Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-11 / 189. szám

KEDD, 1992. AUG. 11. BELÜGYEINK 3 Hőségben a fűtésről Aranyarányok • FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Képzeljük el, ha - mondjuk úgy déltájban - még ezeket a masinákat is bekapcsolnák... Most a hőguta kerülget minket katlanszert! panellakásainkban. Ott ahol télen vagy annyira fűtenek, hogy (akkor is) csak nyitott ablaknál tudunk aludni, vagy több réteg meleg göncben is vacogunk. A hőmérsékletet szabályozni nem tudjuk, így a fűtési díj mértékére sincs hatásunk. Mindig az az érzésünk, hogy többet fizetünk, mint ami ,jogos". Nos, ősztől még az eddiginél is többet kérnek, mélyebbre kell nyúlnunk a bukszánkba. A földgáz ára augusztustól 15 százalékkal nőtt. Ez „begyűrűzik" a távfűtési és melegvízszolgáltatás árába is. A kérdés, mennyire. Erről az adott település képviselőtestülete dönt. A szegedi közgyűlés arra készült, már augusztusban kihirdeti, itt éppen mennyivel nő az ár. A rendeletalkotás elmaradt, mert a városatyák úgy Ítélték meg, nem látnak tisztán, s a témát levették napirenről. Túhegyi József alpogármester tájékoztatta lapunkat, hogy a távfűtés díjának 90 százaléka a megemelt energiaár. A Szegedi Távhőszolgáltatási Vállalat különválása óta eltelt 4 hónap alatt felélte tartalékait. Ez is indokolná az áremelést. De ezt az önkormányzat nem tartja elfogadhatónak, ezért megvizsgálják a vállalat költségvetését. Arról is tájékozódnak, hogy más nagyvárosokban mennyivel emelik a távfűtés díját. Ezen információk birtokában a szeptemberi közgyűlés dönt a szegedi árakról. Lippai Pál polgármester hangsúlyozta, hogy 1,7-3 százalékos emelésről lehet szó. Más nagyvárosokkal összehasonlítva valószínűleg a szegedi távfűtési díj lesz a legala< csonyabb. A polgármester szerint mielőbb el kell érni, hogy a polgárok csak annyi energiáért fizessenek, amennyit felhasználtak. Ezért erőltetné azoknak az óráknak a felszerelését, melyek lakásonként mérik a felhasznált víz- és hőmennyiséget. így tehetők érdekeltté az emberek abban, hogy takarékoskodjanak. Az energiával (is). ú"7 Vitray Tamás valóságos adatbank volt az olimpia megnyitó ünnepségén: nem győzte sorolni az egyes országok területét, lakosainak számát. S hogy biztosan tudjuk értékelni* „helyére tenni" ezeket az információkat, gyakran hozzátette, hogy az illető ország területe hányszorosa Magyarországnak, lakosai pedig hányszor többen vannak, mint mi, magyarok. Amiben akkor is biztosak lehettünk, mára tényként kezelhető: ezen országok döntő többségét Magyarország megelőzte. Sőt, ha az ország területét, a lakosság számát nézzük, akkor ilyen arányításban az előttünk végzetteknél is messze jobbak vagyunk, egyedül a területben és létszámban is nálunk csak kicsivel nagyobb Kuba van velünk „partiban ", utóbbi kifejezést természetesen szigorúan csak sport-értelemben használva. Külön öröm, hogy az éremtáblázathoz képest a valóságos erőviszonyokat jobban tükröző ponttáblázaton nemcsak a 42 milliós Dél-Koreát, hanem a házigazda spanyolokat is megelőzzük. Igaz ugyan, hogy az érmek számával ellentétben ebben az összevetésben a franciák jobbak nálunk. Van azonban egy soha el nem készült lista, amely egyértelműen megmutatná az olimpián szerepelt magyar sportolók világelsőségét. Ezt a listát nevezhetnénk úgy: az egy olimpiai érmesre jutó, rendszeresen sportoló emberek száma. Meggyőződésem, ez az az összevetés, amiben a dobogó legmagasabb fokára állhatnánk, ámbár nem biztos, hogy erre is büszkének kell lennünk. Nem hiszem, hogy lenne még egy ország, amelyben a sportmozgalom fejletlensége, az emberek sportigénye (lehetősége), egészségi állapota ilyen kiáltó ellentmondásban lenne az élsport eredményességével. Talán meglepő, de meggyőződésem, a magyar sport helyzetét nem Darnyi Tamás vagy Ónodi Henrietta szuperprodukciója példázhatja, sokkal inkább a kézilabda- és vízilabda-válogatott leszereplése, - azokról a csapatsportokról nem is beszélve, amelyek magyar képviselői el sem jutottak az olimpiára. Aranyaink egytől-egyig olyan sportágakban születtek, amelyek nem széles bázisra építkeznek, hanem az eredményeket egy kis csoport hite, néhány ember fanatizmusa, egyegy sportoló kivételes tehetsége produkálta. Visszatérve a csapatsportokra: a horvát kosárlabda-válogatott olimpiai második helye pontosan annyit ér az éremtáblázaton, mint például - Mizsér Attila ezüstérme. Sietek leiszögezni: nehogy valaki úgy értse, lebecsülném Mizsér ezüstjét. Ellenkezőleg. Csupán arról van szó: a magyar öttusa eredményei vezetőstül, lóápolóstul, fegyvermesterestül pár tucat ember csodálatra méltó munkájából nőnek ki (s eredményezhetnek akár két aranyat), míg kosárlabdában olyan fantasztikus kiválasztási, versenyeztetési, bajnoki rendszerre, s akár olyan kosárlabdakultuszra van szükség, mint az Horvátországban létezik. Mindezzel azt akarom mondani, gyönyörű újságírói frázissal: ne engedjük, hogy olimpiai érmeink fénye elhomályosítsa látásunkat. Mert egyrészt igaz, hogy létezik néhány elszánt ember a magyar sportban, akik fantasztikus produkciókra képesek. De ugyanígy igaz, hogy létezik másrészt egy sorvadóban lévő - korábban sem túl magas szintű - magyar sportmozgalom, amely részben anyagiak, részben hozzáértés hiányában egyre lefelé tart. Valahol azt olvastam: nagy eredmény, hogy a rendszerváltás után megőriztük helyünket a világ élvonalában. Hozzátehetjük, annál is inkább nagy szó ez, mert a sport (is) olyan terület, ahol nem történt meg a rendszerváltás. Nemcsak a korábbi, „kiszuperált káderek" maradtak legtöbbnyire a helyükön, de az új hatalom is alkalmazni látszik a korábban jól bevált szisztémát: „ha valaki végképp alkalmatlan a politikai pályán, tegyük meg sportvezetőnek ". Egyik miniszterünk azt nyilatkozta a minap a barcelonai sikerekről: „A sport igaz barátai őszintén örülnek. " Mint egyike az „igaz barátoknak ", azzal egészíteném ki a mondatot: és pontosan látják, hol is állunk valójában." BALOGH TAMÁS KÖZÉLETI NAPLÓ Tantusz és trombita A szakemberek szerint kevés a vendég az idén, ámbár szakértelem sem kell hozzá. Látjuk-halljuk: nem nyüzsög, nem forog az idegen a Tisza partján. Okot könnyű találni - tucatnyit akár. Kegyetlen háború dühöng tőlünk nem is olyan messzire. A modern hírközlés jóvoltából pedig a világ szerencsésebb nyugati fele kitanulta hamar: az összeomlott kommunizmus romjai között bóklászni se nem szórakoztató, se nem tanulságos. Ráadásul még csak nem is biztonságos. Az aládúcolatlan falak bármikor leszakadhatnak. Az okok mentén nem érdemes visszafelé elindulni. Túlságosan nagy a kísértés, hogy, mint annyiszor, most is megtaláljuk a fölmentést. A cudar külső körülményekben. Mi itt semmit nem tehetünk... MA A MUNKÁSPÁRT Belváros I. szervezete taggyűlést tart várospolitikai kérdésekről a Csap utca 62. szám alatti pártházban, 16 órakor. Meghívott előadó: Básthy Gábor önkormány zati képviselő. KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője fogadóórát tart 16-18 óráig a Vízművek és Fürdók Vállalat központi épületében (Tisza Lajos krt. 88.) HORPÁCSY ANDRÁS, a 20-as és GALIBA FERENC, a 19-es választókerület képviselői fogadóórát tartanak 18-19 óráig a Gedói Általános Iskolában. HOLNAP DR. VÁNYAI ÉVA alpolgármester a 18-as választókerület képviselője 15-17 óráig fogadóórát tart a Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálatán (Széchenyi tér 11.). B

ölcsebb és főként hasznosabb, ha ehelyett a tükörbe nézünk. Miért is jön, jönne ide a vendég, a turista. Ha majd elül a csatazaj? A számok és a tapasztalat egyként azt mutatják, hogy Szeged átjáró város. Az jön ide első-, másod-, harmadsorban, aki el nem kerülheti, ha tovább akar utazni a Balkán felé, vagy onnét hazatérőben van. Ha majd elkészül reméljük mihamarabb - az autópálya, várhatóan úgy söpör el a sok milliónyi sokaság, hogy csak az újságból tudjuk meg: mikor zárnak az iskolák Bajorországban és a kamionosok odalent Hellaszban. Vonzó jövő, bárcsak ott tartanánk! Mégis, ha úgy gondoljuk, hogy szükségünk volna némi „valódi" idegenforgalomra, az előbbi kérdést meg kell ismételjük. Ha pedig az utóbbira igen a válasz, akkor valaminek történnie kell. Valakinek csinálnia kell valamit. Mégpedig hamarosan. És egészen mást, mint ami eddig történt. Már a kommunista kormányok is fölismerték, hogy az idegenforgalomból befolyó pénz nagyon is jó pénz. Ám úgy gondolták, hogy a „minimális ráfordítás maximális haszon" elve örökre érvényesíthető lesz. Addig legalábbis, amíg a berlini fal áll. Ismerve azonban a keletnémet elvtársak kőkemény elvhűségét, a két időtávlatot azonosnak lehetett föltételezni. Azzal pedig, hogy effe a politikára rámehet mondjuk a Balaton, nemigen gondoltak. Nekünk is megvolt a hangzatos jelszavunk. „Szeged a napfény városa." Ha nem is igaz, de jól hangzik, és semmire sem kötelez. Ugyan ki tehet róla, ha a vendéget zuhogó eső fogadja... A valóság az, hogy az idegenforgalom valóban ígéretes iparág, de fal híján sok-sok türelmet, találékonyságot és rengeteg pénzt igényel, míg termőre fogható. Az is látható, hogy a központi irányításon iskolázott fafejűek nehezen boldogulnak vele. Az idegenforgalom ugyanis cél is, meg eszköz is egyidejűleg. Olyan tehén, amelyet majdnem mindig másutt etetnek és másutt fejnek. Olyan képtelenség, ami a bürokrácia skatulyáiba bele nem fér... „Szeged szép és rendezett város. Majdnem olyan, mint..." (itt francia, osztrák és csuda tudja milyen európai kisvárosok következnek). így a jó szándékú, udvarias látogató. Bizony nem kevés ez a tőke és sokkal gondosabban kellene gazdálkodjunk vele. Ám magában mégiscsak kevés! Kellene még mellé néhány piramis, vagy Attila király sírja. Netán egy nehezen megmászható, fenséges hegycsúcs. Bűgatyás jetivel persze, amelyik mindig hallat magáról, valahányszor apadni látszik a vendégfolyam. Be kell lássuk végre, hogy effajta ingyen pluszunk nincsen és nem is lesz. A többlet vonzerőt magunknak kell megteremteni, és ha ez nem is könnyű, de nem is lehetetlen. Lehetőségek vannak ugyanis. Kezdeni kellene velük végre valamit. Szabadtéri játékok? Egy hónap. És egy halom pénz, amit rá kell előbb költeni. Szegedi vásár? Kétévente. És abban a rémes környezetben. Konferencia-turizmus? Végtére is Szeged hírneves tudományos központ, egyetemi város! Ámde hol van az a korszerű konferenciaközpont, ahol egy-két ezer, igényes résztvevő kényelmesen dolgozhatna, ismerkedhetne? Jó lenne azt mondhatni: papíron. De sajnos nincs az még ott sem. Ha valami jótét lélek idecsapná a pénzt, a város még azt sem tudná megmondani, hol lehetne fölépíteni? Gyógyturizmus, termálvíz? Egész évben működtethető vonzó lehetőség, valóban. De előbb klinikai bizonylatok kellenek, és komoly, megalapozott műszakigazdasági tervek. Mert itt bizony sok-sok millió dollárt el kell költeni, mielőtt az első visszagurul. Persze se bizonylat, se terv... Vonzó koncertélet? Zenész még csak volna. Hangversenyterem az, ami nincsen. Pihenés, sport, kikapcsolódás az itt időző számára. Hol? Sajátos eredeti szegedi termékek? Paprika egyenest a malomból? Pillangós papucs, halbicska, tápai kézművesség? Hol láthatók, hol kaphatók? Hol a megbízható, jó konyhájú kisvendéglők sora? A hiánylistát még oldalakon át lehetne folytatni, de nem ez a cél most. Inkább arra célszerű fölfigyelni, hogy Szegedből vélhetően akkor sem lesz magyar Salzburg, ha az itt csak érintőlegesen elősorolt feladatokat kipipáltuk. De Szöged még lehet. Olyan város, amelyik nem csupán szép és rendezett, de egyszerisége okán vonzó is. Olyan város, ahol 2-3 napot érdekesen lehet eltölteni. Bizonyosra vehető azonban, hogy a felsőbb osztályba jutás feltételei nem teremthetők meg a város közigazgatási határain belül. Megyei, sőt regionális együttműködés nélkül a dolog nem fog menni! Az idegenforgalom idei hanyatlása legalább két dologra int. Az egyik az, hogy sürgősen ki kell dolgozni a szegedi térség átfogó hosszú távú stratégiáját és meg kell jelölni e távolabbi célok eléréséhez szükséges lépéseket. A másik az, hogy ki kell dolgozni azt a stratégiát is, amely érdekeltté teszi a befektetőket céljaink megvalósításában. Kézenfekvő a következtetés: az érintett önkormányzatok kezdeményező és összehangoló közreműködése alapfeltétele az idegenforgalom közhasznú és „környezetbarát" (mindkét jelző szó szerint értendő!) fejlesztésének. Bizalomkeltő, hogy a megyei közgyűlés háza táján érzékelhető már ilyén irányú mozgolódás, a Békés megyéből kinőtt Thermálinvest pedig külföldön is jegyzett olyan vállalkozás, amely fontos szerepet játszhat a fejlesztésben. Lehangoló viszont, hogy a szegedi vezetésnél és az önkormányzatnál még a tantusz sem esett le. Még azt sem lehet tudni, hogy kinek és mi volna a dolga. Ha volna... P

edig - említettük - az idegenforgalom nem csupán cél, de eszköz is, melynek segítségével egy város, egy táj ismertté, kedvessé tehető. A befektetni szándékozók szemében is. Bízzunk benne, hogy az expo közelgő lehetőségei végre ébresztőt trombitálnak a még szunyókáló kezdeményezőkedv fölébe és a petyhüdt ásftozást mihamarább tettek váltják föl. BORVENDÉG BÉLA Drágul A malomipar az alapanyag, azaz a búza drágulását várhatóan már a közeljövőben megkísérli érvényesíteni saját áraiban is. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások már folyamatban is vannak - tájékoztatta az MTI-t Makay György, a Magyar Gabonafeldolgozók és Kereskedők Szövetségének ügyvezető titkára. A szakember elmondta: e lépés megtételére a felvásárlási ár növekedése Jíinyszerfti a vállalatokat. Míg ugyanis tavaly a búza tonnájáért 5500-5700 forintot fizettek, addig az idén a felvásárlási ár 6600 forint körül mozog. Ezt a többletköltséget igyekeznek" A MOL Rt. csak havonta követi a világpiaci árváltozásokat és augusztus vége előtt nem tervezi, hogy megváltoztatja az üzemanyagok árát - mondotta József Gábor, a MOL Rt. ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának. Jelenleg a londoni tőzsdén a Brent-tfpusú kőolaj ára 19,75 dollár. A különféle motorbenzinek ára hosszú távon igazodik a kőolaj világpiaci árához. Más tényezők is befolyásolják azonban a fogyasztói árat, elsősorban a kereslet-kínálat határozza meg, hogy végül is a motorbenzin mennyiért jut el a fogyasztóhoz. Márpedig augusztusban még erőteljesen érezteti hatását a turistaszezon, és emiatt az üzemanyag ára viszonylag magas. így a a liszt? a malmok saját áraikban érvényesíteni. Átlagosan mintegy 17-18 százalékos áremelés lehet reális - vélte a szakértő, hozzátéve, hogy e téren már kialakult a vevők piaca, s minden fillér emelésért meg kell harcolniuk a cégeknek, mind a sütőiparral, mind pedig más nagykereskedőkkel. A lisztnek különböző árai vannak jelenleg a piacon. A szakember példaként emlftette: a sütőiparnak szállított áru csomagolástól és minőségtől függően kilogrammonként 13 forint 50 fillér és 15 forint között mozog. közeli napokban, hetekben semmiképpen sem várható árváltozás. Az üzemanyag várható árához tartozó információ még, hogy Nyugat-Európában 80-100 forintnak megfelelő egy liter motorbenzin fogyasztói ára. Magyarországon - mint ismeretes - a 98 oktánszámú benzin literenként 70 forintba kerül. Nem változik a benzinár