Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-03 / 156. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. JÚL. 3. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁC SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Ki vizsgázik? Garázsok zöld területen? Inkább hallgatni volna érdemes, mindenesetre okosabb és kényelmesebb, egy olyan ügyről, ami - tagadhatatlanul - személyesen érint, mégis messzirenyúlóan általános érvényű. Pedagógus voltam, megszállottan tanítottam; szerettem a gyerekeket. Arra sem panaszkodhatom. hogy nem ismertek volna el, tanítványaim, kollégáim többsége megbecsült. S hogy mi volt az, ami szinte kilökött erről a - máig is így érzem - legszebb pályáról: a kiszolgáltatottság állandó tudata. Bizonyíthattam akár évtizeden keresztül felkészültségemet, lelkiismeretességemet, pedagógiai érzékemcl; az igazgatóm nem is tudom, miért - bármikor - egy gyerek, egy szülő vagy éppen egy irigy kolléga - „feljelentése" nyomán pellengérre állíthatott és ítélkezhetett. Az én „bizonyítványomban" egy lusta, buta diák, egy elfogult, értetlen apa, egy sanda tanártárs „sugallatára" kijavíthatták a jó minősítést rosszra, s az igazgató azonnal ráütötte a pecsétet. Szégyenletes emlékeim felidézésével, amivel mindezeket argumentálhatnám, nem akarok itt előhozakodni. S erre a késői „vallomásra" is csupán szorító körülmények késztettek. Történt pedig, hogy az egyik gimnázium igazgatója azt javasolta az elmúlt tanév nyitó értekezletén - s ezt a tantestület el is fogadta -, hogy elsőtől negyedikig tartsanak úgynevezett záróvizsgákat az érettségi tantárgyakból. Ezt ugyan kísérletnek szánták: mindenesetre akkor kihirdették tanulóknak, szülőknek, hogy az itt elért eredmény majd „döntően" befolyásolja a bizonyítványba kerülő érdemjegyet. A vizsgák közeledtével az igazgatóság kiadta az amúgy „demokratikus" utasítást: az irodalomtanárok - mivel ez szóbeli tárgy - maguk jelöljék ki az időpontokat. Két, különböző osztályokban tanító tanár (mivel a szaktanár mellé még egyet rendeltek) különböző gyakorlati vizsgákkal terhelt gyermekeknél csak nehezen tudta az időpontokat egyeztetni. így esett, hogy három osztályra egy nap jutott. Nem baj - mondotta az igazgató - egy kérdés-egy felelet, fejenként elég öt perc. A két „felelőtlen" pedagógus azonban (nem vette lelkére, hogy távirati stílusban intézze el tanítványait) reggeltől estig vizsgáztatta a nyolcvan gyereket. Meg is kapták érte a fejmosást! De ez volt a legkisebb vétség. Ezen az ominózus vizsgán két diák, akik év közben is igen gyengén szerepeltek, megbukott. Közbevetőleg: a tantestület állítólag - év közben többször vitatta c kísérleti vizsga jelentőségét, végül úgy határozott: mégsem kell figyelembe venni a tanuló itt nyújtott teljesítményét. E két bukásra azonban az osztályozó konferencia - élén az igazgatóval - áment mondott. Ámde a záróaktus után az egyik bukott gyerek éd_esapja berontott az igagatóhoz, és követelte, hogy fiát még egyszer vizsgáztassák le, különben - ügyvéd lévén - beperli az iskolát. Az igazgató - érdekes módon - csak védekezett, majd a tanárra hárította a felelősséget, mondván, a kolléga nem a végleges döntés szerint járt el, hogy tudniillik a vizsga nem számít. (És az osztályozó konferencia?!) Később elővette a naplót s kiderítette, hogy a tanuló évközi jegyei nem indokolják eléggé a bukást. Még „jóindulatúan" ki is oktatta az ifjú kolléginát: ilyenkor be kell írni néhány egyest a naplóba, s akkor nem lehet belekötni az osztályzatba. A szaktanár a fejlemények ellenére ragaszkodott a bukáshoz - a tanuló egész évi lustasága, hanyagsága miatt. Ekkor az igazgató elrendelte a vizsga megismétlését, mégpedig az. egész magyar munkaközösség előtt! Itt aztán a bizottság - amolyan „addig kérdezd, míg meg nem szólal" módszerre késztetve a szaktanárt - hármast adott a feleletre, noha a tanuló például egyetlen Mikszáth novellát sem ismert. A pedagógiai színjáték tehát happy enddel zárult: a szülő elégedett, sőt diadalmas mosolylyal távozott az iskolából. Nem először csapott botrányt, de korábban már bukott gyermekét ezúttal sikerült megmentenie a nyár végi pótvizsgától. A tanár pedig - a színfalak mögött megkapta „méltó" büntetését. Az epilógusban sok mindenen el lehet tűnődni. Például azon, hogy az iskola vezetői most is kényük-kedvük szrint belejavíthatnak beosztott tanáruk „bizonyítványába" - természetesen-a diákéba is. Mégis az szomorít el leginkább, vajon ezek után hogyan lehet megőrizni egy iskola, egy igazgató, egy nevelőtestület, egy szaktanár becsületét, tekintélyét - a pedagógus pálya értelmét. Kovács Miklósné A polgármesteri hivatal garázsokat készül építeni Újszegeden, a Pinty utcában és környékén. E garázsokat a meglévő családi házak és sorházak között levő szük kis zöld területre kívánják beékelni oly módon, hogy azok a telkektől 3 méterre, az épü letektől 6 méterre fekszenek. A garázssor - amellett, hogy a kertvárosi környezetbe esztétikailag sem illik - állandó zajforrást fog jelenteni a szomszédos családi házak lakóinak. A polgármesteri hivatal városrendezési és építésügyi Házasság Szekeres Zoltán és Szemerédi Éva, Sárosi Péter és Nadobán Timea Szilvia, Bomba Zoltán és Kiss Mária, Bálint Zsolt és Berta Andrea, Mácsai Lajos és Dékány Mária, Lele Zoltán és Kónya Mónika Andrea, Kispéter Csaba István és Terhes Éva, Ördögh László és Kaszab Judit, Csonka Antal és Szabó Ágnes, Rácz Attila és Kovács Csilla. Felber József Imre és Biczók Anna Mária, Matusovits László és Balogh Gabriella Andrea, Benczúr Imre és Nagy Tünde, Pencov Rudolf és Nagy-Berta Angéla, Temkó László Attila és Apjok Gyöngyi, Jármai Tamás András és Tárnok Krisztina, Cserepka Sándor és Szenohardszky Márta, Gyarmati Zoltán György és Bálint Gabriella Erzsébet, Füzesi Tibor és Nagy Aranka, Szabó Zoltán és Fábián Ágota, Nagy-Berta László és Hegyi Ildikó Andrea, Arató László János és Lajkó Bernadett Magdolna, Zoltán Péter András és Fuksz Éva Cecília, Fülöp János és Győri Éva házasságot kötött. Születés Barta Péternek és Domonkos Ágnesnek Nikolett, Nákits Attilának és Szántó Mária Annának Attila Roland, Pádár Antalnak és Barna Juliannának Gergely, Debreczeni Tibor Eleknek és Takács Enikő Erzsébetnek Délia, Sibalin Flóriánnak és Csányi Katalin Zsuzsannának Sarolta, Kovács Dezső Lajosnak és Tamba Mária Magdolnának Dezső, Eperjesi Istvánnak és Boldog Máriának Evelin, Kiss Pálnak és Kispéter Juliannának Márton, Kelemen József Sándornak és Becsei Editnek Norbert, Szántó Ferencnek és Csábi Ilonának Mózes, Sági Zsoltnak és Bogdán Eleonórának Alexandra, Talpai Norbert Andrásnak és Jópeti Ibolyának Barbara Szabina, Bálint Lajosnak és Uhrin Zsuzsannának Ildikó, Csáki Józsefnek és Tóth Rozáliának Rózsa, Bánfi Istvánnak és Szűcs Ibolyának Attila, Farkas Zoltánnak és Cseréb Edinának Zoltán. Bottá György Gusztávnak és Tisza Zsuzsanna Anikónak Zsófia Anna. dr. Kopniczky Zsolt Tibornak és Szilágyi Rita Ceciliának Ágota Nóra, Mucsi György Imrének és Pakai Mária Erzsébetnek'Mónika, Tóth Sándor Istvánnak és dr. Szurdi Mária Ilonának Viola Júlia, Kovács Istvánnak és Kiss Magdolnának Nikolett, Nagy Zoltánnak és Pál Beatrixnek Zoltán, Molnár László Gábornak és Bognár Juliannának Klaudia, Tóth Sándor Lászlónak és Fekete Terézia Margitnak Melitta, Kovács Károlynak és Kiss Mariannának Fanni, Horváth Andrásnak és Varga Ilonának Aleirodájának ezen ügyben írt tiltakozó levelünkre az iroda olyan választ adott, amelyből kiderül, hogy a szomszédos házak lakói ezen építkezés ellen nem tiltakozhatnak. Nem hisszük, hogy el kell tűrnünk a várható zajártalmat. Ragaszkodunk hozzá, hogy ha a garázsokra egyáltalán valakinek szüksége van, azokat a Hargita ABC melletti, illetve attól keletre eső üres, a házaktól távolabb eső helyen telepítsék. Kalmár Sándor ••••••••••••••••••••••••••a xandra, Rakusz Sándornak és Risnyovszky Ildikónak Vivien, Körmöczi Lajosnak és Fodor Editnek Timea, Zombori László Jenőnek és Sinka Irénnek Gábor, Hollóssy Imre Zsoltnak és Szeghő Piroskának Péter, Angeló Károlynak és dr. Horváth Katalinnak Bernadett, Tahi Jánosnak és Huszár Tü ndének Ádám, Petrovics Mihálynak és Römán Angélának Zsolt. Pigniczki Zoltánnak és Nagy-Márton Ágnesnek Zsóka, Zsoldos Sándornak és Bakaity Rozália Erikának Sándor Csaba, Nagy Ferencnek és Kovács Ildikónak Bernadett, Havasi Lászlónak és Hel Editnek Bianka, Hetényi Dezső Zoltánnak és Vida Éva Katalinnak Vivien, Bus Lászlónak és Nyári Ilonának Csilla Ilona, Csányi Ferenc Mihálynak és Lakatos Gabriellának Bálint, Mikó Istvánnak és Kancsár Franciska Teréziának Franciska, Szabó Ferencnek és Mohai Anna Máriának Dávid Tamás nevű gyermeke szü letett. Halálozás Kovács József, Pesti-Palócz Mihályné Szántó Irén, Móra Antal, Bánfalvi Józsefné Nagy Magdolna, Zákupszki Lajos Józsefné Nagy Margit, Földesi Miklós, Buza Sándor, László Attila Sándorné Kenyeres Erzsébet, Kovács István, Vass Sándor, Ördögh Józsefné Bakos Erzsébet, Hamzsek Dezsőné Süli Magdolna, Jozó Pálné Bálint Margit, Kotogány Imre, Kopasz Istvánná Zónai Mária, Koszó Menyhértné Révész Ilona, Gajdács Pál, Vedres Gyuláné Ördög Mária, Balázs Istvánné Zydek Terézia, Szabady István, Nehéz Lajosné Oláh Julianna, Sós Kálmánná Tóth Erzsébet Gizella. Miklós-Balogh Antalné Varga Katalin, Ábrahám Antalné Venkei Rozália, Kotogán Sándor, Lajos István Balázsné Pintér Anikó, Balog Lajos, Palásti Antal, Földházi Edit, Tóth Szilveszterné Venyige Magdolna, Aradi Pétemé Bodó Anna, Sipka Antalné Gombos Irén, Szénási Gyuláné Harmat Irén, Nyári István, Kormos Kálmánná Szigeti Erzsébet, Czinege István, Papp Antalné Pipicz Mária, Csontos Emő Albert, Bata Mária, Virág János, Párkányi Lászlóné Ujfaludy Margit. Kéri Ferencné Ézsiás Ilona, Katona Andrásné Daubner Gabriella, Boczor Béla, Bezsinár Józsefné Hajdú Irén, Masa Imréné Tóth Julianna, Bujdosó Péter Pálné Vass Julianna, Kalmár Lajosné Klimó Erzsébet meghalt. Mórahalmon Somogyi Miklósné Huszta Julianna, Molnár Ferenc meghalt. * Az írást megmutattuk az inkriminált középiskola tanárának, aki egyetlen mondatot fűzött hozzá: „Egyetlen iskola nem engedheti meg magának, hogy akár egy tanulója is kiszolgáltatottja legyen a tanári szubjektivizmusnak." Majd átadta a történetben szereplő diák édesapjának hozzá írott levelét, melyben ezt olvashatjuk: „Engedje meg Igazgató Úr, hogy ezúton köszönjem meg az ügy során tanúsított emberségéi, humanitását. Úgy gondolom, hogy kellőképpen bizonyítást nyert az a tény, hogy nem egy délután készült fel fiam az Ön által biztosított lehetőségre, hanem a vizsgán szinte az egész harmadik év anyagát számon kérték tőle. Én személy szerint azt kívánom, hogy Magyarország minél több iskolájának legyen olyan igazgatója mint Ön, amely biztosíthatja a pedagógusok közül a nevelésre alkalmatlan „tanárok" kiszűrését." Ballag már a vén diák... Ötvenéves találkozó a kolozsvári Brassai Sámuel (volt Unitárius kollégium) líceumban Kolozsvár! Utoljára akkor jártam itt, amikor a magyar konzulátust kerestem, 1988-ban, május havában. Gyalog megyek a kollégiumig, nézem a piszkos utcákat, régi házakat, magyar felirat sehol. Új üzletek, különböző nyelvű reklámok, angol, olasz, német stb. Várnak, a kollégium vendégszobájában kapok szállást. Június 13. Korán kelek és a hivatalos műsor előtt erőt szeretnék gyűjteni a volt diáktársaimmal való együttléthez. Körbejárom Mátyás király szobrát, betérek Szent Mihály templomába, csendjében idős asszony imát mond, én is. Elsétálok az Egyetem utcán keresztül a Petőfi utcába, ott laktunk annak idején, ma már nem Petőfi utca, csak a 20 szám alatt, szerencsére jó magasan megvan még az emléktábla: Petőfi Sándor és neje itt szállt meg (1847). Az 1800-as években szálloda volt itt. Mikó Imre azt írta róla, csendes..., most zajos, forgalmas és itt is, mint mindenfelé szemét, por, mint aminek nincs gondviselő gazdája. Elsétálok a volt Farkas utcába, a központi egyetem impozáns épülete; történelem ez az utca, magyar történelem. Itt volt az első magyar nyelvű színház, az erdélyi magyar színjátszás hőskora (1792-1821). Kolozsváron volt az első magyar nyelvű egyetem, a trianoni úgynevezett igazságszolgáltatás után Szegedre költözött. Tovább ballagok a Farkas utcán, megállok a Kolozsvári-testvérek által mintázott Szent-György szobor másolata, a református templom előtt. Mellette a volt református ősi kollégium, most „Sincai". ... Mi ötvenesek, kilencen érkeztünk, estére együtt vacsorázunk és elmondjuk gondolatainkat, gondjainkat, a külföldön élők, mit is csinál a hon maradottak érdekében, mert mindannyiunknak van még dolga az életben, még nyugdíjas minőségben is, amint Ady írta: ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlclkű diák. Június 14. Vasárnap, reggel kilenckor gyülekező az osztályban, ott, ahol 50 évvel ezelőtt érettségi vizsgáinkat izgultuk át. Beszámolóink után, osztályfőnöki órát vezető tanárunk számadást ismertet: 39 nyolcadikos végzősből, 40 érettségizőből (egy magántanuló is) ma is élnek 27-en, hatnak címe ismeretlen, 14-en külföldön. Kilencen meghaltak, közülük ketten még a harctéren. Négyről nem tudunk semmit. Két élő tanárunk van, egyik külföldön, tizenheten meghaltak, többségben a Házsongárdi temetőben nyugszanak; egy külföldön. Röviden ismerteti a Brassai Sámuel líceum történetét, amit nem szabad elfelejteni, nekünk sem: az önálló erdélyi fejedelemség 1557-es országgyűlésének kérésére Izabella királyné alapította. Első rektora Dávid Ferenc, nagy reformátor az unitárius vallás megalapítója volt. O tette az iskolát unitáriussá 1568-ban. Első épülete az óvári gótikus kolostor volt, onnan 1693-ban költözött a Főtérre, ahol leégett épületét holland segítséggel sikerült megújítani. 1718-ban innen is távozni kell, s ekkor választják a Belső Magyar utcai Huszár-házat székhelyül; 1801-1806 között ide építik kései barokk stílusban a régi kollégiumot (ma egészségügyi líceum), 1901-ben készül el iskolánk mai, Pákei Lajos tervezte épü lete, melyben az Unitárius püspökség és teológia is helyet kap. Kapufelirata: Musis et Virtutibus (A múzsáknak és erényeknek). 1948-ban az állam elveszi az egyháztól az iskoláját, de meghagyja magyar tanítási nyelvét. 1^54-től 7-es számú középiskola, majd 1957-ben felveszi Brassai Sámuel tudós polihisztor nevét. Az 1977-es iskolatörvény ipari líceummá teszi, s 1985-től nappali román osztályok beindítását kényszerítik a vezetőségre. Rövidesen még a magyar feliratokat is betiltják. Az 1989-es változás után a román osztályok elköltözésével újra visszaáll az iskola magyar jellege: 20 nappali, 20 estis osztályban közel 2000, 6-20 év közötti fiatal tanul itt, 100 tanár irányítása alatt. Rövid összejövetel, egy kis harapnivalóval és kávéivás közben beszélgetéssel. Az iskola igazgatója elmondja élete 48 elmúlt órájának rövid történetét. Tizenegyedikén a még meglévő román osztályok tartották ballagási ünnepüket. Díszített udvar, az elnöki asztalnál román tanárok és ő, kezdés előtt megjelent Kolozsvár polgármestere és helyettese, meghívás és különösebb kötődés nélkül. Az igazgató átadta a helyét az elnökségben és az ünnepélyt félreállva nézte végig. Felszólalt a polgármester úr is, név szerint Funar Gheorghe, egyébként a kolozsvári Vatra Romaneasca úgymond kulturális szervezet vezetője. Mint máskor is, a fő vezérfonala beszédének a magyarok (Ázsiából jött hordák, akik elpusztítják az ősi román kultúrát) szidalmazása volt. Ünnepségük végeztével, távozáskor kezet nyújtott igazgatónknak is, aki nem fogadta el, mert nem hajlandó magyarokat gyűlölővel kezet fogni. „Még ezt nagyon megbánja és megfizeti, gondoskodok róla" szavakkal távozott. Jó, hogy mindannyian ezt hallottuk, mi külföldlek is és az ott lakók is, mert ilyenkor fel kell időben észülni, az előre nem lehet tudni milyen visszavágásra, ami sajnos ma is benne van az erdélyi magyarok életében, a bizonytalan holnap és a bosszúállás, nem újdonság, hiszen ez folyik Trianon óta, nem a román nép, hanem a mindenkori hatalom részéről... Június 15. Ragyogón süt a nap, vonatindulás előtt van még időm, búcsúsétára indulok. A Házsongárdi temetőbe visz utam, a szombati „Szabadság" című kolozsvári napilapban nekrológ jelent meg: „A volt Unitárius Kollégium 1942-ben végzett véndiákjai, 50 éves találkozójuk alkalmával kegyeletteljes szeretettel emlékeznek elhunyt tanáraikra és osztálytársaikra". Régi magyarok sírköveit nézem, olvasom neveiket: Misztótfalusi Kis Miklós, az erdélyi magyar nyomdászat legnagyobb mestere volt, Amszterdamban végzett teológiát és a holland fővárosban megtanulta a betűmetszést, a könyvnyomtatást. Kós Károly - 1883-1977. Építész, író, grafikus, történész, erdélyi polihisztor. Gr. Mikó Imre (1805-1876) Erdély Széchenyije, ő alapította az Erdélyi Múzeum egyesületet, az erdélyi Gazdasági Egyletet, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet, a színházi bizottságnak négy évtizeden át vezetője volt. Koporsója mellett Brassai Sámuel mondott búcsúbeszédet. Folytathatnám a sort, Dsida Jenő, Bölöni Farkas Sándor, Brassai Sámuel, Kriza János és így tovább, mindamennyi jeles, országépítő, nemzetnevelő magyar. Györffy György Családi események