Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. ÁPR. 27. S. 0. s. Egyre nő a városban a munkanélküliek száma. Jelenleg 1580 állást keresőt regisztrálnak. Segélyt, járadékot 1439 ember kap, ebből harmincan pálykezdők. A munkanélküliségi ráta: 15,5. A város vonzáskörzetében levő települések közül csupán Baks előzi meg (22,9) Kisteleket. Tavaly, amikor már érzékelhetővé vált ez a tendencia, a Megyei Munkaügyi Központtál három munkanélküli, közhasznú foglalkoztatására kért támogatást az önkormányzat. Az idén újabb pályázatot nyújtottak be, ezúttal úgynevezett köztisztasági, valamint településfejlesztési feladatok ellátására. Az ily módon alkalmazott dolgozók bérének 70 százalékát a munkaügyi központtál kapják meg, a többit az önkormányzatnak kell előteremtenie. Az OLDALT ÍRTA GOMBOS ERZSÉBET. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN „Madarat tolláról", a várost lakóiról... Valaha s/.ájára vette a falt), azt a kisteleki családot, amelyik nem tartott rendet a háza táján. Osi szokás szerint, ha máskor nem is, de mindenszentekkor és húsvétkor valamennyi portán meszeltek, takarítottak: kívül, belül megszépültek az otthonok. Magától értetődött, hogy az egész utca tisztaságára is ügyeltek az ottlakók. A Tiszta udvar, rendes ház címet aligha kaphatta meg az a família, amelyik csak a kerítésen belül lett-vett. Akkoriban nagyon tartottak az emberek attól, hogy megszólják őket és nyilvánvalóan ebből következett, hogy magukénak érezték azt a környezetet, ahol éltek. Ma fittyet hánynak arra, ki mit mond, s ez meg is látszik a városon. Ahogyan Majoros István képviselő megjegyezte: mindent az önkormányzattól várnak el az emberek, holott maguk is sokat tehetnének azért, hogy ne érje szó a ház elejét, ne kelljen szégyenkezniük a gazdátlannak látszó város miatt. Mert, aki csak átsuhan a településen, már az is észreveszi: szemetes a város. A periféria, a városszél különösen elhanyagolt. Hiába hordják el rendszeresen a szemetet, ürítik ki a kukákat, a konténereket, ha a városlakók szerteszét dobálják a hulladékot, a felesleges holmijaiktól nem a kijelölt telepen válnak meg. „Mutatós" szemétlerakat a Tóalj utca környéke, de akad még jónéhány csúfosan kinéző helyszín a külterületen, sőt még a város centrumában is. A polgármesteri hivatal munkahelyteremtő „vállalkozóként" felvesz ugyan néhány munkanélkülit az úgynevezett közhasznú munkák elvégzésére, de e pár ember alkalmazása aligha hozhat megnyugtató megoldást a település tisztán tartásában. Már csak azért sem, mert feladatuk sokrétű. Azonkívül, hogy köztisztaságra ügyelnek, részt vesznek a városi bérlakások felújításában, egyéb városgondnoksági tennivalókban. Következésképpen nem várható el tőlük hogy folyton csak a szemétgyűjtéssel foglalkozzanak. Az persze önmagában még nem elég hogy néhányan igyekeznek rendet tisztaságot tartani. Az, hogy valóban ápolt, gondozott arcát mutathassa Kistelek, elsősorban az ittlakókon múlik. Ha sajátjuknak érzik közvetlen környezetüket akkor tesznek is érte valamit. A mondás ugyanis azt tartja, hogy „madarat tolláról" ismerni meg, a várost meg minden bizonnyal lakóiról. A parkok tükrében Szépen kialakított parkok, gondozott sétautak, kellemes pihenőhelyek, barátságos játszóterek nélkül elviselhetetlen a városi élet. A kisteleki miliő ugyan sok mindenben még a falusi létformát idézi, de a városiasodás folyamata mégis lépten-nyomon tetten érhető. Egyre inkább fontosnak tartja például a helyhatóság, hogy az infrastrukturális beruházások mellett, a városszépítésre is költsenek. Ezért kérték fel a Budapesti Kertészeti Egyetem néhány diákját arra, hogy készítsenek egy parkosítási tanulmánytervet. A hallgatók több helyszín, egyebek között a városközpont, az Ifjúság tér, a sportpálya és a templom környéke, valamint az Erzsébet utcai játszótér „átigazítására" tettek javaslatot. Ötleteik, elképzeléseik magukba foglalják a parkfenntartás és -gondozás tennivalóit is. Szépséghibája pusztán annyi ennek a kezdeményezésnek, hogy az idén alighanem már elkéstek a munkálatokkal, hiszen a parkrendezéshez, a fásításhoz, a füvesítéshez, a virágok ültetéséhez kora tavasszal kellett volna nekilátni. A terv azonban kész, a megvalósításhoz szükséges mintegy 100 ezer forint is letétben, vagyis jószerével minden adott ahhoz, hogy virágos parktükrökkel, szép sétautakkal, játszóterekkel gazdagodhasson a város. Legalább tíz esztendeje sürgetik a kistelekiek, hogy a városközpontban jelzőlámpás csomópont kiépítésével szabályozzák a közúti közlekedést. Rendkívül balesetveszélyes ugyanis ez a helyszín, hiszen az E75-ös út - amelynek városi szakasza megegyezik a település főutcájával - itt „találkozik" két forgalmas mellékútvonallal. Vagyis, sem a járművek, sem a gyalogosok nem érezhetik biztonságban magukat, amikor áthaladnak ezen a kereszteződésen. A jelzőlámpák felállításának szükségességét soha senki sem vitatta, sőt a hajdani tanácsot, majd az önkormányzatot is biztosította az ügyben illetékes valamennyi felügyeleti szerv arról: indokolt a település kérése, napirenden tartják a beruházást. Csakhogy a pénzhiány mindig elodázta a fejlesztést és csak most, 1992 tavaszán adhatjuk hírül: jelzőlámpákat szerelnek fel a csomópontban. A terveket a Forgel Bt., a Démász és a Szegedi Közúti Igazgatóság készítette, a kivitelező várhatóan a Budapesti Vilati SBH, valamint a Hódmezővásárhelyi KEV lesz. Jelenleg a közlekedési főfelügyelet engedélyére várnak, hogy a szerződéseket megköthessék a kivitelezőkkel. Ha minden hivatalos okmány elkészül, előreláthatóan május elején kezdik el a munkálatokat. A jelzőlámpákat a tervek szerint június végén helyezik üzembe. A forgalmi rend pedig a következőképpen alakul: a két mellékútvonal felől, azaz az Árpád és a Kossuth utcákból a járműveket úgynevezett „telizöld" engedi tovább. A főútvonalon balra, jobbra és egyenesen vivő sávokat alakítanak ki. A gyalogosok gombnyomásra kapnak zöld jelzést, és haladhatnak át a zebrán. A harangok maradnak, az órát cserélik Nem hiszem, hogy bárki is tudná, délután fél egykor, vagy éjfél után fél órával állt meg a kisteleki templom toronyórája. Alighanem, arra sem kapnék választ, milyen napot, hónapot írtak, amikor megállt az idő a település központjában. Mindenesetre a mutatók bénultan várják, hogy egyszer ismét útra kethessnek, és magukra vonják az arra járók figyelmét. Mert erre manapság csak a harangok képesek. Á harangok, amelyek az 1832-ben felszentelt, neoklasszicista stílusban épült templom míves darabjai. Elődeik, amelyeket 1926-ban ökrös . szekereken vontattak ide, majd nehéz csörlők segítségével emeltek a magasba, talán még szebbek lehettek. Már senki sem emlékszik rájuk. De ennek története van... Rostás Sándor plébános szomorúan mesélte el, hogyan hallgattatta cl az első világháború az eredetieket. A harangokat is besorozták katonának. A bűnök bűnjét követték el, amikor ágyút öntöttek belőlük. Amit Isten dicsőségére emeltek, abból gyilok készült, minő világ lehetett? Mindenféle szempontból sajátos sorsot élt meg a kisteleki templom. Már önmagában az tény, hogy a 19. század elején rakták a tégláit, rangot ad az épületnek. Ám, az sem felejthető, hogy 1848-ban porig égett a parókia és az utokór számára sokat jelentő feljegyzések jórésze megsemmisült. Újabb csapás érte a templomot, amikor 1849-ben orosz csapatok kvártélyozták be magukat, és tűzrevalónak használták a még megmaradt dokumentumokat. Ámi pedig az órát illeti, a plébános úr tudomása szerint, 1835-ben helyezték el a toronyban, és azóta nyilván többször „gyógyították". Ezúttal Takács Csaba szegedi órásmester vállalta, hogy egy hónapon belül megfiatalítja az öreg időmérőt. A helyhatóság 300 ezer forintot szavazott meg a felújítására. Vevő Dél-Afrikából? Kábelgyári metamorfózis: „szigetelt" export, homályos honi piac Kistelek / Életmentő jelzőlámpák - Ebben az átalakulási időszakban, amikor még annyi minden tisztázatlan, azt tartom a legfontosabbnak - fejtegeti az igazgató -, hogy úgymond eladósorban maradhassunk, mint a lány a férjhezmenetel előtt. Már szinte szlogenné vált, amit az embereknek mondani szoktam: „Uraim, akkor lesz munkánk, megélhetésünk, ha folyamatosan jó minőségű árut gyártunk. Egy-egy apró hiba, és máris elveszítjük a vevőt, aki többet ide be nem teszi a lábát". - Azért ez nem ilyen egyszerű. Kitehetik a lelküket az emberek, ha a gyár nem tud fizetőképes vevőket találni. - Emiatt aggódom a legtöbbet. Az exportunk sínen, de a belföldi piac teljesen kiszámíthatatlan. Mindenki tartozik mindenkinek. Az eddig legmegbízhatóbb partnereink is sorra válnak fizetésképtelenné, tartozásaikat nem tudják kiegyenlíteni. Rengeteg a csaló, a szélhámos az üzleti életben. Nincs még egy ilyen ország manapság Európában, ahol ennyire gyalázatos lenne a pénzügyi fegyelem. Jószerével már ott tartunk, hogy csak készpénzzel fizető vásárlókkal állunk szóba. • Nehéz ma talpon maradni, de nekünk minden esélyünk megvan rá. Reménykedhetünk, mert négy évvel ezelőtt nagyarányú gyártmányfejlesztésbe kezdtünk, így ma már európai színvonalú kábeleket tudunk készíteni, és ezzel versenyképessé váltunk a nyugat-európai piacon. - Azt mondta, hogy reménykedhetünk...De mindahányan? - Igen. Elegendő megrendelésünk van, senkit sem akarunk az utcára tenni, sőt rövidesen tíz, érettségizett fiatalt veszünk fel. Tudom és megértem, hogy az emberekben ott a félelem, Minden hatodik-hetedik embernek nem jut állás Kisteleken. Baks után itt a legnagyobb arányú a munkanélküliség a térségben. Ez adott apropót ahhoz, hogy a 400 embert foglalkoztató kábelgyár helyzetéről kérdezzem Kánitz Zoltán igazgatót. Vajon mi vár az itteni munkásokra, milyen átalakulás előtt áll a cég, van-e, lesz-e munkájuk hiszen minden olyan bizonytalan körülöttünk, mindenki tart a jövőtől. Éppen ezért annál fontosabb törekvést aligha tudok elképzelni, minthogy az embereknek állandó munkát biztosítsunk. - A kisteleki kábel hol a legkapósabb Európában ? - Rendkívül munkaigényes hírközlőkábeleket gyártunk, száz új gyártmányt fejlesztettünk ki tavaly, összesen 1500féle terméket állítunk elő. Exportszállítmányaink jó része Németországban talál gazdára. A közelmúltban rendezett hannoveri vásáron 4 millió márkás üzletet kötöttünk. Dél-Afrikából is akadt érdeklődőnk. - Hogyan alakul át a Magyar Kábelművek, amelyhez a kisteleki gyár is tartozott? - Égyütt maradnának a gyárak és a cég részvénytársasággá alakulna. Ezt a váltást készítjük most elő. - Miért nem állnak a saját lábukra? - Egyszerű rá a magyarázat: a nagy európai kábelgyárak azonnal megfojtanának bennünket. Csak közösen, ebben a társaságiformában tudunk élet- és működőképesek maradni. Az rt.-ben egyenrangú partnerek leszünk, a kiszolgáltatottság minden béklyója nélkül. Szerintem inkább védelmet jelent ez a forma. Egy külföldi cég már felmérte a vállalat összvagyonát. Találtak egy bankot is, amelyik vállalta, hogy a Magyar Kábelműveket, úgy, ahogy van, felkínálja és pénzbefektetőket keres. Érdeklődő akkor lesz, ha ez a megbízott cég a vállalat múltjáról és jelenéről készített értékelését eljuttatja azoknak a zártkörű pénzbefektetőknek, akikkel érdemes tárgyalásokat folytatni. Itt tartunk most, a többi majd kiderül az év végén. Jóleső érzéssel mondhatom, negyedévünket, máris bizonyos, eredményesen zárjuk. A külföldi piac biztos, csak ne fenyegetne bennünket a hazai piac kaotikus állapota. Sajnos, nemcsak a politikai életben, de a gazdaságban is eluralkodott a gyanakvás. És ennek beláthatatlan következményei lehetnek. A megbízhatatlanság idegen az üzleti élettől. Legalábbis tőlünk nyugatra...