Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 4. OLVASÓSZOLGÁLAT ^h^^^hhhhhhhhhbhhhhhhhhhhhhhhhhhhi LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Jó ebédhez szól a mocsok A régebbi évtizedekben, vasárnap délben, sokak szórakozása, volt, a rádióban a „Jó ebédhez szól a nóta". Enyhe zenei sznobizmusom miatt viszonylag ritkán hallgattam. Manapság visszasírom a régi szép időket, amikor a kommunista félretájékóztatásban időnként szünetet tartottak, s mintfeti érdeklődési kör számára szórakozást, művelődést nyújtottak. Most például (1992. február 1 foáq, „vasárnap, .(léiben) a Kossuth rádiót józan ésszel már nem lehetett elviselni. A hpsszg deli hírek ijöntő részében (az elo- és utóklVcMtókb'án is) a Pesti Hírlap tufaj'donjÖgi vitájával fo'glálkoztak. A 20 percből alig jutott idej másra, olyan elképesztően hőW-M. /WYátTQS, piúsiTiétő és kéjtflgő'volt a tájékoztatás., S utána Kevesebbet tudtam az eg^szrpj, i.nint előtte. Annyi valószínű, hogy a régi tulajdÓnŐSfértt til égy emeleten, de a rendőrség 'nem látott ügyet beavatkozni. Viszont a lapot támogató cégek és szervezetek adatait (akár Amerikából) p»nt<wiin:nyilvánosságra hozr ták.A az egyikről „'annyit kell tudni,ivh<>8y AZ qmerikai Nyilaskeresztes Párt megfelelője," - hallottuk a hírmondótól. , A . tályég aclbt.t, valakik kimondták, mindenki gyanús sőt fasiszta beállítottságú - az általuk Itreált „másik" oldalon. (A hírszerkesztők'® bemondók valahogy sosem vették cl a híriüó .60 százalékát a Népszabadság. az Axel Springer, vagy Maxwell úr ügyeivel.) S a hírét után jptt a „30 perc aláW'a Éöld körül". Ezt még meg akartam hallgatni, mielőtt a'19'óra előtti heti kommentárra kikapcsolom a rádiót. (A nemzetinek nevezhető kormány felállása után pillanatok alatt kirakták a Fekete GyulaFaragó Vilmos-Bajor Nagy Ernő-Bakonyi Péter négyest, s tartalmas, változatos, szellemes írásaik helyett azóta a magyar érzések kigúnyolúsa folyik a műsorban.) A „30 perc alatt..."-ban most a szokott kedélyes női hang egy Párizsban talált bőrönd tartalmát részletezte. Szórakoztatóan beszélt a feldarabolt női .hulláról, amelyet a kicsorgó vérről vettek észre. Apósom ekkor - a qiindeddig nyugodtan ebédelő - unokájára „ nézett, felállt, s kikapcsolta a rádiót. „Ezeknek ennyi eszük sincsen? Ehhez nem kell tjiploma!" - hangzott a valódi kétkezi, munkás megállapítása. Minden diplomás nevében égett a bőr a képemről. Zavaros magyarázatomat a médiákon belüli politikai harcokról nem nagyon értette. ' Most azonban megpróbálok világosan beszélni. Akik így szerkesztik a magyar rádiók műsorát, s a nemzeti főadón a határon túli magyarok ilyeneket kapnak tőlünk a „magyar szellem központjából", ott jplentős személycserékre van szükség. Ha ennyire „szakmai analfabéták", akkor azért. Ha meg ennyire nem veszik a hallgatókat emberszámba, akkor még inkább. S nem csak Gombár Csabáról van szó. A szerkesztők, sót egyes bemondók is (!) nem odavalók! Vegyék végre tudomásul, hogy nem csak a teljes mértékben ártatlan vasmunkás vagy bányász kerülhet utcára, hanem esetleg a sajtó azon képviselői is, akik a munkanélküliek nevében uszítanak, de a BBC etikai kódexét tisztes távolból (sem) szemlélik! Elismerés Dudás Lászlónénak Őszinte elismerésünket fejezzük ki és adjuk nyilvánosság elé, hogy a szociális gondozásban elvállalt feladatánk mindenben eleget tesz. Dudás Lászlóné jó ízű ételeket főz, melyet gondosan és tisztán készít. Mindezért köszönettel tartozunk neki, és kívánunk további munkájához erőt, egészséget! Gondozottjai A nyomdászok köszönete Mint olvasóink értesültek róla, a közeimúltban meghibásodott a nyomdagépünk. A nyomda dolgozói ezúton is köszönetet mondanak a Kendergép Akatrészgyártó és Szolgáltató Kft. dolgozóinak a szakszerű és gyors segítségért, mellyel elősegítették, hogy a Délmagyarország és a kék Délvilág időben eljuthasson az olvasókhoz. Váradi-képek Tápén A Szepesváralján 1878-ban született Kálmán gyerek már Szegeden, éppen szülőhelyének nevéből választotta Váradi nevét. Szüleivel költözött ide, iskoláit is itt végezte, majd a szeged-rókusi vasutas tanoncsiskolában szabadkézi rajzot tanított. A harmincas években már a „Tápéfölfedezők " között találjuk. Nyilasy Sándor nyomdokain haladva festette a népélet mozdulatlanságát: a falusi házakat, lányokat, legényeket, olykor az időseket, illetve a Tisza-partot. Csöndes-szemlélődő Tápéra látogatásainak egyre szaporodó képeit nem csak a tápaiak szerették. Minden bizonnyal többen is vettek tőle képet, de - talán - a képgyűjtők potom garasokért megvették tőlük. Merthogy Tápén ma egyetlen Váradi festményt sem őriznek. A korabeli szegedi festők nem sorolták maguk közé. Ennél fogva kiállításokon nem is szerepelt. Visszahúzódón, olykor életszükségből is festett, amiért a „magas művészet" képviselői féltékenyek voltak rá. Főleg Nyilasy nem örült avatatlan követőjének, pedig személyesen nem is ismerték egymást. A tápaiak szerették a fatáblával és állvánnyal, kis bőröndjébe rakott festékeivel és ecsetjeivel gyakran kilátogató piktort. Sok családdal bennsőséges kapcsolata alakult ki. Török Lajos bácsi, illetve néhány idős tápai asszony ma is szeretettel emlékezik a csöndes szavú festőre, bár igaz, sokan Nyilasyként emlegették. Azonban kevés beszélgtés után maguktól jöttek rá, hogy az a Nyilasy végül is Váradi Kálmán volt. Az összekeverésnek nyilván az a magyarázata, hogy Váradi valóban Nyilasy-színekkel és a Mester stílusában dolgozott, de nem másolta! Hagyománymentő törekvése bár párosult nemegyszer a megélhetés kényszeréből fakadó képfestéssel, azonban képeinek ellenőrizhető hitelessége, a témákkal, illetve a színekkel való kitisztult közlésmód egyre inkább tápaivá tette Őt, akinek föllelhető képegyüttesét most láthatja közönség, s nem véletlen éppen Tápén - először, s reméljük nem utoljára. A mostani kiállítás anyagát elsősorban veje, Kopasz Ferenc kőművesmester, illetve néhány kedves szegedi és Szeged környékén élő képgyűjtő jóvoltából hozhattuk el Tápéra, a Heller Ódön nevét viselő kultúrházba, hogy általuk visszatekinthessünk a régi Tápé hagyományvilágába. Legyen ez a szép gondolattal megvalósított kiállítás tisztelgés Váradi Kálmán művészete előtt, aki a maga szerény, tisztes eszközeivel járult hozzá a tápai népélet hagyományvilágának megörökítéséhez. A kiállítás ma délután nyílik a tápai kultúrházban amely (szombat és vasárnap kivételével) naponta tekinthető meg. Ifj. Lele József Térjünk át az emberevésre? papp Zoltán képviselő Úrnak! Kelemen Gábor Néhány gondolatot fűznék a Délmagyarország 41. számában megjelent, Amiről a környezetvédők beszélnek című állásfoglaláshoz. > Szeretem a természetet, szeretném, ha a gyermekem s majd egyszer az unokám is lakható földet örökölne. De nem szeretem a szélsőséges, vagy éppen félrevezető véleményeket. Miért gondolja bárki is, hogy a horgász és a vadász nem szereti, nem óvja a természetet? Ellenkezőleg, ő ismeri, szereti legjobban, hiszen hobbija, kikapcsolódási vágya és szenvedélye egyaránt inspirálja, hogy ezt tegye. Mit is ír Széchenyi Zsigmond? A vadászat leginkább erdőzúgás és sokkal kevésbé a „szegény" állatok legyilkolása. Miért baj, hogy színes fácánkakasok sétálnak a magyar erdők, mezők szélén? Mellesleg, a fácánt vadászati céllal telepítették be és nevelik ma is féltő gonddal és szeretettel. Mi lenne, ha betiltanák a vadászatot, horgászatot? Az, ami Amerikában a teljes szesztilalom idején: elszaporodnának a vadorzók s kiirtanák a vadállományt. Könyörgöm, kedves állat- és természetvédők, ne tiltsunk, hanem fogjuk össze! (Például a szakszerűtlen vegyszerezés vagy a nagy monokultúrák ellen!) S még egy megjegyzés: félek, ha növeljük a növényi táplálék részarányát, előbbutóbb valaki a növények jogaiért fog síkra szállni, hiszen a növény is élőlény. S akkor csak egyet tehetünk: áttérünk az emberevésre. Végül is két legyet ütünk egy csapásra: kíméljük a növény- és állatvilágot és csökkentjük a környezetet szennyező emberek számát. Vagy nem? Dr. Kováts Gábor (egy természetet szerető vadász) -) m „Mese" az úszóházakról '' RgykZér volt, hol nem volt, valamikor régen a Vízművek és Fürdők Vállalat kezelésében működött a Tisza csodálatos ékessége, a Béke, a Szabadság és a Tisza Ú^óház. Veszteség miatt nem a vállalat emelte a bérleti díjakat, hanem, hogy hogy nem, átadta a Szőke Tisza 'kft .-nek hasznosításra. A kft. ígérve fűt-fát',""a 'bérlők szerzett jogának eYi'sfMé rését, évadnyitó és évadzáró rendezvényt ^ amit be is tartott - rögtön odavágott a bérleti díjaknak úgy, hogy a bérlő is beleremegett. Eltelt egy év és, hogy-hogy nem a kft. ismét „odavágott" a bérleti díjaknak. De volt egy tisztéss.cgfis ajánlata: umennyiben a bérlő .március 15-ig befizeti a bérleti díjat, 30 s7.á/.a|£j(9s kedvezményt kaphat, ezt korrektül be is tartotta! Eltelt megint egy év és eljött az 1992'Jfei' esztendő. Hogy-hogy nem, új gazdája lett az úszóházaknak. Na nehogy már'ő 'pórul járjon, gondolt egyet az új tulajdonos és azt mondta: Szcdte-vette tere. intet te. hát akár mit csinálunk, sehogyan sem akarnak ..horgonyt szedni" ezek a régi bérlók! Mutatván, hogy neki több sütnivalója van a többinél, duplán odavágott a bérleti díjaknak. De ez még sem)ni! Szigorúan előírta, hogy a bérletváltáshoz egy hónapnál nem régebbi fénykép szükséges szentélyenként - úgy mint a villamosbérletnél . igáz itt is közlekedésről van szó!' - Kéri a kabin bérlőjét, értesítse fOVabb a kabiivtársakat! Elvégre is magasak a postaköltségek és a nyontdaköliségck. cs ezt is el kell bírnia a lx(iJöttek. F-s most jön egy ügyes fogás! A csónaknak ninqs külön tárolási díja, csak I kabinnal és 1 fő belépővel lehet a bérlőnek a/ úszóházon tárolni hajóját. No. kedves bérlők, ha álomba szendetMlYiTií/t gondolnák, hogy vége, akkor ébresztő! Kedvezményes befizetés nincs, de a bérlő - lélektanára apellálva -, maradhat a régi kabinjában és csónaktároló helyén, amit évtizedek óta megszokott, amennyiben március 15-ig befizeti a teljes összeget! Ezt annak ellenére megteheti, hogy a szezon május elsejével kezdődik! Ügyes! Ezt nevezik dupla vagy semminek! Tőke is meg a kamat is! Vagy másképpen mondva: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére! Nesze neked versenytörvény! Ilyenkor hol van a versenyhivatal! Most aztán elgondolkozhat szegény bérlő azon, hogy vagy időben befizeti a bérleti díjat - ha egyáltalán ki bírja bizetni -, vagy pakolhat oda, ahol marad neki hely. Na azért nem kell kétségbe esni, lesz itt annyi üres hely, hogy ihaj! No persze van itt előny is! Az a bérlő aki csak kabint akar váltani, megteheti, mert nem kötelezik csónak vásárlására! Továbbá: 1 hónappal hosszabb ideig élvezheti a szezont, mivel nagylelkűen október 31-ig érvényes a nyári bérlet! Csak ne fagyjon! És most számoljunk egy kicsit: egy motor tárolása vízen 1 kabinnal és 1 belépővel 15 ezer forint. Tavaly ugyanez, egy motorszekrénnyel együtt közel hétezer forint (figyelembe véve a 30 százalékos kedvezményt), az emelkedés 121,3 százalék. Ha netán van három családtagja még a bérlőnek, hozzátehet 9 ezer forintot és potom 24 ezerért napozhat az űszóházakon, kikötheti hajóját (saját felelősségére), esetleg összeszedhet néhány szálkát a talpába! Ennél már csak a nyugdíjas ladiktulajdonosok helyzete rosszabb, mert ők ugyan 14 ezer forintot fizetnek ugyanezekért a szolgáltatásokért, vagyis ebben az évben megvásárolhatja a saját ladikját még egyszer, hiszen egy új ára 15-16 ezer forint. Na persze, majd elfelejtettem, hogy a rendszerváltás után, hogy-hogy nem, előkerültek abba a „fránya szocializmusban megtakarított" milliók, és máris szebbnél szebb hajók úszkáltak a Tiszán, pedig a vállalkozások még épp hogy csak beindultak. Ezek után is keményen fizetni kell, 19 ezer 500 forintot! Ennek ugyan örülhetünk is, hiszen az egyre szaporodó jómódú réteg előbb-utóbb feltölti az állam kasszáját az adóbefizetések révén - és leveszi a terheket a bérből és fizetésből élők válláról. így legyen! Nem nehéz belátni, hogy kinek lesz könnyebb kifizetni a bérleti díjat! Aha, erre mondhatnák, hogy többet kell dolgozni, és majd többre fog telni! Több évtizedes tapasztalat alapján lehet állítani, hogy ezt már sokan kipróbálták, és sajnos, rá kellett jönniük, hogy a bérből és fizetésből élőknek ez nem megy. Teljes megértéssel tudom fogadni azoknak az egyetemistáknak, pedagógusoknak, orvosoknak aggodalmát - akik személyiségükkel és intellektusukkal gazdagították az úszóházakat -, hogy talán az egyetlen szórakozásuktól, a kirándulások örömétől foszthatják meg őket és családjukat a minden kontroll nélküli és az infláció mértékét többszörösen meghaladó áremelések. Tisztelt kft. tulajdonosok! Mi, bérlők, nagyon reméljük, hogy a „kör" bezárult, és már nem lesznek újabb tulajdonosok, mert annak mindig mi ittuk meg a levét! Csak üdvözölhetjük az önkormányzati testület - napjainkban világot látott - döntését, mely szerint: kéri a vagyonügynökségtől a Vízművek és Fürdők Vállalat önkormányzati tulajdonba adását. Reméljük, ez véget vet a további kiszolgáltatott helyzetünknek. Káté Lajos bérlő „Falu a város szélén" címmel megjelent írást olvasva szántam rá magam, hogy levelel írjak Önnek a gyálaréti kiskerttulajdonosok nevében. 1979 óta fizetjük az adót, nem is keveset, a semmiért! A vizet, a villanyt társulás formájában vezettük be, az utakat szintén közös összefogással próbáltuk kialakítani. A város még annyi segítséget sem adott, hogy törmeléket szállított volna az utakra és ezzel segítette volna munkánkat. Kérjük, legyen segítségünkre és intézze el, hogy a Gyékényes! út földes szakaszára néhány kocsi törmeléket szállíttasson, adónk fejében. Több száz kiskerttulajdonos nevében, tisztelettel: Vargáné, Gyálarét, 1233. Még mindig bérletügyben Olvasom Mező István üzletágigazgató és Heintz Ferenc forg. ker. vez. válaszát. Olvasom egyszer, kétszer, többször, és egyre jobban nem értem, miként magyarázzam meg magamnak, hogy még mindig úgy érzem, jogtalanul veszik ki a pénzt a zsebemből. Értem én, hogy az emberek ide-oda utaznak, és nekik szükségük van az összvonalas bérletre, ami nagyon jó dolog, (Itt jegyzem meg, hogy nem a tanuló-réyugdíjas bérletre gondoltam, hiszen én is tudom, hogy van ilyen, hanem például arra, hogy megszüntették a villamosbérletet, amit most csak trolival együtt lehet megvenni és vannak, akik a troli járatait nem veszik igénybe csak a villamosét. és fordítva.) Na és az a 8-10 százalék, ami városi viszonylatban nem lehet olyan kevés? Az fizessen, mert „jogtalan előnyt" élvez! De hiszen nem lakhat mindenki Tápén! Bár annak is megvan az előnye. És ez nem hangulatkeltés, ami távol áll tőlem, hanem tény. Még azért is bosszantó, mert a többletkiadás évente körülbelül kéthavi villanyszámlát vagy egyhavi lakbért fedezne. És egyáltalán nem tud vigasztalni, hogy most kevésbé „bonyolult" a bérletrendszer. A magyarázat átfogó és alapos, de a lényegen nem változtat, akkor is igénybe nem vett szolgáltatásért fizetünk. B. G.-né SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. Kinek adható munkaruha? F. L-né (Szeged) a munkaruha juttatásával kapcsolatos jogszabályokról szeretne részletes tájékoztatást kapni. Vállalatuknál gyakran van vita arról, mennyi a munkaruha kihordási ideje és az mikor kezdődik, beleszámít-e ebbe az időbe a munkából való hosszabb távollét tartama? Olvasónk azt is tudni szeretné, hogy kilépéskor meg kell-e váltani a munkaruhát? A munkaruha-juttatásról az Mt. 50. paragrafus (2) bekezdése intézkedik. Ez kimondja: ha a munka jellege olyan, hogy a ruházat nagymértékben szenynyeződik vagy elhasználódik, a munkáltató a dolgozónak munkaruhát - ha a tevékenység megkívánja, formaruhát, egyenruhát - adhat. Ezt a juttatást a jogszabály kötelezővé is teheti. A munkaruha és a formaruha juttatására jogosító munkaköröket, illetve a dolgozókat megillető ruhafajtákat, a juttatás egyéb feltételeit, például az időtartam megjelölésével együtt a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni. A munkaruhát természetben és díjtalanul, elismervény ellenében kell a dolgozónak kiadni. A munkáltató a munkaruha és a formaruha helyett pénzbeli térítést nem adhat. A dolgozó akkor jogosult munkaruhára, ha olyan munkakörbe lép, amelyben a kollektív szerződés szerint ez a juttatás megilleti. A munkaruha viselésének ideje ettől a naptól, illetve az előzőleg kiadott munkaruha juttatási idejének a lejártát követő napon kezdődik. A juttatás időtartamába nem lehet beszámítani a munkavégzésnek egy hónapot meghaladó, bármilyen okból eredető megszüntetését. A munkaruha tisztítása és rendben tartása a dolgozó kötelessége, ha azonban a munka fertőzött vagy mérgezett anyagok használatával jár együtt, a munkaruha mosásáról, fertőtlenítéséről a munkáltató köteles gondoskodni. A munkaruha és a formaruha a juttatás idejének eltelte után a dolgozó tulajdonába kerül. Ha a munkaviszony korábban megszűnik, a dolgozó köteles a munkaruhát visszaadni vagy megváltani, attól függően, hogyan intézkedik erről a kollektív szerződés. Dr. V. M.