Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-21 / 222. szám

6 MINDENFELŐL DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 21. Valutaválság Megrengeti Európát? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Az embargó kiskapui Sok kicsi sokra megy Újvidék felé tempósan ha­ladhatunk a mellékutakon is, hiszen a benzinhiány miatt szinte megszűnt a jármű­forgalom. A benzinkutak nagy része kényszerűen zárva tart, mégis nap mint nap több tucat gépkocsi várakozik előttük a csodára várva. A havonta és forgalmi enge­délyenként járó húsz literre jo­gosító benzinjegyeket is alig válthatják be a gépkocsi­tulajdonosok, s ha nem járnak sikerrel, eldobhatják bonjaikat, hiszen az csak egy hónapra érvényes. Vajdaság egész heteken át hétvégi hangulatot áraszt, sem a földeken, sem az*üzemek táján nem sürgölődnek az em­berek. Az üzemanyaghiány megbénította a termelést. Több mint harminc helyszí­nen rendezte meg az elmúlt hét szombatján az Országos Ma­gyar Vadászati Védegylet az Első Országos Vadásznapot. Az ötlet még júniusban merült föl a Földművelésügyi Minisz­tériumban tartott előzetes meg­tárgyaláson, ám akkor még nem döntötték el, pontosan mi­kor is tartsák meg ezt a nagy­közönségnek szánt bemutatót. A két lehetséges idópont - ok­tóber eleje, illetve szeptember 19-e - közül végül is az utób­bira esett a választás a Vadá­szati Kulturális Egyesület leg­utóbbi, Telkiben tartott Illésén. Pompás kora őszi napsütés fogadta a megjelent ér­deklődőket Csongrádon, ahol a Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet adott otthont a vadásznapnak, mely Vass Tamásnak, az iskola igazgató­jának köszöntő beszédével kezdődött. Ebben, miután is­mertette a részletes programot, többek között felidézte a rég­„Mi, szabadkaiak különös­képpen vonzódunk a Tiszatáj­hoz, s nem-csupán a földrajzi közelség, az egyazon tájegy­séghez tartozás, sokkal inkább a lelki rokonság okán. A sza­badkai Üzenet hivatalosan is szentesített testvérlapi kapcso­latot szorgalmazott a Tisza­tájjal" - mondta Dudás Károly köszöntőjében, s hozzátette: „Sok az azonosság. Előbb a Ti­szafáját szüntették meg durva hatalmi kézzel, most pedig az Üzenet nem létezik immár ki­lenc hónapja." Természetesen nem csupán sorstársi kapcsolatok fűzik a Tiszatáj szerkesztőségét Vaj­dasághoz, s nem csupán a hatá­rontúli magyarság támogatá­sának vágya. Eme tényektől A háború a hátországbelieket sem kíméli. Bár Szerbia, illetve a kis-Jugoszlávia saját bevallása szerint senkivel nem áll háborúban, polgárai - a nemzetközi embargó miatt - a saját bőrükön tapasztalhatják meg a hátország-szindrómát, országuk gazdaságának fokozatos összeomlását. Nem csodálkozhatunk tehát, ha egyre több jugoszláv felség­jelzésű gépkocsival találko­zunk a Szeged környéki ben­zinkutaknál. Nálunk jóval drá­gább, de legalább van benzin. (Egyébként Jugoszláviában is van, csak. dupla, tripla áron kapható, feketén.) Honfitársaink morognak: sorba kell állnom ezek miatt műit időket, amikor még lét­szükséglet, az élet egyik alap­vető mozzanata volt a vadá­szat, s a hozzá kapcsolódó má­gia; szót ejtett a letelepedett magyarság történetének arról az első hatszáz évéről, amikor még alanyi jogon mindenki űz­hette a vadat, egészen II. Ulászló 1504-es törvényéig, amely először korlátozta a va­dászatot, s a jobbágyságot gya­korlatilag eltiltotta attól ­„azóta létezik orvvadászat" -; majd beszélt a kiegyezés utáni vadászati törvényről, amely fontos lépés volt az egyszerű vadászattól a vadgazdálkodás felé vezető úton, s amely a földtulajdonhoz kötötte a vadá­szatot, egészen 1945-ig, ami­sokkal fontosabb az írók, alko­tók közti szoros együttmű­ködés, a szellemi, irodalmi összefonódások, hiszen hónap­ról hónapra jelenik meg egy­más mellett: Illyés Gyula, Né­meth László, Fábri Zoltán, Ba­logh Edgár, Fehér Ferenc, Csoóri Sándor, Sütő András, Dobos László, Herceg János, Gion Nándor, Kontra Ferenc. S talán vidéki folyóirat létére pont ezért nem vált vidékiessé, hiszen irigylésre méltó színvo­nalon még mindig lényeges kérdésekről beszél, egyfajta közép-európai „találkozóhely­lyé" válva. Magyar írók, olvasók talál­koznak magyarokkal, egyazon nyelv, nyelvezet, s talán egya­zon gondolkodás is, csupán a egy tankolásért! És máris az embargó megszigorítását köve­telik. Közben elfelejtik, hogy alig fél éve, azok, akik miatt most sorban állásra kénysze­rülnek, hasonlóképp érezhet­tek. Igaz, akkor a benzin­hiányra hivatkozva sok helyütt nem, vagy csak márkáért szolgálták ki őket a határon túl. Most még Belgrádból is érkeznek kocsik: az ötven liter mégis csak több a húsznál. A benzikutasok pedig egy hete alig győzik a munkát. Hiába, az üzleti szerencse forgandó. Amikor mindenki odaátra járt benzinért, senki nem hitte, hogy ilyen árak mellett még bejöhet a maszek benzinkuta­soknak is. VARGA IVÁN kor is ez kettévált, s a vadásza­ti jog átment az állam tulajdo­nába; s legvégül az utóbbi évti­zedek „tervszerű" vadgazdál­kodásáról szólt. Entfek jeles dátuma 1970, amikor a vad­gazdálkodás első tízéves távlati tervét kidolgozták, s ehhez a kutatási eredményeket is föl­használták. De már tíz év múl­va, az első értékelésnél kide­rült, hogy különböző okok miatt a sok kárt okozó nagyva­dak túlsúlyba kerültek az apró­vadakkal szemben. Minden­képpen fontos lett volna tehát 1990-ben az állomány újabb értékelése - ez egyébként azó­ta sem történt meg -, hiszen óriási gazdasági lehetőség van a magyar vadállományban. miliő, a helyzet, a környezet más. Hátrány? Nem, inkább előny, hiszen az egyetemes magyar kultúrát csupán gazda­gabbá teszi a mediterráni han­- Miközben az európai át­váltási mechanizmusból kivált az angol font, árfolyama pén­tek reggel tovább esett a német márkához képest, a nem hiva­talos leértékelést ünneplő rész­vénypiác pedig további kamat­lábcsökkentések reményében bizakodó hangulatban maradt, s a reggeli lapok többsége a brit gazdaság vélt függetlensé­gének helyreállását éltette, a The Economist című gazdasági hetilap legfrissebb számának vezércikke meglehetősen ma­gányosan szólamlott fel az eu­rópai együttműködés mellett. „Az európai átváltási me­chanizmus e heti csaknem teljes összeomlása nem a rend­szer elvetését indokolja, hanem ellenkezőleg, a legfőbb érv az egységes európai valuta sürgős megteremtése mellett" - írta a mértékadó lap. A The Economist szerint az európai átváltási mechanizmus alapjában a nyugodt piacok, a reális árak, az inflációmentes gazdasági növekedés sza­vatossága, habár nagy munka­nélküliséggel. Ettől függetle­nül, amíg különböző gazdasági erejű és pénzpolitikájú orszá­gok különböző valutákat mű­ködtetnek, nincs olyan árfo­lyammegegyezés, amelyet az e hetihez hasonló sokkok meg ne ráznának. „A hegymászók azért másznak föl a hegyre, mert a hegy ott van - a pénz­piacok azért kergetik a leér­tékelés és az árfolyam-kiiga-; zítás önmegvalósító jóslatát, mert a leértékelés és a kiiga­zítás törvényesen lehetséges". Ezt a lap szerint meg lehet elózni úgy, hogy ismét felé­pítik a gátakat, amelyeket a (Egy adat: amíg 1985-ben az ipar 300-400 forintból állított elő egy dollárt, addig - igaz, a vadkárokat nem számítva - a vadgazdálkodás ennek tized­részéből!) Korunkban, amint ezt beszé­de végén Vass Tamás is ki­emelte, már nem lehet külön­választani egymástól a vadá­szatot, illetve a természet- és "környezetvédelmet. Ezt jól pél­dázta a vadásznap is. A vadásznap másik megyei eseménye az OMVV által szer­vezett árpádhalmi országos kö­zépiskolai szakmai vetélkedő volt. A hat csapat részvételével megrendezett versengésen ­ezek mindegyike három-három főből állt, s kiválasztásuk az egyes.iskolákban (rott dolgo­zatok alapján történt - a csong­rádiak a második helyet sze­rezték meg. Győzött a szom­bathely-oladi Hermann Ottó Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet csapata. P. L. gulatba ágyazott honi, azaz vajdasági magyar irodalom. Talán visszatérnék egy pilla­natra az összefonódásokra, melyek a gyümölcsöző kapcso­Pénzügyi vészintézkedések A Közös Piac pénzügyi bi­zottságának csütörtök reg­geli rendkívüli értekezletén ideiglenesen felfüggesztették az olasz Ifra részvételét is az európai átváltási mecha­nizmusban, és 5 százalékkal leértékelték a spanyol pese­tát. A két döntés néhány órával követte az angol font kiléptetését az EK átváltási rendszeréből. A hatórás brüsszeli vésztanácskozás részvevői ­a közös piaci központi ban­kok vezetői - nem közölték, hogy a líra felfüggesztése mennyi ideig tarthat, mint ahogy egyelőre az sem is­mert, hogy a font sterling részvétele meddig szünetel majd. A gyors döntések célja, a hivatalos közlés sze­rint, az európai pénzpia­cokon eluralkodó káosz fel­számolása. A kiadott nyilatkozatban a bizottság hangsúlyozza: mindegyik tagállam elkötele­zettje marad az Európai Pénzügyi Rendszernek, amely továbbra is a gazdasági stabilitás alapvető tényezője a földrészen. * szabad tőkék áramlása elől az elmúlt tíz évben lebontottak. Ez azonban rossz válasz lenne. „Bármilyen ambiciózusnak tűnik, az egységes valuta a leg­jobb válasz Európa számára, mert (ha nincsenek spekulá­ciónak kitett külön-külön valu­ták) akkor az Európán belüli valutabizonytalanság a dolog természete folytán megszűnne" - írta a The Economist. A Magyar Dráma Napjának tiszteletére, szeptember 21-én Páskándi Géza: Tornyot vá­lasztok című, kétrészes szín­művének bemutatójával indítja űj évadját a Nemzeti Színház. A darabot Sík Ferenc rendezte, díszleteit meghívott mű­vészként Makovecz Imre ter­vezte. A Magyar Dráma Napját 1984-től, a Magyar írók Szö­latok záloga. Kontra Ferenc, baranyai születésű, Újvédéken élő és alkotó író, szegedi tanul­mányairól, s a Tiszatájhoz való ragaszkodásáról a következő­képpen nyilatkozott: - Ha visszagondolok a szegedi egyetemi évekre, ak­kor természetes, hogy nosztal­giaként eszembe jut a JATE­klub, a pezsgő élet, a zeneka­rok, az irodalmi rendezvények, az a szellemi légkör, ami akkor jellemezte Szegedet, s melynek egyik éltetője a Tiszatáj volt. A Tiszatáj szerkesztőségét min­dig is otthonomnak éreztem. Az állásához ragaszkodó brit pénzügyminiszter, Norman Lamont pénteki rádiónyilatko­zatában elhessegette azt a Kohl német kancellártól származó híresztelést, hogy a fontot igen hamar visszavinnék az átvál­tási mechanizmusba. Lamont úgy vélte, erre akkor lesz lehe­tőség. ha a német pénzpolitika hajlandó lesí az együttműkö­désre stabilabb környezetben. Ezzel arra utalt, hogy a brit kormány továbbra sem akarja elfogadni a piac ítéletét, s né­met kamatlábcsökkentéstől várja a lehetőséget, hogy a fon­tot a mostaninál magasabb ár­folyamon vihesse vissza a me­chanizmusba. Lamont igyeke­zett cáfolni a hamarosan vár­ható brit kamatlábcsökkentés­ről terjedő pletykákat is, kije­lentvén, hogy a kormány fő célja ezentúl is az infláció fé­ken tartása. A brit kormánynak meg­győződése, hogy a büszke, de elhanyagolt brit ipar csakis korszerűsítéssel, reális költ­ségcsökkentéssel és stabilan versenyképes árakkal zárkóz­hat fel Európához. Azért küzd a leértékelés ellen, mert az ugyan export-vezette fellen­dülést indíthat be, ideiglenesen ellensúlyozva a német, a fran­cia, vagy a benelux szinthez képest reálisan magas brit termelési költségek hatását, de megint elkényelmesftené és hosszabb távon vesztésre ítélné a brit ipart, csakúgy, mint a hatvanas-hetvenes években. A brit kormány a politikában tá­mogatja a „többsebességes Eu­rópát", de a gazdaságban nem akar a lassú sávban haladni. vetségének kezdeményezésére szeptember 21-én tartják, Ma­dách: Az ember tragédiája ősbemutatójának évfordulója alkalmából. Az írószövetséget e kezdeményezéskor az a cél vezérelte, hogy felhívja a fi­gyelmet a hazai dráma­irodalom értékeire, azok jobb megismertetésére és ösztönzést adjon az íróknak újabb művek létrehozására. hiszen abban az időszakban kezdtem el folyóiratokban pub­likálni, és soha nem szakítot­tam meg velük a kapcsolatot. Vörös László, az akkori Tisza­táj főszerkesztője tanárom volt. Az utóbbi időben többnyire novelláim jelentek meg eme szegedi folyóiratban, ahol a '44-es baranyai eseményekről írok, gyermekkori emlékeimet felelevenítve a szövegekben. Egy ilyen novella hangzott el a Tiszatáj újvidéki író-olvasó ta­lálkozóján is... FARAGÓ ATTILA A cikk elkészítését a MATÁV Rt. Szegedi Igazgatósága szponzorálta. Vadásznap Csongrádon Gazdálkodni a természettel is kell Irodalmi érintkezések / A Tiszatáj Újvidéken A Tiszatáj szerkesztősége a hét végén Szabadkán és Újvidéken tartott egyfajta író-olvasó találkozót. A beszélgetésben részt vettek: Vörös László, a szerkesztőség elnöke, Annus József főszerkesztő, Olasz Sándor főszerkesztő-helyettes, Ablonczy László és Szokai Imre rovatvezetők. Az irodalmi műveket Rövid Eleonóra, Krnács Erika, Kovács Frigyes és Bakota Árpád tolmácsolták, a vendégekkel Dudás Károly beszélgetett. Új, szegedi hetilap = új munkalehetőség Hetente megjelenő szegedi lap szerkesztősége keres a lap árusításához állandó munkatársakat. Jelentkezés: szeptember 23-ig, minden munkanap 9-12 óra között, személyesen a Sajtóház portáján, Stefánia (volt Tanácsköztársaság útja) 10. szám. A Magyar Dráma Napja

Next

/
Oldalképek
Tartalom