Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

2 III: SPORTJA 1992. július 6. Huszonhatom sportág 166 versenyszámában Kétszázharminc nti 1 (Folytatás az 1. oldalról) Nemzetközi tisztségviselők Atlétika: Gyulai István főtitkár, dr. Sir József, a tanács volt tagja. Birkózás: dr. Bíró Mihály alelnök, Kruj Iván szövetségi tisztségviselő, Hcssky Pál pontozó, Bolla József pontozó. Cselgáncs: dr. Putnik Bálint európai sportigazgató, Vági Miklós bíró. Kajak-kenu: Bonn Ottó főtitkár, Péhl József versenybíró, Szalay Éva munkatárs. Kézilabda: Madarász István, az orvosi bizottság vezetője, Horváth László versenybíró. Labdarúgás: Szepesi György, a FIFA végrehajtó bizottság tagja, Marton Sándor játékvezető. Ökölvívás: Jákó Péter, az orvosi bizottság titkára, Dőry Miklós versenybíró. Öttusa: dr. Nagy Imre főtitkárhelyettes, Császári Attila, a technikai bizottság tagja. Röplabda: dr. Holvay Endre, a végrehajtó bizottság tagja. RSG: Győrérté Frits Zsuzsa pontozó. » . Súlyemelés: dr. Bártfay Ede, az orvosi bizottság tagja, Duska Emil főtitkárhelyettes, Némethné Móra Anikó versenybíró, Lukácsfalvi Ágnes versenybíró, Boskovics Jenő, a szövetség sajtófőnöke. Tenisz: Nyíró László játékvezető, Árvay Sándor vonalbíró. Torna: Bérezi István pontozóbíró, Benke Attiláné pontozóbíró, Karácsony István pontozóbíró. Úszás: Rajki Béla, a nemzetközi szövetség örökös tagja, Temes Judit, a technikai bizottság tagja, Nóvák Ilonka, a műúszó bizottság tagja. Vitorlázás: dr. Nagy Levente, a végrehajtó bizottság tagja. Vívás: dr. Kamuti Jenő fótitkár, Székely Tibor, a technikai bizottság elnöke, Felkay András, a versenybíróság tagja, Hidasi József zsűritag, Szetey András zsűritag, Gábor Tamás zsűritag, Sima István zsűritag, meghívott díszvendégek: Kovács Pál hatszoros olimpiai bajnok, volt alelnök. Kárpáti Rudolf, hatszoros olimpiai bajnok. Vízilabda: Salamon Ferenc, a technikai bizottság tagja, Vuszek Antal játékvezető. nm II 9 a • tr • t% jff :elonában És ön hány aranyra számít, kedves „vásárlaká"? A szegedi vásár hét végi forgatagában a fenti kérdéssel mindenkit meg tudtunk mosolyogtatni. Akár dolgozott, akár tárgyalt, akár egyszerűen csak csevegett valakivel kiszemelt „áldozatunk", egy percre örömmel hagyta abba ténykedését, és rövid gondolkodás után mondott egy számot. Ki négyet, ki hetet, ki tizenegyet. Aztán, ahogy az már illik, indokolta is jóslatát. Szóval, hamar megállapítottuk, hogy a barcelonai olimpiától azok is sok élméftyt várnak, akik egy ideig még elsősorban „vásárlakónak", és nem szurkolónak vallják magukat. Ötük véleményét, reményeit most az olvasók is megismerhetik. 1 Távol a ringtől? A Magyar Olimpiai Bizottság ülésén Meszéna Miklós, a Vasas SC elnöke kifogásolta, hogy az utazó szakemberek között nincs ott Bódis Gyula, a Vasas SC ökölvívó-szakosztályának kitűnő edzője, aki már nem egy kiváló ökölvívót nevelt a magyar sportnak, s keze alól került ki Kovács István, a magyar ökölvívósport első világbajnoka, aki most is legesélyesebb súlycsoportjában az aranyéremre. Nem értjük, hogy a kitűnő szakembernek miért tiltották meg újra (egyszer az Európa Bajnokságon Göteborgban már előállt hasonló helyzet, Bódis akkor is csak „magánemberként" a nézők között, távol a ringtől szemlélhette, hogy tanítványa. Kovács Pisti miként lesz Európa-bajnok), hogy ott lehessen versenyzői közelében, s lássa el őket hasznos tanácsokkal. Ez év áprilisában a felkészülés teljében interjút készítettem Kovács Istvánnal, aki nagy szeretettel beszélt mesteréről, s nem győzte elégszer hangosúlyozni, hogy Bódis Gyula milyen nagy hozzáértéssel, szeretettel készíti fel a Vasas versenyzőit (köztük ót is) az olimpiára. - Ha ö nem lenne, akkor már rég nem lenne ökölvívás sem a Vasasban - hangoztatta a világbajnok. Ha azt vesszük alapul, hogy például lovaglásban (ahol versenyzőinknek még pontszerzésre sem nagyon van esélyük) hat versenyző mellett nem kevesebb mint nyolc vezető, technikai munkatárs stb. utazik, akkor a szinte biztosra vehető éremszerző Kovács István mesterének, Bódis Gyulána is ott a helye tanítványa mellett a legnagyobb világversenyen. Ilyenkor nem lehet szakmai irigység, félre kell tenni a vélt, vagy valós sérelmeket, ellentéteket. A cél csak egy lehet: a magyar sportolók minél jobb olimpiai szereplése! SÁNDOR JÓZSEF Petrási Zoltán, a szegedi székhelyű Opel-Rupesky munkatársa: - Bár „komolyan" soha nem sportoltam, az olimpia engem is érdekel. Úgy érzem, hat aranyra mindenképpen „jók lehetünk" Barcelonában. Valami azt súgja: az úszókban, a birkózókban, a súlyemelőkben ezúttal sem csalódunk majd. Szanyi és Farkas kis szerencsével odaérhet a dobogó tetejére, de Darnyit a kis Czene megveri a vegyesúszószámokban! Zsom Tibor, a Becker-Bayer szegedi bútorüzletének vezetője: Valamikor kenuztam, így talán érthető, hogy leginkább Gyulayék szereplését kísérem figyelemmel. Részben bennük bízva hét magyar aranyéremre számítok Barcelonában. Természetesen az úszók, a tornászok is meglephetnek minket néhány szép eredménnyel, azaz két-három olimpiai bajnoki címmel. Aligha vagyok egyedül ebben az országban, aki Egerszegi Krisztináért külön is szorít... Magyar László, a Partiscum Kft menedzsere: - A vívás áll legközelebb a szívemhez, mivel hajdanán ezt a sportot űztem, sőt azzal büszkélkedhetek, hogy egyszer második lettem a vidékbajnokságon. Az olimpián szerintem Szabó Bence és a többi fegyverforgató két-három aranyat biztosan „összekapar", csakúgy, mint a kajakozok, az úszók és a tornászok. Magyarul kilenc aranyérmet mindenképpen hazahozunk... Csetkovits Csilla, az MTV Szegedi Stúdiójának szerkesztő-riportere: - Igazolt sportoló sohasem voltam, csupán „önszorgalomból" látogattam az uszodákat és a tornatermeket. Tehát afféle laikusként azt mondom: a legfényesebb éremből minimum négyet szerzünk Katalóniában. Az úszóktól, a kajakozóktól és a tornászoktól várom a legjobb szereplést. Ónodinak és Csipesnek pedig mindenkinél lelkesebben drukkolok majd bő három hét múlva! Szabó Ervin, a MicroAge kereskedelmi irodavezetője: Régebben a kézilabda, mostanában a tenisz számít(ott) kedvenc időtöltésemnek, de természetesen sok egyéb sportot is szeretek. A magyaroktól 11 aranyérmet szívesen „elfogadnék", hiszen az úszók (főként Egerszegi Kriszta!), a vívók, a tornászok tarolhatnak Spanyolországban. A pólósok jó esetben elcsíphetnek egy bronzot. A magyar küldöttségből szerintem legalább ötvenen pontszerző helyen végeznek. Második holy Amerikában Pár nappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a szentesi szenior pólósok részt vesznek az Amerikában megrendezett úszó- és vízilabda világjátékokon. A 16 fős csapat június utolsó hetében indult útnak és meg is érkeztek a helyszínre Indianapolisba. Több világrész víz.ilabdásai gyűltek össze és a korosztályok szerint három részre osztották a mezőnyt. A saját kategóriájukban a szentesiek nagyon szép sikert értek el, mert végeredményben- a második helyet szerezték meg! Érdekesség, hogy a döntőben attól az amerikai csapattól kaptak ki, amelyet az előmárkőzések alkalmával legyőztek. Találkoztak olyan szenior úszókkal is, akik Magyarországot képviselték a világjátékokon. Emlékezetes volt számukra egy idős műugró férfi teljesítménye, aki a maga korosztályában - 80 évesen nagy fölénnyel lett első. Legközelebb Ausztráliában kerül sor a szeniorok találkozójára az úszók és vízilabdázók részvételével, a világ minden tájáról. III. Középpontban a pénz Még el sem kezdődött a nyári olimpia Bercelonában, de az amerikaiak máris a játékok végén szokásos zászlócsere pillanatára várnak. Ekkor, azaz augusztus 9-én, a következő, jubileumi olimpia színhelyének, Atlantának lobogója felkerül majd az árbocra, s beteljesül egy álom, mely hároméves kampány eredménye. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tavaly szeptemberben, Tokióban döntött úgy, hogy az angliai Manchesterrel, a kanadai Torontóval, a jugoszláviai Belgráddal, az ausztráliai Melboumc-nel és a görög Athénnel szemben, az észak-amerikai „aranybánya" kapja meg a 100. születésnapi ünneplés jogát, amit a becslések szerint a helyszínen kívül, körülbelül egybillióan kísérnek majd figyelemmel. Atlanta legnagyobb ellenfele az első olimpia rendezője, Athén volt, gyakorlatilag azonban nem jelentett túl nagy veszélyt az amerikaiakra a szellem varázsa. Hiába érvelt szívreható beszédében a hagyományőrzés mellett a görög kultúrminiszter, a tagok az érzelmeket félretéve, józan eszükre hallgattak. Ez pedig azt súgta, ne ott legyen az 1996-os nyári játék, ahol ingatag a kormány, ahol a terrorizmus veszélye fenyeget, ahol labilis a telekommunikációs rendszer, ahol fullasztó a levegőszennyeződés. Ehelyett Atlanta a sportolók biztonságos, csodálatos találkozóhelyét ajánlotta, ahol minden sportolóra négy, összesen 60 ezer biztonsági ember ügyel, és ahol hemzsegnek a befektetni vágyók. Észak-Amerikában az utóbbi húsz évben már ötödször rendeznek olimpiát: először 1976-ban Montreal (nyári), majd 1980-ban Laké Piacid (téli), 1984-ben Los Angeles (nyári), 1988-ban Calgary (téli) volt a házigazda, 1996ban pedig Atlanta lesz. Miért is kedveli a NOB éppen pozícióban lévő bizottsága ÉszakAmerikát? Elég, ha csak a Los Angeles-i olimpia példáját vesszük alapul. A kommunista bojkott miatt a szervezés utolsó szakaszának kezdetén úgy tűnt, a hatalmas veszteséget nem kerülheti el a nyári jéték rendezője. Aztán, a háttérben már korábban tábort verő Peter Ulberroth, marketing „varázsló" előlépett ötletével. A hagyományokhoz ragaszkodó NOB először hallani sem akart felvetéséről, ami leegyszerűsítve a karikák elAz olimpiai lángot vivő Jüan Antonio Samaranchon nem látszik, hogy az utóbbi időkben vádaskodások kereszttüzébe került. adását terjesztette elő, mintaszerűen kidolgozva a játék szponzorálását. Végül is, a NOB-nak nem volt más választása, mint elfogadni az amerikai üzletember javaslatát, írni az elszámolásnál 215 millió dollár profitot eredményezett. Azóta minden alkalommal követik a Los Angeles-i példát, s ez alól nem kivétel az idei versengés sem, ahol tizenkét nemzetközi szponzor kaphatta meg a jelenlét jogát. A hivatalos támogató címet többek között olyan cégek nyerték el, mint a Kodak, a Coca-Cola vagy a VISA, amelyek hatalmas nyilvánosságra még nem került - összeget tettek le a NOB asztalára, ami egyrészről garantálja a kassza feltöltődését. Természetesen viszonozni is kell a szponzorok „nagylelkűségét", amely a televízió jelenléte nélkül eképzelhetetlen lenne. A közvetítések jogáért mindig is gigászi harc folyt, s ez így volt ebben a ciklusban is. Albertville-ben a ' kizárólagos jogot, 243 millió dollár ellenében - amely 68 millióval szárnyalta túl az NBC-t és 43 millióval volt több, mint a minimális kikiáltási ár - a CBC televíziós társaság kapta meg, amit az 1994-es norvégiai Lillehammerre csak 300 millióért tudott megszerezni. (A téli olimpiák 1994-től kezdve elkerülik a nyárit - a szerk.) Neal Pilson, a CBS elnöke e hatalmas összeg kifizetéséhez csak ennyit fűzött: „Kicsi a profit, de versenyben maradunk!" Mindenesetre Barcelonáért az NBC szurkolt le többet, kereken 400 millió dollárt, amit Tom Rogers, a társaság elnöke így kommentált: „Az olimpiai közvetítések után, azt hiszem, még masszívabb kép alakul ki rólunk az amerikai publikumban, amely a jövőre nézve nem elhanyagolható." Azt hiszem, annak ellenére, hogy a téli, illetve a nyári olimpia közvetítésének jogát más-más tévétársaság nyerte el, mégsem beszélhetünk egyik vagy másik fél vereségéről, hiszen minden bizonnyal színfalak mögötti megegyezésről lehet szó. Végül is ez az egyszerű tévénézőt mitsem zavarja, hiszen jól jár, csakúgy, mint a szponzor, ugyanis a tizenhat nap alatt 160 óra élő közvetítést tervez az NBC, amelyet kiegészítenek a felvételről bejátszott műsorok és kommentárok. Ez pedig azt jelenti, hogy a nap 24 órájában karosszékében ücsöröghet 1992. július 25. és augusztus 9. között a sportkedvelő amerikai... CS. GÁT LÁSZLÓ (USA)