Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-19 / 221. szám

SZOMBAT, 1992. SZEPT. 19. MONOKLI Kiküldött munkatársunktól Kelepcében Woody Allén Az anyóssal mindig vigyázni kell Jó ideje üldögélek már a Central Park tóparti padján, kezemben az egyik New York-i lappal. Az újság „Élet" rovata éppen azt latolgatja, hogy végül is ki kapja majd meg a „Scarlett" című regényből készülő televíziós filmsorozat női főszerepét. A mű egyébként az otthon is jól ismert, az amerikai polgárháború korszakát felidéző, sokáig betiltott, „Eljújta a szél" című nagy sikerű Margaret Mitchell munkának a folytatása. A forgatások hamarosan elkezdődnek, azonban a magyar származású filmproducernek, Róbert Halminak fő a feje, hiszen a közel huszonöt ezer hölgy között még mindig nem találta meg stábjával azt az igazi zsenit, aki méltó utódja lehet az „Elfújta a szél" Scarlettjének. Igaz, mint a lap közreadja, fél évszázaddal ezelőtt is csak a felvételek megkezdése után - addig dublőz játszotta Scarlettet - bújt elő angliai fészkéből Vivien Leigh, aki később Oscar-díjat kapott alakításáért. , Már-már teljesen Scarlett bűvöletébe esek, amikor megpillantok egy arcot az árnyas ösvényen. Nem hiszek a szememnek, Woody Allén az, a világ egyik legismertebb filmszínésze és producere tart felém. Gondoltam, biztosan „jattolni" szeretne velem. De tévedtem! Két kis lurkóval úgy elhalad mellettem, hogy még csak nem is biccent. Fehér inget, fehér nadrágot és ugyanilyen színű cipőt visel. Haja csapzott, arca gondterheltnek látszik. Kisvártatva néhány fotós tűnik elő a fák közül, nyomukban kétszer annyi újságíróval. Ok akkor már sejtettek valamit, amiről nekem még fogalmam sincs. Woody - ahogy látom - egyre szaporázza lépteit. Hamarjában én is felállók a padról, az újságot hónom alá csapom, s nekiiramodom. Azonban, még mielőtt bárki hallástávolságba kerülne a filmsztárral, az gyorsan bemenekül a park szélén várakozó kocsijába, s elhajt a gyerkőcökkel együtt. - Mi van Woodyval - szólítom meg loholás közben az egyik kollégát. Tulajdonképpen azt sem tudom, hová baktatunk, de egyre csak szaporázom lépteim. Aztán nemsokára jön a válasz is: - Válik a feleségétől - mondja szuszogva a mellettem haladó férfi, majd hozzáfűzi: -... és viszonya van legnagyobbik lányával... * Woody Allén New York-i lakhelye gyalog sincs messze attól a helytől, ahol villámgyorsan beszállt kocsijába. A ház előtt viszont hiába várakozunk órákon keresztül, se ki, se be nem megy egy árva lélek sem. Aztán végre kinyílik a kapu, s a szóvivő szófukaran közli: - Hölgyeim és uraim! Ma hiába várakoznak, ugyanis csak annyi információval szolgálhatok, hogy holnap Woody Allén sajtókonferencián válaszol mindarra, amire önök kíváncsiak. Kérem, ne töltsék itt hiába drága idejüket! Köszönöm figyelmüket a filmsztár nevében is. Másnap a Plaza Hotel erre az alkalomra kijelölt terme zsúfolásig megtelik. Woody Allén először bejeinti, hogy a „Titokzatos gyilkosság Manhattanben" című készülő filmjében „felesége", Mia Farrow elvesztette szerepét, azt mással játszatja. Azt is elmondja azonban, hogy gázsiját azért megkapja. A jólelkű Woody még tizenkét évvel ezelőtt találkozott a hollywoodi sztárral, azonban sohasem házasodtak össze, különleges élettársi viszonyban éltek. Nem is laktak együtt, hiszen Mia Farrow, Woody Allén lakosztályával átellenben, a Central Park másik oldalán tartja fenn rezidenciáját. Ennek ellenére boldogságuk - legalábbis eddig - tizenkét gyerekükkel, akik közül egy közös, nyolc fogadott és hármat Mia hozott korábbi házasságából, felhőtlen volt. - Nem tagadom azt, ami anyósom révén hamar napvilágot látott. Azazhogy viszonyom van 22 éves nevelt lányommal. Szerintem azonban ezzel semmiféle törvénytelenséget nem követtem el. Soon Yi-t ugyanis még '72 táján Mia fogadta örökbe... - zárja rövidre a legizgalmasabbnak tűnő kérdésre a választ az 57 éves filmproducer. Aztán hamarosan az is kitudódik, hogy az elhidegülés egyik oka Mia Farrow újabb örökbefogadási szándéka, amiből Woodynak már elege van. Mindenesetre a vita odáig fajult - mint halljuk - , hogy mindkét fél hamarosan ügyvédi hadsereget állít fel igazának bizonyítására. Woody Allén ugyanis négyéves közös fiukat és másik két gyermeküket meg akarja tartani, amibe „felesége" egyáltalán nem egyezik bele. A beláthatatlan hosszúságú pereskedés kezdete azonban úgy tűnik, nem árt Woody Allén hírnevének, hiszen a szóvivő adatai szerint, legújabban bemutatott „Férjek és feleségek" című filmjére sorozatosan megtelnek a mozik. A sajtókonferencián egy valami azonban nem derült ki, mégpedig az, hogy felesége vádpontjai között szerepel egyik kiskorú, örökbefogadott gyermekük molesztálása is... Cs. Gát László Tura és Kétegyháza a Parlament előtt Engedélyezik a prostitúciót Miért kapósak a magyar lányok? A prostituáltakról van szó, azokról a lányokról, akik testüket (talán a lelküket is) áruba bocsátják. Arról az üzletágról, melyet Magyarországon a még mindig érvényben lévő jogszabályok szerint, szigorúan üldözni kell/kellene. És mégis... Ez a foglalkozás, melyet a legősibbnek is szoktak nevezni, hazánkban talán soha úgy nem virágzott, mint napjainkban. A magyar lányok árulják magukat a legelegánsabb hotelekben, az éjszakai szórakozóhelyeken, a bárokban, mulatókban. Főszereplői a maszszázsszalonoknak, a fitness kluboknak, az erotic centereknek. Ott vannak a téren, a kocsisoron. Megszállják a kamionparkolókat, a férfiklubok környékét. És újabban mindezt nemcsak Budapesten és nemcsak vidéken teszik, hanem külföldi nagyvárosokban is. Üzlet ez, nem is akármilyen. Nem véletlen, hogy rátette a kezét a maffia, kialakult a földrészeket átfogó leánykereskedelem. Megélnek belőle a lányok, de még jobban a kitartók, a stricik, a felhajtok, a szobáztatók. Hogy is van ma ez nálunk? Mit szabad és mit nem? A rendőrség egy, a témában szaktekintélynek számító tisztje szerint a megfelelő törvényi rendezés hiányzik. Hazánk csatlakozott az 1950-es úgynevezett New York-i egyezményhez, s az abban foglaltakat ratifikálta. Később, 1955ben, fontos rendelkezéseket hozott egy törvényerejű rendelet. Azóta azonban sok minden változott, szükség lenne e változások jogszabályi megfogalmazására. A törvényelőkészítők meg is tették javaslatukat a kormánynak, illetve a Parlamentnek. Ebben többek között az is szerepel, hogy az üzletszerű kéjelgést, mint büntetendő cselekményt vegyék ki a Btk.-ból. Ha ez megtörténik, akkor a prostitúció mint szolgáltató, iparűző tevékenység polgárjogot nyerhet nálunk. A törvény szigorának kell viszont lesújtani arra - ezt egyébként az említett New York-i konvenció is tartalmazza -, aki mások prostitúciójából húz hasznot, bordélyházat tart fenn, lakást, illetve más helyiséget prostitúció céljára bérbe ad, kitartott, vagy kerítéssel foglalkozik. 1 Nézzük tehát, mi történik, ha a magyar Parlament a New York-i konvenció szellemében hozza meg döntését, s attól a pillanattól kezdve az utcán sétáló örömlányok, a konzumhölgyek, a bártündérek nem üzletszerű kéjelgést folytatnak, hanem szolgáltató, iparűző foglalkozást". Nos, tevékenységük semmit sem változik, ezzel szemben megítélésük egészen más lesz, mint most. Más kérdés, hogy ebben az esetben az „iparűző mesterség" után adót is illik fizetni. Ez az első hallásra talán kissé bizarr megoldás számos országban teljesen elfogadott dolog. Miért ne lehetne nálunk is így? A prostitúciót ugyanis a rendőrség illetékes szakértői szerint semmiképp sem lehet megszüntetni. Célszerű lenne tehát meghatározott, ellenőrizhető keretek közé szorítani. A fenti lehetőségről felmérést is végeztek az érintettek körében, s bármi különös, a lányok - legalábbis azok, akik hajlandók voltak nyilatkozni erről a témáról -, nem zárkóztak el az adófizetés elől. Az utcán sétálók „a békesség kedvéért" zokszó nélkül hajlandók lennének kifizetni 30-40 ezer forintot, a szállodások 50-60 ezret is. A statisztikák ebben a témakörben meglehetősen pontatlanok, hiszen a prostituáltakról senki sem vezet átfogó nyilvántartást. Mértékadó becslések alapján mégis elmondható, hogy a fővárosban vagy 3 ezren, a vidéken is legalább ugyanennyien foglalkoznak ezen ősi mesterséggel. Még nehezebb a becslés, amikor „külföldön dolgozó" lányokról van szó. És a probléma megoldása is még nehezebb. A nemzetközi méretű leánykereskedelmet, a konzumlányok külföldre közvetítését ugyanis a készülő törvényi rendezés sem lesz képes szabályozni, legalábbis a jelenlegi előterjesztések nem tartalmaznak ilyesmit. Az a tény, hogy- a jogszabály nem engedélyezi az örömlányok exportját, még nem elegendő az üzletág felszámolásához. Mostanában pedig a magyar lányok nagyon kapósak külföldön. Ausztriában, Németországban, s újabban Olaszországban már működnek olyan lokálok és bárok is, ahol a vevőkör igényének megfelelően csak magyar lányokat alkalmaznak. Ennek van egy fölöttébb praktikus magyarázata. A nemzetközi prostituciós bizniszben a távol-keletiek, de még a nyugatiak is nagyobb arányban fertőzöttek az AIDS vírussal, mint a kelet-európaiak. Egyelőre legalábbis ez a helyzet... Egy Németországból Budapestre érkezett urat megkérdeztek, miért fizetett egy pesti szállodában 300 márkát a kiválasztott hölgynek, amikor odahaza ennek az összegnek a feléért, harmadáért is kapna lányt? A válasz egyszerű volt és tömör? „A kisebb kockázat számomra megéri a nagyobb költséget". Ugyancsak rendőrségi illetékesektől hallottuk: a prostitúció és a bűnözés ugyan édestestvérek, s valahol mindig kapcsolódnak egymáshoz, mégis kevésbé érvényes ez a megállapítás az úgynevezett éjszakai életben résztvevő lányokra, mint az utcán sétálókra. A BRFK erkölcs csoportjának kimutatása szerint a fővárosi Rákóczi téré prostituáltaknak mintegy 70 százaléka betörővel vagy orgazdával él együtt. A menők kivétel nélkül valamennyien, de még a kevésbé menők is általában kapcsolódnak valamilyen formában az alvilághoz. Helyzetünk, sajnos, abban sem különbözik a nemzetközi tapasztalatoktól, hogy a szervezett bűnözés kíméletlenül megkaparintja és markában tartja a szexipart. Halász Kálmán