Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 25. A Szeged Táncegyüttes a tavaszi fesztiválon Néptánc-naptár A Budapesti Tavaszi Fesztivál immár hagyományos, sportcsarnoki táncház-találkozóján a Szeged Táncegyüttes is részt vesz március 29-én: a felnőtt csoport tagjai dél-alföldi táncokat tanítanak. Ugyancsak ott lesznek és szerepelnek az előző napi, 28-i nagyszabású gálaműsorban, amely este 7 órakor kezdődik. A címe: A magyar néptánc, s Martin György emlékére rendezik. A kárpát-medencei néptáncok legszebbjeit bemutató est szerkesztője Zsuráfszky Zoltán. A gálaesten a hazai profi együttesek - az Állami Népi Együttes, a Honvéd, a Budapest Táncegyüttes mellett a gyöngyösi, a jászberényi, a szekszárdi és a szegedi táncosok, valamint hazai és a szomszédos országokból érkező hagyományőrző együttesek lépnek fel. A két részes program első felének zárószámát a népi együttessel együtt szereplő szegediek táncolják - szatmári és dél-alföldi táncokat. Nagy Albert csapata a budapesti szereplés után is sűrű programot bonyolít. A jövő hónap végén újabb bált rendeznek a középiskolás és felnőtt táncos korosztály bemutatóival. A Tarján bisztróban tervezett bálra meghívják a pécsi Baranya Táncegyüttest, a csabai Békés Bandát, vendégül látják a neves táncközlőt, Karsai Zsigmondot és az ÁNE énekesét, Maczkó Máriát. A bál után jönnek az évadzáró előadások, a házi szakmai értékelések: május 15-én lesz a felnőtt csoport önálló műsora, 29-én, június 5-én és 12-én az utánpótlás csoportok bemutatói. Valamennyit az Ifjúsági Házban -rendezik, este 7-kor kezdődnek. A néptáncosok nyáron sem pihennek, önköltséges táborokat szerveztek a különböző csoportoknak. A gyerekek a dunaszckcsői, zákányszéki, gyomai, mártélyi, csongrádi sátortáborokban üdülnek és új táncokat tanulnak júniusban. Az Állami Népi Együttes július 31-i és augusztus 1-jei szabadtéri produkciójában a szegediek is táncolnak. Néhány nappal később, augusztus 4-én kezdődik a nemzetközi néptánctalálkozó, amelyre az idén a 12-16 éves táncosok csoportjait hívta a vendéglátó Szeged Táncegyüttes. A finn testvérváros, Turku együttese mellett részt vesz a találkozón egy-egy német, spanyol, holland és észt tánccsoport. Új film / Edes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok) Főszereplők: Fmma - Johanna Ter Steege (Bánsági Ildikó), Bőbe - Körcsök Ildikó, Stefanics igazgató - Andorai Péter Kamera: Koltai Lajos Rendezte: Szabó István A film története legalább olyan egyszerű, mint a közben megjelenő feliratok. Két vidékről Budapestre került orosztanárnő életét mutatja be, amint a rendszerváltozás idején helyüket keresik a világban. Pénz híján pedagógus-szálláson laknak egy szobában. Esti angol átképzőre járnak. A pénz hiánya miatt Böbe titkos prostitúciót folytat, Emma gazdag családoknál vállal takarítást, s közben reménytelenül szerelmes az iskola nős igazgatójába. Amikor elolvastam a film rövid vázlatát, el nem tudtam képzelni, hogy mit talált ebben a történetben Szabó István, akit idáig inkább a nagy ízű, monumentális filmek jellemeztek. Nehéz magyarázatot találni. A film történései annyira maiak, hogy szinte képtelenség különbséget tenni a film és a valóságban velünk történtek között. Mert nagyon valószínűnek tartom, hogy nemcsak a tanárok, hanem mindazok fejében megszülettek a filmbeli kérdések, akik ma nem tudnak „kitömi" a hétköznapok darálásából, akik érzik magukban azt a tudathasadással felérő állapotot, amikor többet, jobbat, valahová tartozást akarnak, de nem megy, nincsenek hozzá kapaszkodók, nem lehet elindulni. Ezt két - mondhatni szélsőségcsen - különböző karakterű nő „képébe" bújtatja a rendező. Ugyanakkor az igazgató személyében egy kevésbé tipikus férfiúi kiúttalanságot is látunk. Néhol görcsösen azt érezhetjük, hogy ne, ezt nem akarjuk látni. Csakhogy nem a filmet nem akarjuk látni, hanem a saját életünkből kapunk egy olyan kiélezett, erőteljes dózist, ami miatt nem is a filmmel, hanem saját mindennapjainkkal fordulunk szembe. Már aki megteszi ezt. Azt hiszem, nehéz lenne most így, ilyen közelről megélve az eseményeket eldönteni, hogy a film milyen mértékben dokumentum-, illetve művészfilm. Az álom dimenzióiban élő képben Emma meztelenül, lassítva és üvöltve csúszik le egy lidércesen szürke és homályos homokfalon. Ez a film önmagában lévő egyszerű, talán didaktikusnak is ható, de megrázó „összefoglalása". Szabó István a Filmszemle idején adott interjújában elmondja, hogy mennyire szüksége van arra ma az értékvesztett magyar embereknek hogy a filmben valamiféle választ, megoldást kapjonak. Itt két alternatívát mutat fel a rendező: öngyilkosság vagy hitet és reményt veszítve tovább küzdeni. Es itt vége a filmnek. Csakhogy egyik sem az igazi megoldás, sem az öngyilkosság, sem a hősiesség. Ugyanis van hősiesség nélküli kibírás, csakhogy ennek mór nem ad formát a rendező. PODMANICZKY SZILÁRD Bürcsök Fnikő és Kerekes Éva Egy erdélyi krónikás Beszélgetés Kántor Lajossal - Engedje meg, hogy legelőször gratuláljak a Pulitzerdíjhoz, amelyet most, a Szabad Sajtó Napján vehetett át Pesten. - Köszönöm, de nem vehettem át... Bár kedden, 10-én már Pesten voltam, és amint látja még mindig Magyarországon vagyok, az ünnepélyes átadáson nem lehettem ott, mert nem találtak meg a szervezők. A könyvem premierjére jöttem, a meghívólevél pedig Kolozsvárra ment, elkerültük egymást. - Valami titkos helyen volt a keddi könyvpremier? - Nem olyan nagy baj, hogy így esett, csak azért mondom el, hogy ne kérdezze, milyen érzés Pulitzer-díjasnak lenni... Időm sem volt még fölfogni sem, annyira váratlanul ért. Pénteken este. Nagy Imre kiállítását nyitottam meg a Várban, sorra jöttek hozzám gratulálni, egy darabig azt hittem, talán a megnyitószöveg... Végül csak kiderült, hogy aznap délelőtt Pulitzer-díjas lettem. - Szegeden nem láttam még most megjelent könyvét, csak annyit tudok róla, hogy köze van a sajtóhoz. - Amennyiben jórészt sajtótörténeti kutatásokon nyugvó tanulmányaimat tartalmazza. Egy évtizedes munka eredménye a Héttorony Kiadó gondozásában megjelent kötet, a címe - Itt valami más van... Kós Károlytól származik, az ő erdélyi viszonyokról szóló, 191 l-es, nevezetes, valósághű híradására utal. A könyv alcíme: Erdélyi krónikák 191159. A korabeli magyar értelmiségiek közéleti, közösségi vállalásairól, a valóságra ébredéseik stációiról, hitekről, tévhitekről, mítoszokról van szó ebben a könyvben, meg földrajzi-geopolitikai kategóriákról, művelődéstörténeti fogalmakról, olyanokról, mint transzilvanizmus, népiség... A korról és a korabeli emberekről - ahogyan a korabeli dokumentumokból lehet megismerni őket. Nem tudok elképzelni izgalmasabb foglalatosságot, mint régi lapokat olvasni és azokból megismerni a kort. - Akkor folytatja ? - Befejeznem kellene egy másik, hozzánk közelebbi, de számunkra kulcsfontosságú korszakról elkezdett munkámat. 1968-ról van szó, erről a paradigmatikus évről és az átejtésünk történetéről. - Ön is aláírta a tiltakozó ívet a csehszlovákiai bevonulás után. A Korunk főszerkesztője a Délmagyarország szerkesztőségében Azt ígérni régtől-hüséges, vagy most rekrutálódó olvasóinknak, hogy az 1990-től számított harmadik folyamunk 3. évfolyamától kezdődően csakis „a bölcsesség koronájáf' nyújtjuk át hónapról hónapra - nem volna méltó vállalt felelősségünkhöz. Ám belső meggyőződéssel állíthatjuk: sokak, másokért is gondolkodók töprengéseinek eredményét tesszük hozzáférhetővé a külsejében és végre tipográfiájában is megújuló Korunk oldalain, a szerzők pártállására, ilyen-olyan táborhoz tartozására való tekintet nélkül. Ezekkel a mondatokkal indította a szerkesztőség a kolozsvári, de a város, a megye és az ország határain túlra is tekintő folyóirat idei első számát. A tervszerűen, koncepciózusán szerkesztett lap valamennyi számában egy-egy aktuális témakör, „súlypont" köré szerveződnek az írások, s a módszer vonzóan tág, sokféle nézőpontú és kellő mélységű vizsgálódásokat eredményez. A napokban Szegeden megrendezett Korunk-est alkalmából adott interjút a Délmagyarországnak a főszerkesztő, Kántor I.ajos. mmmmmuimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm - Amit aztán a saját megerősítésére használt föl az akkori romániai rendszer. De még előbb kezdődött a nagy átejtés: 68 nyarán különrepülőgép vitt minket - a romániai magyar értelmiség képviselőit, akiket azelőtt már vagy 15 éve meg sem hallgattak Bukarestbe, a Központi Bizottságba, Ceausescu színe elé. Megvallom, eszembe jutott ott a levegőben: csak le kellene ejteni ezt a gépmadarat és ott maradna a magyarság - lefejezve. Reggeltől késő délutánig, jó 8 órán keresztül mondtuk a sérelmeinket. Fölemelő érzés volt, milyen egységesen nyilatkozott meg ott mindenki, még olyanok is, mint Nagy István, vagy Balogh Edgár... Este aztán leforrázva hallottuk Ceausescu primitív, durva, visszautasító szövegét. Akkor értettem meg, mi fán terem a politikai manipuláció. A magyar nemzetiségi iskolákról szóló igényünkre például azt mondta, hogy mi gettóba akarjuk zárni a saját nemzetiségünket... - Mégis alakultak aztán önálló iskolák, 69-ben elindult a Kriterion, a bukaresti tévé magyar adása, A Hét című hetilap. - így van, ezek mégis hozzájárultak a magyar kultúra fönnmaradásához, egyszersmind a Ceausescu-rendszer nemzetközi szalonképességéhez - úgy a hetvenes évek közepéig. Ez számomra nagy történelmi tapasztalat. Fontos lenne megírni, elemezni, hogy tanulhassunk belőle. Hiszen a dolgok folyvást megismétlődnek, s ha nem tanulunk a múltból és nem vigyázunk, akkor ugyanazok a rosszak eshetnek meg velünk, amelyeket egyszer már megszenvedtünk. - Ugyanez a cél vezeti a Korunk tematikus számainak szerkesztésekor? Az elemzés igénye? A másutt is hasznos tanulságok közzététele? - Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy az erdélyi magyar értelmiségnek oly súlyosak a történelmi tapasztalatai, hogy ezek érdemi feldolgozása nemcsak otthon lehet érdekes. Amióta ezzel a módszerrel szerkesztjük a lapot, észrevehetően megnőtt iránta az érdeklődés Magyarországon és más országokban is. Feltehetően az is segít, hogy mi „kibocsátottuk a bűnbocsátó cédulákat", s nem azt nézzük, melyik szekértábor, ha írásra kérünk fel valakit. - Ez azt jelenti, hogy nincs már neheztelés azokban, akik otthon maradtak? Megpróbálják „visszakapcsolni" azokat, akik eljöttek? - Nem akarom tagadni, hogy nekem is, mint sokaknak rossz véleményem volt az áttelepült értelmiségiekről. Gondolja meg, hogy bizonyos intézmények léte is veszélybe került, mert elmentek a szakemberek. Ezerötszáz orvos... Az iskolák, a színház... Éles konfliktusok voltak, de talán ma már toleránsabbak vagyunk. Végtére az ilyesmit nem lehet parancsba adni. Mi is közlünk írásokat olyan tollforgatóktól is, akik nem maradtak otthon. Gyakran érzékeljük, sokan úgy érzik, hogy tartoznak. - Kérem, emeljen ki néhányat a Korunk idei „súlypontjai" közül! - Nagyon érdekesnek ígérkezik „A sajtónyilvánosság háttérvilága" című összeállításunk. Talán tudja, hogy a mai romániai sajtó valóságos dzsungel, össze sem hasonlítható a korábbi állapottal. A lefojtottság évtizedeit, amikor 50-100 sajtótermék volt, az utóbbi három év újságáradata követte, talán ezerötszáz, kétezer címet is össze lehetne szedni... S ami mögöttük van valóban alig áttekinthető szövevény. Tervezünk „A hatalom természetrajza" címmel olyan, esettcnulmányokat is magába foglaló összeállítást, amelyben azt vizsgáljuk, mi történik az ellenzéki pozícióból a hatalomba került emberekkel. Az 1989. utáni Kelet-KözépEurópában erről izgalmas tapasztalatok gyűltek össze. Egy másik számunkat a színháznak szenteljük, 200 éves az erdélyi színjátszás, illetve a kolozsvári magyar színház. Erről egyébként külön kötetet is szerkesztek, amelybe ráadásul még meg kell írnom a színházunk háború utáni történetéről szóló fejezetet. SULYOK ERZSÉBET Készülődés a Nyári Tárlatra Nemrégiben eldőlt, hogy a kulturális és közművelődési bizottság előterjesztését a városi közgyűlés támogatólag fogadta el, melynek értelmében új kiállítási struktúra születik Szegeden. Háromévenkénti váltásokkal követi egymást a Szegedi Nyári Tárlat, a testvérvárosok nemzetköti bemutatója és a Festészeti Triennálé. A költségvetés jelentős összeggel támogatja a mostani Nyári Tárlat megrendezését, ennek szellemében a közelmúltban előkészítő bizottság alakult, melynek tagjai: Aranyi Sándor festőművész, Lapis András szobrászművész Pataki Ferenc festőművész, Szemenyei Sarolta, a polgármesteri hivatal munkatársa, Szuromi Pál művészettörténész, Tandi Lajos újságíró, Tóth Attila művészeti író. Az előkészítő bizottság mint a szegedi képzőművészetet képviselő társadalmi szervezet kezdte meg működését. Megállapodtak abban, hogy az eddigi hagyományokat folytatva a tárlaton a hazai festészet, grafika és szobrászat kortárs művei jelenjenek meg. A kiállítás idei vezérgondolata: ember és ember; az ember és természet kapcsolata. Az előkészítő bizottság eddig több mint négyszáz művésznek küldte el a meghívólevelet, de hangsúlyozza, hogy a tárlat nyitott, van fogadókészség minden alkotó munkáinak elbírálására. A művészek május 18., 19. és 20-án, Budapesten, a Lajos utca 158. alatti Budapesti Galériában adhatják le legfeljebb három művüket. Szegeden a begyűjtés időpontja május 18., 19., helye a Horváth Mihály utcai Képtár. A zsűrizésre május 25-én kerül sor. Javaslat született arra, hogy a fődíjjal jutalmazott művésznek három év múlva, a következő Nyári Tárlattal egyidőben gyűjteményes kiállítást kell rendezni. Szeretnék, ha a Nyári Tárlattal párhuzamosan a Szegedről elszármazott, vagy Szegedhez kötődő képző- és iparművészeti főiskolás hallgatóknak kiállítási lehetőséget lehetne biztosítani. A szervezőbizottság elfogadta azt a gondolatot, hogy minden Nyári Tárlat nyitásakor megjelölik a következő, három év múlva esedékes kiállítás vezérgondoMhát. Ez részint behatárolja a tematikát, résztvevőket, részint serkenteni igyekszik a korszerű gondolatok vizuális megvalósítására. A kiállításra igényes, kétnyelvű katalógus jelenik meg. A képzőművészeti kultúra ápolására, a Nyári Tárlat presztízsének emelésére, a művészeti mecénálás inspirálására az előkészítő bizottság felhívást küldött a gazdálkodó szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek. Szeretnék, ha Szeged különdíjak alapításával is emelné országos tárlata vonzerejét és színvonalát. A Szegedi Nyári Tárlat megnyitására július 24-én, pénteken délután 5 órakor - a szabadtéri nyitánya napján - kerül sor a Horváth Mihály utcai Képtárban. Az előkészítő bizottság javasolta, hogy a hagyományokat gazdagítva a megnyitó köré szerveződjön vonzó és látványos zenei program, igényes happening. Felmerült annak igénye, hogy szülessen meg a Nyári Tárlatok Alapítványa, amelyhez kapcsolódhatna minden támogató, segítő szerv, személy, intézmény.