Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. ÁPR. 9. A héttornyú csoda Sevillában a magyar kultúra Amikor Spanyolország vál­lalkozott a világkiállítás meg­rendezésére, a spanyol szelle­met, Amerika felfedezését és a tudomány-technika fejlődését jelölte meg vezérmotívumul. Ehhez a kultúrák, a világot átfogó nemzeti produktumok csatlakozását hívta-várta Se­villába. Száztíz résztvevő ország a századvég legnagyobb kultu­rális eseményére vállalkozott az Expo keretein belül. Méltó keretet teremtett a fogadó város azzal, hogy felépítette a kétezer személyes El Palenque Expo színházat, az 1800 nézőt be­fogadó új városi operát, számos szabadtéri játékteret, felújí­tották a meglévő színházakat, táncjátékok előadására alkal­massá tették a városon kívül található római amfiteátrumot. Ötvenötezer kulturális és művészeti bemutató színhelye az április 20-tól október 12-ig tartó Sevilla Expo, ahol a színházakban és más színte­reken naponta 16 órában fo­lyamatosan zajlanak az esemé­nyek. Nem is akármilyenek. Ott lesz a New York-i Metropolitan Opera, a Milanói Scala, a Berlini Staatsoper, a Berlini Filharmonikusok, a Philadel­phiai Szimfonikusok zenekara. Ilyen háttérben a magyar rendezvény igencsak szerény. Az augusztus végi Magyar héten mégis parádés koncerttel, táncjátékokkal, kortárs képző­művészeti bemutatóval és filmekkel reprezentáljuk a magyar jelenlétet. Az Állami Hangversenyzenekar Liszt-, Bartók- és De Falla-művekkel szerepel a Maestranza Szín­házban. A nemzeti ünnepi programok céljára fenntartott El Palenque Színházban a Honvéd Együttes a Kalotaszegi lako­Az Expo emblémája Kádár Béla, magyar külgazdasági miniszter ma megnyitotta Sevillában az idei világkiállítás héttornyú magyar pavilonját. Az esemény egyben az 1996-os budapesti Expo magyar nyitányának is tekinthető. dalmast, az Antigoné és A hely­ség kalapácsa című táncjátékot mutatja be. A Magyar-nap augusztus 24-én lesz, amikor huszonnégy órára a miénk az El Palenque, s amikor magas szintű kormányzati képviselet­tel, neves művészek, sikeres olimpikonok részvételével reprezentáljuk magunkat, orszá­gunkat. Kiállításunk nem üzleti, nem kereskedelmi bemutató, hanem a nemzetet reprezentáló ren­dezvény - fogalmazta meg dr. Kádár Béla miniszter, a Sevilla Expo kormánybiztosa. Tőle tudtuk meg azt is, hogy e célra 110 millió forint jutott. Ebből a pénzből épült meg a legfőbb kiállítási „tárgy", maga a magyar pavilon. A Makovecz Imre tervezte héttornyú csoda, ahogy Sevillá­ban emlegetik a pavilont, a magyar kultúrát, a magyar szellemiséget, történelmet reprezentálja. Nem úgy, hogy képeket, fotókat, dokumentu­mokat állítanak ki benne. Ebben a speciális fa-üveg-pala­és téglaépületben zenével, hang- és fényeffektusokkal idézik meg a magyar alkotó szellemet. A látogatók 75-80-as cso­portokban léphetnek be a templomkapura emlékeztető főbejáraton, hogy azután húsz perces zenével, harangszóval, film-képekkel színesített prog­ram során sejtsék meg kultú­ránk lényegét. És azt a törté­nelmi szerepet, amelyet Ma­gyarország a honfoglalás pillanatától játszott Európában, kbletről és nyugatról jövő támadások közepette. A belső tér közepén áll egy lombos fa, üvegfödém alól látszanak a gyökerei. Szim­bólumnak szánta ezt a látványt is Makovecz, csakúgy, mint a maszkokkal, emberi arcokkal borított toronylábakat, mint a teret a keleti és nyugati térségre osztó folyosót, mint a jövőt ígérő„fényözönt. Aki belép a Magyarország-pavilonba, meg­sejt valamit az ezeréves nem­zetről, tehetségéről, alkotóere­jéről, szellemiségéről. És hogy a magyar ízek is jelen legyenek, berendeztek egy éttermet, amelynek menüjéről Oscar-díjas szakácsok gondos­kodnak. S egy kamara-bemu­tató a magyar könyvkultúrát is képviseli. Bernáth Gábor: a Finn Tudományos Akadémia tagja Bernáth Gábor professzort a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát a Finn Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén külföldi tagjává válasz­totta. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Vegytani Intézetének professzorát - aki a Magyar Tudományos Aka­démia Kémiai Tudományok Osztályának tanács­kozó tagja, számos külföldi és hazai tudományos társaság tisztségviselője és tagja, valamint több külföldi és hazai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja - a potenciálisan gyógyhatású telített két­és többgyűrűs heterociklusos vegyületek szinté­zisé és sztereokémiája területén elért eredmé­nyeiért, iskolateremtéséért, valamint a fenti té­makörben a Turkui Egyetemmel közösen végzett magas színvonalú, eredményes kutatásaiért részesítették e magas kitüntetésben. Bemáth professzor több mint 270 tudományos közlemény szerzője, 21 szabadalma van és 220­nál több külföldi előadásban szerző vagy társ­szerző. Intézeti munkatársai közül az utóbbi négy évben hárman szereztek akadémiai doktori fokozatot és több munkatársa lett a tudomány kandidátusa. A Turkui Egyetem Kémiai Tanszékével közel tív éve kezdett együttműködés keretében 38 közös tudományos publikáció született és nem­zetközi konferenciákon 39 előadás hangzott el. A szegedi intézet több munkatársa töltött hosszabb időt Finnországban, doktori vizsgáztatásra és értekezések bírálatára kapott felkérést. A finn kollégák is minden évben rendszeres látogatást tesznek Szegeden. Az Aida a Népstadionban A Népstadionban 1992. július 3-án és 4-én 20 órai kezdettel, kiváló olasz szereplőgárda köz­reműködésével adják el Giu­seppe Verdi Aida című operá­ját. Ez a produkció sok részlet­ben hű maradt az eredeti egyip­tomi díszlethez. A szfinx 15 méter magas, élethű másolata látható a híres piramisokkal a hatalmas színpadon. Több mint 100 táncos, 140 tagú énekkar és 1000 statiszta kelti életre Verdi operáját. A rendkívül látványos előadás - melyet több mint 1 millió néző látott már - óriási sikerre tett szert Kanadában, Ausztráliában, Japánban, Mexi­kóban és Hongkongban. Belépőjegyek az IBUSZ irodákban is vásárolhatók 500 forinttól 2500 forintig, kü­lönböző árakon. A VIP-jegy ára 8 ezer forint, ez az ár hideg­büfét és italokat is tartalmaz. Nem Himalája-túra A költészet napja alkalmából csütörtök este Marno János, Háy János és Podmaniczky Szilárd estjét rendezik meg az ifjúsági házban. A hasonlójellegű tavalyi rendezvényt a Dunabank támogatta. A ház plakátján ezúttal is ott a pénzintézet neve, mégpedig olyasféle olvasatban, mintha a költészet április 11-ei szponzorálása eldöntött s hosszú távú cél lenne. Azaz hagyoinányteremtés. Valóban? Erről kérdeztem Oláh Jánost, a Dunabank Rt. szegedi fiókjának igazgatóját. - Való igaz, e; a harmadik alkalom, hogy az ifjúsági házban a költészet napját támogatja bankunk. Mármost ha hagyo­mányról van szó, akkor a Dunabank, a maga eszközeivel ebben a kérdésben valóban ezt szeretne teremteni. Közismert a háború előtti történet, amikor a költő bement a bankárhoz. A tiktkárnő leültette, átvette a költő névjegyét s bevitte az igaz­gatóhoz, majd pedig kedves mosollyal és száz pengővel jött vissza. Ilyesmi ugye manapság nemigen lehetséges. Költészet napi támogatás azonban igen. - Korábban azt nyilatkozta, elsősorban gyermekek, fiatalok akcióit, alapítványait támogatják. Mondana konkrétumokat! - Például a Salieri Kamara­zenekar, vagy a Szegedi Zene­iskoláért Alapítvány rendezvé­nyei. De támogattuk a Dél­magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt vagy a Kollégium Artiumot is. - Ugy hallottam, némely honi pénzintézetek már alapítvány­elhárító munkatársakat is alkalmaznak, mert annyi a kérés. Gondolom, előbb-utóbb ki kell dolgozni a szponzorálás taktikáját. A mai magyar társa­dalomban egyelőre nem alakult ki a kulturális, egészségügyi, oktatási, vagyis a nonprofit jellegű tevékenységek finan­szírozási rendszere. Az állam kivonult onnan is, ahol korábban jelentős támogató volt. így aztán fölfokozott társadalmi igény támadt a különböző finanszí­rozási formákra. Olykor döm­pingszerű a kérések mennyisége. - Azt hallottam, átlagban napi négy-öt. - Igen, s a kínos az, hogy ezek rendszerint valós, a társadalom szélesebb vagy szűkebb rétegét érintő kérések. A mi filozófiánk az, hogy a támogatás preventív jellegű legyen. Ezért adunk szívesebben a fiatalokat érintő kezdeményezéseknek. Valamint, s ezzel általában minden szpon­zor így van, kialakul a támoga­tottak bemért, kiszámított, lát­hatóan maradandó értékeket előállító köre, s ezt mind nehe­zebb és nehezebb bővíteni. Ren­geteg például a karitatív kérés. Himalája-túrát sem igen áll mó­dunkban támogatni, vagy fél­homályos erdőben rendezendő tájfutó versenyt. - Van tehát személyes tapasztalata. - Tudja, nehéz dolog elküldeni az embereket, akiknek olykor egyetlen reménye egy jól menő, ám ilyen jellegű pénzügyeiben alaposan behatárolt bank. Meg aztán az adott gazdasági egység vezetője sem mindenben kom­petens, mégha egyébiránt igen kedveli a költészetet. DAL Versmondó diákok versengése A szegedi általános iskolások versmondó versenyét a napokban rendezték meg. A kiváló házigazdának bizonyuló Tabán iskolában népes mezőnyben, színvonalas teljesítményekkel versengtek a városi iskolák legjobb vesmondói. Az 5-6. osztályosok vetélkedéséből Jász Judit, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. Sz. Gyakorló Általános Iskolájának tanulója került ki győztesen, második Horváth Zsófia (Hunyadi J. Ált. Isk.) lett, a harmadik helyen Kondor Krisztina (Tabán Ált. Isk.) végzett. A 7-8. osztályosok versenyében az első Masír Erika (Felsővárosi Ált. Isk.) lett, a második helyet Csikós Ildikó (Hunyadi J. Ált. Isk.) szerezte meg, a harmadik Sólya Krisztina (Móricz Zs. Ált. Isk.). Gyermekek néptáncfesztiválja előtt Népzene, -tánc, jókedv Népviseletbe öltözött gyerekek dalától és zenétől volt hangos a múlt héten szombaton a dorozsmai kultúrház. Főpróbának is felfogható folklórbemutatót rendeztek ott, mely eseményen a helyi Hóvirág gyermektánccsoport (vezetőjük Hatvani Éva és Miklós Károly), a bordányi, illetve a zsombói gyerekek (vezetőjük Monori Gyuia), a deszki Bánát Kulturális Egyesület (vezetőjük Brozán Krisztofor), illetve a dorozsmai Szélmalom és a Gyöngy­virág citerazenekarok (vezetőjük Péter Vince) léptek színpadra. Mégpedig meglepően nagyszámú közönség előtt! A műsort a Hóvirág balett szakosai nyitották Békési Mária cseh polkájával, majd a zsombóiak mey.őföldi leánytánca következett. Á csoport a Kass nevet vette föl. Okét követte a bordányi Dióbél tánccsoport a Pünkösdölővel. Péter Vince bácsi, az örökifjú munkáját dicséri a Mulató dalokat játszó Szélmalom citerazenekar. A deszki csoport anyanyelvi fokon műveli hagyományait, amelynek most a gyer­mektáncokban és dalokban is kézzel foghattuk, élvezhettük ha­gyományőrző törekvésüket. Különleges színfoltja volt az estnek a Dél-alföldi táncok, amelyet a dorozsmaiak mutattak be. Itt nem csak a bemutatott táncra gondolok, hanem a kislányok új, apájfal­vi ruháira, amelyeket Tésikné Knotik Márta muzeológus tervezett. Végre egy kislánycsoport, amelyikre sikerült az eredeti gyermek­ruhák hiteles mását adni, ami főként az idősebb nézőket könnyek­re fakasztotta, hiszen gyermekkori játékaikat, táncaikat idézték a szépen táncoló, szépen daloló gyerekek, hiteles gyermekruhákban. Persze ugyanez mondható el a deszkiekről is, akik hagyo­mányos formában és ruhákban jelenítették meg bánáti táncaikat, illetve a lékai táncokat. Mindennek ellenére a ruha, a viselet csupán kiegészítő „köve­telmény" mindegyik együttesnél. Elsődleges viszont a bemutatott művek eredetisége, hitelessége, amelyben mindegyikük jeleskedett. Nagy izgalommal várt föllépésük után boldogan mo­solygó gyermekszemek fürkészték, vajon igazán tetszett-e a táncuk, a daluk, a muzsikájuk? Még akkor is, ha egyik-másik fiú­nak a táncosnadrág mellé nem jutott csizma, hanem az utcai cipő­jében ropta táncát. Nem számított most a csizma, a cipő is meg­teszi, kidobbantja az oláhost; döbben, fordul benne a láb, amint a lendület, a zene és a tánc hangulata igényli. Nagy esemény volt ez a folklórbemutató mindazok számára, akik felléptek, hiszen annál is nagyobbra készülesnek volt a fő­próbája. Április 1 l-e és 14-e között ugyanis országos rendez­vényre kerül sor Szegeden (több helyszínen): a gyerekek néptánc­fesztiváljára, melyről lapunkban részletesen is beszámolunk majd. Megyénk képviselői mutatkoztak be tehát Dorozsmán, nagy sikerrel, s reméljük, a fesztiválon is derekasan helytállnak, mely jeles fórumon az ország valamennyi gyermekgárdája részt vesz majd. IFJ. LELE JÓZSEF A változások rendje - és trendje - A szimmetriához a rend, az aszimmetriához a rendetlenség fogalmát társítottuk, és megkér­deztük „az utca emberét", szereti-e a rendet; tízből tízen a társadalmi viszonyokra gon­doltak, a mai helyzetet átte­kinthetetlennek, káoszosnak mondták, s megfogalmazták a rendezett társadalmi viszonyok iránti vágyakozásukat. Vajon ezek a képzetek és vágyak csak az úgynevezett átmeneti társadal­makban jellemzőek? H.P. - Bizonyos, hogy az átmeneti társadalmakban inkább érzik azt az emberek, hogy ren­detlenség uralkodik körülöttük. Különönösen gyors változások közepette és különösen azokban a társadalmakban, amelyek hosszú ideig stagnáltak. Nyugaton is sokféle átalakulást kell átélni, az emberek egy része ezt rosszul is tűri, dc ott évtizedek óta állan­dóak és dinamikusak a változá­sok, tehát többen hozzászokhat­tak. Számukra ez a természetes, tehát bizonyos fokig ez jelenti a rendet, a dolgok normális me­netét. Magyarországon az embe­reknek részint sokkal kevésbé volt módjuk mindezt megszokni, másrészt a magyarországi válto­zások iránya sok szempontból Nemzetközi tudományos konferenciát szervezett a közelmúltban Szegeden - a Német Népfőiskolai Szövetség támogatásával - dr. Balogh Tibor tanszékvezető főiskolai tanár a „szimmetria - aszimmetria" fogalompár értelmezéseiről. A téma interdiszciplináris jellegének megfelelőlen számos tudományág képviselője tartott előadást. Közülük dr. Balogh Tibort és dr. Harmat Pál bécsi pszichiátert arra kértük, ezúttal a hétköznapi élet ellentmondásairól beszélgessünk. csakugyan olyan, hogy joggal válthat ki elégedetlenséget, frusztrációt és rossz közérzetet. - Mindennapos tapasztalatunk az emberi kapcsolatok aszimmet­rikus jellege; érdekes, hogy például az alá-fölérendeltség, mint az emberek egyfajta viszo­nya egymáshoz, egyféle rendnek tekinthető. Mégis sokan nehezen tűrik. Miért? H.P. - A rend eléggé elmo­sódott fogalom, hiszen nagyon sok fajtája képzelhető el. Az emberi kapcsolatokat jellemző rend lehet nagyon aszimmet­rikus, az alá-fölérendeltségre épülő. Ebben az egyik fél sok szempontból ki van szolgáltatva a másiknak. Ez a fajta rend tekin­télyelven alapul, nem szabad visszakérdezni, véleményt nyil­vánítani. Ugyanúgy előfordulhat egy rossz orvos-beteg kapcso­latban, mint a rossz politi­kus-vezetett, főnök-beosztott, vagy akár a gyermek-apa, gyermek-anya viszonyban. Ma­gyarországon nagyobb hagyomá­nyai vannak a tekintélyelvű, idegen szóval autoriter kap­csolatoknak, mint Európa nyugatabbra fekvő országaiban. Mindenesetre nekem - mint félig-meddig kívülállónak, hiszen hosszú ideje Ausztriában élek ­az a benyomásom, hogy a minták sok szempontból sajnos nem a kiegyensúlyozottság, a szimmet­ria, egy nagyobb egyenjogúság és demokratizmus felé mutatnak, hanem az élet számtalan területén újjáépülnek a régi, merev, te­kintélyelvű, félelemmel megter­helt, rossz értelemben aszim­metrikus kapcsolatok. Nyilván­való, hogy sok egyéb oka is van, ha az emberek rosszul érzik magukat a mai Magyarországon, de az egyik ok minden bizonnyal ez. - A túlzott tekintélytiszteletre nyilván nem azért hajlik a ma­gyar, mert ez „nemzeti sajátos­ság", hanem mert a polgári magartásra nemigen volt módja. Nincsenek citoyenek. Kevesen merik vállalni, hogy autonóm módon éljenek. Úgy tudom, közvetve erről is volt szó a konferencián. B.T. - Valóban, mégpedig Garai László József Attila inter­pretációjában. Az életmű ismer­tetése során Garai érzékeltette, hogy milyen ritka annak a vállalása, hogy az ember kívülre kerül. A másság, a többségtől való különbözés, az autonómia vállalásáról van szó, amit talán tényleg nem lehet elvárni az emberek zömétől. Valamikor persze meg kellene teremteni ennek a hagyományát is, jó lenne, ha a többség liberális szemléletű lenne. De ez bizony feltételekhez kötött, óhajokkal-sóhajokkal nem elérhető. S~E

Next

/
Oldalképek
Tartalom