Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

HÉTFŐ, 1992. ÁPR. 6. India mesterei A HELYZET 5 FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Különös zene hangjai mellett cs füstölgő pálcikák illatában ismerkedhettek India életével szombaton délután a családi hét vége résztvevői. A Százszorszép Gyermekház minden helyiségében a távoli ország meséit, kultúráját és hagyományait elevenítették föl. A gyerekeket indiai játszóház fogadta, a felnőttek pedig a „Jóga a mindennapi életben" címmel megrendezett esten előadásokban, zenében és költeményekben hallgathatták India mestereinek tanításait. A nagy sikerű délután eseményeit a Szegedi Magyar-Hindu Jóga Védanta Társaság segítségével szervezték a Gyermekházban, a bevételt pedig a jugoszláviai menekült jógázók javára ajánlották föl. A magyarok sem maradhatnak? A pszichológiai hadviselés módszerei Interjú Vékás Jánossal, a VMDK alelnökével Távtanárok és topmenedzserek Úgynevezett hét végi bent­lakásos tréninggel ért véget Szegeden az Euromenedzser Bt. által szervezett hatékony me­nedzserprogram. Az angol Open University távoktató módszerére épülő kurzus érde­kessége, hogy Magyarországon első ízben képeztek így tanárokat, akik majd szintén távoktatással adják tovább a menedzserismereteket. Az Open University, vagyis a nyitott egyetem rendszerét 20 éve építették ki Angliában azoknak a felnőtteknek, akik munka mellett kívánnak diplo­mát szerezni. Jelenleg 200 ezer hallgatót képeznek évente. Nálunk két és fél éve indult a távoktató menedzserképzés, jelenleg az ország 15 városában működik regionális iskola­központ. A szervezők az angol nyelvű tananyagot vették át és fordították magyarra, az Open University szakembereinek szigorú felügyelete mellett. A magyar példa nyomán azóta a szomszéd országok is meg­kezdték a távoktatást. A me­nedzserképzés 28 hétig tart, így a szegedi iskolaközpontba tavaly októberben „felvéte­lizett" hallgatók májusban tesznek majd záróvizsgát. Siker esetén 12-en tanári, a többiek menedzseri tanúsítványt kap­nak. K. G. Címszavak az ASER-enciklopédiából ASZTRAHÁNY (foneti­kus): Astra nevű orosz hölgy­ismerősünk túlzott vodka­fogyasztás következtében fellépő rosszulléte. LOVAGGÁ ÜTÉS: A kö­zépkorban elterjedt udvari szokás: a kiválasztott egyént - fényes ceremónia keretében - addig verték kardlappal, amíg ígéretet nem tett arra, hogy ezentúl csak nemes cse­lekedeteket hajt végre. LEVELI BÉKA: Postai úton (többnyire hölgyeknek küldött névnapi ajándékként) kikézbesített kétéltű. MALŐR: Az orvhalászok­kal állandó kellemetlenségbe keveredő hivatalos közeg. LEFÜLELÉS: Az a pilla­nat, amikor a detektív tetten­érés közben egy éles késsel megcsonkítja a bűnöző halló­szervét. - Szefbia parlamentjében az utóbbi napokban két olyan esemény is történt, amely megmutatja, hogy mekkora képmutatás azt állítani, hogy a köztársasági alkotmány értel­mében Szerbia a polgárok ál­lama, és a polgári szuvere­nitásra épül. Azt mi régóta és több intézkedés során éreztük, hogy ez egy kimondottan nem­zeti érdekeket középpontba helyező politika, aminek a kö­vetkezményeit jelenleg is érez­zük. Ezúttal Európa számára is érthető módon megfogalmazták két esetben is szándékaikat. Az« első Vojiszlav Seseljnek az a nyílt fenyegetése a parlamenti szószékről, hogy a Horvát­országban szenvedő vagy onnan elmenekülni kényszerült szerbek sorsának a megtorlásaként a Vajdaságban, illetve a Szerbiában élő horvátok is számíthatnak arra: ha ő kerül hatalomra, akkor nem lesz maradásuk Szerbiában. Csoma­golhatnak, és mehetnek. Jellem­ző, hogy a szerbiai képviselő­ház oktatási bizottsága egy olyan törvénytervezetet foga­dott el hatalmas szavazattöbb­séggel, amely a törvényből kiiktatja a nem szerb nyelvű középiskolai oktatást, és felté­telesen lehetővé teszi a szerb kormánynak, ha az a nagylel­kűségéről akar tanúbizonyságot tenni, akkor úgymond „idegen nyelveken" is engedélyezhetik a középiskolai oktatást. Nos, hát én attól félek, hogy ennek az oktatási törvénytervezetnek is lesz egy olyan káros következ­ménye, hogy akadnak majd szü­lők, akik így gondolkodnak: ha a gyerek középiskolába nem tanulhat tovább az anyanyelvén, akkor most az általános iskolában sem íratják magyar tagozatra. Még ott sem, ahol erre lehetőségük lenne. Moldova György A félelem kapuja A történet szereplői kitalált alakok, esetleges hasonlóságuk élő vagy holt személyekkel csak a véletlen műve lehet. A mezőszegi, Csányi Lászlóról elnevezett építőipari technikumot - több más hasonló jellegű iskolával együtt ­még az 1960-as évek elején hozta létre egy miniszteri rendelet. Az intézkedés ilyen módon is biztosítani kívánta a fellendülő magyar építőipar szakember utánpótlását. A „Csányi" számos kedvezményt nyújtott növendékeinek: ingyenes kollégiumi elhelyezést és étkezést, az átlagosnál magasabb összegű társadalmi ösztöndíj szerződéseket - ezeket kü­lönböző vállalatok ajánlották fel a tanulóknak. A végzősök a szokványos érettségi bizonyítvány mellé építésztech­nikusi oklevelet is kaptak, módjukban állt választani a továbbtanulás és az azonnali munkába állás között. Az iskola jó híre nem csak a városban terjedt el, de a megye távolabbi vidékein is. Sok szülő szerette volna bejuttatni ide a gyerekét, a túljelentkezés mértéke meg­közelítette az egyetemek arányszámait. Bár a felvételi vizsgákon igyekeztek szigorúan rostálni, egy-egy osztályterem­ben harmincöUnegyven tanuló is szorongott. A „Csányi" virágkora mintegy két évtizedig tartott. Az 1980-as évek dere­kára a nehezedő gazdasági helyzet kö­vetkeztében országszerte csökkent az állami és magánépítkezések száma, ezt a visszaesést az iparág minden területén megérezte. A szakma a továbbtanuló gyerekek körében is elveszítette a von­zóerejét. A technikum mind kevésbé tudta biztosítani a korábbi kedvezményeket, 1. rész évről évre nehezebb volt feltölteni az induló első osztályokat, és a felsőbb évfolyamokból is sokan kimaradtak; átjelentkeztek más iskolába vagy el­szegődtek kisegítőnek magániparosok mellé. A létszám néha olyan mértékben lecsökkent, hogy a megyei újságokban pótfelvételit kellett hirdetni, 1986 októberében sem találtak más megoldást. Már jóval a tanév megkezdése után alkalmi bizottságot hívtak össze iskolai vezetőkből és a tanárokból, elbírálni a beérkezett kérelmeket. Érdemben alig vizsgálták a jelentkezők alkalmasságát, mintegy gépiesen írták rá a papírokra a jóváhagyó döntéseket. A bizottsági tagok a vizsga gyors befejezésére számítottak, mindenkit meglepett, hogy a sorrendben utolsónak maradt pályázó személye körül vita alakult ki. Ezt a jelentkezőt Borsos Ferencnek hívták, már a tizenkilencedik évét is betöltötte, korát tfekintve már le kellett volna tennie az érettségi vizsgát, de a bizonyítványa csak két középiskolai osztály elvégzéséről tanúskodott. Egy-egy évet járt a szombathelyi, majd a körmendi építőipari technikumba, de mindkét helyről eltávolították. A csatolt személyi jellemzés szerint a kizárásra mindkét helyen fegyelmi okokból került sor, Borsos gyakran provokálta gyengébb társait, sőt a nevelőivel is szembeszállt. Késeket dobált a kollégiumi szoba aj­tajába és mikor megkérdezték, mire ké­szül, azt felelte, hogy az egyik felügyelő tanárral akar leszámolni. A felvételi bizottság egyöntetűen úgy vélekedett, hogy nem érdemes megpró­bálkozni egy ilyen renitens növendékkel, de mindannyiuk meglepetésére Kun, az elnöklő igazgatóhelyettes nem engedte ilyen egyszerűen lezárni az ügyet. Emlékeztette kollégáit, hogy a harmadik évfolyam, ahová Borsos jelentkezett, létszámában már most is alig éri el a rendeletekben megszabott alsó határt. - Fennáll a veszély, hogy az elkövet­kező hónapokban többen is eltávoznak, és meg kell szüntetni a tanulócsoportot. Akkor pedig jövőre nem volna érettségiző osztályunk, és az egész iskola léte veszélybe kerülne. Ilyen körülmények között minden egyes gyerekkel érdemes foglalkoznunk. Kun tovább sorolta a megfontolásra érdemes körülményeket. Borsos apja szakmabelinek számított, haláláig egy falusi építőipari szövetkezetben dolgozott mint kőműves. Végiglapozgatta a fiú bizonyítványát és felmutatta, hogy a gyenge tanulmányi átlag ellenére néhány jobb jegy is akad benne, elsősorban magyar irodalomból és testnevelésből. - Kell lenni valami jónak is ebben a gyerekben és a saját emberségünknek tartozunk annyival, hogy legalább meghallgatjuk őt! - mondta az igaz­gatóhelyettes, és be sem várva a bizottság hozzájárulását, intett az ajtófélfának támaszkodó hivatalsegédnek. - Küldje be! Alacsony, de szokatlanul széles vállú fiú lépett be a folyosóról, az ajtó közelében megállt és kezét hátul összekulcsolva hallgatagon várakozott, kétszer is szólni kellett neki, amíg helyet foglalt az asztal túloldalára kirakott magános széken. Közelebbről arcbőre az átlagosnál sötétebbnek tűnt, haját rövidre vágatta, de korán kiserkenő bajusza lenőtt állközépig, sovány arcába vágódó éles vonásaival valódi koránál jóval idősebb­nek látszott. Ahogy tenyerét a térdére fektette, feltűnt, hogy a keze fejére egy Victoria kereszt van tetoválva. (Folytatjuk) - Mit tesz/tehet ez ügyben a VMDK? - Mi már eléggé edzettek vagyunk az effajta intézkedésre. Seseljnek ezen kijelentésével kapcsolatban csak azt mondhat­juk. amit már korábban is mondottunk, amikor igyekeztek bennünket a horvátokkal folya­matosan szembefordítani, és valamiféle vajdasági koalícó létrehoztát megakadályozni. Annak idején egyes ellenzéki pártok is arról győzögettek bennünket, hogy nem teszünk jót a magyarokkal, ha egy ilyen szorosnak mond­ható érdekszövetséget tartunk fenn a horvátokkal, mert ezzel lényegében a magyarokat is veszélyhelyzetbe hozzuk. Én erre csak azt tudom mondani, ha innen a horvátoknak el kell menniük, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarok sem marad­hatnak sokáig. Mi a VMDK­ban több tíz nyilatkozatunk, beadványunk mellett most már azt is elvárnánk - ha Szerbiában van demokratikus ellenzék, amelynek érdeke, hogy a köz­társaság teljesen ne szigete­lődjön el Európától, mert ez alapvetően az ő kára lesz -, hogy ez az ellenzék is meg­nyilatkozzon egy ilyen Seselj­féle kijelentés kapcsán. - A március 9-i tüntetések is megmutatták, hogy a szerbiai ellenzék megosztott, gyenge, tehetetlen. - Szerintem Szerbiában egyáltalán nincs pluralista társadalmi struktúra. Azt hiszem, az alapvető dolgokban viszonylagos politikai erőt képviselő ellenzéki pártok is ugyanolyan tévúton járnak, mint amilyen tévúton jár a hatalmi párt. Szerintem itt is egy második fordulónak kell bekövetkeznie a rendszerváltás kérdésében, mint ahogyan az Albániában történt, és mint ahogy ez, nézetem szerint, Romániára is vár. Ezt az időszakot valahogy át kell vészelnünk. - Jugoszlávia újrafelosztásá­ban milyen feladatok várnak a VMDK-ra? - A VMDK, mint érdekvé­delmi szervezet, most egy új feladat előtt áll. A brüsszeli értekezlet újabb szakaszában nyugati kapcsolataink, tár­gyalásaink során arra a meg­győződésre jutottunk, hogy ott lesz egy szék a mi számunkra is, amikor a kisebbségek kér­désének a rendezésére kerül sor. Arra kaptunk ígéretet, hogy az etnikai problémák rendezése során a kérdést az egész volt Jugoszlávia térségében egységesen fogják kezelni. Nekünk is nyilatkoznunk kell, milyen megoldást tartunk a legcélszerűbbnek. Ennek érde­kében április 25^én megtartjuk a VMDK második közgyűlését Kanizsán, és többek között azokat az elveket is megfo­galmazzuk, amelyeket szerve­zetünk ebben a brüsszeli fo­lyamatban képvisel majd. Utána természetesen ezekről a kérdé­sekről - talán régies szóhasz­nálattal élve - vitát nyitunk, illetve közzétesszük a sajtóban, ismertetjük különböző össze­jöveteleinken, bevonjuk mind­azokat a vajdasági magyarokat, akiknek hozzászólni valójuk van. Abból indulunk ki, hogy a jogok univerzálisan kell, hogy megillessenek minden népcso­portot, nemzeti kollektivitást, nem téve különbséget az úgynevezett államalkotó nem­zet kisebbségben lévő cso­portjai és a nemzeti kisebb­ségek között. Az az állás­pontunk, hogy ami a horvát­országi szerbeket a hágai dokumentum alapján megilleti, az megilleti a vajdasági magyarokat is. T.T. Mórahalmon Városi videó A város alapítása 100. évfordulójának megünnepléséhez kért segítséget a Mórahalmi Körkép idei 3. száma: a megemlékezés szervezői arra hívják fel a lakosságot, juttassák el a könyvtárba a város múltjával kapcsolatos emlékeiket (pl. fotókat, régi iskoláskönyveket, dokumentumokat, ipar­leveleket stb.), hogy azokból kiállítást rendezhessenek. Vers- és prózaírói pályázatot is hirdetnek, a településen élők alkotásait várják. A Körkép egyébként a gyermekjátékokról szóló részletet közöl a cente­náriumra készülő helytörténeti monográfiából. Jelentik, hogy megalakult a Mórahalmi Videó Magazin, ami a város lakóit szeretné infor­málni. A havonta készülő mű­sor kazettájához a művelődési házban és a videokölcsönzőben lehet hozzájutni (50 forint kölcsönzési díjért). Mórahalmi információkat, híreket, hirdetéseket, közérdekű tudnivalókat egyébként a városi lap ezen száma is bőséggel közöl. Szól például az önkor­mányzat legfrissebb híreiről, foglalkozik az új szövetkezeti törvénnyel, a földadóval, be­számol sporteseményről és a szerveződő temetkezési vállal­kozásról, köszönt ötvenéves óvónői jubileumot, s ír az idei ovifarsangról, a családi esemé­nyekről. Közreadják az SZDSZ helyi szervezetének gondolatait a város költségvetésével kapcso­latban, s több írásban is fog­lalkoznak azzal, hogy jó lenne, ha a Mórahalmi Körképet a postások terjesztenék, vinnék házhoz. (Terjesztési díjként a postaközpont a lap árának kb. 30 százalékát zsebelné be, miközben a Körképet egy fillér fizetség nélkül is terjesztik néhányan, s a szerkesztők, a szerzők is mindenféle díjazás nélkül, társadalmi munkában készítik az újságot.) Tűhegyi Nantes-ba utazik A Nantes-i Ipari és Kereskedelmi Kamara meghívta 1992. április 10-re, a magyar napra Tűhegyi József alpolgármestert. Ez a meghívás adja az apropóját annak a közel 6 napos programnak, melyet az alpolgármester számára szerveztek. Április 8-án indul Merignac-ba, viszonozva az ottani polgármester októberi látogatását, április 9-ét ott tölti, majd 10-én részt vesz a magyar napon, április 11-én pedig Finistére megyébe utazik, ott a megyével közösen létrehozandó, már megszövegezett alapítvány utolsó egyeztetését végzik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom