Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-16 / 218. szám

SZERDA, 1992. SZEPT. 16. KULTÚRA 5 Utánlövések (2.) A tékozló fiú Mottó: A későn leadott lövés már meg sem sebzi a vadat, de talán felidézi nemes alakját, páratlan trófeáját, esetleges gyengeségeit. A magyar művészet tele van tékozló fiúkkal. Olyanokkal, akiket elcsábított a messzeség, végül mégis a hazai táj és hazai ember jelentett számukra feloldódást, megpihenést. Munkácsytól az Amerikából épphogy megtért Wahorn Andrásig hosszú a sor a képzőművészetben is. Mégis talán az egyik legismertebb mű­vészsors a Szász Endréé. A hatvanas években egy nagy generáció _ tagjaként a költő Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval, a festő Kon­dor Bélával és Csernus Tiborral, a grafikus Kass Jánossal, Fele­dy Gyulával, az író Sarkadi Imrével és Kamondy Lászlóval párat­lanul tehetséges és eredeti magyar művészet kimunkálásán tevé­kenykedtek. S aztán egyszerre: vállra a tarisznyát, s irány a világ­mindenség. Szász Endre körül volt a legnagyobb felhajtás. Jöttek a hírek Amerikából, hogy páratlan tehetségét mint egy cirkuszi artista kamatoztatja, pillanatok alatt bravúros képeket fest milliomos kö­zönsége szeme láttára, palotákat vásárol a föld különböző pont­jain. extravagánsan öltözködik, milliókat érő múzeumot vásárol... S aztán egyszercsak hazatért a tékozló fiú. Tehetsége mitsem csorbult, fantasztikus festői-grafikai világa újabb burjánzásba kezdett, de úgy tűnik, a zseni hamar falakba ütközik. Zátonyra fu­tott Hollóháza porcelánhajója, megfeneklett a soproni próbál­kozás, s ma egy Tolna megyei falucska rendbehozott kúriájában újabb terveket sző: kristály-terveket készít az Ajkai Üveggyár­nak, bútorokat konstruál, közben persze rajzol és fest. Mint ahogy arról Szegeden az egyetemek központi épületének aulá-. jában meggyőződhettünk. Egyszerűen pompás kiállítás volt. A szervezők-rendezők páratlanul szép installációkkal lepték meg a művészt és a közönséget egyaránt. Szász Endre arany-fehér-fe­kete. ezüst-fehér-fekete és néhány színes lapja új dimenziókat kapott a mélybordó plüss keretében csakúgy, mint sokszor meg­csodált szürreális attitűdökkel gazdagított festményei, melyek kö­zül különösen megragadó volt buja-barokkos nőportréja, és a megtörtségében is egyenes gerincű öregasszonya. Minden műve viseli erdélyiségének kettősségét. Az artisztikumot és műves­séget, az ösztönös játékosságot és a tudatosság szigorát, az extra­vagáns szerepjátszást és az esendő ember őszinteségét, az elké­nyeztetett művész magabiztosságát és diákos dacát. Az utolsó tíz esztendő terméséből válogatták a szegedi anyagot, amelyek az itthoni, újra megtalált kifejezésmód páratlan darabjai, a vonal, a folt és a szín mesteri ötvözetei. Nem szeretik nálunk a skatulyából kilógó végtagokat. Prok­rusztész doktor rutinosan dolgozott az elmúlt évtizedek ideoló­gusainak szolgálatában. És bizony nem volt jó pont, ha valaki öntörvényű világot épített, ha eredeti és szokatlan témát vá­lasztott, ha minduntalan szűknek érezte dobozát. S bizony Szász­ra is rásütötték a bélyeget: öncélú és belteijes, művészete inkább cirkuszi attrakció, mint elmélyült alkotómunka. De ugyan kit érdekel, hogy Leonardo mennyi idő alatt készítette a Mona Lisát, Van Gogh önarcképeit, vagy Picasso békegalambját? Az ered­mény a lényeg, s a művészeti tettnek, az esztétikai minőségnek nem lehet mértékegysége sem az idő, sem a tematika, sem a technika, sem a stílus. Szász Endre erre döbbent rá bennünket, még akkor is, ha néhány rutinos és virtuóz kézmozdulata mögött nem az élményt, csak a papírt látjuk. Mindenesetre a tematika sokfélesége, szürreális játékossága, a választott anyagok válto­zatossága, a megjelenítés eleganciája Szász Endrét a huszadik századi magyar művészet egyedüálló művészévé avanzsálja. Véletlen-e, hogy kiállítása a szegedi nyár egyik ékköve volt?! T. L. Krisna-béke fesztivál lesz Szegeden Hare Krisna: egy ismeretlen ismerős vallás Közel harminc éve, 1965­ben történt, hogy az akkor het­ven esztendős A. C. Bhaktive­danta Swami Prabhupada, aki szanszkritról angolra fordította Krisna vallásának alapvető szent könyvét, a Bhagavad­gítát, átkelt Indiából az Egye­sült Államokba. Innentől kezd­ve számíthatjuk a vallás világ­méretű elterjedését. Magyarországon 1989-ben fogadták el hivatalos vallás­ként - a rendnek a budapesti központon kívül Debrecenben is van temploma -, s ma mint­egy hatvan szerzetes és sok család vallja magát Krisna-tu­datúnak. „Hogy valójában hány éves, azt még a modern történészek sem tudták pon­tosan kideríteni. Úgy fogal­mazhatnánk, hogy a Krisna­tudat időtlen. Tökéletesen őrzi a hagyományokat: a lelki tanítómesteri láncolaton száll alá. Csak azt tudom mon­dani, amit a lelki tanítómes­teremtől hallottam, s mivel a szöveghez senki nem tesz hozzá semmit - csupán a helynek és az időnek megfelelően értel­mezhetővé teszi -, ily módon a tanítás teljesen megőrzi erede­tiségét" - mondja vallásának alapvető fogalmairól a debre­ceni templomban négy eszten­deje élő, szigetvári származású Karádi Csaba... Őt rendbéli nevén, tehát valójában Caita­nya dósnak hívják A Krisna-templomokban élő szerzetesek - vagyis bhakták, tehát Krisna szolgái - élete, legalábbis a külső szemlélő számára, igen keménynek tű­nik. Reggel négy óra előtt már talpon kelf lenniük; ezt követi az egész test reggeli megtisz­títása, amelyet még legalább kétszer megismételnek a nap folyamán: a külső tisztaság felfogásuk szerint nagyon fon­tos, mert enélkül nehéz elémi a belső, a lelki tisztaságot is. Fél öttől fél hatig zene, ének és tánc következik, a lelki ta­FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Szeptember 21. és október 11. között Magyarország ad otthont a Hare Krisna-békefesztiválnak, amely 15 városba látogat el. Szeptember 30-án, este hat órától Szegeden, a Temesvári körúti Sportcsarnokban láthatják az érdekló'dők a programot: többek között pantomimet, Az ígéret címmel, drámát az Úr Krisna születéséről. Á programot közöljük majd néhány nappal az est előtt - de egyáltalán, mit is jelent • maga Krisna-tudat, Krisna-vallás, kik is azok a - közkeletű kifejezéssel élve szólva - „krisnások", akik a fesztivál közeledtével jegyeket, kiadványokat árulnak, s akikkel különösen sűrűn találkozhatnak városunk polgárai a Belváros utcáin? nítómester tisztelete, majd kb. hétig mantra-meditáció. Ennek célja a tudat megtisztítása, a Bhakti-jóga, vagyis az Isten­szeretet jógája-állapot elérése, Isten szent neveinek állandó éneklésével, vagyis vibrálá­sával. Szövege: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Ha­re. A Krisna szó megfelelője „mindenkit vonzó", a Hare „Krisna gyönyör-energiáját" jelenti, míg a Rama jelentése „gyönyört adó". Ezután ismét fél óra zene, tánc, ének, majd fél nyolckor a lecke, a tanítás, valamely szent könyvből. Következik a regge­li, negyed kilenckor, majd kb. 9-től végzi mindenki a napi feladatát. Ezek jelenleg: köny­vek fordítása, terjesztése, ado­mányok gyűjtése. Szabály, hogy mindennek Krisnát kell szolgálnia. (A vallás nem tiltja a modern technikai eszközök ­lemezjátszó, videó, tévé ­használatát sem, de a szabály itt is az előbbi: Krisna-zene és -film. Hasonlóan: az általuk létrehozott műalkotások is Krisna szolgálatában kell hogy álljanak.) Este hattól hétig van a vacsora - napközben nincs is külön étkezés, csak amit a kö­zösen vásárolt gyümölcsökből stb. magukkal visznek a város­ba -, majd ezután megint csak zene, ének, tánc, fél nyolctól lecke. A napot a korai, kilenc órai lefekvés záija. A férfiak s a nők külön házban alszanak, s csak reggel imádkoznak közö­sen, egyébként lehetőleg nap­közben is külön helyiségben tartózkodnak. Egyéni vonása a Krisna-szerzetesek életének, hogy házasodhatnak, de csak a renden belül Attól fogva viszont már külön ház illeti meg őket, s például a nős férfi, eltérően a nőtlenek rózsaszín ruházatától - ennek indiai neve: dhoti fehér öltözetet hord. A nők szí­nes szárija - ez már ismerő­sebb szó - változatlan marad. Még annyit a külsőről, hogy a Krisna-hívők testük 13 pontját a Gangesz agyagjából készült festékkel megjelölik - a homlokon viselt jel neve tilak -, nyakukban kuntimalát (nyakláncot) hordanak, a fér­fiak pedig kopaszra borotvált fejük tetején a szika nevezetű hajtincset viselik. Ez jelenti a személyes Isten, az egy Isten elfogadását. A nőknek nem kell levágniuk a hajukat, azt általában összefogva viselik. A Krisna-hlvők szigorú vege­táriánusok. Gyümölcsleveket, gyümölcsteákat, vizet isznak. Az alkohol, kávé, koffeintar­talmú tea fogyasztása éppúgy tilos, mint a dohányzás, bagó­rágás vagy a kábítószer - hi­szen ezek a testre hatnak elsőd­legesen. Nagyon szigorúak például a főzés szabályai. Mi­vel a Krisna-tudatú nem magá­nak, hanem Istenének főz, a konyhába tilos belépni utcai ruhában, tilos abból az edény­ből enni, amelyben főztek, az étkezést befejezve csak kéz­mosás után szabad a főző­edényekhez nyúlni. (Szegeden a Bálint Sándor Művelődési Ház fogadta be a Krisna-tudatúakat: minden má­sodik pénteken fél hattól kez­dődik a szertartás, közös me­ditálás, éneklés, beszélgetés, legközelebb október végén.) P. L. „Célprémium" faültetőknek Megkezdődött az újvidéki filmfesztivál Tangó argentino Az amerikai székhelyű Magyar Környezetvédelmi Alap faültetési mozgalmat hirdet, összefogásra szólítva fel a nyugati magyarságot és a magyar diákságot - tájékoztat­ta az alap az MTI-t. Azok a ma­gyar diákok, akik részt kívánnak venni az akcióban, vállalják a fa ültetését, a fa gondozását, levélben jelentkezhetnek a Magyar Környe­zetvédelmi Alap koordinátoránál: Mr Béla Csordás, 1646 First Ave­nue. Api. 2J, New York. Ny 10028. A koordinátor megküldi a jelentke­zőnek az ismertetőt, a faültetést szponzoráló amerikai magyar partner nevét és címét, a partner pedig elküld 25 dollárt a faül­tetésre. A magyar faültető lehető­leg fényképpel tájékoztatja a szponzort a faültetésről. Nem nehéz az iskolatáska Hosszúra nyúlt a tankönyvhiánylista Az elmúlt néhány tanév kezdetén - így az idén is - szinte külön programot kelleti kidolgozni a tankönyvek árusításával fog­lalkozó tanároknak arra. hogy hogyan sze­rezzék be a feladatgyűjteményeket, -lapo­kat, az oktatáshoz szükséges könyveket. Nehéz feladat ez azért is, mert számos új módszer, tankönyv és könyvkiadó, jelent­kezett, ezért nem mindenütt tudták betar­tani az előre ígért határidőt. A tankönyvek szabadpiaci ára, és az árusító helyek szá­mának növekedése látszólag nagyobb vá­lasztási lehetőséget biztosít, ám a legtöbb szülő anyagi helyzete miatt csak az ol­csóbban hozzáférhető tankönyvek kerül­nek előtérbe - függetlenül attól, hogy mi­kor lehet hozzájutni. Tegnap néhány általános iskolában ér­deklődtünk a tankönyvhelyzet iránt. Ez ugyan kevés az általánosításhoz, viszont az átfedések mégiscsak magukért beszél­nek, s az is látszik, hogy az idén sem rosz­szabb a tankönyvellátás, azonban túl nagy büszkeséggel sem tölthetnek el az adatok, mert hát nem is jobb a helyzet. A Madách Imre Általános Iskolában Zsolnay-módszerrel tanítanak, de legna­gyobb sajnálatukra ehhez még nem érke­zett meg az elsősök írás munkafüzete, a másodikosok olvasókönyve, de a negyedi­kesek Múltunk, jelenük cfmű tankönyve sem, valamint a másodikosok nyelvtan­könyve. A felső tagozatban hiányzik az ötödikesek orosz nyelvkönyve, a hatodi­kosok irodalomkönyve, a hetedikesek földrajz- és orosz nyelvkönyve, és a nyol­cadikosoknál is hiányzik az orosz, és a Társadalmi ismeretek című tankönyv. Egyelőre a német nyelvi szakkörökön sincs miből tanulni. A Deák gimnázium­ból helyeztek át két osztály a Madáchba, az ő tankönyvellátásuk is gondokat jelent. A Móra Ferenc Általános Iskolában sem rózsásabb a helyzet, ugyan az első­sök, ötödikesek, hatodikosok és nyolcadi­kosok minden nyomtatott segédeszközt megkaptak. Viszont hiányzik a másodiko­sok anyanyelvkönyve, a harmadikosok olvasókönyve és matematika feladatgyűj­teménye. A negyedik osztályba nem csak a feladatgyűjtemény, de a matematika­tankönyv sem érkezett meg. Ötödik és ha­todik osztályban egyelőre nélkülözik a nyelvtankönyvet, sőt hatodikban - ráadás­ként - még az irodalomkönyvet is. A hete­dikesek nyelvtankönyve is elakadt útköz­ben - ha egyáltalán úton van -, valamint a matematikai feladatgyűjteményre várakoz­nak a hetedikben és nyolcadikban. A fel­adatlapokat - a matematikát kivéve - min­den egyes osztályban hiányolják. A mórá­sok külön megrendeltek egy Kulcs a zené­hez című tankönyvet is, csakhogy eddig mindhiába várták. A III. Számú Taijántelepi Általános Is­kola helyzete valami jobbnak látszik a tan­könyvek tekintetében, de onnan sem kap­hattam azt az egyszerű választ, hogy min­den megvan. Az elsősök és másodikosok egyelőre csak a második kötetét vásárol­hatták meg Lovász Gabriella olvasástaní­tási programjának. Ugyan az első kötet hozzáférhető egy szegedi boltban, de több mint kétszer akkora áron, mint ha a for­galmazótól vásárolnák, ezért inkább várnak. A harmadikosok olvasókönyv nél­kül kezdik a tanévet, a negyedikeseknél pedig a matematikai feladatgyűjtemény hiányzik a táskából. A hetedikeseknek az idén új földrajztankönyvük lesz, de sajnos erről is még csak jövő időben beszél­hetünk. PODMANICZKY SZILÁRD (Tudósítónktól.) Az első újvidéki filmfesztivál (azaz jugoszláv filmfesztivál), a „valamikori" púlai országos és nemzetközi jellegű filmművészeti bemutató jogutódjaként, összpontosítja az idei kis-jugoszláv film­ipar legkiemelkedőbb alkotásait. A fesztivált szeptember 12-én, Miodrag Pericic, szövetségi tájékoztatásügyi miniszter nyitotta meg (habár a szervezők Milán Panic miniszterelnök részvételét látták előre). A miniszter beszé­dében hangoztatta: a filmművészet és a politika különös viszonya a balkánon kialakult helyzetnek köszönhető, de mindenképpen a művészetek függetlensége, apolitikussága mellett voksolok. Újvi­dék filmszerető város, s megérdemelte ezt a rangos filmfesztivált - mondta záróbeszédében Miodrag Pericic. Gorán Paskaljevic, Tangó argentino című alkotásának bemu­tatásával rajtolt az idei fesztivál, az „újvidéki aréna". A film, a nyáron páratlan nemzetközi sikert aratott számos külföldi fesz­tiválon, s a nyugati kritika is elismerően nyilatkozott róla. A fesztiválon belül, kísérőrendezvény gyanánt, a „filmszövet­ség" elnöksége egyfajta fórumot szervezett. Megállapodtak ab­ban, hogy a szövetséget újra kell szervezni (a horvátok és a szlo­vénok kiléptek, a boszniaiakkal pedig megszakadt a kapcsolat), s amint a gazdasági zárlatot feloldják, folytatni, ápolni kell a nem­zetközi kontaktusokat. A filmművészek szövetségének szónokai többek között kihangsúlyozták: szükség van egy szabad filmmun­kások szakszervezetének a megalakítására, mely a „szabadúszók" érdekeit védelmezné. Egy ingatag gazdasági-politikai légkörben lehet e hathatósan, eredményesen filmművészettel foglalkozni? - fogalmazódott meg bennem a kérdés. Nyilván lehet, hiszen eme fesztivál is, mely 13 új produkciót mutatott be az érdeklődőknek, ékesen bizonyítja: a válság, az ínség, a labilitás talán méginkább kidomborítja a valós értékeket... FARAGÓ ATTILA (L A cikket a MATAV Rt. Szegedi Igazgatósága szponzorálta

Next

/
Oldalképek
Tartalom