Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

HARMÓNIA ÉLETMÓD MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. ÁPR. 11. Víz, víz, tiszta víz Nemzetközi környezetvédelmi egyezményekhez csatlakozott Magyarország. Több mint 20 ország - közöttük hazánk - írta alá Helsinkiban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága két környezetvédelmi egyezményét. A Külügyminisztériumnak az MTI-hez eljuttatott értesítéséből kiderül: „Az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól", illetve „A határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról" kötött egyezményeket hazánk nevében a kormány felhatalmazása alapján Jávorszky Béla rendkívüli és meghatalmazott nagykövet látta el kézjegyével a finn fővárosban. Az aláíró országok vállalják, hogy informálják egymást, egymás lakosságát a veszélyes üzemekről, anyagokról, lehetséges vízszennyezésekről. A lakossággal ismertetni kell, ha a szomszédos országban a közelben veszélyes üzem, létesítmény működik. Bizonyos meghatározott tevékenységeknél, veszélyes anyagoknál részletes nyilvántartást szükséges vezetni az aláíró országoknak. Nagyobb figyelmet fordítanak a szennyezések elkerülésére, összehangolt intézkedési terveket dolgoznak ki a válsághelyzetekre. Magyarország részére rendkívül fontos a határokon túli vízszennyezés csökkentése, hiszen vizeink szinte teljes egészében kívülről érkeznek. Az egyezményt aláíró országok felmérik a vízszennyező forrásokat, szigorúan ellenőrzik a vízszennyezéseket, tájékoztatják egymást, szükség esetén - más szennyezésekhez hasonlóan - közös intézkedéseket tesznek. Az egyezmények kidolgozása többéves munka eredménye. „Tavasz, a fogadkozások évszaka" Dr. Erdei Katalin, az idegklinika pszichológusa mondja mindezt, akit arról kérdeztünk, vajon milyen változásokat hoz az emberek életében a természet megúju­lása, hogyan hat ránk a borús téli napok után a tavaszi nap­fény, a „kinyíló világ". - Az ember érzelmi életében és szociális kapcsolataiban egy­aránt jól tetten érhető a változás amellett, hogy testi mivoltára is kihat az évszakváltás - magya­rázza a pszichológus. - Kezdjük az utóbbival. A tavasz óhatat­lanul ráirányítja figyelmünket a külső megjelenésünkre. Észre­veteti velünk azt, amit a tél elfeledtetett. A Nap mintha tü­kör lenne: meglátjuk benne magunkat. Ilyenkor szoktak a nők felsóhajtani: Istenem, hogy nézek ki! Megszabadulnak a nehéz kábátoktól, a mindent elfedő téli holmiktól, a test­forma ismét előtérbe, szem elé kerül. Többet fordulnak a fér­fiak a hölgyek után, köztudottan a vonzások, a vonzódások év­szaka a tavasz. No meg a fo­gadkozásoké. Ilyenkor a leg­erősebb ugyanis az emberekben a vágy a változtatásra. A leg­többen úgy érzik, itt az alkalom, hogy többet törődjenek maguk­kal, jobban koncentráljanak a testükre. Ha úgy tetszik, az emberekben is ott az igény a megújulásra. Nehezükre esik zárt helyen tartózkodni, kíván­ják a szabadságot, vágynak a szabad levegőre, a természetbe. Az emberek érzelmi életében, biológiai működésében a természethez hasonló folyamat zajlik. Nyitottabbakká, fogéko­nyabbakká válnak, megérintik olyan ingerek is, amelyek más­kor közömbösen hatottak rájuk. Jobb lesz a kedélyállapotuk, a hangulatuk, sok depressziós embernek megnyugvást, meg­könnyebbülést hoz a tavasz. Szaknyelven szólva: megnó a mosolyindex. Mosolyra pedig mindig mosoly a válasz. A szociális kapcsolatok is változnak, miután magunk mögött hagytuk a telet. Vidá­mabbak, kedvesebbek, segítő­készebbek egymással az em­berek: elfogadóbbak, tolerán­sabbak lesznek. Mesebeli, mitológiai példát hozva, a világosságot, a jóságot jelké­pező tavasz legyőzi a gonoszt, a téli sötétséget. Ennek ana­lógiájára, az emberek általában ilyentájt jobbnak érzik magu­kat, átélik ezt a pozitív irányú változást. Hajlanak arra, hogy hasson rájuk ez a „világosság", engednek a természet erejének. G. E. Természetjárás - két keréken Megunták a hosszú téli tá­rolást a kerékpárok, itt az ideje, hogy a szakszerűen felfüg­gesztett, vagy csak lezseren felfordított bringákat a kere­kükre állítsuk és újra „üzembe helyezzük". Ha rendben a bicaj, jöhet a karikatúra. Csak orosz „csodagépünk" van, vagy agyonhasznált öreg kemping biciklink? Ne szégyelljük, ez is megteszi. Az a lényeg, hogy kimozduljunk otthonról. Te­keregjünk, csavarogjunk: nyomjuk a pedált, hogy jobban bírjuk a hétköznapok gyűrő­dését. Sok betegség, baj meg­előzhető a rendszeres kariká­zással. Mozgásszegény éle­tünkben kifejezetten ajánlatos a kerekezés, testi-lelki kondíción­kat erősítjük egy-egy kellemes bringaúttal, amelyet ki-ki erőn­léte, egészségi állapota és kedve szerint foghat rövidebbre, vagy hosszabbra. A Kiskundorozsmára vezető kerékpárút mindenkinek ajánl­ható. A maty-fehértói főcsa­torna találkozása után juthatnak el a centrumban álló 200 éves, a környéken „bányászott" réti mészkőből (darázskő) épült katolikus templomhoz. Ezután válasszák úticélul a gyógyfür­dőt, majd Bordány felé vegyék az irányt. A község elérése előtt találják a Zsombora vivó be­kötőutat, amelyen végighaladva láthatják a védett, növény­fajokban gazdag láperdőt, itt­ott, különösen az erdei pihenő és a szántóföldek közötti vi­zenyős részeken zsombékok találhatók. Zsombóról, a haj­danán őszibarckjáról híressé vált szatymazi tájon át jut­hatnak el Sándorfalvára. Út­közben a Fehértó északi ré­szének madárvilágát figyelhetik Mi, hol, mikor? A Szegedi Egészségvédő Egyesület két programot ajánl a természetgyó­gyászat iránt érdeklődőknek. Az önmasszázzsal való megújulás ősi művészetével ismerkedhetnek meg két nap alatt azok, akik részt vesznek a ma fél 10-kor induló D<) IN kínai massázstanfolyamon, a MÁV-nevelő­otthonban (Boldogasszony sugárút 44.). Előadók: dr. Török Szilveszter és Bogár Pál. Részvételi díj: 800 Ft. Április 13-án, délután 6 órakor előadássorozat indul az FgKP Teleki utca 3. szám alatti termében a jógáról. Az első rész témája: a lantra jóga, avagy a szexuális energia tudatos irányításának útja. Belépődíj: 50 forint. A megyei Természetgyógyászati Szakmai Kollégium Simonion féle relaxációs - imaginációs tréninget szervez május 4-8-ig dr. Hermann István pszichiáter vezetésével. Jelent­kezés április 22-29-ig telefonon: 55 ­755,67-es mellék. Ki gyógyíthat? Napjainkban reneszánszát éli a természetgyógyászat. Talán azért, mert a rendszerváltozás kiszabadította a gyógyítás eddig palackba zárt szellemeit is, talán azért, mert az emberek csalódtak a hivatalos egészség­ügyben, a betegséget és nem a beteget gyógyító orvoslásban. Tény, hogy a természet­gyógyászat föléledése számos pozitív következménnyel jár: ráirányítja a figyelmet önma­gunkra, az egészség megvé­désének, a betegségek megelő­zésének lehetőségeire. Méghoz­zá úgy, hogy mellőzi a mes­terséges, káros hatást is kifejtő eljárások, gyógyszerek alkalma­zását. Hiba lenne azonban, ha el­hallgatnánk e kezelések veszé­lyeit, azokat a károkat, ame­lyeket a vak hit és a tudo­mánynak ellentmondó módsze­rek okoznak a segítségre váró embereknek. Dr. Zimányi Mária, megyei tisztifóorvossal beszélgetvén a témáról, megtudtam, hogy a hivatalos egészségügy nem zárkózik el a természet­gyógyászok tevékenységének elismerésétől, amennyiben állami bizottság előtt vizsgát tett szakember a vállalkozó. Folyamatban van annak a ren­deletnek az elkészítése, amely a természetgyógyászat gyakorla­tát szabályozza majd. Ennek megalkotásában részt vesz a Természetgyógyászok Szakmai Kollégiuma is, tehát a cél közös: a képzett, megbízható természetgyógyászok az orvo­sok hitelét hivatottak meg­védeni, ugyanakkor a betegek érdekét is. Amíg például a relaxáció, az ajánlott lég­zőgyakorlatok igen jó hatásúak a betegségek megelőzésére, az okokat nem kereső fájdalom­csillapítás éppen hogy elken­dőzi a bajt a diagnosztizáló orvos elől. A fóorvosasszony azt taná­csolja tehát a természet­gyógyászhoz fordulóknak: min­denek előtt vizsgáltassák meg magukat egy orvossal, tér­képeztessék föl egészségi álla­potukat, kapják meg a szük­séges.kezelést is. Emellett - te­hát nem ehelyett! - más mód­szereket is igénybe vehetnek. A diétás tanácsok, a mozgásra, életmódra vonatkozó útmuta­tások, a javasolt gyógyteák bizonyára jótékonyan befolyá­solják a beteg állapotát. A tisz­tifőorvos azonban hangsúlyoz­ta: az egy-kéthetes tanfolyamot végzett úgymond „természet­gyógyászok" Szegeden nem kapnak engedélyt egészségügyi vállalkozás beindítására. Ezt csak azok kérhetik bízvást, akik állami vizsgabizottság előtt bizonyították alkalmasságukat. A rendelettervezet szerint a vizsga letételére határidót kap­nak azok, akik eddig e bizo­nyítvány nélkül működtek. Mindezt azért fontos tudniuk a természetgyógyászat iránt ér­deklődőknek, mert számos tanfolyam meghirdetői szak­végzettséget igazoló bizonyít­vánnyal kecsegtetik a jelent­kezőket, holott ezek a papírok ­a jelenlegi rendelkezések szerint - nem jogosítanak föl e tevékenység engedélyezett TÚRAAJÁNLAT meg. Nézzék meg a nyeregből a falut, és ha úgy érzik, bírják még erővel, tekerjenek az Ópusztaszeri Nemzeti Emlék­parkhoz. Hétvégi házak, erdők szegélyezik az utat, az emlék­park előtt csárda, kemping várja a túrázókat. A nemzeti zarán­dokhely megtekintése után Sándorfalva peremének érin­tésével a Csongrádi sugárúton térhetnek vissza a városba. Az edzettebb kerekezők a megye egyik legzöldebb tele­pülését, Csongrádot is választ­hatják hét végi úticélul. Védett városrésze, az Öregvár és a kubikusmúzeum különleges élményt nyújt. Ha már erre járnak, Szentest se hagyják ki a programból. A város, amely hajdanán megyeszékhely volt, híres templomaival (református, evangélikus, görögkeleti, ka­tolikus), szép középületeivel, gazdag múzeumával, Kurca­partjával vonzza az idegeneket. Kerékpárút-hálózat híján csak forgalmas országúton kerékpározhatnak. Vigyázzanak tehát magukra és bicikliző társaikra. A fejlődő hazai ke­rékpáros turizmus talán me­gyénkben is sietteti, hogy legalább a városok vonzás­körzetében mind több kerék­párút épüljön majd a jövőben. Környezetvédelmi, gazdasági és nem utolsósorban egészség­védelmi szempontok is in­dokolják ennek létjogosult­ságát. G.E. végzésére. Félő tehát, hogy aki tájékozatlan, pórul jár: hiába ölt bele pénzt, időt, energiát a tanulásba, tudását nem kama­toztathatja, csak saját egész­sége javára. A Magyar Orvosi Kamara elnökségének állásfoglalása szerint jelenleg tehát az 1972-es egészségügyi törvény rendel­kezése a mérvadó, amely sze­rint „Orvosi, fogorvosi, ille­tőleg gyógyszerészi tevékenysé­get csak az fejthet ki, aki hazai orvostudományi egyetemen szerzett vagy ... hazai orvos­tudományi egyetemen honosí­tott megfelelő oklevéllel ren­delkezik. " A kamara szorgalmazza, hogy a nem orvos természet gyógyászok is rögzítsék etikai elveiket, s gondoskodjanak ezek betartásáról, ellenőrzésé ről. Egyszersmind fölajánlja ehhez saját etikai kollégiu­mának szakmai tapasetalatait és segítségét. CH. Á Járj a tűzön! Hihetetlen, de egyes emberek érzéketlenek a különösen magas hőhatásokra. A tűzzel kapcso­latos tudás és rituálék már az ősi Ázsiában is ismertek voltak. Innen terjedt el időszámításunk előtt 500 körül Kínába, Tibetbe és még Japánba is, ahol erre a jelenségre utaló bizonyítékok tucatjait találták. De hogy is zajlik egy mutatvány, milyen is az a sokat emlegetett tűzön­járás? A fakír megtölt egy árkot izzó kövekkel, és keresztül­vezeti az igazhívőket - ha európaiak is csatlakoznak a menethez, akkor őket is - a tűzön. A meglepő az, hogy soha semmiféle sérülést nem szen­vednek, noha mezítláb vannak. Erre pedig nincs semmiféle ésszerű magyarázat, csupán a fakír tudományosnak egyáltalán nem nevezhető válasza: „min­den fájdalmat magamra ve­szek." Polinézia, Tahiti, Malaj­zia hindu szektái között is virágzik a tűzönjárás, Hong­kongban a tűztánc kimondottan a turistalátványosságok közé tartozik. A jelenség, képesség, vagy trükk olyan elterjedt, hogy szinte a világ össze kultúrá­jában megtalálható. A New York Herald 1871. szeptember 7-i számában riportot közölt Nathan Cokerről, a marylandi patkolókovácsról, aki gyermek­kora óta érzéketlen volt a tűzre, s tehetségét mint természetes valamit kezelte. Mutatványa so­rán egy ólomgolyót hevítettek egészen az olvadásig. Coker a szájába vette az ólmot és ügy öblögetett vele, mintha csak a fogát mosná, és ezt egészen addig csinálta, amíg a golyó megszilárdult. Aztán belenyúlt az izzó parázsba, rezzenéstelen arccal kivett egy vörösen izzó vasdarabot és egy ideig a te­nyerében tartotta. De Euró­pában is ismert a jelenség. Ang­liában a XVII. században a híres tűznyelő, Richardson produkciója során osztrigát tett a nyelvén égő szénre, és a közönség ámulatára megsütötte rajta. Már valamivel később, 1935-ben a londoni egyetem támogatásával igazi tudomá­nyos kísérletet is végeztek, Carshalfanban. Egy hét méter hosszú árokban pokoli körül­ményeket - 430 Celsius-fokos hőmérsékletet - teremtettek izzó kövek segítségével. Kuda Bux, fiatal indiai muzulmán összesen négyszer ment végig a köveken, miközben a kutatók árgus szemekkel figyelték. A szigorú vizsgálatoknak alávetett férfiról kiderült, semmiféle segédeszközt nem használt. De kétkedők azért akadtak. Választ a hogyanra viszont ók sem tudtak adni. Csoda? Tömeg­szuggesztió? Önhipnózis? Ki tudja? A Csendes-óceán egyik szi­getén dr. W. J. Brigham, a British Múzeum kutatója a szigeten kitörő vulkáni láván sétált. Három kísérője, mind­annyian helybéli varázslók, rávették, sétáljon velük egy kicsit az izzó, folyékony láván. A tudós, érthetően, először vonakodott, de kísérői maguk­kal vonszolták. Azt mondták neki, jobb ha leveszi a cipőjét, mert arra nem terjed ki a mágikus erő. A professzor nem vette le a lábbeliket. A három varázsló szívből nevetett, ami­kor cipőjének és zoknijának égő cafatai hátramaradtak a tüzes lejtőn. A professzor lába és többi ruhadarabja azonban teljes épségben maradt... P. T. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom