkárnak a közel­múltban tett bejelentése szerint - mint­hogy a kormány nem szándékozik és nem is képes ezeket anyagi támogatásban ré­szesíteni - közülük több százat fel fognak számolni. Hasonló helyzetben van szá­mos más téesz, és a fizetésképtelen ál­lami gazdaságok is egyre szaporodnak. Amit tehát a kormány és az Ország­gyűlés két és fél éven keresztül bűnös gondatlansággal, sót szántszándékkal el­mulasztottak, azt .a gazdasági törvénysze­rűségek most végrehajtják: megkezdték és könyörtelenül folytatják az élet­képtelen nagyüzemi mezőgazdasági ter­melési forma felszámolását. Ezt a folya­matot a KGST piac összeomlása és az idei hosszantartó aszály csak súlyosbítot­ta, de nem okozta, mert ez a legkedve­zőbb időjárási és piaci viszonyok mellett is elkerülhetetlen lett volna. Ezt pedig a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt előre kellett volna látnia, és a magyar mezőgazdaság rendezett és igazságos re­privatizáció útján való átalakítására - ami egyben a kisemmizett magyar paraszt­ságnak is történelmi igazságot szolgál­tatott volna - mindjárt az 1990 tavaszán lezajlott országgyűlési választások után ésszerű és átfogó tervet kellett volna ki­dolgoznia és azt fokozatosan megvalósí­tania. Ez nem történt meg: honatyáink béka-egér harcokkal fecsérelték el ide­jüket. Elképesztő, hogy egy olyan ország­ban..melynek még ma is a mezőgazdaság a legnagyobb és legesélyesebb húzóága­zata, az Országgyűlésben két és fél évvel az ún. „rendszerváltás" után még mindig csak beszélnek egy mezőgazdasági bizot­tság felállításáról, aminthogy az is elké­pesztő, hogy a kormány és az ellenzék egyaránt az Alkotmánybíróság jogászi és nagyrészt inkompetens szőrszáíhasogatá­saira hagyták a magyar mezőgazdaság át­alakítása alapelveinek és mikéntjének meghatározását. Ennek egyenes folyomá­nyaként, ezen az őszön hazánk termőte­rületének jelentős része megmunkálat­lanul, vagy elégtelenül megmunkálva fog heverni, amit még súlyosbít az a tény, hogy a kátrendezési hivatalok inkom­petenciája, sőt szabotázsakciója folytán a kárpótlásra kijelölt hatalmas föld­területeknek sem lesz gazdája és így megtnűvelője sem. Ez alkalommal azon­ban még a felelősség kérdése sem érde­kel bennünket különösképpen, hanem az, hogy mezőgazdaságunk teljes összeomlá­sának megakadályozás >ia és a nemzet kenyerének megmentésére milyen sürgős intézkedéseket kell életbe léptetni Az első megjegyzésünk az, hogy a magyar mezőgazdaság átrendezésére és a nagyüzemek felszámolására nem a csődeljárás az alkalmas forma. Ezért a kormánynak azonnali moratóriumot kell bevezetnie a mezőgazdaságban, és a fo­lyamatban lévő csődeljárásokat két évre fel kell függesztenie. Időközben futólé­pésben végre kell hajtani a legújabb kár­pótlási törvény által lehetővé tett földosz­tásokat, és a bukott rendszer „öröksége­ként" ránkhagyott külföldi államadósság­ra eltékozolt évi 6 milliárd dollárt (a Ma­gyar Nemzeti Bank legutóbbi jelentése szerint ennyire emelkedett a két éve még „csak" négy és fél milliárd dollárt kitevő évi adósságteher) elsősorban a magyar mezőgazdaság szanálására és új családi farmergazdaságok megalapozására kell felhasználni. Még világosabban: a Ká­dár-rendszer felelőtlen hitelezői kielégí­tése helyett a magyar földet kell talpraál­Ittanunk, ideiglenesen még a veszteséges gazdálkodó egységeket is „megtámaszt va" a termelés folytatásához szükséges állami támogatással, hosszú távon pedig hosszúlejáratú, alacsony kamatú köl­csönökkel elő kell segíteni családi ma­gángazdaságok tízezreinek elindulását • a szabad társulás el vére alapozott beszer­zési és értékesítési gazdaszövetkezete; alakítását. Egyidejűleg a tőkés orszá­gokban is általánosan gyakorolt védővá­mokkal körül kell bástyáznunk mezőgaz­dasági termékeinket és minden olyan iparcikkünket, melyet mi is eredménye­sen és gazdaságosan elő tudunk állítani. Mezőgazdaságunk és általában gazdasági életünk talpraállítása csak így lehetséges Dr. Endrey Antal a Magyar Keresztény Mozgalom or szágos elnöke Kellemes kirándulás Búcsúzik a nyárutó az ősz­től. Pihenésre, új tavaszra ké­szül ember és természet. For­dul a világ. Búcsú az élet. Mi­lyen? Csinnadrattás, könnyes­sírós, derűs-szomorú. Egyes rétegek és nézetek szerint az élet habostorta. Nemrégiben napilapunk fo­tóriporterét is megihlette a bú­csú. A képriport a bibliai szentháromság szimbólumát követi, három kép az alkotói üzenetet. A felső képen butik­sor. Előtte hatalmas, fehér, nyugati autócsoda. A kocsi ol­dalához támasztva búcsúi ál­festmények. Körülöttük egy­két bámészkodó lődörög. A következő képen lánchinta, rajta fiatalok, egy fiú meg egy lány. Önfeledtnek, vidámnak tűnnek. A lány mosolya fe­szült. Ők a jövő. A harmadik képen kendős anyóka imádko­zik. Van miért. Az élet-riport­ból egy nemzedék hiányzik. Úgy tűnik, az élet mégsem habostorta. a város lakosságának számunkra oly örömteli eseményről. Köszönjük, hogy mindig mel­lettünk álltak! Jó egészséget és sok sikert kívánunk kedves mindannyiuknak! Masa Gézáné igazgató iillMLrf^t s P" UHB^ 1JF ír Kp B te' Hl A DM Újabb adalék a föntiekhez fejű papucs Messze az idő, amikor Ördögh Rozika leendő anyósától ilyen rangos ajándékot kapott a lábára. Igaz, a történelemben nem nagy idő hatvan év, ám két, egymás­nak 1932-ben örök hűséget esküdő fiatal korántsem gondolhatta, hogy ennyi évet megélnek együtt, megértésben és sze­retetben. Bodó Pista bácsi a tápai rétben le­génykedett. Alig volt 12 éves, amikor ma­ga szántotta a sziklakemény pajori föl­det, és tizennégy esztendősen már a ka­szát is lendltgette. Pár évvel később, suttyólegényként elmehetett a Körbe, vagy Farkas Mihály korcsmájának tánc­termébe egy kisfröccsre. és a bálba, tán­colni. Szívesebben mégiscsak a falusi (tápai) bálokat látogatta, ahova hat kilo­méteres gyaloglással jutott be. Odahúzta a szíve, merthogy elei a faluból kerültek át a réti bérföldre; vagyishát Pista bácsi tápai vér volt. Éshát húzta a tápai bálba Rozika szíve is, akit szívesen táncoltatott, ha rázendítettek a hangászok a csárdás­ra. A vonzódásból szerelem, a szerelem­ből házasság lett. - Pista bácsi, mit kapott ajándékba, amikor esküdtek? - A lánytól egy szép, kivarottas zseb­kendőt. Szentségös körösztapámtúl asz­talt paddal, a bérmakörösztapámtúl ágyat, mög üstöt. A közeli rokonok kasz­nit, edényöket, vagy éppen nemzetiszln csíkos zsákot hoztak. Aki kevés pénzt mégis hozott, az az új pár előtt lévő, lé­borított tányérba tötte. A lányos háznál a Jelemenök, nálunk pedig a gyevi Suta banda muzsikált. Sok vendég vót, mert nagy a család. De vót is hozzá elegendő bor, jó homoki, és hát marhapaprikás. - És a menyasszony, miket kapott. Ro­zika néni? - Edényeket, poharakat, amibűi min­dég sok köllött. az anyósom még lányko­romban vött neköm égy pár ctmerös fejű papucsot. Csudaszépet képzelj ám el! A vőlegénytűi arany nyaklácot kaptam, de elveszitöttem. Még mot is sajnálom. A lánycimboráktúl festött oldalú bögréket, a körösztanyámtúl paplant, a rokonoktúl szenes vasalót, bádog bödönt, rézmozsa­rat, tányérokat, vagy égy cickendőt. llye­nöket. A fiatalok a Bodó család réti házában indultak az életnek. „Mögfogadtuk a vő­fény szavát, azt mondta, hogy: égy év múlva gyerök lögyön! Lőtt is, szép sor­jában három: Istx'án, Ilona és Mihály." Pár esztendő múlva a fiatalok is bé­reltek a várostól földet, és a maguk verte vályogból takaros kis házat építettek rá. Nem sokáig élvezhették, mivel időközben igen magasra szökött a talajvíz, illetve a Maros vízszintje, és a ház összedőlt. Néhány esztendei szülőknél lakás után úgy dntöttek, hogy beköltöznek a szülők, időközben vásárolt falusi házába. „Hazagyüttünk", mondja Pista bácsi. - Szatócsbótra kértünk és kaptunk en­gedélyt - veszi át a szót Rozika néni -, aztán az embörök a fődbe, én mög az Ilonka a botba dolgoztunk, mög ugyé főztünk, takarítottunk. Szegedi nagyke­reskedőktűi kaptam hitelbe portékákat, amiket az egyik utcai szobábúl kialakított üzletben árultam. Égy tehén árán vöttünk mérlegöt, a beröndözésöket - pultokat, polcokat - égy szögedi családiul vöttünk, olcsón, amiket szépen kireparáltattunk. 1955-ben megüresedett a nemrég ala­kult szövetkezeti kocsmárosi állás. A ve­zetők Bodó Pista bácsit, mint „hitelös embört " kérték, hogy pár hétre, amíg nem találnak valakit, vállalja el. - Elvállaltam, pedig az asszony váltig lé akart róla beszélni. És hát a pár hétbűi éppen huszonkét esztendő lőtt. Olyannyira haladt a dolog, hogy bár több. mint tíz éve nem vagyunk kocsmá­rosok, mégis, ha valakit el akarnak igazí­tani, azt mondják neki: Majd a Bodó kocsmánál szájjon lé, onnan majd eliga­Zíjják, hun lakik a Putyus Mihály. És az idő haladt-haladt, szép lassan. A címerös fejű papucsnak, a sok szépnek és jónak, a mégtöbb gondnak már csak az emléke idéződik a meghitt családi ün­nepen, ahol a három gyermek mellett négy unoka és két dédunoka gyönyörkö­dik az „ ifjú párban ". Ifj. Lcle József A Zákányszék községi Ön kormányzat Gondozási Központ lakói, gondozottjai és közeli csa­ládtagjai háromnapos kirándulá­son vettek részt szeptember 18-20-án. Megtekintettük az eg­ri várat, annak kazamata rend­szerét, megkóstoltuk a Szépasz­szony völgye borait. Másnap az Aggtelek-Jósfafő-i barlangokban voltunk, harmadnap Miskolc-Ta­polcán, a barlangfürdő kellemes környezetét és gyógyhatású vizét élveztük. Mindezt a ragyogó programot a Szeged Morton's Idegenforgal mi és Kereskedelmi Kft. szer­vezte és bonyolította le olcsó áron. Tökéietes ellátásban, kivá­ló ételekben, kellemes vendéglá­tásban volt részünk. A kft.-nek sikeres ;tevékenységet kívánok a kiránduláson résztvevő 45 ember nevebe.i is, és kérem, hog- na­gyon sok embernek segítsen ab­ban. hogy olyan, vagy hasonló egy éleire szóló felejthetetlen él­ményben legyen része, mint nekünk volt. Gregus István klubvezi • Idősek ünnepe A szőregi nyugdíjas klubban, az idősek világnapja alkalmával, műsorral egybekötve vacsoraestet rendeztek, melyre meghívták az újszegedi nyugdíjasokat is. Volt ének (Czipott Endre), dzsesszba­lett-előadás, mellyel az általános iskolások nagy sikert arattak, aki­ket Osváth Gabriella tanított be, majd szavalat következett. A zenét Jenei J. és fia szolgáltatta. Minden jelenlevő nyugdíjas egy-egy szál rózsát kapott, amit a szőregi dísz­növénytermelő adott. Műsor után felszolgálták a borjúpörkü et. mely igen ízletes és bőséges o A vacsora után szinte minclvv: táncra perdült a vidám zenére Ez a jólsikerült, vidám est eb sorban a fáradhatatlan Farkas h" hálvné klubelnöknek és szorgr' mas stábjának köszönhető. A szín vonalas műsorért köszönetet mon­danak a szőregi nyugdíjasok é; t Bálint Sándor nyugdíjasklub tag • jai­Közreadta: Bökönyi Győrt; • Elrontott hétvégék Szatmyazon lakunk, igen szép környezetben, de egy fél éve a hét­végéink el vannak rontva. A kör­nyékünkön működik egy ételbár ­nonstop. Addig nem is volt semmi gond, míg meg nem változott a funkciója. Amióta gazdát cserélt, átváltozott kocsmává, péntek, szombat, vasárnap hajnalig tartó mulatozás folyik. Kifejtettük nem­tetszésünket a polgármesteri hiva­tal felé 32 aláírással, de semmi eredmény. Úgy gondoljuk, csak lehet valamilyen szabály az tíze nteltetésre, hiszen egy teljesen v épült lakóövezet közepén áll ez a létesítmény. \ ass Istvánné Kiskundorozsma-Sziksósfürdö n lévő, egy élet alatt megszerezett üdülőnket a hétvégéken szinte nem tudjuk használni, mer; • textilművek üdülőjében oly hangoskodás folyik. Sok kér felhívás, levelezés ellenére csak ideig-óráig sikerült megszüntetni zavaró körülményt. Higgye­nem túlzás, de ablakaink a meg••< hangerejére berezonálnak. M­próbáltam a rendezvény, ili- « azért fet Jos férfit megkérni, ho& kisebb 'uuigerő.t használjanak válasz m volt: ez rnagánterülei , vozzam.r em volt mit tenni, !•• jöttünk. Rettegve gondolunk ar .> hogy ez mot már mindig így les Nem tlvc/hetjük a kertünket, alhatunk vinn, pedig ez az egy. len, amit :.gy élet alatt összesz;. tünk azért hogy idős korún! majd békésen pihenhessünk. B. h. I ap Hí* K.8lOSm ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE \ÜUNK VÁLASZT ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK. DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A rádió Napközben műsorában hallottam, hogy a nyugdíjasok egymás utazási szelvényét felhasz­nálhatják. Szeretném biztosan tud­ni, így van-e ez? - kérdezi Hor­váth Antalné olvasónk. A nyugdíjasokat megillető köz­forgalmú személyszállítási utazási kedvezményeket a 13/1991. (I. 18.) Korm. sz. rendelet - megje­lent az 1991. évi 4. számú Magyar Közlönyben - szabályozza. Az említett kormányrendelet 9. §. (4) bekezdése értelmében: „A nyugdí­jas az öt megillető kedvezméu házastársával (élettársával) meg­oszthatja, ha az a nyugdíjkorhatárt már elérte." Ez a rendelke/e: 1991. február l-jén lépett életbe azóta változás nem történt. Enm : értelmében tehát a nyugdíja-- • esetében a megosztás egyik fel1 ­tele a házastársi vagy élettársi szony. Huszár Zoltán a MÁV személyfuvarozási osztályvezető-helyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom