Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-21 / 222. szám

HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 21. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hajdanán ugyanígy csinálták-diktálták az agrárpolitikát. Nem véletlenül virultak a magyar mezőn főhercegi, kincstári birtokok (Bánkút, Mezőhegyes)', s a leginkább, félfeudalista termelési viszonyok között tengődő mezőgazdasági népességnek (napszámosok, hónaposok, cselédek, zsellérek, kisparasztok, nagygazdák) példát mutattak, ismereteket, tapasztalatokat adtak át. Már amikor és ahogyan lehetett. így hát ezekre a kirakatbirtokokra a Nap is fényesebben sütött. Van erre példa a termelőszövetkezeti múltból szintén. Bábolna sikeresen alkalmazkodott - főleg vezetői révén - a változó politikai és gazdasági viszonyokhoz. Ebben található a magyarázat, s ez teszi most is példa értékűvé. Hiszen - bár nem kerülte el az átalakulás vihara - olyan vetélytársak, mint például a szintén 200 éves múltra visszatekintő hajdani kincstári birtok, Mezőhegyes, veszteséget veszteségre halmoz ma, és nincs kitapintható biztató jövőképe. Mint a magyar agráriumnak. Az idei bábolnai napok (szeptember 16-18.) azért ígérkeztek különlegesen fontos eseménynek, mert lehetőséget kínáltak arra, hogy a mezőgazdasági tárca, karöltve a Pénzügyminisztériummal, végre a huszonnegyedik órában komolyan vegye az ágazatot, s új agrárprogramot hirdessen meg a MAE országos agrárértelmiségi tanácskozásán. Hol másutt, mint Bábolnán? Nemcsak azért, mert ez a táj most olyan szerep, feladat előtt áll, hogy vezetője, ha kell, motorja is lesz (lehet) a magyar mezőgazdaság új pályára állításának. Az egész Kelet-Európát érintő átalakulás, válság kilábalásának egyik irányító tornya. Ez a nemzetközi szerepvállalás sem megalapozatlan. Mindezeken túl nem kisebb a Bábolna előtt lévő cél, minthogy áz átmenet működési zavaraival küszködő magyar agrárium átalakítását segítse, a pozitív folyamatok elindítása mellett az élelmiszergazdaság európai léptékű fejlesztő központjává váljon. Tehát olyan profitorientált vállalkozássá, amely nemcsak itthon, de az egész közép-európai régióban képes kisugárzó hatást gyakorolni, a gazdálkodást szervezni és kiszolgálni. Mi teszi (teheti) lehetővé mindezeket? Január l-jén az állami gazdaságok közül elsőként, több mint 10 milliárd forint törzsvagyonnal állami tulajdonú részvénytársasággá alakult. Ez jelenti (jelentheti) azt, hogy hoszszabb távon is megőrzi (megőrizheti) vezető szerepét. Ez is predesztinálta arra (hol másutt, ha nem itt), hogy több száz agrárértelmiségit, gyakorló gazdát összehívjanak; hiteles forrásból (a meghívó szerint Gergátz miniszter szereplésével) hallhassák, milyen jövő vár rájuk, mi lesz a sorsa, milyen jövője formálódhat a mezőgazdaság átszervezését követően a magyar agrártársadalomnak. Sokan komolyan vették a hívó szót (pénzt, távolságot, időt nem kímélve), és időben megjelentek a lovardában tartott fórumon, amelyről talán, nem is véletlenül, a legilletékesebb maradt távol, merthogy a földművelési tárca vezetője hol járt, arra nem derült fény. Jelentős alkalmat szalasztott el így az agrártárca ebben a nem mindennapi, igen feszült helyzetben. Ugyanis, mint a hozzászólásokból kiderült, mára a közéleti cselekvő réteg és a gyakorlati gazdák között nincs is beszélő viszony. Túl vagyunk az utolsó pillanaton is, amikor még tisztázni lehetne azt a szomorú állapotot (s ezen múlhat az agrárium jövője), hogy bizonyos politikai megfontolások alapján az irányítás (állami igazgatás), s az elhibázott irányítás következtében megsértett agrárértelmiségiek között feszül. Úgy érzik az agráriusok, hogy nélkülük akarnak megvalósítani olyan célokat, amelyek az ő szaktudásuk nélkül lehetetlen. A népes hallgatóság reagálása sem lehetett más, mint a bevezető előadások után (Szerdahelyi Péter FM, Pongrácz Tibor. PM), inkább nézelődni indult a lovasbemutatóhoz, a gépkiállításra, vagy bosszúsan hazafelé vette az irányt. Csúfos kudarcot éltünk át tehát az olyan nagyon várt új agrárpolitika helyett. Az ugyanis nem újdonság, ami az előadásokból kiderült, hogy a keleti piacok elvesztése mennyire sújtja az ágazatot, továbbá a belföldi fogyasztás visszaesése sem, minthogy az előző három évben 30 százalékkel csökkent az élelmiszervásárlás, és az idén további 6-8 százalékkal esik vissza. Sajnos, az sem hatott meglepetésként, hogy 60 téeszben felszámolás zajlik, és 360-370 csődöt jelentett. Ilyen helyzetben a mezőgazdaság adóbefizetése tavaly a valamikori képességének hetedérenyolcadára csökkent. Mindez ismerős, mert az előadók máshol és máskor már kifejtették, a gyakorló gazdák pedig a saját bőrükön érzik nap mint nap. Akik viszont azért érkeztek Bábolnára, mert éppenséggel idejük, pénzük van, s kedvük is, egészen jól szórakozhattak. Sz. LUKÁCS IMRE GAZDASÁG 7 FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN BNV- BNV-BNV Kerékpárra, magyar! A további részleteket ntár Podolák Györgytől, a SchwinnCsepel Kft. ügyvezető vezérigazgatójától tudom meg, aki hangsúlyozza: a cég sajátos vállalkozás a magyar ipari palettán. 1988. novemberében az első olyan amerikai-magyar vegyes vállalatként alakult meg, amelyik termelt. A kft.ben akkor két USA-beli cég képviseltette magát, a Schwinn 41. a BCA pedig 10 százalékkal, tehát a külföldi tőkerész 51 százalékos volt. Szükség volt erre a szövetségre, hiszen a Csepel-kerékpárok Nyugaton már nem voltak versenyképesek (az import alkatrészek beszerzését kontingensekhez kötötték). Három évig eredményesen működött a kft., évi átlagos 1,2 milliárd forintos árbevétellel. Az eredmény a nulla körül mozgott, egyrészt azért, mert sokat költöttek technológiai fejlesztésekre, másrészt egyre nehezebben viselték a 40 százalékos kamatlábak hatását. Szükség volt az alaptőke megemelésére. Ekkor lépett színre a Hanti Kft., amely idén január közepén alakúit meg, a 15 millió forintos alaptőke 51 százaléka a szibériai olajkitermelőé, a Látványosságnak is beillik az „A" pavilonban a SchwinnCsepel Kerékpárgyártó Kft. kiállítása. A zöld mezőben álldogáló elegánsabbnái elegánsabb biciklik háttere egy sziklafal, mesterséges patakocskávai. S miközben a szemlélő azt gondolja magában, az elérhetetlen vágyak netovábbja, hogy ilyen szerkezeteken kerékpározzonn, egyszeresük visszapottyan a földre. Észreveszi ugyanis, hogy ezek magyar, Csepel kerékpárok, ráadásul megfizethető árakkal. Minderre figyelmezteti az a két ipartörténeti érdekességü darab, amely a móltat, a 75 éves magyar kerékpárgyártás első, háború előtti korszakát idézi. Krasznoleninnyeftegazé, 49 százalék pedig a szegedi magánvállalkozóé, Molnár Sándoré. A Schwinn-Csepel és Molnárék találkozásának filozófiája az orosz piac megszerzése volt. A májusban oroszamerikai-magyar érdekeltséggel létrejött új vegyesvállalat a szó szoros értelmében unikumnak számított a térségben. A Schwinn-Csepel Kft. 160 millió forintos alaptőkéje megháromszorozódott, ebből 41,5 százalék a Hantié, ugyanennyi az amerikaiaké, s a maradék a magyar részesedés. Az első pár hónap alatt már beindult a piackutatás, majd következhet az ottani gyáralapftás, Pervouralszkban. A BNV-n a kétkerekűek szerelmesei csemegézhetnek a kínálatból. A hagyományosabb típusú Royal és annak többsebességes változata, a Metró mellett a gyerekkerékpárok versenysportra is alkalmas darabjait láthatják az érdeklődők. A különlegességek csoportjába tartozik a rendőrségnek szánt minta-kerékpár, amely megjelenésében, használati értékében is a maximálisai nyújtja, valamint nehéz terepen használható. A Budapesti Főpolgármesteri Hivatal kérésére készült el a „hivatalnoki" kerékpár, diplomatatáska-tartóval együtt. Budapesten már 10 darab használatban van belőle, újabb 20at pedig megrendeltek. Állítólag Demszky Gábor, aki a bicikli, s a Schwinn-Csepel szlogenjének - miszerint spórolj a benzinnel, járj biciklivel elkötelezettje, kerékpáron közlekedik. tősen durva, már-már megbocsáthatatlan hibán kérdezősködéssel próbáltam javítani. Mint megtudtam, a Daihatsu mindent bedobott, pontosabban lehozott egy kisbusz kivételével, s erre példa, hogy az Applause-ből az Li-t, valamint az Xi-t is kiállította. Az előbbi ötajtós, 1,6 literes, katalizátoros, 16 szelepes, 105 lóerős motorral szerelt alapváltozatát, vámostól, áfástól 1,1 millió forint alatt kínálják. A legkisebb és legolcsóbb modell a háromajtós, 850 köbcentis, 41 Árpád téri „matiné" Márkák és autók Sem az időjárásra, sem a közönség létszámára nem panaszkodhatot a Full Bt, amely autókiállftást szervezett szeptember 19-ére a szegedi Árpád térre. Az is beléjük botlott, aki a hírverés ellenére csak a zenéből, illetve a szokatlan tömegről, valamint a parkolóban szabálytalanul elhelyezkedő, meglepően fényes és új kinézetű autókról szerzett tudomást az eseményről. lóerős katalizátoros motorral hajtott Cuore. Eladási adatokat is-sikerült megtudni, s ezek szerint a vezérképviselet az év első nyolc hónapjában 780 autót értékesített. Egy másik, Szegeden, illetve Csongrád megyében nem képviselt márka, a Volkswagen dealere a Schmidt Kft. Bajáról érkezett két kisbusszal, három VW-vel, valamint az ój Audi 80-nal. A figyelem középpontjába természetesen a Vento került, még úgy is, hogy a kétségkívül gyönyörű autó szélvédője mögött, az árcédulán kettessel kezdődött a szám. Az ismert szegedi márkakereskedők, a Mazda, a Mitsubishi, a Renault három-három autóval szerepeltek az Árpád téren, s ebből a szempontból a Ford tulajdonképpen különc volt a maga négy gépkocsijával. A Honda motorkerékpárjait elsősorban a fiatalabbak nézegették. Egy kereskedő jóvoltából újra megcsodálhatta a közönség a Mercedes csúcsmodelját, a 600-ast, amelynek rádiója hangerőben alig maradt el a program részeként szereplő akrobatikus rock and roll bemutató zenei aláfestésétől. KOVÁCS ANDRÁS FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Hol járt a miniszter? - Nincs beszélő viszony A bábolnai programkudarc MMMHMMMMHMMHMMMMMMnMMHMMMHHMM Bábolna magán hordozza a kort. Nemcsak a régi, uradalmi épületekre gondolunk, a 200 éves múltra, hanem a közelmúltra is. Oly sok neves személyiség között, hercegi és királyi pár látogatása után megfordult itt 1964-ben tisztelgő kiruccanásra Hruscsov elvtárs, s el is vitte a lipicaiakat ajándékba. Emléktábla, és az ekkori ceremóniák szerint ültetett fa őrzi a kivételes történelmi fintort ma is, amikor ez a neves gazdaság az MDF lobogója alatt utazik. Minden kiállító megérkezett, ezen belül is a legnagyobb stábbal, legtöbb autóval azok a márkák, amelyeknek még nincs képviseletük Szegeden. A Daihatsu például egyenesen Budapestről, öt személyautóval, egy kisbusszal, a Ferroza terepjáróval, valamint két csinos. piros-fehérbe öltözötthölggyel, kezdte a hódítást. Amikor egyikükön. Hegedűs Edinán a főnöküket kerestem, rövid úton kiderült, ez alkalommal ők ketten szerepelnek ilyen minőségben. A meglehe-