Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

SZOMBAT, 1992. JÚL. 11 JAMBUS 13 Bozsik Péter Irtásom kudarca - egy lexikonra szabóval beszélgetek aki szögedi/szabó a klubban új vidéken szó esik a lexikonról is arról/mennyire pont csak körülírásai mennyire/tömör a maga bőbeszédüségé ben mennyire nem/tudjuk kivonni magunkat a hatása al ól magába szippant minket/a kanizsai maffia mennyire új e lexikon s mennyire/tolnai neki ez nehezebb belő le bimbózik rajta/nőtt föl én meg irtanám/a hatást én is rajta nőttem föl ám/máshonnét bimbózom/bilindek a vasútparton szóval irtanám a hatást/beütést vagy mit szabó mondja/egyedüli lehetőségünk fölszögezni/e fél évszázadot a klub homorú plafonjára/kitűnő versekkel fölszögezni/preparálni mint egy sast oroszlánt fáraót de a kitűnő versek elperegnek mint ujjaink közül a gyöngyhomok irtásom kudarca/ez a vers is 1991. március 19-21. A testvérnép érzékenysége Némi cenzori kisműtétek után. A 251. és a 252. oldalon szántogatott új barázdákat a radír, amint azt akkor mondták, „a testvérnép érzékenysége" miatt. A testvérnép ugyebár a testvérpárt fedőneve volt akkor, amikor a testvérpárt fogalma se volt több puszta fedőnévnél, hisz az első számú pártvezetőt jelentette... Ezen a megcenzurázott két oldalon azonban több párt vezetőjéről is szó volt. És ahogy hátra, az utószó utószavához lapoztam, váratlanul kiesett a kötetből a gépelt szerzői pótlás. Intés jövendő cenzoroknak, működésük reménytelen, minden megjelenik! Ez a két oldal például most. És nemcsak azért, mert oly kompakt, érdekes és még forrás értékű is, hanem mert újabb apró jellemvonással, bocsánat a szóért, jellemtelenségvonással gazdagítja a kiszenvedett szocializmust. Miközben magunkat fasiszta népnek pocskondiáztuk, a szomszédság gazemberségeit kikozmetikáztuk. Kinek volt ez érdeke? A kérdés nincs igazán megválaszolva ma se, de ne siessük el a feleletet. Most már van idő... Lássuk hát, mire lett volna érzékeny a szomszédban a testvér: „Fasiszta nép? 1939-ben a szlovák fasiszta állam megalakulása után tüstént kezdődik a zsidókérdés 'megoldása'. A módszert keresettől való megfosztás, vagyonelkobzás, utazási tilalom, sárga csillag; aztán gettó, gyűjtőtáborok, végül tömeges deportálás - és az . 1941 szeptemberi 198. sz. •MMMM A farkasok óráján, hajnali három és öt között, az előítéletekkel szórakoztam tegnap. Még mindig jobb ez a szó, szórakozni, mint a mai túlfeszített világban valószínűleg nem túl hitelesen hangzó: viaskodni. Szóval viaskodásommal szórakoztam, előrángattam régi könyveket, például Száraz Györgyét, a híreset, amelyik az Egy előítélet nyomában címet viseli, s amelynek van némi szegedi vonatkozása is: a tanulmányt, amiből a könyv született, Száraz György eredetileg a Tiszatájnak szánta, csak Szegeden, a Tiszatáj körül már állt a bál, s így került a Valósághoz a kézirat. A könyv pedig 1976-ban jelent meg a Magvető Gyorsuló idő sorozatában. ••••••••••••••••••• rendelet, az ún. 'zsidókódex' intézkedéseit Endre László és Baky 1944-ben pontosan lemásolja és meg is dönti a szlovák gyorsasági rekordot. A 'munke' 1941 végére be is fejeződik: 90 ezer szlovák zsidóból 70 ezret szállítanak Galíciába. A megmaradtak egy része Magyarországon keres menedéket. A horvát usztasa államban az usztasa szervezet saját hatáskörében végezte a likvidálást. A kb. 24-25 ezer főnyi horvát zsidóság elpusztítása itt folyt a legkegyetlenebb formák között. Romániában a Vasgárda rendez pogromokat 1941 januárjában. Antonescu azonban szétveri őket s így az óromániai zsidóság zsaroló, korlátozó intézkedések árán - megmenekül. De annál rettenetesebb sorsra jut a háborúban megszállt Bukovina, Besszarábia és Odessza zsidósága. 1941 júliusában a román csapatok lasiban 14 ezer zsidót ölnek meg. Július 6-án bevonulnak Csernovicba, már másnap 1200 zsidót lőnek agyon és röHáttérben a tenger (Döbrentei Kornél: Honvágy egy álom után) „Háttérben a tenger, mint a tomboló férfizokogás." írja egyik szép versében Döbrentei Kornél, aki nemzedéktársaitól (tőlem is) eltérően nemcsak a képzelet hajósa - ő valóban vízre szállt, húszéves korától huszonöt éves koráig járta a tengereket, állandó viselete - a magas nyakú fehér pulóver - ma is az egykori matrózt idézi. De verssorai is a hullámok csillapíthatatlan áradásával töltik meg a papírlap fehérét, sós ízük van, mint a tengervíznek és mint a vérnek, a gladiátorok, Martinovics és Mansfeld Péter vérének. Döbrentei Kornél 1971 óta él köztünk, a szárazon, amelyet hol sivatagnak, hol hómezőnek éreztünk az azóta eltelt húsz esztendőben, s amelyről most is csak komor látleleteket tudunk adni - Kornél is a legújabb verseiben, holott nála jobban senki sem várta, áhította a változásokat, 1984-es verse, A hóember halála, Tóth Bálint szerint a „kommunizmus lefolyásáról" szóló prófécia. (Tóth Bálint, a költőtárs és barát állította össze Döbrentei válogatott és új verseket tartalmazó negyedik kötetét.) Ez a költészet az óceánok barokkja - nagyon sokáig érezhető, kimutatható is volt benne a 70-es évek Aradi ősz Varjakkal árad az ég. Haynau gyümölcsfái meggörnyednek a sáncon: láthatárunk iszonyú kilincsei, sorsunkra nyitják a mindenség vakablakait, a tömegsírokat; zászlókba pelenkázott halottainkat tisztába teszi az anyaföld, felettük majd sárga kürtökkel rivalg a tök, meddővé tunyult az ágyúk halált-tojó csöve, legyőzetésünk förtelmes levében savanyodik a rét, vásárfiának megalkudott rá kalmár-Európa, vérpadok árnyékából a cifraszürünk, felöltjük eltakarni kardmeztelen árvaságunk, hóhérnyál mézéből hadiút-hosszú kötelet csorgat az ősz, fuldoklik az aradi táj, a homlokok mögött, gyötrelmünk tizenhárom kötélcsonkból összetoldott magasán, félreverjük a harangokat, bitófamankóidon hová igyekszel, ország? százezer fölakadt szem a messzeség, és a világ két pólusát átütő kozákpikán télbefordul az elnémított föld gondolatok a csönd gerillái. elején indulókra legnagyobb hatást gyakoroló Nagy László lírája. (Ettől a hatástól én annyira féltem annak idején, hogy évekig nem olvastam Nagy László verseit.) A barokkos, népi szürrealista szózuhatagokban azonban hamarosan megjelent valami különös, még szürrealizmusnak is szokatlan kifejezésmód. „Odalent a férgekben hosszan zeng a folyosó" - írja, és az alkonyatról: „A töltényhüvelyben hűvösödik már." - Ezeket a sorokat az 1979-ben megjelent második kötetéből, a Szökőé\^ől írtam ki - ez a könyv tett engem is Döbrentei Kornél hívévé, azt se szégyellem bevallani, hogy az idő tájt írott verseimben a képalkotás hasonló módszerével kísérleteztem - az ő hatására - magam is. (Lehet, hogy ez lett későbbi közeledésünk, „levelező" barátságunk alapja.) Döbrentei Kornélnak az 1984-es Naplövő óta nem jelent meg új kötete. Ez - a videsen elkezdődik a bukovinai zsidóság likvidálása Calotescu tábornok és Marinescu őrnagy vezetésével. Calotescu október 10-én 37/941. sz. parancsában elrendeli a teljes zsidó lakosság deportálását. Csernovci és Dorohoi gettóiban 10-15 ezer férőhelyre 50 ezer embert zsúfoltak össze. A 150 ezer bukovinai zsidóból csak 25 ezer marad életben. Odesszában a román parancsnokság - megtorló akció címén - 35 ezer zsidót fogdosott össze. A város melletti Dalnyiki kolhoz területén valamennyit legyilkolják. Isopescu Modest ezredes Bogdanovkán, Akmecsetkán és Dumanovkán zsúfolja táborba az elfoglalt ukrán terület zsidó lakosságát. A bogdanovkai lágerbe zárt 48 ezer zsidó likvidálását 1941. december 21-én kezdik el. Először négy istállóba hajtják a gyerekeket, a betegeket és öregeket. Ott agyonlövöldözik őket, majd rájuk gyújtják benzinnel az épületeket. A többieket 100as csoportokban a Déli-Bug szakadékos partjára hajszolják, a 35-40 fokos hidegben meztelenre vetkőztetik és tarkólövéssel végeznek velük. A 48 ezer zsidóból csak 200-at hagynak életben, hogy a hullákat eltakarítsák. Két hónapon át tartott az égetés: egy sor fa és szalma, egy sor hulla. Isopescu személyes utasítására: egy kövér test mellé egy sovány. Isopescu Dumanovkán hasonló módon 18 ezer zsidót végeztetett ki. A varjuteni táborban 23 ezer zsidót öltek meg. Besszarábiában a 150 ezer zsidó közül csak 7 ezer maradt életben. Kisinyovban 70 ezret, Cetatea Albán 8 ezret öltek meg. A táborokban kizárólag takarmányborsót adtak a deportáltaknak, amitől paralízist kaptak. Később, a népbírósági tárgyaláson a tanúk egy része csak négykézláb tudott felvonulni tanúságtevésre, a paralitikus hűdés következtében." A gépelt pótlás után olvassuk tovább a - remélhetően itt nem cenzúrázott - könyvet. A következő oldalon Marxot idézi a szerző, ezt az axiómát: „Egy nép, amely másokat elnyom, maga js elnyomottá válik." És ez a csodálatos! Milyen jól működött a cenzúra akkor is, amikor rövid kimenőre engedte foglyait - az írókat és az olvasókat. Nézegettük, olvasgattuk a marxi idézetet, de ki mondta ki hangosan, hogy ez a mondat rólunk szól?! A könyveink után az életünkbe is vissza kell ragasztani a hiányzó oldalakat. Ha sikerül az ilyesmi... Zelei Miklós válogatott - tartalmazza az újabb verseket is, melyek örömmel tapasztaltam megszaporodtak a rendsaerváltás éveiben. Ekkor Döbrentei is mintha egy, a szájára szorított tenyértől szabadult volna - a 8889-ben fénykorát élő, mára kimerült és megszűnt Hitelben jelentek meg olyan remekei, mint az Ez is a Dunánál című, amely egyszerre szól a bős-nagymarosi fenyegetésről és a román diktátor végnapjairól, s mégsem verses publicisztika, hanem igazi és nagy költészet, méltó folytatása József Attila költeményének. Döbrehtei „politikai" költészete is hiteles, mert rajta van a nagy egyéniség pecsétje - persze, ezen csak mi, a „közéleti" költészet hamisságától megundorodott nemzedéktársak csodálkozunk - Vörösmarty, Petőfi, Ady kortársai nem fintorogtak az aktuális mondandót, odamondásokat tartalmazó verseken... „Uram, meddig még ez agyafúrt nemezis?" - ezzel a sorral végződik Döbrentei Kornél verseskötete. Alatta a dátum: Budapest, 1992. március. Ezzel a sorral ajánlom figyelmükbe az idei könyvhét legrangosabb verseskönyvét. Baka István Döbrentei Kornél A hóember halála Fölrúgott ezüsturna-tél alászálló hamvaink anyaméhe. Innen vétettél, létünkkel szibériázó helytartója a télnek, hosszú volt országiásod, hitted, a fagy gyémánttaknya összetart, most rügyekkel ragyás kamaszidő hujjong a meggy faágban s a barikád-gerincű tavaszra elveszejtőn már nem parázslik sárgarépa-orrod madárliggatta géppisztolycsöve rajta hérosztüdejű déli szél furulyái, fölajzván a vetéseket, szénszemedben zsarátnoktalpú sötétség időz, de az árnyék banyakendőjéből kiszabadul a Nap s szétrobbantja potrohod, világokat elnyelő jégbugyrát a mindenségnek. Leszakított fűzfaseprű-kezed mennyboltig sarjad, hogy megtisztítsa felfröccsenő mocskodtól az égi tereket A földben csíráznak már a lábhoz temetett versek is, míg fejed nélkül, kiürült fohászként zörg a piros fazék.