Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. ÁPR. 25. Válaszok . Az 1. kérdésre: Pártos Zoltán költő s orvos volt a századelőn. Később Moszkvába került, s ott gyermekorvosként dolgozott. Hollós József barátja volt. (Sági Péter, Szeged, Sóhordó u. 23.) Pártos Zoltán 1914-ben kerülhetett Szegedre ún. kerületi orvosnak; a tiszti címtár ekkortól regisztrálja. Körzete Szeged-Alsótanya volt. A Szegcdi Napló 1916. júl. 23-i száma úgy méltatja, mint „az Alsótanya sokoldalú fiatal orvosát", akinek „irodalmi munkásságát a szegedi sajtóból jól ismeri a közönség" s „nemcsak a napi kérdések eredeti ítéletű méltatója, hanem nagyon figyelemreméltó poéta is". Aratás című verskötét ékkor mint megjelenés előtt állót jelezték. A könyvről a Szegedi Napló november 5-én közölt ismertetést; a névtelen recenzió szerzője valószínűleg Móra Ferenc volt, a „bőrnadrágos szittyák" emlegetése legalábbis rá vall. E méltatásból kiderül, Pártos pár évvel korábban került Szegedre Budapestről, „a fiatal pesti írók forró és zűrzavaros világából". Itt, a méltatás szerint, „méltán érzi magát hivatottnak" a kultúra szolgálatára és alakítására: a cikk utal rá, hogy a kultúrát úgy szolgálja, „ahogy alkalmat talál rá: aktuális hírlapi cikkekben, eszmék fölvetésében, humánus akciók indításában". Verseit a „szociális háborúnak a szinifoniái"-ként jellemzi a cikkíró, s velük kapcsolatban „finoman nyugtalanító belső muzsiká"-ról beszél. Az Aratást Pártos Móra Ferencnek ajánlotta (erre a Napló is utal), föltételezhető tehát, hogy személyes kapcsolat is lehetett közöttük. Nem tudjuk azonban, hogy kerülhetett kapcsolatba Pártos a freudistákkal, csak sejthetjük, hogy Ferenczi Sándorral állt közvetlen kapcsolatban. A Totem és tabu magyar fordításához legalábbis Ferenczi írt előszót, amely Pártosról is szót ejt: fordítás nem könnyű munkáját írta Ferenczi - dr. Pártos Zoltán végezte: az etnológus meg fogja az orvosnak bocsátani, ha terminológiája itt-ott eltér az eddig használatostól. " (4.) A tiszti címtár Pártos Zoltánt 1917-ben regisztrálta utoljára. Utóbb, egy adat szerint, az orvosközéletben játszott szerepet. Az Orvosok Szakszervezete tisztújítása (1919. jún. 22.) során az. egyik „ellenőr" ó lett (Gyógyászat, 1919. 384). Ezt követően, közelebbről meg nem határozható - időpontban, emigrált. Péter László Szegedi örökség (1983) című kötetében idézi Hollós József 1928. aug. 2-i levelét. Ebben Hollós Pártosról is szót ejtett: „Egész titokban dr. Pártos Zoltánt, a volt alsótanvai orvost is irigylem, aki egy moszkvai gyermekkórház orvosa, s bár életstandardja annyira az enyém alatt van, mint általában az oroszoké az amerikaiaké alatt, de hol nem istenek a gazdagok, amint itt..." (300.) Hollós József tehát amerikai emigrációjában is tudott róla, számon tartotta. Sajnos, ezt követően már nincs adat Pártos Zoltánról; azt sem tudjuk, hol s mikor halt meg. (Lengyel András) A 10. kérdésre: Gaál Dezső 1899. szept. 12-én született Tökölön. 1926/27-ben a mátészalkai általános, 1928-tól 1933-ig a lengyeltóti polgári iskolában tanított. 1927/28-ban a müncheni képzőművészeti akadémia rajz szakosztályának a növendéke volt. 1933 és 1938 között a szegedi Tunyogi reálgimnázium rajztanára. Több cikke jelent meg a Szegedi Naplóban és a Szegedi Új Nemzedékben. A következő három évben (1938-41) a lévai polgári iskolában működött, majd 1941-ben Barcsra helyezték. Az ó fametszeteivel, rajzaival jelent meg: Szeged templomai (1934), Szegedi meséskönyv (1935), Szegedi népköltemények (1936). Népi párnadíszítéseket is gyűjtött és adott közre. Tagja volt a Magyar Iparművészeti Társulatnak. Várjuk fényképét, halálozási idejét. (Apró Ferenc) A 23. kérdésre: A kis-tiszai zsilip szakadása az 1879-i árvíz után nyolc évvel, 1887. június l-jén következett be. A zsilip Algyő és Tápé között, a Tisza bal partján, a folyótól kb. 100 méterre helyezkedett el. 1880ban kezdték építeni, s 1882-ben fejezték be. A Tisza 6,90 m-es állása - áradása - 1887-ben elsöpörte. A balesetnek több oka volt. Az akkor még ilyen nagy áteresztésű zsilipnek ritkán alkalmazott technológiafogyatékosságai, valamint a laza talajra tervezett, ráadásul a Tisza 0 pontjával azonos szinten lévő rossz tervezésű kifolyóárok együttesen eredményezte a katasztrófát. A folyó ekkor mintegy 30 ezer hold értékes termőföldet öntött el. Az áradó Tisza alámosta a zsilipet, s a klinkertéglákkal is túlterhelt építmény a laza talajban elmerült. (Tóth István, Szeged, Rigó u. 22.) A 26. kérdésre: Dettre János Budapesten született 1886. május 15-én. Atyja Dettre Benjámin, 1881-ig Diamant. Anyja Klein Mária. Dettre 1922. július 31-én kötött házasságot Szabadkán Eisenstein Ilonával. Dettre János testvére volt dr. Dettre István állategészségügyi főtanácsos Szécsényben, dr. Dettre Pál ügyvéd Szegeden és Dettre Béla katonatiszt, később könyvelő. Dettre János a deportálása közben, Bácstopolyán lett öngyilkos 1944. május 15-én. Ott temették el. A Kőcímerek keringője Amikor a város korábbi méltóságai az első sorban fönntartott székükből fölemelkedtek a szabadtéri játékok valamely előadásának szünetében, és kultúrától megfáradt, a közösségéri érzett felelősségtől mindenki másnál kicsit komorabbra árnyalt tekintetüket körbehordozták az árkádsor falain, éberségük lámpása egyszeriben fölviláglott. Nem is csoda, hiszen mi tűni szemükbe? Nem egyéb, mint a történelmi Magyarország megyéinek címerei, kőbe faragva. Ráadásul még - a hosszúra nyúlt első felvonás következtében fellépő lábmacskásodáson kívül - az is beléjük nyilamlott, hogy ezek a címerek az átkos irredenta időkben készültek, úgyhogy ideje volna helyükre újat akasztani, mert szimbólumokra minden rezsimnek szüksége van ugyebár... És ideológiailag abszolút megbízható rajzceruzákból hamarosan kígyózni kezdtek a kor tartalmát kifejező jelvények vonalai. A kalpácsokat és fogaskerekeket illő volt csillaggal koronázni, s amint a gyermekek által is űzött, egyszerű kártyajátékban, színre színt, lapra lapot komponáltak. A merész terveket kőbe is faragták a Tömörkény diákjaival az örökkévalóság számára. Így aztán heraldikai szabályokat kikacagva mosolyognak ránk még ma is az új városcímerek, amelyeknek semmi keresnivalójuk a régi Magyarország megyejelvényeinek sorában. A levert kövekből néhányai szó szerint a hulladékból mentettek meg, s raktak föl a műemlékfelügyelőség épületudvaránakfalára. De az újak hamarosan régiek lesznek, mert a történelmi címerek újrafaragásáért már fáradoznak néhányan a városban. Lesz munkájuk a művészpalántáknak. NYILAS Várostörténeti Ki mit tud? Játékunk a negyedik fordulójához érkezett. Szaporodnak a válaszok, némelyiket - helyhiány miatt - nem is tudjuk azonnal közölni. Egyik-másik kérdésre, persze, még mindig nincs válasz; ezeket ismételten olvasóink figyelmébe ajánljuk. Kérjük, szóljanak ismerőseiknek, barátaiknak is, lehet, hogy éppen ők tudják a megoldást, csak még nem figyeltek föl a Várostörténeti Ki mit tud?-ra. Régi kérdéseink, melyekre még nem érkeztek válaszok, változatlanul „élnek". A válaszokat a Délmagyarország szerkesztősége címére kérjük. A borítékra írják rá: Várostörténeti Ki mit tud? Új kérdéseket s válaszokat kér és vár a két szerkesztő: APRÓ FERENC. LENGYEL ANDRÁS Szegedi Járásbíróság 1949-ben holttá nyilvánította. Házassága gyermektelen maradt. (Dr. Habermann Gusztáv, Szeged, Roosevelt tér 6.) A családtagok születési és halálozási adatai: Dettre Béni (1855-1 Ú890), Klein Irma (1859-1944), Dettre Béla (1880-1951J, Dettre István (1882-1944), Dettre Pál (1884-1926). Dettre János részletes életrajzát közli Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez című, rövidesen megjelenő munkájában, és Dér Zoltán a Szabadkán megjelent Dettre-válogatás (Új partok felé, 1979) végén. (Apró Ferenc) A 27. kérdésre: a Kerek szabadtéri, hajópadlós, ingyenes tánchely volt az újszegedi Vigadó mögött, a Korsós lány közelében. A mintegy 20 méter Kérdések 31. kérdés: A# Arányiak neve Déry Tibornak az édesanyjához írt leveleiben fordul elő. ír Arányi Francisról, aki 1925 novemberében koncertet adott Párizsban. Az Arányiak másodszor az 1931/32-ben kelt beszámolókban fordulnak elő, mint akiknél az író Berlinben többször is megfordult. Mi volt a zenész Arányi neve, milyen hangszeren játszott? Mi a berlini Arányiak neve, foglalkozása? Milyen kapcsolatban lehettek mindketten a szegedi Arányi-családdal, akikkel Déry esetleg apja révén lehetett kapcsolatban vagy rokonságban? (Dr. Botka Ferenc, 1364 Bp. Pf. 71.) 32. kérdés: Mi tudható a várostörténeti érdekességű fényképeket készítőAuer Lajosról? 33. kérdés: Wodreng János (1884-?) vízvezeték- és gázszerelő, valamipt díszműbádogos volt Szegeden. Dolgozott az újszegedi és a kübekházi templomon és az új zsinagógán. Föllaláit egy speciális fűrészporos kályhát, valamint egy automata öntöző szórófejet. Hol volt a műhelye? Vannak-e Szegeden egvéb munkái? (Dr. Bátyai Jenő, Szeged, Vedres u. 18/A.) 34. kérdés: Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő ablakaiból a dómba és a zsinagógába is jutott. Van-e Szegeden máshol is festett ablaka? (Dr. Bátyai Jenő) 35. kérdés: Szeged sajtótörténetében nyomdatulajdonosként és lapkiadóként jelentős szerepet töltött be az Endrényi család. Mi tudható róluk? Kik voltak a család nevezetesebb tagjai? 36. Hol volt pontosan a Bruckner-kert? 37. Ki volt az a Zsenka néni, aki Szegeden 1919-ben kiadta a Szegény asszony szakácskönyvét? 38. Mikor halt meg Paál Jób újságíró, író, aki Szegeden is volt hírlapíró? 39. Ki tud a szegedi bölcsészhallgató Tóth (Tárnok) Lászlóról (1916-?), aki 1942-ben füzetet adott ki Tömörkényről? 40. Mi az a fordított kása? Ismerték-e a szegedi nagytájon? átmérőjű, tizenkét szögű faépítményt - emlékezetem szerint - zsindelytető borította. Egy méter magas, faragott fakorlát övezte, a korlát mellett körben falócák voltak. A Kerekbe pár lépcsőn lehetett fölmenni. Nyári ünnepnapok délutánján ott táncolt a fiatalság, köztük a kimenős honvédek. A cigányzenekar fizetsége a tányérozás volt. Tönkrement, végül lebontották. (Bíró János, Szeged, Töltés u. 32.) Bálint Sándor szerint a Kerekben katonák, vidékről bekerült cselédlányok, továbbá helybéli iparoslegények, és a téglagyárban, kendergyárban, dohánygyárban dolgozó lányok táncoltak. Ugyancsak ő írja, hogy szegedi népdalgyűjtő körútján (1905) Kodály is fölkereste. (Apró Ferenc) A 28. kérdésre: Bartók Vilmos gabona- és terménykereskedő volt a tulajdonában álló Szt. István tér 5. számú házban. A Szt. István téri búzagabona- és terménypiacon vásárolta meg a mezőgazdasági termékeket, melyeket háza földszintjén levő raktárban tárolt. Az árut innen adta tovább. A ház lakói voltak 1916 és a 20-as évek között: Burkus András nyomdász és könyvkötő a kaputól balra levő földszinti lakásban. Mellette Szabó János szabómester (a mi családunk). A földszinten jobbra lakott Macsek Józsefné használturhakereskedő, utána következett Bartók raktára. A kapu fölött lakott Mangélusz Jenő, mellette jobbra a tulajdonos. A földszinti lakások egy szoba és konyhásak voltak, kamra nélkül. Az udvar közepén volt a háznak vizet adó kút. A búza- és terménypiac szerdán és szombaton volt. A teret akkoriban „lólégödömek" nevezték, mert a lótrágya és a „lóié" néha napokig bűzlött a föláztatott, megtrágyázott, amúgy is laza talajú téren. A mai Búza vendéglővel szemben fatelep volt, ez volt a fuvarosok placca. (Szabó Árpád, Szeged, Szentháromság u. 39-41.) Olvasónk alapos válaszából részleteket közöltünk. Hosszú levelét átadtuk a kérdező T. Knotik Mártának. A 30. kérdésre: Heksch Nándor István a fia volt a Szerémségből származott Heksch Vilmos kereskedőnek és Freiwillig Matildnak. Szegeden született 1886. október 29-én. Iskoláit itt végezte, majd Pesten az Iparművészeti Iskola növendéke lett. A fővárosban, a gyáriparban helyezkedett el. 1915-ben katolizált, keresztatyja Zadravecz István volt, ő utána vette föl a keresztségben az István nevet. Lassan nevet szerzett, mint iparművész. A Fogadalmi templom kapuzatának a rézdomborításait ő készítette. Szegeden telepedett meg, a Szentháromság utca 37. számú házban volt lakása és műhelye. Az alsóvárosi ferencesek fölfigyeltek a munkásságára, lassan a kolostor és a templom elkötelezettje lett. Egyre-másra kerültek ki ügyes keze alól megálmodott műtáígyai: ékszerek, plakettek, különféle dísztárgyak. Megismerik, megrendelő köréhez tartozott Tauszig Ármin és a Rosmann-testvérek. Szobrokat is mintázott. Tagja volt a Szeged-belvárosi Kaszinónak. Később betegsége következtében halláskészsége csökkent, amihez nyilván munkássága is hozzájárult. Nevét ismertebbé tette a műtermében rendezett kiállítás. 1919-ben részt vett az Antibolsevista Comité egyik ülésén. Nőtlen maradt. 1944 májusában őt is begyűjtötték a szegedi gettóba, majd Auschwitzba deportálták, ahol 1944. június 16-a körül elpusztult. Alkotásai közül többet őrzött az alsóvárosi ferences zárda kolostora. (Dr. Habermann Gusztáv, Szeged, Roosevelt tér 6.) Heksch alkotásai főleg portréplakettek (pl. Szalay József kerületi rendőrfőkapitányról), monstranciák, vázák és ékszerek. A 30-as és a 40-es években nehéz körülmények között kereste a kenyerét. Az alsóvárosi egyházközség plébánosa, P. Schneider Vencel ferences atya lelkes műpártoló volt. Megrendeléseket adott Hekschnck. A művész a rendház nagytermében dolgozhatott Parobek Alajos festő- és Vágó Gábor szobrászművésszel együtt. Heksch kiemelkedő alkotásai a Dóm főkapujának szárnyain levő domborítások. Oxidált vörösréz lemezből készültek, az ó- és az újszövetség jeleneteit ábrázolják 12-12 képben. A nagy művet Szöriné Boga Lujzával együtt készítette. Kettőjük munkáját dicsérik a Dóm csillárjai is. Az ő alkotása Klebelsberg-telepi óvoda falán 1933. okt. 9-én fölavatott Klebelsberg-emlék. Heksch készítette az Alsóvárosi Népkör (Földmíves u. 7.) épületének falán volt ellenforradalmi emléket, melyet a kormányzó leplezett le 1937. május 30-án. A dombormű Horthyt, Zadravetz házfőnököt és Vajas József népköri elnököt ábrázolta. 1944-ben eltávolították. Az alsóvárosi templomban a jobb oldali szenteltvíztartó fölötti domborítás a kegykép megtalálását, a szemben volt domborítás pedig Zadravetz házfőnököt ábrázolta, amint szózatot intéz 1919-ben Szeged népéhez. Ez utóbbit 1944-ben eltávolították. Mindkettő Heksch alkotása. (Hegyi Ferenc, Szeged, Óbébai u. 19.) A Népkör falán volt domborművet nem Heksch, hanem Tápai Antal készítette. Kérjük a ferences atyák és az alsóvárosiak híradását, hogy a levett emlékek megvannak-e? (Apró Ferenc) Eüx&ic.. ú jjHBB-* BCKÍT' « AiiT jMj^jt yjgi. m tt^jgig jjKfrátita jmJBFt,- FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Optimistán - a műemlékekről Aki a cím olvasatán - elhúzva kissé az ajka szögletét, és alig észrevehető, enyhe rosszallást kifejező fejcsóválás közben azonnal továbblapozna, várja meg még legalább a következő mondatot, mert aprócska meglepetésben lesz része. A hangütés egyáltalán nem légből kapott: az Első Optimista Klub ugyanis örömmel értesíti barátait, hogy következő találkozójukat „szép helyen és érdekes témából" tartják. A meghívóból az is kiolvasható, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség helyi kirendeltségén, a gyönyörűen fölújított Oroszlán utcai székházban Szeged műemlékvédelméről, és külön a Reök palota helyreállításáról fognak beszélni. Lehetetlen ellenállni a kísértésnek, és nem fölismerni az esemény szimbolikus tartalmát. A műemléki világünnep utáni hatodik napon a szakmabelieken kívül még akadnak emberek, akiknek eszébe jut régi, értékes épületeinkkel törődni. S a szemüveg, amellyel a múltból ránk hagyományozódott értékeket szemlélik, ugyancsak figyelemre méltó. „Első Optimista Klub" - tagjai nyilvánvalóan olyan emberek, akik azt igyekeznek meglátni az életből, ami szép és jó, meri úgy gondolják, hogy a világban az említett jelzőkkel is minősíthető némely dolog, és nem adják át meghunyászkodva az uralkodói jogart a kedvetlenségnek, lemondásnak, céltalanságnak. Ha a műemlékvédelmet fontosnak érzik, valószínűleg azért van így, mert hisznek a múlt értékeinek megtartó erejében. Optimisták... ha nem is kérjük azonnal fölvételünket a derűlátók klubjába, legalább tartsuk számon őket a jó szándékúak között. Ez sem kevés. NY. P.