Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

Iskolaportré 1. Lyon — Collége du Tonkin Fontos Sándor emlékezete A név senkit ne tévesszen meg, nem kollégiumról van szó, a francia felső tagozatos iskolák általános neve: collége. Ennek kapcsán hadd ejtsek néhány szót a francia iskola­rendszerről, mely meglehe­tősen különbözik a magyartól. Elöljáróban azonban szeretném hangsúlyozni, hogy infor­mációimat az iskola tanáraitól kaptam, továbbá, hogy nem „a" francia iskoláról fogok írni, hanem egy, a címben megjelöltről. Kérem, hogy általános következtetést ebből ne vonjanak le. A francia iskolákban a tanítás hatéves korból kezdő­dik egy előkészítő évvel, ezt követi a négy alsós osztály. A felső tagozat helyileg és szer­vezetileg is teljesen független az alsótól, ide 11-15 éves korukig járnak a gyerekek. Az osztályok számozása a ma­gyartól eltérő: a felső tagozatra a 6-3. osztályosok járnak. Harmadik osztály (tehát a mi 8. osztályunk) végén a gyere­kek záróvizsgát tesznek anya­nyelvből, történelem-föld­rajzból és matematikából, de a továbbtanulás szempontjából ennek nincs jelentősége. Egyéb vizsgájuk a négy év során nincs. Ezt követően mehetnek gimnáziumba vagy szakközép­iskolába, ez utóbbi keretén belül működik a kétéves szak­munkásképző is. A gimnázium harmadik éve az úgynevezett végzős szakasz. Aki nem akar érettségizni, vagy addigi ta­Talán nem szentségtörés, ha a nyár kellős közepén iskoláról írok. Mentségemre szolgáljon, hogy egy úttörő kezdeményezés résztvevője voltam. A magyar-francia kulturális kapcsolatok egyre bővülő skáláján a francia kormány által meghirdetett ösztöndíjak között az idén szerepelt előszór francia iskolában eltölthető idő. Ez már önmagában is azért számított különlegességnek, mert - eddigi tapasztalataim szerint - a francia iskolarendszer meglehetősen zárt, idegent nem szívesen fogadnak. Elve a kivételes lehetőséggel, május közepétől négy hetet töltöttem a címben szereplő iskolában. nulmányi előmenetele alapján nem javasolják, itt befejezheti tanulmányait. A gimnázium utolsó éve az érettségire felké­szítő év, ide már csak a jobbak juthatnak el. Egy francia gyerek 19 éves korára szerez­het érettségi bizonyítványt, s ezt követően iratkozhat be ­felvételi vizsga nélkül - vala­mely felsőoktatási intézménybe. Az általános iskola felső tagozatán (collége) a tanítás szeptember közepétől július közepéig tart. Természetesen a szünet több, mint nálunk: őszi szünet (Mindenszentek körül) egy hét, tavaszi szünet (április közepétől) két hét. Ennek ellenére - ottani kollégáim véleménye szerint - a gyere­kek május vége felé már nagyon fáradtak. Csakúgy, mint nálunk, a tanítási hét öt munkanapból áll. Minden „college" egy-egy körzeti akadémiához tartozik, amely eldönti, hogy a szerda vagy a szombat legyen-e a sza­badnap. Ennek azért van jelen­tősége, mert a francia állami oktatásban nincs hittanoktatás, tehát a heti szabadnapon lehe­tőséget biztosítanak a szülők­nek, hogy elvihessék gyerme­keiket a számukra megfelelő vallási felekezet hitoktatására. Lyon körzetében szombat ez a szabadnap, de Franciaország­ban a szerda az általános. A Collége du Tonkin Lyon - Franciaország második leg­nagyobb városa - egyik elő­városában található. Az iskola az új városrészbe építészetileg nagyon jól beilleszkedő, JJIO­dem, tágas, világos, az oktatás követelményeinek maximáli­san megfelelő épület, melyet kilenc éve adtak át rendelteté­sének. A tantermeken és az iskola működéséhez szükséges helyiségeken kívül nagy könyvtár, hangversenyterem és úgynevezett közösségi helyi­ség is van, melyet nem csak a tanulók használnak, hanem a környék lakói is. Maga az iskola - francia mérték szerint - átlagosnak mondható. A kb. 450 gyerek­kel 40 pedagógus foglalkozik. Egy igazgató és egy helyettes van — ők természetesen férfiak. A tantestület kb. 90 százaléka nő. Ottani kollégáim szerint azért, mert a pedagógusokat rosszul fizetik - ez az állítás mintha visszaköszönne. Egy barátom mondását sajnos igazoltnak látom: egy hivatás akkor veszíti el a társadalom megbecsülését, amikor elnőie­sedik. (Merthogy a nők keve­sebb fizetéssel is beérik.) A college tanárainak fizetése 8-14 ezer frank között mozog a tanítással eltöltött évek függ­vényében. Viszonyításul né­hány adat: egy úgynevezett francia kenyér - baguette - 3 frank, 1 liter tej 6-9, egy kerek camembert sajt 10, 1 liter asztali bor szintén 10 frank, 1 liter benzin 5,3 frank, egy metró- és buszjegy Lyonban 7 (!) frank. (Párizsban ugyanez 3,8.) Egy jó mérnöki fizetés elérheti a 22-24 ezer frankot! A felső tagozatos tanárok kötelező heti óraszáma 18. Túlórára nem kötelezhetők, de önként vállalhatnak. Ha egy kolléga hiányzik és nincs önkéntes helyettesítő, akkor a gyerekek az egész nap működő könyvtárban töltik el az időt, ahol meglepően csendesen és kulturáltan viselkednek. (Folytatjuk.) Laczik Tóth Magdolna, Rókus I. Sz. Altalános Iskola Fontos Sándor: Jákob és az angyal Másfél esztendővel ezelőtt halt meg a szegedi képzőművészet egyik legszeretetreméltóbb személyisége, Fontos Sándor. A Szeged környéki őszibarackosok, akácosok dűlőutak, tanya­udvarok közül indult el, hogy kemény munkával, a tanyai tanítók státusából a festőművészek közé küzdje föl magát. Talán senki nem ismerte tőle jobban azt a tájat, amelyről annyi megható képet festett. Nem leképezője volt a természeti jelenségeknek, hanem a lényeget kutatta, azokat az erővonalakat, azokat a színharmó­niákat, azokat a hangulatokat, amelyek együtt jelentik e vidék természeti csodáját. De nem elégedett meg a mesterségnek e népszerű művelésével. A parasztemberek között élve jelentős élményt kapott abból az érzelemvilágból, népi mitológiából, folklorisztikus hagyományból, amelyet élete utolsó évtizedeiben képekké igyekezett formálni. A Juhász Gyula Művelődési Központban tegnap megnyílt emlékkiállítás falat emel az elmúlásnak, figyelmeztet mindannyiunkat azokra az értékekre, amelyek immár mindannyiunké. KEDD, 1992. JÚL. 21. KULTÚRA 5 Labirintus és Ariadné fonala - Mielőtt valaki „rendőrért kiáltana", gyorsan leszö­gezzük, hogy a 3K a szó ha­gyományos értelmében nem volt kalózrádió. - Az éter hullámai helyett kazettákat használtunk. Az adó kizárólag a kamionosoknak szólt, s ők a nagyvilágban bo­lyongva olyan helyeken járnak, ahol a nagy teljesítményű adó­kat sem lehet már fogni, így a kényszerültem rá a kazettán való terjesztésre. - Ettől függetlenül rendes műsorok készültek. - Igyekeztem olyan muzsi­kákat összeválogatni, melyek hallgatása közben gyorsabban fogynak a kilométerek. A zenei részen kívül nagyon fontos volt, hogy miről szövegeltem a számok közt. A kamionosok külön világot alkotnak, renge­teg tévhit terjed róluk, sokan nem szeretik őket. Van néhány kamionos barátom, s talán büszkélkedhetem azzal, hogy ismerem a problémáikat, a családnélküliséget, a csavar­góéletet - ezekhez a gondok­hoz kapcsolódott a összekötő szöveg. - Hogyan kezdődött a kalóz­adó története? - Elég banálisan, tulajdon­képpen egy születésnapi aján­dék indította el a 3K-t. Nagy gondban voltam, hogy mit ve­gyek kamionos barátomnak. Végül kisütöttem, hogy össze­gyűjtöm neki egy kazettára azokat a számokat, melyek az autózásról, csavargáséi és bo­lyongásról szólnak. Azonban ezek a nóták is elfogytak egy­szer, s akkor csináltam egy műsort, mintha rádió lenne. Az átadás után után olyan jól sült el, hogy egész sorozat lett belőle. - Érdekes történetet hallot­tam az első jelentkezésről... - A barátom, Zöldy Péter ­akit a kamionosok és a CB-s haverjai csak Ördögnek hívnak - megkapta ezt a kazettát, azzal a feltétellel, hogy csak külföldön teheti be a magnóba. Az egyik balkáni határnál „be­szorult", éppen vámossztrájk volt, és a kényszerpihenő alatt eszébe jutott az „ördögös" ötlet: letekerte a kamion ab­lakát és betette a kazettát. Amíg a befűzőszalag megtette kötelességét, addig bezárta a kamiont és jó messzire elsétált. Néhány perc múlva megszólalt a Konvoj című film zenéjéből készült szignál, ilyesmi szö­veggel, hogy ez az első kamio­nos kalózadó, ezt hallgassátok. Pillanatok alatt felbolydult a parkoló, hiszen távol az ott­hontól a magyar szó hallatán mindenki széttekerte rádióján az állomáskeresőt. Természe­tesen nem találták meg, Péter is csak később árulta el, hogy kazettáról megy a műsor. - Titoktartási fogadalomról is hallottam... - Egy régi Cliff Richard­film kapcsán - ahol Cliff titokzatos énekest alakított ­jutott eszembe, hogy „beszélő nevem" legyen, így lettem a Jó Öreg Szent. Pétert pedig megeskettem, hogy el ne árulja senkinek, ki is vagyok va­lójában. Ennek köszönhetően aztán egész érdekes története­ket hallottam, a legkedvesebb szerint az Öreg Szent egy Amerikába disszidált ember, aki ott kamionozott, megszedte magát, majd hazajött, most pedig ontja a sztorikat és a jó zenéket. - A valóság jóval prózaibb ennél. - A JATE-n vagyok techni­kus, pillanatnyilag a felvételik számítógépes feldolgozásával foglalkozom. Ez gondolom elég prózai. - Jó néhány évig működött a kalózadó, sikeres volt, egyre többen hallgatták. Végül ez okozta a vesztét is, hiszen alaposan kinőtte magát a kezdeti ajándékkazetta-akció. Nemsokára talán lesz média­törvényünk. Újjáéled a 3K? - A népszerűséggel kap­csolatban megemlítek egy érdekességet, amire nagyon büszke vagyok: a kalózadó kazettáiról is készült kalóz­másolat. A 3K ugyan még Csipkerózsika-álmát alussza, de komolyan gondolkodom a folytatáson. Ne vegye tőlem senki nagyképűségnek, de ez a rádió maximálisan törődött a hallgatóival. Nem volt keres­kedelmi, nem volt néptanító jellegű, egész egyszerűen — mostmár így mondom, hisz a végén a taxisok is kértek belőle - az útonlévőknek szólt, emberi hangon. TAKÁCS VIKTOR A 27. szegedi nyári tárlat rendezője: Szuromi Pál - Soha ennyi műtárgyat nem kellett még elhelyezni a Horváth Mihály utcai Képtárban. A több mint két és fél száz alkotás nem is fért el máshogy, csak paravánok labirintusán. Mondhatjuk, ez a kiállítás koncepciója is - nem ártanak az intim terek a műveknek. A rendezés elvei tehát részint alkalmazkodtak az anyag nagy mennyiségéhez, részint pedig minőségi szempontokat vettem figyelembe. Mind a három szinten igyekeztem kiemelni az általam legszínvonalasabbnak ítélt műveket, hangsúlyt adtam azáltal, hogy állványokra helyeztem, vagy nagyobb teret biztosítottam számukra. Arra nemigen volt mód, hogy karakteresen végig­vigyek egy-egy stiláris vonulatot, irányzatot. A 8-10 évvel ez­előtti nagyon határozott konstruktivista törekvések mostanra szinte eltűntek, s az egész tárlat karakterét egyfajta stiláris realizmus és gesztus szintű szürrealizmus jellemzi. Kevés az olyan hiteles mű - mint példái Kovács Péter alkotása -, amelyen tetten érhető több évtized alkotói folyamata, az, miként válik egy valós élményből, gondolati indíttatásból vonal-genezis. - A nyári tárlat értékes analógiákkal szolgál a Móra Ferenc Múzeumban látható, a Pécsi Modern Képtár 50-es, 60-as évek hazai festészetéből válogatott anyagával. A 30-40 éves törek­vések ma is megtalálhatók, csak erőtlenebbül, hangsúlytalanab­bá. Az akkori extremitás mára szürke középszerré lett. A sok nagyméretű festmény láttán - pedig két méterben határoztuk meg a méreteket - felvetődik bennem a kérdés, mi ennek az oka? Van-e köze a műfajok közötti átjárhatóságnak, vagy másutt kell keresni az indíttatást. Úgy érzem, a festők egy része elbizonytala­nodott, s úgy érzi, hogy ebből az alárendeltségi élményből a megalománia fogja kirángatni. Uralni akarja a teret, maga akar teret alkotni. - Az ember rendezés közben óhatatlanul szembesül a minő­séggel. Jót tett e mostani tárlatnak, a négyévi szünet. Igazán ki­emelkedő, a magyaf képzőművészet történetébe mérföldkövet teremtő alkotások ugyan nincsenek, viszont jó művek, amelyekért érdemes eljönni a Képtárba, szép számmal akadnak. Nem kereskedelmi, nem néptanító, hanem... Konvoj Kamionos Kalózadó Valószínűleg kevesen kapják fel a fejüket a szegediek közül a név hallatán, pedig néhány éve itt működött ez a rádió. De kérdezzenek meg egy kamionost. Minden bizonnyal felcsillan a szeme, ugyanis az országút vándorai közt fogalomnak számít a 3K. Azt azonban a néhány beavatotton kívül senki sem tudta, hogy ki állt az adások mögött. Mindössze egyetlen ember működtette a kalózadót, akinek azonban - kérését tiszteletben tartva ­inkognitóját megőrizzük. Használjuk inkább azt a nevet, ahogy a műsorokban bemutatkozott: ő a Jó Öreg Szent. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA

Next

/
Oldalképek
Tartalom