Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-11 / 189. szám

4 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. AUG. 11. Dinár Európa talán leggyakrabban megújuló nemzeti valutája a dinár. Már az egységes Jugoszlávia idején többször hozzá kellett nyúlni a gyorsuló infláció miatt, s az első beavatkozásokat követően még sokáig régi dinárban és persze milliókban számoltak az emberek. Volt időszak, amikor konvertibilissé kiáltották ki, s egy márkát hét dinárral tettek egyenlővé. A szabad beváltást ilyen árfolyamon természetesen nem sokáig birták, s azóta is nagyon sok minden történt, ami tovább értéktelenítette a dinárt. Horvátország önállóságát is kifejezendő, év elején vezette be új pénzét, a horvát dinárt, s úgy tűnik, ez az elnevezés mellett értékállóságában is hasonlít a régihez. Küllemben már kevésbé, hiszen a nagy siettség csupa egyforma, s csak színében különböző bankjegyet eredményezett. Mindegyiken ugyanaz a templom, s szegény Ruder Boskovics is ugyanazzal a szomorú tekintettel néz vissza az egydinárosról, mint az ezresről. Az ötezres egyébként éppen a napokban jelent meg egy kisebb és egy nagyobb változással. Az előbbi Boskovics piszébb órát, az utóbbi a templom helyett nőalakot ábrázoló grafikát jelenti. Nem tudom, mi volt az induló árfolyam év elején, mára mindenesetre igencsak felgyorsult a pénzromlás. Olyannyira, hogy a kéthetes tengerparti nyaralásra érkező turistának nem javasolható, hogy egy összegbe váltsa be a márkát, illetve az egyéb kemény valutát. Jobb a fokozatosság. Egy hónappal korábban érkező kollegáim még 140 dinár körül kaptak egy német márkáért, két hete 152, négy napja pedig már 168 volt a hivatalos átváltási árfolyam. Itt egyébként a hivatalos és feketepiaci megkülönböztetésnek alig van értelme, ami azt is jelenti, hogy meglehetősen pontosan követik a kiigazítások a valóságos árarányokat. Az éttermi árak valamivel szaggatottabban emelkednek, s a sok százas végződésből úgy tűnik, nem aprózzák el az árkiigazításokat. Egyébként minden működik, az emberek építkeznek, vagyis bíznak, s a pénz is megjavul majd egyszer. Persze csak akkor, ha addig nem cserélik le. hiszen a lassan húsz fillért érő egydináros bankjegyek nyomtatásának nincs sok értelme. KOVÁCS ANDRÁS Hagymakupola Bush és a disznóhús George Bush amerikai elnök arra utasította kormányzatát, hogy kedvezményes áron adjon el 30 ezer tonna disznóhúst a volt Szovjetuniónak. A UPI szerint a hétfőn bejelentett lépéssel Bush egyrészt szavazatokat kfván szerezni újraválasztásához, másrészt jelezni akarja a Közös Piacnak: Washingtonnak elege van abból, hogy Brüsszel nem hajlandó mérsékelni az agrárexport szubvencionálását. Bush nyilatkozatban fejtette ki, hogy a kedvezményes eladással, mint kezdeményezéssel az egyébként versenyképes amerikai agrárágazat sikerrel vetheti meg lábát egy potenciálisan hatalmas piacon, s legyűrheti a tisztességtelen vetélytársat. Roger Runningen, az amerikai mezőgazdasági minisztérium szóvivője sajtóértekezleten közölte, hogy a közös piacival - elsősorban a némettel - azonos árszintre csökkentik a volt Szovjetuniónak szánt amerikai disznóhús árát. (Ez a szóban forgó ügyletben 19 millió dollárnyi támogatást jelenthet.) Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha Brüsszel - vagy Bonn minderre válaszul a jelenleginél is kedvezményezettebben árusítja majd a közös piaci agrártermékeket, a szóvivő közölte: Washington addig folytatja az árharcot, míg nem sikerül új kereskedelmi megállapodásra késztetni a Közös Piacot. A különböző mezőgazdasági termékekre jellemző hiány és túlkínálat váltakozása a termelők számára azzal a következménnyel járhat, hogy időnként tetemes veszteséget kénytelenek elkönyvelni. A tervgazdálkodás elemeinek lebomlását követően ismét felmerült a szabályozás igénye. A nehezen megszülető agrárpiaci rendtartás a terméktanácsoknak szán ebben szerepet. Az érdekeltek önkorlátozása, egységes fellépése ma még esetleges, s ebben az átmeneti időszakban az eszközrendszer is hiányos. Ezek után meglepetten láttam, hogy a végelszámolási eljárásokat közlő cégbírósági táblázatban az 1989-ben alakult, makói székhelyű Magyarországi Hagymaegyesülés is szerepel. Az okokról a szervezet vezetőjétől, Füleki Lászlótól érdeklődtem. Megerősítette: valóban megszűnt az egyesülés, de az új helyzetnek megfelelő szervezet lépett a helyére. Az idén megalakított hagymatanács elődje tevékenységének egyenes folytatója. A változtatás egyik indoka, hogy az előző forma kizárta az egyéni termelők és kereskedők részvételét. A termelők kétharmadát, feldolgozókat, forgalmazókat, exportálókat magában foglaló kör e terméktanács révén kíván a rendtartás követelményrendszeréhez igazodni. A kapcsolódás kialakítandó formájáról egy holland szakértői csoport most készíti javaslatát. Sajátos FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Könnyebb a ládát emelni, mint az exportárai helyzet, hogy mára két párhuzamos irányzat alakult ki. Léteznek egy terméken alapuló, s gyűjtő szervezetek is. így például a hagyma vagy az uborka mellett a zöldség tanács. Még nem eldöntött, melyik lesz az „igazi", esetleg mindkettő megtalálja-e a neki megfelelő szerepkört. Az egységes piaci fellépés keretében a hagymatanács alakítja ki a minimál- és a devizaárat. Természetesen a kereslet a fő mozgatóerő, ehhez alkalmazkodva kell elérni, hogy az. importőrök ne játszhassák ki egymás ellen a magyar partnereket. Az idén közepes termésre számítanak, s az átlagosnál gyengébb export pozíciót érzékelnek a nyugat-európai piacon. Úgy tűnik, hogy a nemrégiben elfogadott minimálárból kénytelenek lesznek engedni, s újat meghatározni. Pedig a vöröshagyma azon mezőgazdasági cikkek közé tartozik, melyek bejutását megkönynyítette az EK. A kedvezményeket az importőrök kapják, s mint érzékelhető, nemigen kívánják azt a beszállítókkal megosztani Fontosnak tartják a marka és eredel védelmét. Már tavaly is jogosultak voltak a származási okmány és a minőség tanúsítvány kiadására. Az export és import engedélyek kiadása előtt véleményezési joggal élhetnek. A szeptember 4-6 között megrendezendő Makói Hagymafesztiválra kiadják a piacképes hagymatermesztés technológiáját, mellyel térítés ellenében ismerkedhetnek meg az érdeklődők. T. Sz. 1. Reklám és marketing A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara középfokú reklámtanfolyamot indít az 1992-93-as tanévben. Az oktatásnak az a célja, hogy felkészítse a hallgatókat a középszintű reklám-marketing, s propaganda munkakörök önálló betöltésére, a reklámügyintézői feladatok sikeres ellátására. A felvételi követelménye az érettségi. A tanfolyam időtartama 150 óra ( hetente egy alkalommal egyszerre 7 óra), s 1992. szeptember 15-étől 1993. május végéig tart. A részvételi díj 30 ezer forint. A tanfolyam végén a hallgatók szakdolgozatot készítenek. Hungarofeder: ki veszi meg? A toll még mindig jó üzlet? Legelőször azt kell tisztázni, hogy érdemes-e továbbra is tollban gondolkodni, hisz az eddigi eredménytelenség megkérdőjelezi azt. Két dolog szól a toll mellett. Először azt kell említenünk, hogy ma Magyarországról egyre többen visznek külföldre libatollat (még ha feldolgozatlanul is), hisz még ma is óriási üzlet a magyar libatoll. Másrészt (meg nem erősített források szerint) komoly az érdeklődés a cég megvételére. Mi lehet tehát az a gond, ami miatt mégis tönkrement a Hungarofeder, s aminek kiküszöbölésével újra érdemes lenne a telepen gazdálkodni? Korábban négy tulajdonosa volt a Hungarofedernek: az Agro-Maros (korábbi nevén Lenin) Tsz, a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, a Debreceni Barnevál és Victor Bauer üzletember. Az évek során kiderült, hogy nemigen hozott sikert a közös tulajdon. Komoly ellentéteket szült, hogy kinek mennyi része legyen, s mekkora jutalékhoz jusson. Világossá vált a reménybeli Megyénk egykori sikercége már az utolsókat rúgja. A Hungarofeder Tollfeldolgozó Kft.-nél április 21-én megindult a felszámolási eljárás, s azóta gyakorlatilag megszűntek a tulajdonosi jogok. Azaz ma már mindent a hitelezők érdekében köteles tenni a makói cég. Fölmérték a még meglévő vagyont, de ez bizony jóval kevesebb a tartozásoknál. így elég nehéz az első árverési egyeztető tárgyalás napja. De nézzük meg közelebbről, mire számíthat a ma még ismeretlen vásárló? vásárlók előtt: a közösködés ez idő tájt - legalábbis e cégnél nem ajánlatos. Azt nem merném kimondani, hogy ez lett a bukás előidézője, de mindenesetre az érintettek ódzkodnak a jövő együttes tervezésétől. Ha tehát egyetlen kézbe jut a Hungarofeder, akkor számolni kell egy meglehetősen komoly bérleti díjjal. Amíg a cég korábbi termelése elérte az 1 milliárd forintot, nem okozott gondot, hogy évi 10 millió forintot fizessenek az egyik tulajdonostársnak. A Hungarofeder tulajdonában ugyanis csak két épület, a gépek és a technológia volt, a földért és a többi épületért bérletet fizettek az Agro-Maros Tsz-nek. Ha pedig megveszi majd valaki a bajba jutott céget, aligha fogja a korábbi nagyságrendű termelést folytatni, már csak a hatalmas költségek miatt sem (legalábbis kezdetben). Akkor viszont a 10 millió megkérdőjelezheti a vételi szándékot. Marad tehát szerintem - három lehetőség: a téesz tartja a 10 milliót, azaz az új tulajdonos leszereli a gépeket, elszállít mindent, s a ki nem fizetett bérleti díjból egy másik helyen felépít egy új üzemet. A téesz pedig csináljon a földjével azt, amit akar. A második esetben közösen a termelőszövetkezettel hoz létre céget (apportként elfogadva a területet), de a vásárlójelöltek erről hallani sem akarnak. Harmadik lehetőségként lealkudják a bérleti díjat. Erről viszont csak az Agro-Maros közgyűlés dönthet. Kérdés csak az, hogyan szavaznak majd erről a tagok, ha elébük kerül az ügy? Már ha egyáltalán odakerül, hisz hírek szerint ott is kiválási szándékok merültek föl. Nem tudni még tehát: végül is ki mondja ki a döntő szót a bérleti díj kérdésében? Egy nagy szervezet is beláthatja érdekeit, egy kisebb társaság viszont lehet rugalmasabb. A vevőjelöltek egyelőre figyelnek: teremtenek-e számukra elfogadható körülményeket, vagy máshová vigyék a pénzüket? Fogalmazható viszont úgy is a probléma: ki tudja jól eladni vagy megvenni a Hungarofeder területét? Rövidesen piaci körülmények között dől el a kérdés. Tény azonban, hogy ha nem akad vevő a Hungarofederre, akkor mindenki rosszul jár. t/ VASS ISTVÁN PÉTER 40 év garancia Ispo-képviselet Szegeden A szegedi ispo GbmH építőipari fővállalkozó iroda, és a frankfurti ispo cég egyetlen magyarországi képviselete is egyben. Létrejöttét három éves németországi tanulmányút előzte meg, majd év elején megkezdték az építőipari termékek forgalmazását. Árukínálatukban belső és homlokzati festékek, hő- és hangszigetelő burkolatok, szineskő és kavicslábazatok, falrepedésjavítók, nedvesedésgátlók, betonszerkezetvédő és felújító rendszerek, lakkok, favédő lazúrfestékek és padlórétegező rendszerek szerepelnek. Mindezek az isponak, Európa egyik legismertebb építőipari gyártójának a termékei. A siker többek között annak köszönhető, hogy a szines termékeket 840 féle árnyalatban kínálják, az ispo a megszokottnál hosszabb időre vállal garanciát, nyugaton 40 éves referenciáik vannak, a homlokzati hőszigetelő rendszerekkel akár 80 százaléknyi energia is megtakarítható. A szegedi székhelyű GmbH azt tervezi, hohy még az idén képviseletet nyit a nagyobb városokban, ahol ugyanazon az áron forgalmazzák majd az ispo termékeit, mint Európa 14 másik országában. Az árszint magasabb ugyan valamivel, mint a magyar építőipari cikkeké, de az anyag- és energiamegtakarítást figyelembe véve az ispo termékei gazdaságosak. A forgalmazás egyrészt külső vállalkozókon keresztül, másrészt a szegedi raktárból történik, ahova hetente érkezik az áru Frankfurtból. A GmbH fővállalkozás keretében kivitelezést is vállal, már vannak is referenciamunkáik a városban. A szegedi cég munkatársai jelenleg egy tanulmányterven dolgoznak, amely azt vizsgálja, hogyan oldható meg a panelházak felújítása. A nyugati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az ispo termékekkel a betonházak mind küllemüket, mind műszaki paramétereiket illetően a kőépületekhez hasonlatossá tehetők. (X) Fejenként kétezer dollár! Hazánk a világ súlyosan eladósodott országai közé tartozik, az egy főre jutó relatív adósságállomány meghaladja a 2 ezer dollárt. Az adósság problematikájával foglalkozik az a gazdasági tanulmány, amely a napokban jelent meg a Kopint-Datorg Műhelytanulmányok sorozatában. A szakemberek szerint Magyarországot az különbözteti meg a többi eladósodott országtól, hogy nem ütemeztette át adósságát. Maradéktalanul teljesíti törlés ztési kötelezettsségeit. Az elmúlt év végén hazánk bruttó külföldi adósságállománya 22,7 millió dollár volt. A tanulmány szerzője, Oblath Gábor szerint alig akad ország, amelyik hasonló külső adósság mellett fizetőképes maradt volna. Ez a helyzet azonban sajátos korlátokat is teremt hazánk számára: az adósságszolgálat könnyítésének kipróbált technikáival nem tudunk mit kezdeni.