Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-19 / 221. szám

HAB SZOMBAT, 1992. SZEPT. 19. Orgonapestis és fiitteres műbalhé Varnus Xavér szegedi koncertje elé - Két évvel ezelőtt - ha jól emlékszem - volt már egy koncertje a szegedi Dómban, ami az orgona rossz állapota miatt szakadt félbe. - Csongrád megye büszke lehet önmagára: a világon nincs még egy hely, ahol ilyen kis körzetben ennyi csodálatos hangú, ám horrorisztikus állapotban lévő orgona lenne. Példának okáért a Dóm hangszere, amelyből hat másik orgona kitelne. Amikor felépítették, nagyobb volt a szemük, mint a szájuk, és így, utólag persze hogy nem tudják méltóképp karbantartani. Magyarországon az orgonaművészek mindenképpen a kompromisszumok hálójába kerültek: vagy az értelmükre hallgatnak, és az ország 10-15 használható orgonáján hangversenyeznek, vagy pedig a szívükre hallgatnak, és a közönség kedvéért vállalják a vakrepülős koncerteket, kétes állapotú orgonákon is. Néha bejön, néha nem. - Ha a vakrepülést említette, úgy tudom, hogy közelgő szegedi koncertjén nem kell ily veszélyes manőverre vállalkoznia, mert lesz egy biztos, megbízható elektromos segítőtársa. - A világ legnagyobb digitális orgonákat építő cége, a hollandi Johannus sietett a segítségemre: október 6. és 14. között speciális kamionban, a hozzátartozó személyzettel, és 240 hangszóróval együtt felajánlott számomra egy négymanuálos csodahangszert, hogy hangversenyeket adjak rajta az „orgonapestis" által sújtott övezetekben, és így többek között október 12-én a szegedi Honvéd téri református templomban. Ezzel egyidejűleg Végh Attila, a Magyar Televízió rendezője portréfilmet forgat rólam, tehát „ha lúd, legyen kövér" alapon szegedi koncertem egy igazi, amerikai, fiitteres műbalhénak ígérkezik. Valójában azonban be akarom bizonyítani, hogy Bachnak, Isten másodszülött fiának, a huszadik századhoz is van mondanivalója, akár a huszonegyedik század technikájával. A Johannus hangszer a világ legszebb hangú orgonáit rögzítette digitálisan, tehát - ha csak hangzásában is - de felidézhetjük Szegeden a chartresi és a rouani székesegyház hangulatát. Esti sétával kezdődött Varnus Xavér hódmezővásárhelyi koncertje. A református Ótemplom lelkésze nyolc órakor bejelentette a hallgatóságnak: a nyári szárazság és a krónikus pénzhiány következtében az orgona húsz perccel a hangverseny kezdete előtt felmondta a szolgálatot, majd felkérte a közönséget, hogy testületileg vonuljon át a mintegy tíz percre fekvő református Új templomba. így fél kilenckor elkezdődhetett a koncert a szintén tragikus állapotban levő, ámde legalább megszólaló orgonán. - Tehát most is Bachműveket játszik? - Debussy írta egykoron: „A zeneszerzőknek, mielőtt munkához ülnek, fohászkodniuk kellene Bachhoz, a zene Jóistenéhez, hogy óvja meg őket a középszerűségtől." Nos, úgy gondolom, hogy a vitán felül álló eseteket leszámítva igen kevés zeneszerző élt ezzel az elvvel az elmúlt évszázadok során. - Vajon a csendes, visszafogott és konzervatív Bachnak tetszene-e egy amerikai műbalhé? ,Ha valamilyen csoda folytán találkoznának, nem vesznének csúnyán össze? - Bach - a fennmaradt levelek tanúsága szerint kibírhatatlan és megveszekedett kispolgár volt, akit nem szívesen választanék szomszédomnak. Petronius írta egy helyütt: „A művész életének legnagyobb értelme, hogy az igazgyöngyökről lemossa az ürüléket". Ha nem tudjuk különválasztani Bach zenei géniuszát személyétől és boszorkányégető korától, jobb, ha bele sem kezdünk művei előadásába. Kérdésének arra a részére, hogy mit szólna Bach a fiitteres műbalhéhoz, kérdéssel válaszolok: hogy reagálna korunk zenehallgatója a Máté-passió eredeti, 1729es előadására: a művet délelőtt tíz órakor kezdték el, és a prédikációkkal együtt délután négy órakor fejezték be, tehát hat teljes óra hosszat ücsörögtek az emberek a jéghideg templomban. 1829-ben Csajkovszkij már csak a négyórás változatát hallotta, mégis felhördült: „Ez most kinek a szenvedéstörténete: Jézusé vagy a közönségé?" - Hírlik, személyes ellentétek is húzódnak amö' gött, hogy soron következő koncertjét nem a Dómban adja., - Úgy tűnik, Szegeden jyors lábon járnak a hírek. brahám István, amióta dóm-plébános lett, láthatóan unatkozik, és új társasjátékot talált ki: a „kitiltósdit". Lehotkán kezdte, rajtam folytatja. Egyébként magyar jellegzetesség, hogy ha valaki tehetségesebb, sikeresebb, vagy ügyesebb a többinél, akkor a bürokraták egy jókora palacsintasütővel nagyot csapnak a fejére, hogy legalább egy ideig csöndben maradjon. Na persze, néha a palacsintasütő törik szét. Faludy György írta egykor egy ellenségének: „Ha rád pillantok, megborzongok s fázok, / bár jól tudom, hogy balga, aki fél: / örökké állnak a magyar akácok / s téged elvisz, mint szellentést". Hát ennyit erről. - Ez igen vaskos kijelentés volt. bár cikkei és interjúi alapián öntől nem szokatlan. Nem fél, hogy stílusával sok ellenséget gyűjt maga köré? - Ahogy az ember szervezetében a savaknak és a lúgoknak megvan a törvényszerű aránya, úgy az életben is vannak mindenkinek barátai és ellenségei. Csak akkor van baj, ha felborul az arány, mert ha csak barátaink vannak, az gyanús, ha viszont csak ellenségeink, akkor nem leszünk hosszú életűek a földön. Egyszer megkérdeztek egy izraelit: miért van minden faluban két zsinagóga? Azért felelte - mert az egyikbe imádkozni járunk, a másikba viszont be sem tesszük a lábunkat, mert oda jár egy haragosunk. - 1500. zeneakadémiai hangversenyén Faludy György Haláltánc balladájára improvizált, a szerző jelenlétében. Úgy tudom, Szegeden is Faludy-versekre improvizál majd. - Hálás vagyok a sorsnak, hogy Faludy György atyai baratom: Torontóban igen közel laktunk egymáshoz. Csodálatos költészetén túl azért gyakorol hatalmas hatást az emberekre, mert sorsát titkos kapcsolat fűzi a kortárs nemzedék általános sorsához. Elárulom a meglepetést: Szegeden ő is közöttünk lesz, és kívánhatunk-e a Sorstól ennél többet? Intődy Gábor Társasági illemkódex Gasztronómiai ismeretek 3. Csak kanál használatánál azt a jobb kézben tartjuk, csak villával evéskor a villát ugyanígy. Késsel és villával evéskor jobb kézben van a kés, bal kézben a villa. Ilyenkor a kést felülről fogjuk, ami lehetővé teszi a vágáshoz szükséges erőkifejtést. (A kés tollszárfogással, vagyis kanálhoz hasonló fogása csak egyes országokban, viszonylag ritkán fordul elő.) A kanalat csúcsával vesszük a szánkba, de sohasem teljes egészében. (Az angol szokás szerint viszont a levést a kanál belső pereméről kell inni.) A villára (azaz homorú ívére) annyi ételt helyezünk, amennyit könnyen a szánkba helyezünk, a villát úgy megpakolni, hogy alig fér a szájunkba, illetlenség. (Az angolok a villát domború oldalával tartják felfelé, így is veszik a szájukba, a kontinensen szokásos villahasználat náluk „lapátolásának számít.) A kés sohasem érintheti a szájat, szájba venni, lenyalni kirívó modortalanság. Tálcáról, tálról való szedéskor két kézzel szolgáljuk ki magunkat az előkészített és csak a szedésre szolgáló evőeszközökkel. Ha a szedésre egy kéz is elegendő, bal kézzel veszünk. (Mohamedán országokban viszont jobb kézzel, mert a bal kéz tisztátlannak számít.) Evés közben az a kéz, amelyikben evőeszköz van, sohasem érintheti az asztalt; ilyen kézzel, könyökkel vagy alkarral az asztalra támaszkodni nem illik. Ha az evésben úgy tartunk szünetet, hogy az evőeszközt nem tesszük le (válasz, társalgás), kézfejünket a tányér mellett - az evőeszközöket a tányéron vagy közvetlen fölötte tartva - az asztalra helyezhetjük. Egy evőeszközzel való étkezéskor másik kézfejünk a tányér mellett, az asztalon nyugszik - de nem támaszkodunk! - vagy (pl. üvegkehelyben felszolgált fagylalt esetén) az esetleg túl könnyen megbillenő kelyhet tartja. A tányérokat nem illik megfogni, érinteni. Kivetel a levescsésze, amelyet a fülénél meg szabad fogni, amikor kiisszuk. Az evőeszközöket, ha egyszer az abroszról felvettük, csak a tányérra (csészealjra) szabad visszatenni. Ha evés közben szünetet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az abroszt, szúró-, illetve vágóélük a tányéron nyugodjon. A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk, illetve üres tányér esetén még tálalni kérünk. Ha a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelzi, hogy az étkezést (az adott fogásból) befejeztük. Az angol etikett szerint viszont az étkezés befejeztével a kés és a villa nyele a tányéron lefelé, azaz magunk felé mutat, s a gondosan összehajtogatott szalvéta - mint máshol is - az ételkészítéssel, illetve felszolgálással szemben egyértelmű kritikát fejez ki. A kávéskanalat, fagyialtoskanalat használat után a csészealjba tesszük; ez vonatkozik a csészében felszolgált pudingra, kompótra stb. (Folytatjuk.) Mióta a fürdőruhák ára feljebb kúszott, új divatnak hódolnak néhányan. A recept valahogy a következőképpen hangzik: végy egy csomó festéket, néhány vékony ecsetet, s kérd meg a partnered, hogy fesse be a bőröd. Persze az sem nagy baj, ha a festék később lemosható. Hogy mi minden fér el az ember bőrén? Néhány színes pöttytől kezdve, a tenyérrajzon át, akár szemüveget, vagy bajuszt is kerekíthet valaki a társa testére. Attől függ, kinek milyen vastag a bőre, mit bír el. De félretéve a tréfát: képeink a lassan végleg magunk mögött hagyott kánikulai napok egyikén készültek a Natours Kft. Sziksós-tói naturista strandján, ahol évről-évre nemzetközi sporttalálkozót rendeznek. Ennek apropóján tartják meg a testfestő versenyt is. Arról még nem szól a fáma, mikor veszik fel ezt a sportot az olimpai számok közé. Egy biztos csak, a naturisták, ha néhány órára is, de túlöltözték önmagukat. Nem is csoda, hogy a verseny végén mindenki a zuhany alá igyekezett. RAG