Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

2 III SPORTJA 1992. június 29. A HVSC-ről hihető— „Utóvizsgára" készülnek a vásárhelyi vízilabdázók Török Sándor, az ország legöregebb „motorosa"... Megannyi élesre köszörült kérdéssel léptem a hódmezővásárhelyi uszodába: Alábbhagyott a harcosság a HVSC vízilabdázóinál? Az idei OB l/B-s bajnokság hajrájában nemigen lehetett dicsérni a játékosok küzdőképességét. A Tatabánya, a Kecskemét és az Egri Vízmű elleni mérkőzéseken az utolsó negyedben valósággal megadták magukat, egyesek lezserkedtek. Mérsékelt teljesítményüket nem ellensúlyozták szívvel, kétszeres erőbedobással. És előfordultak taktikai fegyelmezetlenségek is. Felbomlott a csapatjáték egysége? Elég volt néhány kudarc ahhoz, hogy a nem is olyan régen még erényként emlegetett szervezettség felbomoljon. A sorsdöntő összecsapásokon játékban, tudatosságban, kombinációkban jelentős volt a visszaesés; elillant az önbizalom, kiütközött a rutinhiány. Török Sándor-ellenes hangulat alakult ki az öltözőben? Sokan állítják Vásárhelyen, hogy a vereségek szították a parazsat, és azon egy kicsit megperzselődött Török Sándor is, aki 1955. január 1-je óta irányítja a város pólócsapatát, s akinek szakértelmét aligha lehet vita tárgyává tenni. Az 1990-91. évi bajnokságban kiharcolt 8. hely után néhány törzsgárdista - Pánczél Tamás, Góby Dezső, Tóth Arnold, Ferenczi Tamás, Kasza Attila - ilyen vagy olyan okok miatt szögre akasztotta a sapkáját, illetve csak ritkán kapott játéklehetőséget. A sportpályafutásukat folytató idősebbek azon tanakodtak, komolyan gondolja-e a vezetőség, hogy a távozók nélkül reménykedhetnek az újabb gondtalan idényben. És az új társak? Kinek a helyét és lelki békéjét rabolják el? Egyáltalán, képes lesz Gémes meg a többi fiatal a második vonal színvonalán teljesíteni? Megannyi kérdés várt válaszra a bajnokság előestéjén. A szomorú történet - a HVSC a 10., azaz az utolsó helyen végzett - erővonalait Török Sándor vezetőedző emléktöredékei rajzolják ki. „A távozók és a maradók számbavétele után a még junior korú Csányi László, Gémes Levente, Zaka Péter, Nagy Sándor, Jákri Tamás, Balogh Krisztián, Kárai Péter és a 16 éves Lehmann István csatlakozott a keret idősebb Hamvas Ödön, Vörös László, Varró István, Szedmák Péter, Muzsnay Csaba, ifj. Török Sándor, Kasza Attila, Huszár Péter, Eles Vilmos - tagjaihoz. Számomra is meglepő volt, hogy ifjú titánjaink milyen gyorsan kerültek egy hullámhosszra Élesékkel. Az őszi idény zárásakor még a velünk nem rokonszenvezők sem jeleztek riadót. Miért is tették volna, hiszen biztos révben, a középmezőnyben tanyáztunk. A folytatásban azután akadozni kezdett a gépezet. Kétségtelen: a HVSC sosem volt „téli", netán „tavaszi" csapat. Télen nálunk csak alapozni lehet. Tornatermi munka, futás, súlyzózás, sok-sok úszás. Pólóról nemigen van szó. Nyitott medencénk párafüggönyén csak a radar láthat át. Muzsnay Csaba visszérműtéte miatt úgyszólván a teljes tavaszi idényt kihagyta. Csányi László a junior válogatott tagjaként áprilisban két hetet Izraelben töltött. A szövetség annak rendje és módja szerint hozzájárult mérkőzéseink elhalasztásához. Végül ennek ittuk meg a levét. A hajrában nyolc nap leforgása alatt öt vízi ütközetet kellett megvívnunk. Az elmúlt harminchét és fél év alatt nem mérgelődtem annyit a kispadon, mint utolsó mérkőzéseinken. A kecskemétiek a dudaszó megszólalásának pillanatában szerezték győztes góljukat. A Tatabánya és az Egri Vízmű is a negyedik negyed utolsó perceiben fordított az eredményen. Amikor bajba kerültünk, akkor már a játékvezetők is felfigyeltek ránk. Ráadásul váratlanul megtáltosodott legnagyobb vetélytársunk, a Tipográfia. Azt kell mondanom: bukásunk törvényszerű volt. Tinédzser korú fiataljaink, Csányi, Gémes, Zaka, Nagy S., Balogh K. nemcsak a felnőtt és junior csapatunkban vizsgáztak hétről hétre, hanem a szellemi élet küzdőterein, az érettségi és a felvételi bizottságok előtt is helyt kellett állniuk, ezért idegileg és fizikailag egyaránt elfáradtak. A kudarc kihegyezte játékosainkat. Legutóbb a Hungalu-Alucon Kupa nemzetközi tornán mindenki tudása legjavát nyújtotta. A július 4-iki és 5-iki, Békéscsaba elleni osztályozó mérkőzéseken az OB II. keleti csoportjának bajnoka ellen kiköszörüljük a csorbát. Szinte biztosra veszem, hogy OB l/B-sek maradunk. Valami azt súgja, fiatal együttesünk derűs évek elé néz." Kívülállóként készséggel osztjuk a szakvezető optimizmusát, elégedettségét. Török Sándor „régi motoros" a szakmában. Egészen pontosan, széles e hazában a legrégibb, hiszen az elmúlt közel négy évtizedben egyedülálló csúcstartóként ezerkétszáz mérkőzésen dirigálta tanítványait. A vásárhelyi pólósok korábban megbecsült tagjai voltak az OB II-nek, majd az OB PB-nek, mi több, 1981-ben, majd-1984ben két idényen át a legmagasabb osztályban is szerepeltek. Hódmezővásárhely elegendő erőt sejtet, hogy dacoljon önnön gyarlóságával, a változó körülményekkel és a forgandó szerencsével. A HVSC-ről elhihető: továbbra is stratégiai fontosságú erődítmény marad a honi vízilabdázás haditérképén. Thékes István Ismét van agy bajnokcsapat... Vigyázat, a játékoskereskedők már „dolgoznak"! Kérdettünk idősebbet, fiatalabbat, vezetőt és volt játékost, de senki sem emlékezik olyan sikerre, mint amilyet a megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott elért a közelmúltban. Ez a gárda az idén megnyert mindent, amit meglehetett. A napokban köszönte meg a CSLSZ utánpótlás bizottsága a fiatal lelkes gárdának - kár, hogy a CSLSZ tisztségviselői közül senki sem jelent meg - azt a nagyszerű teljesítményt, amilyet az elmúlt harminc évben Csongrád megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott nem ért el: a megyei válogatottak között a legjobb lett. Erről az „egyedi eredményről" beszélgettem dr. Adányi Józseffel, az ub elnökével, dr. Szamosvölgyi Zoltán szövetségi kapitánnyal és Sándor Zoltán edzővel. - Tavalyi nagyon rossz szereplésből levontuk a tanulságokat. Olyan fiatalokat próbáltunk beválogatni - minden erőszak és szankciók mellőzésével -, akik akkor is küzdenek, ha nagyon süt a nap, vagy esik az eső. Hát, sikerült egy ilyen gárdát összeszedni. Ebben a sikerben természetesen benne van a klubedzők munkája is - mondta az ub elnöke. - A tavalyi válogatottból mindössze Raskó Tamás maradt - veszi át a szót dr. Szamosvölgyi Zoltán. - Azt hiszem, érdemes felidézni az első hely megszerzéséig vezető utat. Mint utólag kiderült az erősebb csoportba kaptunk besorolást, sőt a sorsolás sem kedvezett. Pénteken délelőtt a Győr-Sopron megyeiek ellen kezdtünk, s a vártnál nehezebben nyertünk 4-3-ra. Az az érdekes, hogy az ellenfél vezetett 3-2-re. Délután az egyik esélyesnek kikiálltott Somogy ellen 2-O-ra nyertünk. A másik csoportban három döntetlen született, jobb gólkülönbségével a Fejér megye lett a döntőbeli ellenfelünk. Az első félidőben igen keményen ellenálltak, de Raskó és Várszegi R. emberfeletti teljesítményével 1-0-ás vezetést szereztünk. A második félidő Bugyinszky 1 l-es góljával kezdődött, s ettől kezdve azt csinált a válogatott, amit akart. - Nem akarok ünneprontó lenni, de eléggé nehéz felfogni, hogy egy év alatt ennyivel jobb lett az emberanyag? - Egyrészt, megváltoztattuk a válogatási szisztémánkat: kevés csapatból állítottuk össze a válogatottat, így egységes lett. Bevált, hogy a Szegedi Dózsa tehetségei adták a „vázat". Másodsorban 34 játékost néztünk meg. Nagyon örülnék, ha ezekkel a labdarúgókkal a közeljövőben magasabb osztályban is találkoznék Szegeden, mert már más megyéből környékezik őket... - A siker mulandó, milyenek a kilátások a jövő csapatát illetően? - Az augusztus eleji Fesztivál Kupára készülünk. A mostani keretből négyen megmaradnak, valamint a megtekintett játékosok fele jövőre is belefér a csapatba - mondta Sándor Zoltán. Az ifjúságiak sikere kissé elhomályosítja a serdülők negyedik helyét. Az együttes a dobogó harmadik helyéért játszott, de végül lecsúszott arról... Szőke József edző és helyettese Elek Péter elmondása szerint külső körélmények is befolyásolták szereplésüket. - A legelső ellenfelünk a hazaiak - Bács-Kiskun válogatottja volt. Az első félidőben 1-O-ra vezettünk, s úgy beszéltük a szünetben, hogy legalább 2-3 góllal nyerünk. A játékvezetők azonban tettek róla, hogy ne így legyen... Ellenfelünket a területi csatározáson 4-0-ra vertük. Ez meghatározta a további szereplésünket. A második találkozónkat Szabolcs ellen 2-1-re megnyertük, s így a harmadik helyért mérkőzhettünk. Somogy ellen bevallom nem sok keresni valónk volt, ugyanis a Kaposvár komplett serdülőcsapátát játszatták. Egyébként a tavalyi együtteshez mérten jobb felfogású csapatunk jött össze, elsősorban köszönet jár a vásárhelyieknek és a szentesieknek önzetlen támogatásukért - foglalta össze a serdülők játékát Szőke József. Összejött tehát most is egy tehetséges gárda - a szegedi és a megyei labdarúgás érdekében vigyázzunk rájuk! Süli József A megyei serdülőválogatott negyedik helyen végzett együttese, álló sor: Szőke László edző, Gál Zoltán (HLC), Farkas Miklós (Móraváros), Sipos Zoltán (HLC), Hadár Attila (Móraváros), Simon Attila (Sz. Dózsa), Szabó Sándor (UTC), Zergényi Zsolt (Postás), Tóth Lukács (SZVSE), Orgoványi Szilárd (HLC), Elek Péter intéző. Guggolnak: Köröm Szilárd (Zákányszék), Simon Zollán (Postás), Tibrik János (Szentes), Mészáros Ferenc (Szentes), Varga Róbert (HLC), Szűcs Róbert (HLC), Rajki Zoltán (Postás). A képről hiányzik Aczél Miklós technikai vezető. Az országos bajnok Csongrád megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott és a vezetői, álló sor: Szamosvölgyi Zoltán szövetségi kapitány, Albert József (HLC), Bugyinszky Tamás (Szegedi Dózsa), Kaliczka Zoltán (Tápé), Papp Szabolcs (HLC), Heim Tamás (Csengele), Várszegi Norbert, Várszegi Richárd, Mahler Ferenc ( mindhárom Sz. Dózsa), Sándor Zoltán edző. Guggolnak: Juhász Gábor (Tápé), Kubát Ákos, Martonosi Péter (mindkettő Sz. Dózsa), Jankó Gábor (Szőreg), Fejes Gábor (SZVSE), Raskó Tamás (Postás). Fekszenek: Bán Róbert (HLC) és Kapitány Gábor (SZVSE). A képről hiányzik Kancsó Gábor technikai vezető.