Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. ÁPR. 6. Saját profit és öregdiák-adomány Egyetemfínanszírozás Amerikában Az egyetemi oktatás finanszírozásáról rendezett kétnapos konferenciának amerikai vendégei is voltak. Dávid Chapman, a New York State University professzora interjút adott lapunknak. - Milyen bevételi forrásai vannak Amerikában egy egyeemnek? - Nálunk a felsőoktatás sokkal jobban függ a nem adóból származó bevételektől, mint bármelyik más országban. A hallgatók tandíja az állami szektorban a költségek 25 százalékát fedezi, a magánintézményeknél a 80-90 százalékot. A magánszektorban jelentős az adományokból származó bevétel, az öregdiákoké például eléri a 9 milliárd dollárt. Állami egyetemeknél az állami támogatás mértékéről évente döntenek, de általában az egyetemi költségvetés 45 százálékát teszi ki ez az összeg. A szolgáltatásokat, például a kollégiumi ellátást a diákoknak tényleges áron kell megtéríteniük. Ezeket a szolgáltatásokat gyakran profitra dolgozó cégek végzik. - Magyarországon most igen népszerű a vállalkozó egyetem gondolata. - Amerikában az egyetemek mindent megtesznek annak érdekében, hogy bővítsék saját bevételi forrásaikat. Szerződéseket kötünk a cégekkel, oktató- és kutatómunkát végzünk számukra. Az én munkaidőm 30 százalékát például „eladta" az egyetem egy vállalatnak, a cég az egyetemnek fizet a munkámért. Szabadalmaztatásból, ingatlanlízingből is származhat saját bevételünk. - Az előadásokból kiderült, hogy sokat foglalkoznak a költségcsökkentés lehetséges módjaival. - Az amerikai felsőoktatásnak jelenleg ez a legégetőbb problémája. Mi is nagyobb létszámú osztályokat indítunk, az oktatók több kurzust vezetnek, mint korábban. Sajnos, míg egyre nagyobb nyomás nehezedik az egyetemekre, hogy több hallgatót képezzenek, sok intézménynek csökkentenie kellett a hallgatói létszámot, éppen az anyagi források szűkössége miatt. Ebben a tekintetben tehát a magyar felsőoktatáséhoz hasonló helyzetben vagyunk. K. G. Az Irinyi-verseny döntősei Az Irinyi Jánosról elnevezett országos középiskolai kémiaverseny megyei fordulói befejeződtek. Az április végén Győrben sorra kerülő országos döntőn az alábbiak képviselik megyénk középiskolásait: I/A kategóriában: Szigethy László (Makó, József Attila Gim., tanára: Péczeliné Gerencsér Zsuzsa), Jároli József (Szer ged, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, tanára: Csányi Sándor), Nagyillés Béla (Szeged, JATE Ságvári Endre Gyak. Gimn., tanára: Molnár Istvánné dr.). IZB kategóriában: Huszka Csaba (Hmv.-hely, Bethlan Gábor Gimnázium, tanára: Dabis Alajosné), Balogi Zsolt (Szeged, Radnóti gimn, tanára: Meleg István). III. kategóriából nincs továbbjutó. II/A kategória: Veszelka Tamás (Bethlen gimn., tanára: Ferenczi Richárdné), Pete Gábor (Ságvári gimn., tanára: Lajosné Berkes Mária). U/B kategória: Eszes Viktor (Radnóti gimn., tanára: Sántháné dr. Szeghy Andrea). Maratoni táncverseny Rockyország a SZOTE-klubban FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Pénteken hat órakor dördült el a startpisztoly, azaz csendültek fel az első dallamok a II. 48 órás maratoni rock 'n' roll-táncversenyen. A helyszín emlékeztetett egy vidámparki dodzsempályára, hisz 28 pár zsúfolódott össze a SZOTE-klub táncparkcttjén. A táncosok ruhája is inkább a sportteljesítményre emlékeztette a népes közönséget, mint egy 48 órás rockybirodalommá átalakult diszkóra. Lezser pólók, rövid és biciklis nadrágok, sportcipők, és elvétve szandálok. Egyetlen versenyző táncolt lakkcipőben és öltönyben - később ő is átöltözött. Odafent, az öltözőben külön büfé a versenyzők részére, orvosi ügyelet, s ami a legfontosabb: rengeteg lavór a bütykök áztatásához. Óránként 10 - s minden negyedik órában 20 - percet piheghettek itt a versenyzők. Az első nagyszünetben, péntek este kilenckor még viszonylag frissek a versenyzők, tavalyról ismerős arcokat fedezek fel, a Kardos fivérek. - Akkor „csak" 26 óráig bírtam, a térdem rakoncátlankodott. A taktika, hogy nem kell lehajtani magunkat: az elején nem szabad, a végén már nem bírjuk. Most sokkal profibb a szervezés is, ez a lavór például csodálatos, tavaly csak a végén jöttem rá jótékony hatására meséli András. Sokat tanultak a szervezők a hibákból, s ezt már Benyhe Anikótól, a klub vezetőjétől tudom meg. Szeretnénk minden évben megrendezni a versenyt, teszi még hozzá. Vasárnap délben a SZOTE-klubban még - 6 óráig - áll a bál. Maroknyi, de lelkes közönség biztatja a táncparketten „imbolygó" 19 párt. A zsűri - merthogy ilyen is van ám - elnöke, dr Magyarossy József lelkesen drukkol, hadd „tegyék csak tönkre az Emanuelle Tourst, jegyzi meg viccesen. Ugyanis minden talpon maradót elvisznek egy hétre Görögor^ágba nyaralni. Mi járhat a-táncosok fejében? Nem hiszem, hogy a nyaralás, talán már nem is az órákat számolják. Inkább egy jókora alvásra gondolnak. TAKÁCS VIKTOR Ságváris sikerek az OKTV-n Az Ókortudományi Társaság által hirdetett latinversenyen döntőbe jutott Tóth Péter (tanára: Szécsi Katalin). Az országos középiskolai művészettörténeti versenyen döntőbe került Pete Nóra IV. osztályos tanuló (tanára: Krámli Györgyné). Az egyéb országos versenyen is több tanuló az utolsó fordulóra készül. Az Arany Dániel matematikai versenyen kezdők kategóriájában: Szabó Dóra és Janurík Lajos (tanáraik: dr. Dobi János és Kovács István), haladók kateeóriáiában: Pete Gábor és Dőtsch András (tanáraik: dr. Dobi János és Tarcsay Tamás), valamint Matuszka Kristóf (tanára: Konfárné Nagy Klára) kerültek a döntőbe. A Budó Ágoston országos emlékversenyen a Legeredményesebb iskola címet nyerte el a gimnázium. Az 1., II. és III. helyezettek: Nagy Ferenc (tanára: Erdei Imre), Rácz Péter (tanára: Győri István), Balogh Mihály (tanára: dr. Kovács László), Janurik Lajos (tanára: Juhászné Mészáros Mária) felvételi nélkül juthatnak be a JATE TTK fizika szakára. Diákversmondók Csongrádon Az általános iskolások országos versmondóversenyét szombaton tartották meg Csongrádon, a Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában. Az ország minden részéből 33 iskola küldte el diákjait a szavalóversenyre. Az első helyezést a kunszentmiklósi Fehér Éva érte el, második díjat kapott megosztva Orosházáról Kondacs Zsuzsanna és Medgyesi Zita Mindszentről, a harmadik pedig Kókai Mónika lett Tiszavasvárról. Deszkán a világ Nemzetközi balettest FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Juronics Tamás, Zarnóczai Gizella és Kálmán Attila a „Szárítókötélben'' Van egy hely Szegeden, ahol nem lehet nem úgy érezni, hogy a világ közepén van az ember. Ez a hely a színház, amikor balettelőadás van a színpadán. Lehet, hogy nem az új bemutató bírálatának az élére, hanem egy, a városról szóló publicisztikába kívánkozik ez a mondat. De ki mondja, hogy Szeged nem a balettjéről ismerszik immár - európai kultúrkörökben? A két külföldi vendégművész - két európai modemtánc-alkotó - és az üstökösként a pályára száguldó Juronics Tamás egyfelvonásosainak pénteki bemutatóján eljátszottam a gondolattal: megint olyan korszak következik ide, amikor tódulunk az épp csak életszerű életünkből a valódiba? a színháziba? A hetvenes évek rémlettek föl, amikor - emlékeznek? - zsúfolt házak előtt mentek irodalmi estek, tombolt a nép a dzsesszkoncerten, esemény volt egy tárlat, egy könyv megjelenése - vagy átcsempészése az országhatáron... A művészetek megnyilvánulásainak helyszínein direkt szó sosem esett politikáról, a homo politicus mégis ott talált magának való helyre. Most miként viszonyuljunk, ha megint így lesz? Sírjunk, vagy nevessünk? Vagy talán filozofálás és érzelmes semmittevés helyett csináljunk - mondjuk, egy Jnalettpártoló alapítványt Szegeden? Hadd erősödjön civil önmagunk? Ránkféme, meg a balettre is. Mert ezen a bemutatón is igazolódott, hogy megérdemli a pártolást ez a táncoskompánia. Zarnóczai Gizella, Juronics Tamás, Péntek Kata, Pataki András voltak az est sztárjai. De az együttes mindegyik tagja olyan magától értetődő természetességgel „vette" a különféle modern táncstílusokat, gyors egymás után háromfélét, hogy nincs az a szigorú ítész, aki ne adózna elismeréssel a bravúrnak. A bemutató három „költeménye": háromféle iránya az európai modern táncművészetnek. A francia Bertrand d' At Az éjszaka című kompozíciója a képzetek világába visz, mint szabad asszociációkra építő szürrealista vers; Juronics „Szárítókötele" groteszkbe hajló lírai elbeszélés, modem mese; a német Bernd Schindowski műve: dal, színes táncszavakkal, könnyű rímekkel. Nem lehet tudni, ébren, vagy álomban kötődnek Bertrand d' At színpadán a kapcsolatok, bárha pizsamás férfiak egyértelműsítik: éjszaka van. Amikor a titokzatos Fehér Hölgy, a Hold uralja a világot. A „XX. század balettjénél", Béjart társulatánál komponálta a koreográfus eddigi balettjeit, amelyeknek a következő címeket adta: „Az éjszaka partján ", nő körül", „A vágy természete". A Szegeden színpadra állított Die Nacht is kaphatta volna ezek közül bármelyiket. Éjszakai képzelgéseinket, vágyainkat, álom és ébrenlét határán születő, valóságot a sohanemvolttal összegyúró, furcsa vízióinkat, a lélek sötétjeit és a felszínlét nagyon is e világi hangulatait közvetítette a tánc. Talán a választott zenék - Schumann, Schubert, Brahms, az isteni Dietrich búgása és a kemény dzsessz - hatása: semmi „franciás" atmoszférája a Béjart-iskolán felnőtt koreográfus művének; hacsak a mozdulatkapcsolatokban, a szerkesztés rafinériájában nem... A Juronics-siker kitapintható: az „Egy alig használt szárítókötél visszaemlékezései" a két neves vendég műve közé ékelve eredetiségével, ötletességével, dramaturgiai igényességével tűnt ki. Az ember meghatározó intimitásait olyan megkapó megfeleléssel „teregeti ki" ez a darab, annyira leköti a szemet a szimmetria-aszimmetria pergő változékonysága, úgy eluralkodik rajtunk a „déja vu"-érzés, vagy inkább a „rólam van szó„-szerű azonosulási kényszer, hogy csak a második-harmadik látásra lesz „idő" az alkotói attitűdről gondolkodni. Nos, roppant vonzó ez a vagabund, vagány, merész őszinteség, amellyel az „intim szférák" itt láttatnak, mintegy a kívülálló nézőpontjából. Ebből a szemszögből groteszk a kép. De minden pillanatban összekeveredik a mély együttérzéssel, a kifinomult empátiával. A folytonos kettősségnek ez a vibrálása bűvkörbe vonja a nézőket, s mind tudja, valami fontosat érzékelhet meg a látható és a láthatatlan világról. A véletlenről, a sétáról, az ősemlékről, a hasadékról, az utolsó tangóról, az elfelejtett szándékról. Az élet dimenzióiról. Elgondolkodtató: vajon honnan tudhatja mindezt egy huszonéves ember? Nyújtott vonalú mozgások, pompás testek üdítő, színes (tűzijjátéka a Schindowski-darab (Tűzijáték). Az önmagáért való szépség bemutatója. A harmónia dicsérete. Örömtánc. Szivárványszínes káprázat. Juronics és Zarnóczai „jutalomjátéka". SULYOK ERZSÉBET FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT Szabadkai alkotókat látott vendégül pénteken este az ifjúsági ház. A testvérvárosi kulturális együttműködés keretében létrejött találkozón bemutatták Siflis Zoltán Temetetlen holtjaink című dokumentumfilmjét. Felvételünkön: Siflis Zoltán, Olasz Sándor, Blaskó Márta és Anderléné Saiti Enikő.