Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-03 / 182. szám

HÉTFŐ, 1992. AUG. 3. BELPOLITIKA 3 Hőhullám a Cserepes soron Az eligazítás A vám- és pénzügyőrség, valamint szegedi rendőrkapitányság közös akciójának "sejtjei" azok a kis csoportok, melynek felépítése a következő: vámtiszt mellett nyomozó, illetve securifon-egyenruhás testőr egészíti ki egymást. A Cserepes sori piac két bejáratánál az ellenőrzés folyamatos; a két órára tervezett akció ideje alatt csak tiszta lapú járművek hagyhatják el a terepet. A külső parkoló átvizsgálása folyamatosan történik. A megbízással érkezők (családtagom, rokonom, barátom stb. autóját árulom...) állítását rádiótelefonon - a körzeti megbízottak azonnali mozgósításával - helyben ellenőrzik. A fogadtatás A razzia nem kellemes időtöltés. Fegyelmet és szervezettséget igényel. S akkor válik eredményessé, ha a „tiszták", mármint a becsületes árusok nem akadékoskodnak s elfogadják a tényt: az ő érdeküket is szolgálja a piaci rend fenntartása, a kétes elemek kiszűrése. Nos, jómagam másfél órán át követtem az egyik ellenőrző csapatot, s pozitív tapasztalatokról számolhatok be. "Sűrűbben is megtehetnék" - szólt az egyik észrevétel. Egy kocsira, vagy kocsiállásra lebontva tulajdonképpen egy percnél nem tartott tovább az iratok és a jármű ellenőrzése kivéve azokat az eseteket, amikor rádiótelefonon a központi adatbank segítségére volt szükség. A körözött kocsik nyilvántartásával való egybevetés is gyorsan ment, szinte a nagy nyilvánosság ellenőrzésével, ugyanis a beolvasott adatokra mindenki hallatára jött meg a nemleges válasz, avagy, kivételes esetekben, a figyelmeztető visszajelzés... FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Vasárnap reggel, a korai órákban, vajon ki ül volán mellé? A többség az autópiacot tűzi ki végállomásnak, ez nem vitás - az eladásra váró járművek már virradatra kialakítják a „piaci rendtartást", már ami a felsorakozást és az érkezés sorrendjéhez méltó „szamárlétrát" illeti. A távolból szemlélő, mondjuk a Gólya utcából nyíló kilátás hatása alatt, csillogó-villogó, színekben tobzódó üveg- és karosszériahalmazt lát maga előtt; közeledvén a kínálathoz, kiderül, van itt suhanó milliós csoda és ötvenezer forintos, csirkekeltető járgány is... A hőség mindenkit megvisel. A legkifizetődőbb piaci erények egyike a kitartás, ily módon ezúttal magunkat is levizsgáztathatjuk. Razzia készül a szegedi Cserepes soron. Az eladandó gépjárművek tulajdonjogát firtatják a vámosok és a rendőrök. A kérdés fgy is feltehető: két igazi tulajdonos közé nem „férkőzött-e" egy illetéktelen? Aki törvénytelen eszközökkel próbál beékelődni (nem kis összegeket harácsolva) a tulajdonosváltás folyamatába. Magyarán szólva: tolvajokra, csempészekre, orgazdákra, a devizaszabályokat kijátszókra vetették ki a hálót a törvényesség őrei. Miként? Esetek Az átlagos autóárus középkorú, rövid nadrágos, borostás arcú, udvarias és készséges. Az asszonyt vagy a gyereket magával hozta; unaloműzőnek újság a kezében, a hőséget szenvtelenül viseli. Találunk olyan kocsit, amelynek a tulajdonosa „eltűnt" - a Mitsubishi Sapporón ott az üzenet: kisebb nyugatira cserélné... A Trabantok kevésbé érdeklik a csapatot: valaki Bajáról Szegedre hozta a kft. tulajdonát képező értéket, s bőbeszédűen - általában nem jellemző erre a piacra a szószátyárság - ajánlja a kevés érdeklődőnek. A vérvörös Peugeot motorszámát ronggyal kell láthatóvá tenni minden rendben. Fordos hölgyek következnek. Két hete jutott egyikőjük tulajdonába a nyugati eredetű kocsi, már árulja. Rákérdezek egy megbízásos, alkalmi kereskedő kinézetű álldogálóra: Százalékért vagy szívességből jött ki a placcra? Szívességből - hangzik a kevésbé meggyőző válasz. Sok a német eredetű kocsi. Idős úriember csillogtatja meg humorát: - Öreg vagyok, mint az ország útja, a Skodám azonban eladósorban! Próbálja ki! Az éterben röpködnek a német rendszámok, alváz- és motorszámmal körítve. Az ellenőrizhetőség adja meg a razziában résztvevők számára a biztonságot: a tévedés lehetősége kizárva, a szabálytalanságra azonnal le kell csapni! Az eredmény A Cserepes sor bejáratánál a szerződések kitöltését lehet intézni. A szolgáltatás nyilvános - megtudom, a vasárnapi átlag húsz szerződés. Azonnal s a helyszínen gépelik az adatokat, az adásvétel aláírói kivárhatják. Miklós Ferenc őrnagy, az akció vezetője később beszámol a kiszűrt szabálytalanságokról. Öt kocsit vittek el a vámhivatalhoz - az adatok szerint hármat vámpapírok nélkül akart eladni a tulajdonosa, kettő ellen pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek, szintén vámügyben. Egy „jugoszláv" állampolgár márkáért kínálta a kocsit - valószínűleg megússza dorgálással, mivel előkészületeket tett devizabűntett megvalósítására. A rezzenéstelen levegőben (a hőhullám azért éreztette hatását: a hűsítő és a sör volt a legkeresettebb áru a Cserepes soron), a felforrósodott autósoron a szorgoskodó „kékek" csupán törvényes színfoltot vittek a járműbazár mindennapi (vasárnapi) életébe... PATAKI SÁNDOR Befűtünk magunknak? Az alföldi megyékben járva-kelve itt is, ott is látom, ismét megkezdték a „nyári fűtés"-t. Füstjelek adják hírül sokfelé: égetik a tarlót. Tüzeket gyújtanak - s nem is gondolják közben, hogy valójában ezzel befűtünk magunknak. Mert hazánk termőtalaját legnagyobb mértékben az elsavanyodás veszélyezteti - amihez az emberi felelőtlenség (többek között a tarlóégetés is) jelentősen hozzájárul. Napjainkra - mint azt a Világ Természetvédelmi Alap rólunk készített felmérése éppen a napokban állapította meg - a mezőgazdasági területből 2,3 millió hektárt fenyeget az elsavanyodás. Vagyis ennyi földünkön gyengül a talajélet, csökken a vtz- és tápanyagmegőrző képesség, romlik a talajszerkezet, növekszik a növények mérgezési veszélye és esik vissza a termőképesség. Azaz kezd kialakulni egy agrársivatag! Emberi „segítséggel": hiszen a természeti jelenségek (pl. a savasesők) mellett a hibás műtrágyázási és szervesanyag-eltávolítási módszereink, az intenzív agrár-ökoszisztémák gyakorlata (közöttük a tarlók felégetése) járul hozzá a romboláshoz. Az égetés során nemcsak szervesanyag vész el és a levegő szennyeződik, de a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a felgyújtott tarlókon a fácánok, foglyok, nyulak is elpusztulnak, odalesz a vadállománynak mintegy 50 százaléka. A tarlókat tilos felégetni. Elvben, rendeletileg. A gyakorlat rendje szerint szabad. Sőt, az egész dél-alföldi régióban szinte szabadosan csinálják. Mondhatnánk, jól befűtve magunknak. Azzal, hogy az égetéssel tovább savanyítjuk a talajt, öljük az állatokat, borítjuk a természeti egyensúlyt. Holott minden erőnkkel ennek ellenkezőjén kellene munkálkodnunk. Látja ezt a tarlófüsttől valaki?! Vagy csak a szakemberek verik félre a tűztől a harangot, s csak néhány határjáró környezetvédő, újságíró szemét csípi a füst? SZABÓ MAGDOLNA Torgyán Zsombón A zsombói Jóbarátokhoz címzett vendéglőben találkozott szombaton délelőtt dr Torgyán József a mellette kitartó és kiálló kisgazda vezetőséggel. Az országos vezetőség 51 tagjából 35-en voltak jelen a zsombói tanácskozáson, amelyen az időszerű belpolitikai helyzteről és a párt, valamint a leváltott elnök szempontjából szükséges lépések megtételéről mondott bevezetőt dr. Torgyán. Az összejövetelen megállapodtak abban, hogy két aláírásgyűjtési akciót indítanak. Az első a kisgazdák (volt) elnöke melleti kiállásról adna tanúbizonyságot, a másik viszont a kormányt szólítaná fel lemondásra. A zsombói vendéglőben határoztak arról is, hogy létrehozzák a párt vállalkozói tagozatát és ifjúsági szerveződését. KÖZÉLETI NAPLÓ MA CSILLAG JÁNOS, a 8-as választókerület képviselője 17 órától lakossági, fogadóórát tart a Csikós Általános Iskolában (Fő fasor 61.). JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor ügyvéd. A SZOCIALISTA PART irodáján (Szeged, Tisza L. krt. 2-4. sz. I. em. 123. sz.), 15-16 óra között, dr. Bálint János ügyvéd ingyenes jogi tanács tart az érdeklődőknek. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Csap utca 62. szám alatti székházában 16-18 óráig Mohosné dr. Krajkó Margit ingyenes jogi tanácsadást tart. (Folytatás az 1. oldalról.) - Fillérekért szeretnének megvenni mindent - minősíti a vásárlókat Geri Andrósné, aki a zsombói határból hozott paprikáját kitartja kilónként 40 forintra, a csemegeuborkát is 40-re, a sárgarépát 35-re, őszibarackjait 30-50-re. - Nem igazán jó ez az idei piac nekünk, termelőknek. Először az aszály ijesztgetett, aztán a sok esőtől kárbament rengeteg cseresznye, a barack meg hőgutát kap. Most az a gond, hogyan piacoljuk el a városba hozva kilónként a portékát. Benzinpénz, idő. fáradtság. A faluban meg nem veszik, aki csak tud termel. De mire? Nincs már biztos, szerződött felvásárlás... Beszélgetünk pár mondatot néhány kiló 14 forintért elmért burgonya felett arról, hogy a visszaesett export, a félgőzzel dolgozó konzervgyárak, a dráguló permetszerek, műtrágyák, szállítási költségek egyre hátrányosabb helyzetbe hozzák a termelőket. - Pedig többen is lennénk - állítja a szomszédos piacéról a harminc év körüli Némedi Károly. - Aki a városból munkanélkülivé szorult a falujába, az próbálkozik, fóliázik, kertészkedik a kis földjén. Csakhát mire? Bizonytalan és olcsó ez a piac. Alighanem így vélik a Mars téri csarnokban kereskedő zöldségesek is, mert minden üzletük zárva. Főszezonban, a „haszonhajtás" idején, üzenetüket olvashatom csak az üzletről „Szabadság végett zárva". Hogy ez-e a „vég", azt nem tudom, de elgondolkodtat, hogy a piaci bódésoron egy-két régi kereskedő homályos célzásokat tesz egy „újrendszeri maffiáról", alibi boltokról, fekete pénzeket tisztára mosókról... Pillantás a piacra Kinek olcsó, mitól drága? A vásárló háziasszonyok többsége nem célozgat, kereken kimondja, drágállja a piacot. Somogyi Gézáné tárgyilagos: - Egy kicsivel azért olcsóbb, mint tavaly volt. Csak jól körbe kell járni, megéri a fáradtságot. Húszért is kap most olyan őszibarackot, amit elrakhat. Kábé harmincért lesz egy üveg befőttem, a boltban meg télen hetven-nyolcvanba kerül. Ráérek befőzni, munkanélküli vagyok.Vagyis hátébé... Míg átsétálok a Szent István térre a „háztartásbeli" nőkre gondolok, akik a harmincfokos kánikulát negyvenné fokozó dunsztolásssal főnek a panelkonyhákban.Innen nem sok befőznivalót vihetnek. A teret a Vidra utca felől közelítve pettyes-babos butikárú, cigarettapaklik, kávékupacok, biciklibelső, porcelánkutya, használt virágcserép fogad. Több asztalnyi „KGST-piac"! Vajon kinek az engedélyével lopódzkodik vissza a belvárosba a Cserepes sor? S ugyan miért drágább itt minden, mint a Mars téren? A krumpli kilója átlag 16-18, a sárgarépáé 40, a karfiolé 48, az almáé 30, a szilváé 40. A pavilonokban még több is. Talán ezért nagyon kevés a vásárló errefelé? A kérdőjelek belvárosi piaca után a lakótelepen, a Csillag téri boltnál lévő kis vásáftéren igazi nyüzsgés fogad. Kevéske kiskerti termékfeleslegüket kínálják itt a legtöbben. - Nézze, legalább a benzinpénzből és a permetszer árából jöjjön vissza valami - mondja Nagy Arpádné,sámlin ülve, kis konyhamérleggel paradicsomot kilózva 8 forintért - Nyugdíjasok vagyunk az urammal, ráérünk a gyerekek kertjében termetteket elmérni. Tőlük távolabb egy tinikorú fiú cseppet sem ráérős; zsáknyi kukoricát hoz, csövenként háromért adja , olcsón, szétkapkodják, s a srác gyorsan eltűnik. Pár perc múlva a tarjáni kispiacon - ami egyébként árakban messze a legdrágább - látom viszont ugyenezzel az olcsón-gyorsan trükkel. Mire a gyanú megfogalmazódik bennem, hogy talán az éjszaka „szerezte" a csöveket valamelyik városközeli parcellán a fiú már sehol... Marad helyette a kérdés: milyen is hát most a szegedi piac? Olcsó, drága? Jó vagy rossz? Nehét megítélni. Összehasonlítást keresve vasárnap délelőtt felhívom kecskeméti és szolnoki kollégáimat, ott mi mennyi. Számolok. Kecskeméten átlagban magasabbak az árak, Szolnokon a mieinkhez hasonlóak. Belenézek az országos számítógépes nyilvántartásba is, és látom, Budapesten árúdömping van, eléggé nyomottak az árak. Persze lehet, hogy az őszibarack is az, mire Szatymazról felzötyögtetik a Bosnyákra... SZABÓ MAGDOLNA FOTÓ: SCHMIDT ANDREA