Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-06 / 82. szám
HÉTFŐ, 1992. ÁPR. 6. India mesterei A HELYZET 5 FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Különös zene hangjai mellett cs füstölgő pálcikák illatában ismerkedhettek India életével szombaton délután a családi hét vége résztvevői. A Százszorszép Gyermekház minden helyiségében a távoli ország meséit, kultúráját és hagyományait elevenítették föl. A gyerekeket indiai játszóház fogadta, a felnőttek pedig a „Jóga a mindennapi életben" címmel megrendezett esten előadásokban, zenében és költeményekben hallgathatták India mestereinek tanításait. A nagy sikerű délután eseményeit a Szegedi Magyar-Hindu Jóga Védanta Társaság segítségével szervezték a Gyermekházban, a bevételt pedig a jugoszláviai menekült jógázók javára ajánlották föl. A magyarok sem maradhatnak? A pszichológiai hadviselés módszerei Interjú Vékás Jánossal, a VMDK alelnökével Távtanárok és topmenedzserek Úgynevezett hét végi bentlakásos tréninggel ért véget Szegeden az Euromenedzser Bt. által szervezett hatékony menedzserprogram. Az angol Open University távoktató módszerére épülő kurzus érdekessége, hogy Magyarországon első ízben képeztek így tanárokat, akik majd szintén távoktatással adják tovább a menedzserismereteket. Az Open University, vagyis a nyitott egyetem rendszerét 20 éve építették ki Angliában azoknak a felnőtteknek, akik munka mellett kívánnak diplomát szerezni. Jelenleg 200 ezer hallgatót képeznek évente. Nálunk két és fél éve indult a távoktató menedzserképzés, jelenleg az ország 15 városában működik regionális iskolaközpont. A szervezők az angol nyelvű tananyagot vették át és fordították magyarra, az Open University szakembereinek szigorú felügyelete mellett. A magyar példa nyomán azóta a szomszéd országok is megkezdték a távoktatást. A menedzserképzés 28 hétig tart, így a szegedi iskolaközpontba tavaly októberben „felvételizett" hallgatók májusban tesznek majd záróvizsgát. Siker esetén 12-en tanári, a többiek menedzseri tanúsítványt kapnak. K. G. Címszavak az ASER-enciklopédiából ASZTRAHÁNY (fonetikus): Astra nevű orosz hölgyismerősünk túlzott vodkafogyasztás következtében fellépő rosszulléte. LOVAGGÁ ÜTÉS: A középkorban elterjedt udvari szokás: a kiválasztott egyént - fényes ceremónia keretében - addig verték kardlappal, amíg ígéretet nem tett arra, hogy ezentúl csak nemes cselekedeteket hajt végre. LEVELI BÉKA: Postai úton (többnyire hölgyeknek küldött névnapi ajándékként) kikézbesített kétéltű. MALŐR: Az orvhalászokkal állandó kellemetlenségbe keveredő hivatalos közeg. LEFÜLELÉS: Az a pillanat, amikor a detektív tettenérés közben egy éles késsel megcsonkítja a bűnöző hallószervét. - Szefbia parlamentjében az utóbbi napokban két olyan esemény is történt, amely megmutatja, hogy mekkora képmutatás azt állítani, hogy a köztársasági alkotmány értelmében Szerbia a polgárok állama, és a polgári szuverenitásra épül. Azt mi régóta és több intézkedés során éreztük, hogy ez egy kimondottan nemzeti érdekeket középpontba helyező politika, aminek a következményeit jelenleg is érezzük. Ezúttal Európa számára is érthető módon megfogalmazták két esetben is szándékaikat. Az« első Vojiszlav Seseljnek az a nyílt fenyegetése a parlamenti szószékről, hogy a Horvátországban szenvedő vagy onnan elmenekülni kényszerült szerbek sorsának a megtorlásaként a Vajdaságban, illetve a Szerbiában élő horvátok is számíthatnak arra: ha ő kerül hatalomra, akkor nem lesz maradásuk Szerbiában. Csomagolhatnak, és mehetnek. Jellemző, hogy a szerbiai képviselőház oktatási bizottsága egy olyan törvénytervezetet fogadott el hatalmas szavazattöbbséggel, amely a törvényből kiiktatja a nem szerb nyelvű középiskolai oktatást, és feltételesen lehetővé teszi a szerb kormánynak, ha az a nagylelkűségéről akar tanúbizonyságot tenni, akkor úgymond „idegen nyelveken" is engedélyezhetik a középiskolai oktatást. Nos, hát én attól félek, hogy ennek az oktatási törvénytervezetnek is lesz egy olyan káros következménye, hogy akadnak majd szülők, akik így gondolkodnak: ha a gyerek középiskolába nem tanulhat tovább az anyanyelvén, akkor most az általános iskolában sem íratják magyar tagozatra. Még ott sem, ahol erre lehetőségük lenne. Moldova György A félelem kapuja A történet szereplői kitalált alakok, esetleges hasonlóságuk élő vagy holt személyekkel csak a véletlen műve lehet. A mezőszegi, Csányi Lászlóról elnevezett építőipari technikumot - több más hasonló jellegű iskolával együtt még az 1960-as évek elején hozta létre egy miniszteri rendelet. Az intézkedés ilyen módon is biztosítani kívánta a fellendülő magyar építőipar szakember utánpótlását. A „Csányi" számos kedvezményt nyújtott növendékeinek: ingyenes kollégiumi elhelyezést és étkezést, az átlagosnál magasabb összegű társadalmi ösztöndíj szerződéseket - ezeket különböző vállalatok ajánlották fel a tanulóknak. A végzősök a szokványos érettségi bizonyítvány mellé építésztechnikusi oklevelet is kaptak, módjukban állt választani a továbbtanulás és az azonnali munkába állás között. Az iskola jó híre nem csak a városban terjedt el, de a megye távolabbi vidékein is. Sok szülő szerette volna bejuttatni ide a gyerekét, a túljelentkezés mértéke megközelítette az egyetemek arányszámait. Bár a felvételi vizsgákon igyekeztek szigorúan rostálni, egy-egy osztályteremben harmincöUnegyven tanuló is szorongott. A „Csányi" virágkora mintegy két évtizedig tartott. Az 1980-as évek derekára a nehezedő gazdasági helyzet következtében országszerte csökkent az állami és magánépítkezések száma, ezt a visszaesést az iparág minden területén megérezte. A szakma a továbbtanuló gyerekek körében is elveszítette a vonzóerejét. A technikum mind kevésbé tudta biztosítani a korábbi kedvezményeket, 1. rész évről évre nehezebb volt feltölteni az induló első osztályokat, és a felsőbb évfolyamokból is sokan kimaradtak; átjelentkeztek más iskolába vagy elszegődtek kisegítőnek magániparosok mellé. A létszám néha olyan mértékben lecsökkent, hogy a megyei újságokban pótfelvételit kellett hirdetni, 1986 októberében sem találtak más megoldást. Már jóval a tanév megkezdése után alkalmi bizottságot hívtak össze iskolai vezetőkből és a tanárokból, elbírálni a beérkezett kérelmeket. Érdemben alig vizsgálták a jelentkezők alkalmasságát, mintegy gépiesen írták rá a papírokra a jóváhagyó döntéseket. A bizottsági tagok a vizsga gyors befejezésére számítottak, mindenkit meglepett, hogy a sorrendben utolsónak maradt pályázó személye körül vita alakult ki. Ezt a jelentkezőt Borsos Ferencnek hívták, már a tizenkilencedik évét is betöltötte, korát tfekintve már le kellett volna tennie az érettségi vizsgát, de a bizonyítványa csak két középiskolai osztály elvégzéséről tanúskodott. Egy-egy évet járt a szombathelyi, majd a körmendi építőipari technikumba, de mindkét helyről eltávolították. A csatolt személyi jellemzés szerint a kizárásra mindkét helyen fegyelmi okokból került sor, Borsos gyakran provokálta gyengébb társait, sőt a nevelőivel is szembeszállt. Késeket dobált a kollégiumi szoba ajtajába és mikor megkérdezték, mire készül, azt felelte, hogy az egyik felügyelő tanárral akar leszámolni. A felvételi bizottság egyöntetűen úgy vélekedett, hogy nem érdemes megpróbálkozni egy ilyen renitens növendékkel, de mindannyiuk meglepetésére Kun, az elnöklő igazgatóhelyettes nem engedte ilyen egyszerűen lezárni az ügyet. Emlékeztette kollégáit, hogy a harmadik évfolyam, ahová Borsos jelentkezett, létszámában már most is alig éri el a rendeletekben megszabott alsó határt. - Fennáll a veszély, hogy az elkövetkező hónapokban többen is eltávoznak, és meg kell szüntetni a tanulócsoportot. Akkor pedig jövőre nem volna érettségiző osztályunk, és az egész iskola léte veszélybe kerülne. Ilyen körülmények között minden egyes gyerekkel érdemes foglalkoznunk. Kun tovább sorolta a megfontolásra érdemes körülményeket. Borsos apja szakmabelinek számított, haláláig egy falusi építőipari szövetkezetben dolgozott mint kőműves. Végiglapozgatta a fiú bizonyítványát és felmutatta, hogy a gyenge tanulmányi átlag ellenére néhány jobb jegy is akad benne, elsősorban magyar irodalomból és testnevelésből. - Kell lenni valami jónak is ebben a gyerekben és a saját emberségünknek tartozunk annyival, hogy legalább meghallgatjuk őt! - mondta az igazgatóhelyettes, és be sem várva a bizottság hozzájárulását, intett az ajtófélfának támaszkodó hivatalsegédnek. - Küldje be! Alacsony, de szokatlanul széles vállú fiú lépett be a folyosóról, az ajtó közelében megállt és kezét hátul összekulcsolva hallgatagon várakozott, kétszer is szólni kellett neki, amíg helyet foglalt az asztal túloldalára kirakott magános széken. Közelebbről arcbőre az átlagosnál sötétebbnek tűnt, haját rövidre vágatta, de korán kiserkenő bajusza lenőtt állközépig, sovány arcába vágódó éles vonásaival valódi koránál jóval idősebbnek látszott. Ahogy tenyerét a térdére fektette, feltűnt, hogy a keze fejére egy Victoria kereszt van tetoválva. (Folytatjuk) - Mit tesz/tehet ez ügyben a VMDK? - Mi már eléggé edzettek vagyunk az effajta intézkedésre. Seseljnek ezen kijelentésével kapcsolatban csak azt mondhatjuk. amit már korábban is mondottunk, amikor igyekeztek bennünket a horvátokkal folyamatosan szembefordítani, és valamiféle vajdasági koalícó létrehoztát megakadályozni. Annak idején egyes ellenzéki pártok is arról győzögettek bennünket, hogy nem teszünk jót a magyarokkal, ha egy ilyen szorosnak mondható érdekszövetséget tartunk fenn a horvátokkal, mert ezzel lényegében a magyarokat is veszélyhelyzetbe hozzuk. Én erre csak azt tudom mondani, ha innen a horvátoknak el kell menniük, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarok sem maradhatnak sokáig. Mi a VMDKban több tíz nyilatkozatunk, beadványunk mellett most már azt is elvárnánk - ha Szerbiában van demokratikus ellenzék, amelynek érdeke, hogy a köztársaság teljesen ne szigetelődjön el Európától, mert ez alapvetően az ő kára lesz -, hogy ez az ellenzék is megnyilatkozzon egy ilyen Seseljféle kijelentés kapcsán. - A március 9-i tüntetések is megmutatták, hogy a szerbiai ellenzék megosztott, gyenge, tehetetlen. - Szerintem Szerbiában egyáltalán nincs pluralista társadalmi struktúra. Azt hiszem, az alapvető dolgokban viszonylagos politikai erőt képviselő ellenzéki pártok is ugyanolyan tévúton járnak, mint amilyen tévúton jár a hatalmi párt. Szerintem itt is egy második fordulónak kell bekövetkeznie a rendszerváltás kérdésében, mint ahogyan az Albániában történt, és mint ahogy ez, nézetem szerint, Romániára is vár. Ezt az időszakot valahogy át kell vészelnünk. - Jugoszlávia újrafelosztásában milyen feladatok várnak a VMDK-ra? - A VMDK, mint érdekvédelmi szervezet, most egy új feladat előtt áll. A brüsszeli értekezlet újabb szakaszában nyugati kapcsolataink, tárgyalásaink során arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ott lesz egy szék a mi számunkra is, amikor a kisebbségek kérdésének a rendezésére kerül sor. Arra kaptunk ígéretet, hogy az etnikai problémák rendezése során a kérdést az egész volt Jugoszlávia térségében egységesen fogják kezelni. Nekünk is nyilatkoznunk kell, milyen megoldást tartunk a legcélszerűbbnek. Ennek érdekében április 25^én megtartjuk a VMDK második közgyűlését Kanizsán, és többek között azokat az elveket is megfogalmazzuk, amelyeket szervezetünk ebben a brüsszeli folyamatban képvisel majd. Utána természetesen ezekről a kérdésekről - talán régies szóhasználattal élve - vitát nyitunk, illetve közzétesszük a sajtóban, ismertetjük különböző összejöveteleinken, bevonjuk mindazokat a vajdasági magyarokat, akiknek hozzászólni valójuk van. Abból indulunk ki, hogy a jogok univerzálisan kell, hogy megillessenek minden népcsoportot, nemzeti kollektivitást, nem téve különbséget az úgynevezett államalkotó nemzet kisebbségben lévő csoportjai és a nemzeti kisebbségek között. Az az álláspontunk, hogy ami a horvátországi szerbeket a hágai dokumentum alapján megilleti, az megilleti a vajdasági magyarokat is. T.T. Mórahalmon Városi videó A város alapítása 100. évfordulójának megünnepléséhez kért segítséget a Mórahalmi Körkép idei 3. száma: a megemlékezés szervezői arra hívják fel a lakosságot, juttassák el a könyvtárba a város múltjával kapcsolatos emlékeiket (pl. fotókat, régi iskoláskönyveket, dokumentumokat, iparleveleket stb.), hogy azokból kiállítást rendezhessenek. Vers- és prózaírói pályázatot is hirdetnek, a településen élők alkotásait várják. A Körkép egyébként a gyermekjátékokról szóló részletet közöl a centenáriumra készülő helytörténeti monográfiából. Jelentik, hogy megalakult a Mórahalmi Videó Magazin, ami a város lakóit szeretné informálni. A havonta készülő műsor kazettájához a művelődési házban és a videokölcsönzőben lehet hozzájutni (50 forint kölcsönzési díjért). Mórahalmi információkat, híreket, hirdetéseket, közérdekű tudnivalókat egyébként a városi lap ezen száma is bőséggel közöl. Szól például az önkormányzat legfrissebb híreiről, foglalkozik az új szövetkezeti törvénnyel, a földadóval, beszámol sporteseményről és a szerveződő temetkezési vállalkozásról, köszönt ötvenéves óvónői jubileumot, s ír az idei ovifarsangról, a családi eseményekről. Közreadják az SZDSZ helyi szervezetének gondolatait a város költségvetésével kapcsolatban, s több írásban is foglalkoznak azzal, hogy jó lenne, ha a Mórahalmi Körképet a postások terjesztenék, vinnék házhoz. (Terjesztési díjként a postaközpont a lap árának kb. 30 százalékát zsebelné be, miközben a Körképet egy fillér fizetség nélkül is terjesztik néhányan, s a szerkesztők, a szerzők is mindenféle díjazás nélkül, társadalmi munkában készítik az újságot.) Tűhegyi Nantes-ba utazik A Nantes-i Ipari és Kereskedelmi Kamara meghívta 1992. április 10-re, a magyar napra Tűhegyi József alpolgármestert. Ez a meghívás adja az apropóját annak a közel 6 napos programnak, melyet az alpolgármester számára szerveztek. Április 8-án indul Merignac-ba, viszonozva az ottani polgármester októberi látogatását, április 9-ét ott tölti, majd 10-én részt vesz a magyar napon, április 11-én pedig Finistére megyébe utazik, ott a megyével közösen létrehozandó, már megszövegezett alapítvány utolsó egyeztetését végzik el.