Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

4 SZOMBAT, 1992. MÁRC. 21. A HELYZET 5 Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (9.) Terpeszkedő szürkeség - Azt felelte, hogy minden rendben van. A legnagyobb rend­ben. Mondtam neki, hogy ennyi pénzért, tízezer márkát mondott nekünk, ilyen autót nem lehet megvenni. Bizonygatta: minden a helyén, még valami autóügy­nökséget is emlegetett. Hja, azt mondtam neki, ha ilyen olcsó, nekem is kell. - A rendszám azonban föltűnt. - Amikor itt jártak karácsony­kor, a gyerekeimet hozta le az autóval, akkor azon fura volt a rendszám. Már maga az autó is, de a rendszám! AI. Új autón egy régi és kivált állami rendszám...! De hát ki gondolt volna bármire is? AI-s rendszám, hát AI-s rend­szám. A fene bánta. - Nem is hallották hírét az eltűnt metálzöld BMW-nek? An­nak, amelyik éppen olyan, mint amivel az öccse itt járt? - Megvallom, én láttam % csa­lád fölhívását a televízióban. Még tavaly novemberben beszél­tek egy ismeretlen férfiról, aki beszállt a kocsiba a Király utca parkolójában, mutatták a fan­tomképét. - Hasonlított a testvérére? - Egyetlen vonása sem. - Az öccse BMW-jét, meg a tévében látott autót nem hozta valahogyan össze? - Nem én. Miért is hoztam vol­na? Kapcsolnom kellett volna? A saját testvéremről? Még csak meg sem fordult a fejemben de­cemberben az a fölhívás, amit novemberben tettek közzé. De uram! Nyomozók, rendőrök ültek Szolnokon abban az autóban, Misi fuvarozta őket! És nekik sem tűnt föl semmi! Azok régóta ismerték... álmukban sem gon­dolták... nem védem én az öcsé­met, de nem olyan fajta... hogy gyilkos lenne. Nem úgy élt. - Mégis ellene szólnak a té­nyek. - Tudom. - Hát akkor? - Nincs hát akkor. - Megfogták az öccsét a rend­őrök. - Megfogták? Bejelentette va­laki, ha jól tudom a házmester, hogy lát egy autót, amelyiken az" ő már régen szétporladt autójának a rendszáma virít. És az nincsen rendjén. Hát így történt uram. Ha nincs a bejelentés, máig nem fog­ják le az öcsémet. Már én arra is gondoltam, hogy kapcsolatai ré­vén ő hamis papírokon törhette a fejét. Pénzzel mindent el lehet intézni, azt hiszem. Közben lefő a kávé. Odakint süt a nap. Tavaszodik. Valójában igazán kellemes minden. Csak ez a gyilkosság ne lenne. Ez a szét­darabolt halott. Az az ember, aki azt vallja, hogy ő volt. Személye­sen ő lőtte tarkón Jónás Mátyást. O vagdosta széjjel, ó hurcolta a tóhoz, ő hajította bele. Csak ez ne lenne. De inkább mindezek van­nak, mint a napsütés. - Azt gondolom - kavargatja a kávét határozott mozdulatokkal Kiss Géza hogy ha benne volt, nem egyedül csinálta. Bizonyo­san nem... Jóvátenni már semmit nem lehet, de az ember csak keresi a kiutat. - Kiutat? -Azt. - De hát mifélét? - Nekem volt a kezemben elég húsvágó bárd. Nem is akármilye­nek. Használtam is eleget azokat. Nekem ne mondja senki, hogy ha valaki a padlón darabolta föl, azon a betonon ott, a garázsban azt a szerencsétlen embert, hogy annak nincsen nyoma! A mellé­vágásnak! Én voltam ott abban a garázsban. A betonpadlón semmi nyom. Ha a bárd beleszaladt, az meglátszik. Amibe lehet, abba kapaszkodjék az ember. Szüksé­ge van rá. Most látom először meggyön­gülni ezt a férfit. Nem nagyon, nem igazán világosan láthatóan, de mégis. Ahogy megrezdül a keze, ahogyan a tiszta, világos szeme befelhősödik. Hallgatunk egy sort. A szél gyereknevetést hoz be az abla­kon. Kicsit arra figyelünk. De se én. se ő nem ARRA figyelünk igazán. A szörnyűség, ami meg­történt vagy így vagy úgy, ott ter­peszkedik közöttünk. Én bármi­kor kiszállhatok ebből az egész­ből. ő nem. Tudja. Egy rendben látszó élet most billen meg. És soha nem lesz az már, ami volt. Tudom, hogy tudja. Harcol vele. Reménytelenül. Meg kell törnöm a hallgatást. Ez a tavaszi nap most nem nekünk süt. -Az esze egyik fele... - Az nem hiszi. - A másik? - Mit mondjak erre? - Talán semmit. - Nem lehet. -...? - Hát... amikor meghallottam a földarabolást, ezt az egész ször­nyű dolgot, megmondom, arra gondoltam, kár volt eltörölni a halálbüntetést. Engem fölháborít minden gyilkosság. Ezeket meg kell büntetni. Könyörtelenül. Mondom, könyörtelenül. - Könyörtelenül? - Ahogy mondom. - Lehet, hogy az öccséről be­szélünk. - Tudom. Akkor is. Megint hallgatunk. Egymásra. Nem ér el hozzám semmi zaj, tisztán hallom csöndes levegő­vételét. Vagy az enyémet ? - Lehet, furcsa, amit mondok, de én szeretem az öcsémet. Nem is tudnám egyik percről a másikra ezt az érzést kitakarítani magam­ból. Kaptam egy levelet a nevem napjára tőle. Most, nemrég. Sír­tam. Nem szégyellem. Szere­tem őt. - Mégis arra voksol, hogy aki ilyen szörnyűséget művel, azt föl kéne akasztani? - Azt mondom: akasszák föl. Kioltott egy emberéletet és arra nincsen semmiféle mentség. - A testvérének sem? - Senkinek. (Folytatjuk) HORTOBÁGYI ZOLTÁN Kokain: Made in Canada A kábítószerek tiltott forgalmazása és fogyasztása évről évre egyre nagyobb problémát jelent Kanadában is. Az észak-amerikai ország vámhatóságai 1991-ben 410 millió dollár értékű narkotikumot ko­boztak el. Az 110 millió dollárral haladja meg az 1990-ben lefoglalt mennyiség feketepiaci árát. Az utóbbi időben nagy mennyiségű heroin is megjelent a kanadai piacon. A szer túlnyomó többsége — az LSD-hez hasonlóan - szá­razföldi útvonalon az Amerikai Egyesült Államokból érkezett. A főbb csempésztrükköket a kanadai vámosok már jól ismerik. Ennek ­és természetesen az informátoroknak - köszönhetően némileg javult munkájuk eredményessége: 1991-ben kétszer annyi heroint és szin­tetikus drogot sikerült elkobozniuk, mint az azt megelőző évben. Mértékadó szakemberek véleménye szerint 1991-ben a kanadai narkósok - nem tévedés - összesen 8-9 milliárd amerikai dollárt fordítottak különböző kábítószerek vásárlására. S hogy ez milyen nagy összeg? Csak emlékeztetőül: Magyarország külföldi állam­adóssága kb. 20 milliárd dollár. CSISZÁR TIBOR Gyermekkorom egyik igen ta­nulságos emléke jutott az eszembe, amikor eleget téve S. Gy. meghívá­sának, ellátogattam hozzájuk. Föl­elevenedett előttem egy régi kép, amikor is a falun élő Julcsa néni ­hiába hadakozván a nyári konyhába beszemtelenkedett legyekkel - így szólt: na, majd adok én nektek! Meggyújtott egy száraz kukorica­csutkát és az irgalmatlanul füstölő, büdösen izzó csonkkal kergette ki a nem szeretem rovarokat. Hanyatt­homlok menekültek is kifelé a tiszta, szabad levegőre. Mérges gázok ­mérges szomszéd Már ez a zsenge korban szerzett tapasztalat is sejtette velem, hogy valami förtelmes méreg lehet a füstben, amelytől még ezek a tor­kos piaci legyek is inkább hátra­arcot fordítanak a cukorédes ba­racklekvárnak, mert életösztönük ennél is fontosabbnak tartja a friss levegőt. S mit tart minderről a szakiroda­lom? „A szervas eredetű tüzelő­anyagok, mini a szén és az olaj, égésekor az atmoszférát erősen szennyezi a kén-dioxid, ez a szín­telen, szúrós szagú gáz. Ingerli és károsíjta a nyálkahártyákat, köhö­gést illene légúti megbetegedéseket okoz. Ha a levegő kén-dioxidtar­talnía meghaladja a 4-500 ppm szintet, életveszély áll fenn. Ha valaki hosszabb ideig van magas S02 koncentrációnak kitéve, el­veszti az ízérzékét, ezután tüdőgyul­ladás, tüdővizenyő, végül pedig szív- és keringési elégtelenség, majd légzésbénulás lép föl." Az égéskor keletkező szén-dioxid szin­tén színtelen, nehéz gáz, amely „8 térfogatszázaléknál magasabb kon­centrációban fejfájást, fülzúgást, vérnyomás-emelkedést okoz. Ne­héz légzéshez és eszméletvesztés­hez vezet, 20 térfogatszázaléknál halálos." A szagtalan szén-monoxi­dot meg egyenesen gyilkos gázként tartjuk számon. S. Gy. héttagú családja az egész fűtési szezonban úgy érezte magát, mint Julcsa néni legyei akkor, ha rájuk csukták volna az ajtót. Gyerekszoba - a kamrában A szülők, a nagymama, a na­gyobbacska fiú, az egyesztendős kislány, no meg a néhány hete ér­kezett újszülött ikerpár azonban Kifüstölve FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Füstös kilátás mégse menekülhetett télvíz idején sa­ját otthonából Isten szabad ege alá... Amit tehettek: a legvédteleneb­beket, a legesendőbbeket, a marok­nyi ikreket a klinikáról nem a nekik készült, emeleti gyerekszobába köl­töztették, hanem a védettebb olda­lon lévő, némi falbontással és -épí­téssel átalakított kamrába. Mert­hogy a kicsiknek szánt helyiség emberi használatra alkalmatlan. Sőt, a tavaszi langymelegben oda­tévedt legyek tetemei láttán föl­tételezhető: még számukra sem szolgál megfelelő élettérként. • Hogy miért? Mert a szomszéd terménytárolójára utólag épített kémény egy magasságban van a tőle hat méterre lévő családi ház gyermekszobájával. Ottjártamkor olyan volt a széljárás, hogy az ablak résein át beszökött füst, meg széngáz elviselhetetlenné tette a néhány perces bentiétet is. - Nehogy azt higgye; tétlenül, ölbe tett kézzel vártam, hogy meg­mérgeződik a családom - mondja S. Gy. már a földszinti szobában, és elém tesz egy vastag dossziét. Szeptembertől ennyit leveleztem a hivatalokkal - mutatja. Aktatrakta Lapozgatom az iratokat. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Mű­szaki Iroda értesítései, a kémény­vizsgálat eredménye, határozatok. Mindebből kiderül: a kémény ma­gassága nem megfelelő, az építés­ügyi előírásoknak nem felel meg, a szomszédos telken folytatott állat­tartás is szabálytalan, a trágya hely­telen tárolása miatt pedig fönnáll a járványveszély... A műszaki iroda döntése: „An­nak érdekében, hogy a felsorolt szabálytalanságok, megoldások ne gyakoroljanak káros és zavaró ha­tásokat a környezetükre, ne korlá­tozzák az érintett ingatlan rendel­tetésszerű, biztonságos használatát, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény alapján I. F. és felesége in­gatlantulajdonosokat az említett hibák és hiányosságok megszünte­tésére kötelezem." Majd egy kiegészítő határozat, amely a kémény meghosszabbí­tásáig megtiltja annak használatát. S. Gy. és a novemberben még várandós, egészségügyben dolgozó felesége akár föl is lélegezhetett volna, ám nem tehették, mert a kémény tovább eregette a füstöt. A döntéssel egyébként mindkét fél elégedetlen lévén - S. Gy.-éket a melléképület magasabb kéménye is zavarja -, föllebbezett. Januárban megérkezett a Bács­Kiskun, Békés, Csongrád megyei köztársasági megbízott hivatalától is a határozat: az eddigi döntéseket megsemmisítik, és utasítják „a mű­szaki irodát a tényállás körültekintő tisztázására és határozat hoza­talára." A város jegyzője pedig február közepén tudatta a panaszossal: az új eljárás keretében a mű­szaki iroda megkereste a Városi Földhivatalt, szakvéleményt kért a Szegedi Távhőszolgáltató Vállalat­tól, valaminl szakhatósági állásfog­lalásra kérte fel az Alsó-Tisza­vidéki Környezetvédelmi Felügye­lőséget az ügy megnyugtató lezá­rása érdekében." Azóta beköszöntött a naptári ta­vasz, lassan vége ennek a fűtési szezonnak. S.-ék gyermekei a nyá­ron nem fuldokolnak a füsttől, legfeljebb csak a trágyaszagtól. S ha meg a kertvárosi sertések szomszédsága miatt túl sok lesz S.-ék konyhájában a légy? Majd legfeljebb kifüstölik őket... * A hivatalok papírmunkája két­ségtelenül azt sejteti, hogy a pa­ragrafusok dzsungelében bolyon­gó ügyintézők mindegyike járja a maga útját, de valahogy soha nem találkoznak, hogy közös határo­zattal ledöntsék végre azt a sza­bálytalanul épített kéményt. Hamarosan annak nézünk utá­na: ha van környezetvédelmi tör-. vény, alkotmányadta jogunk az egészséges élethez, miért nem tud­nak élni vele S.-ék és a hozzájuk hasonló kiszolgáltatottak. ••••••• Belefulladhatunk az igazunkba Döntések emberekről, környezetről mi - • - • •— -• - — • „tw— Mi egy melléképület kéménye Bös-Nagvmaroshoz képest? Mi egyetlen család veszélyeztetése egy természeti katasztrófa réméhez képest? A nagyságrendi különbség nem jelenthet azonban egyszersmind értékbeli megkülönböztetést. Kifüstölve címmel megjelent riportunk folytatásaként - igéretünkhöz híven - ezúttal annak jártunk utána, hogyan védik meg a paragrafusok, a hivatalok a Magyar Jánosokat, s miként védhetik meg ők magukat a tőlük karnyújtásnyira pusztító környezeti ártalmakkal szemben. Megvédhetik-e egyáltalán? Jog az egészséghez Az 1976. évi környezetvédelmi törvény, amely mint kerettörvény szól minden meg­óvandó.természeti értékről. Szól a föld, a víz, a levegő, az élővilág - a növények, állatok ­kímélésének kötelezettségéről, furcsamód ki­marad azonban ebből a fölsorolásból az ember mint szintén védelemre szoruló lény. Az egész­séges élethez való jogot azonban az emberi jogok nyilatkozata és alkotmányunk is dek­larálja. - Mi a teendő, ha tűrőképességünket megha­ladja valamiféle környezeti szennyezés? - kér­deztem dr. Szoboszlay Dalmától, az Alsó-Tisza­Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség hatósági és jogi osztályának vezetőjétől. - Ha valakit a közeli szolgáltatás zaja, lég­szennyezése vagy más, háztartási, mezőgaz­dasági kistermeléssel összefüggő tevékenység­ből eredő kellemetlenség zavar, akkor kopog­tathat az első fokú építési hatóságnál, jelenleg a Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájában. - Elegendő egyszerűen bejelentenie a pa­naszt, elhiszik neki, hogy köhög a füsttől? - Annak megítélése, hogy károsítja-e egész­ségét a füst, a zaj, a bűz, föryjáll-e a fertőzésve­szély, a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgá­lat feladata. A szakemberek megmérik a levegő összetételét. Meg tudják állapítani például azt is, hogy - mert mondjuk egy darab fólia került a tüzelőtérbe - rákkeltő anyagok keletkeztek. Ha a megengedett határértéket túllépi ennek meny­nyisége, és kiderül, egészségre ártalmas a kör­nyezetszennyezés, a közegészségügyi hatóság eljárást kezdeményezhet az építési hatóságnál. Kulturált szabálysértő? - Maradjunk a szabálytalanul épített kémény példájánál! Ez esetben lebontatják a kéményt? - Sajnos, ha már valami megépült, inkább át­alakításról lehet szó. Ha nem végzi el, megbír­ságolják a tulajdonost. A jogszabaly lehetőséget ad ugyan, hogy a hatóság lebontatja a kéményt "a vétkes" költségére, de vajon be tudja-e haj­tani a tartozást? Hol van manapság az a hivatal, amely merné vállalni ezt a rizikót? Ma már a bírságra se lehet szert tenni, hiszen újabban nem tiltható le a munkabérből. - Van egyáltalán esély arra, hogy a beteg­ségtől fenyegetett ember érvényt szerezzen jogainak? Úgy tűnik, ez a szabálysértő belátá­sán, tisztességén, kulturáltságán múlik. Bár az ilyen ember tudatosan nem is vét a szabályok ellen, és nem veszélyezteti környezetét. - Végszükségben az ügy birtokháborítás cí­mén elkerülhet a bíróságra is: a sértett kártéríté­si igényt jelenthet be, mert a környezetszennye­zés csökkenti ingatlana értékét, károsítja egész­ségét... -... persze ettől még megbetegedhet, sőt ekko­ra procedúra hatására szinte bizonyos, hogy ágynak dől. A kémény pedig továbbra is áll, rendületlenül. Hihetnek az orruknak? Kiss Károlynak, a műszaki iroda csoport­vezetőjének tettem föl a kérdést: - Meddig terjed az önök hatásköre? Képesek megszüntetni egy esetleges betegségforrást? - Mi, bejelentés alapján, megvizsgáljuk a pa­naszra okot adó építményt. Ha kiderül, hogy szabályellenesen építették, az egészséget veszé­lyeztető állapot megszüntetése érdekében elren­delhetjük az előírásoknak megfelelő átépítést. - Ki állapítja meg, hogy az ablak előtt go­molygó füst mérgezi a családot vagy sem ? Hihet a panaszos és az ügyintéző az orrának? Az mé­giscsak gyorsan, olcsón ad elég megbízható erédménxt. - Van, amikor egyértelmű a környezetszeny­nyezés, a károsító hatás, mégis kérnünk kell a vizsgálatot. Megteheti ezt a szenvedő fél is, ha előbb a városi tisztiorvosi szolgálathoz fordul. Ez esetben ők veszik föl velünk a kapcsolatot, kérve, hogy ellenőrizzük, betartották-e az épí­tési előírásokat. - Mi történik, ha kiderülnek a szabályta­lanságok?, beigazolódik az egészségkárosítás? - Határozatok születnek az ok megszün­tetésének kötelezettségéről, amit végrehajtatni nem áll módunkban. Mi csak bírságolhatunk, vég nélkül. Ez persze nem jelenti azt. hogy az illető fizet is... - ...és nem jelenti azt, hogy a kémény nem füstöl tovább, hogy nem mérgezi a gumi, rongy, fólia elégésekor keletkező rákkeltő anyagokkal a környék lakóit. Nem jelenti azt, hogy a vas­vágó, a fűrész nem visít tovább, hogy nem csurog a gyerekek homokozójába a trágyáié, hogy nem lopják el mások álmát a night club hajnalig dajdajozó vendégei. - így igaz. Mivel ez egyben birtokháborítás is, nincs más út, mint a bírósághoz vezető. Hol a végrehajtó? Amely szintén hosszadalmas, tekervényes, idegölő és drága. S ha valaki mégis ezt vá­lasztja? Megeshet, hogy nem látja a végét, mert belevész a füstbe. A mérges gázokat pöfékelő kéményeket egyelőre semmiféle döntés nem dönti le. Döntést kellene talán hozni: legyen végre egy olyan hatóság, amely végrehajtja a kör­nyezet- és embervédelem érdekében hozott döntéseket. Mert a döntések lassan elárasz­tanak bennünket, s félő: ha nem a füstbe, hát azokba fulladunk bele. CHIKÁN ÁGNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom