Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

« .10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA 1992. MÁRC. 18. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZAG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Az ideiglenesen Biborka Juditnál állomásozó és levelet író kutya részére Milyen messze esik Szegedtől Félegyháza? Te, külföldről jött Bernáthegyi! Nem szólítalak kollegának, hisz ezzel a többi kutyát sérteném meg. És neked nem sértő szándékkal mondom: mekkora nagy ostoba jószág vagy. Nem azért, hogy nem ismered az ókori mondást (Rómában mint a rómaiak). Az itt felnőtt kutyák képviseletében kérlek arra: inkább először láss, majd gondolkozz el a felelőtlen ugatás helyett. Ha papagáj volnál, akkor sem értem, miért ismételgeted. „itt a kutyáknak több joguk van, mint az embereknek". Mit is akartál ezzel elérni? Ostoba ember állít, újságíró általánosságban; hogy pl. valahol, egy üzletben, egy eladó ferdén nézett. Meg. hogy a kutyák uralkodnak. Itt ilyen a MÉDIA, ez egy ilyen ország, ám ettől te még ostoba vagy. Javaslom, majd egyik sétád alkalmával nézz körül jobban. Először vedd szemügyre a talajt. Látni fogsz különféle hulladékot. dc sűrűn ám. Háztartásokból származót, sok-sok üvegcserepet, aztán liberót megtöltve, okádás maradványait. mindenféle szélhordta szemetet. Ezeket szétszórni csak embernek van joga. kutyának itt tilos. Mintegy ötszázféle ilyesmire jut valóban egy darab kutyaszar. ám enyhíti a dolgot, hogy ezt az eső szétmossa és növekszik hatására az a pázsit, amit itt rajtunk kívül senki nem gondoz. Továbbá, láthatod az összefirkált falakat, a kicsavart fákat, tönkretett padokat, széttört lámpákat. Ilyen cselekedethez csak embernek van joga, mi ilyet nem csinálhatunk. Ne sokat elmélkedj, mert ha lassú vagy, leterít egy játszótéren motorozó szemükfénye. Ez egy ilyen ország. Tudod, itt a stoptábla, a záróvonal, pláne gyalogátkelő vagy piros közlekedési lámpa sem számít. Itt az emberek vígan és rendszeresen akárhányszor büntetlenül sértik meg a szabályokat. Viszont a te gyönyörű országodban rend van, ott, ha a gazdád ötször hibázik, akkor ötször büntetik meg érte. Ezért nem sok értelme van a hasonlítgatásnak. Ha az emberek tizedannyiért dolgoznak. mint ott, ám mindenért annyit fizetnek, mint ott. Dc van még más is. Engem a gazdám azért tart, mert itt valahogy nélkülem nem érzi magát biztonságban. Mert ugyan a társaságomban is bele szoktak kötni, elemzik a mivoltát meg ilyesmi, de már a táskáját nem tudják elvenni és leütni sem tudják, mert én vagyok a gyorsabb és megvédem őt. És képzeld, még a gazdám szomszédjai is örülnek annak, hogy én a házban jó testőr vagyok, ám még arra is megtanítottak, hogyan varázsoljam ki azt a szúrós szagú fémtartályt a kézből használat előtt. Tudod mit mondott a gazdám? Hogy ó bizony inkább találkozik bármikor és bárhol bármennyi kutyával, mint egyetlen rosszindulatú emberrel. Pedig van ám ostoba kutya is, ezt akkor mondta, mikor eltépte az újságot és ráhúzta a vizet. Meg azt is mondta, most már nem lehet szidni a zsidókat, a cigányokat meg pláne nem. Nosza ráirányítjuk azoknak a jogtalan embereknek a dühét a kutyákra, mert cz mindig beválik. így nent a hazug ígérgetőket szidja, és elfelejti az c heti áremelést elolvasni. Ehhez van joguk - a gazdám szerint. Neked tudnod kéne azt. hogy csak ostoba vagy bűnös embernek van félnivalója a kutyától. A gyerekeket imádjuk és ok nélkül sosem támadunk. Ha a kutya neveletlen, arról a gazdája tehet. így van ez. Legvégül tudod mit mondott a gazdám? - Ezek az élősködők most meg ebadót akarnak, ehhez kell felkészíteni a tömeget, ezért ez az ugatás. Mert a motorcsónak, repülőgép, floridai nyaralás normális dolog, nem úgy mint a kutyatartás. Majd elvesszük a kedvüket a kutyától, úgy ám! Ehhez sc legyen joguk. Most jöttem rá. hogy nem is vagy te ostoba. Egyszerűen te egy áruló, egy bértollnok vagy, jól megfizettek az ugatásodért. Ne szégyelld, nem te vagy az utolsó és nem csak a kutyák között. Ez egy ilyen ország, itt egy csapásra minden megoldódik ahogy kiirtják a kutyákat. MIND. Búcsúzóul annyit, hogy nem írom ide a gazdám nevét, pláne telefonját. Tudod az ostoba ugatástól felheccelt jogtalan embereknek arra lenne demokratikus joga. hogy finoman zaklassák, ezt viszont én nem akarom. Elégedj meg az enyémmel: Felsővároson lakó Audrey, a gyerekek focipartnere. Móra Ferenc „vérei", a közrendű kiskunok Szegedet testvérvárosuknak tartják, inert tudják, hogy Szeged volt az, ahol a jó szemű emberek meglátták és felfedezték az ifjú Móra Ferencben a ritka tehetséget, és segítették azt kibontakoztatni, amikor Félegyházán, a szülővárosban még arra sem érdemesítették, hogy legalább egy írnoki állást kapjon egy tintafoltos íróasztalnál. így tulajdonképpen Móra Ferencnek két szülőváros^van: egyikben a teste, másikban a szelleme született. Még akkor is, ha ő maga azt állítja, hogy „engem Félegyháza tett íróvá..." írásaiban sokszor állított maradandó emléket a szülővárosnak. dc mi most csak egyet választottunk ki az 1934. évi kiadású Daru utcától a Móra Fcrcnc utcáig-kötetből, a Szép karácsony szép zöld fája címűt, melyben leírta, hogy nyolcéves korában hogyan lépett a „közszereplés terére". Úri divatot kezdtek és karácsonyfát állítottak fel a templomban, és egy alkalmas kis rongyost kerestek, aki a mennyi fenyőt felköszöntse. Szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtől kölcsönkérni, futotta a kiskunoknak a maguk emberségéből is - írta akkor Móra Ferenc. Ez a megállapítása még a mai napig is fennáll, de Szegeden jártamban-keltcm azt tapasztaltam, hogy ha „alkalmas kis rongyost" nem is, de udvarias. előzékeny, kedves fiatalokból nem ártana néhányat importálni Szegedről Félegyházára. Mire alapozom ezt a megállapításomat? Egyetlen nap alatt több ilyen emberrel találkoztam, mint Félegyházán talán egész esztendőben. íme néhány bizonyíték: Félegyházáról a 10.48 órakor befutott gyorsvonat utasai alig fértek fel az állomás előtt várakozó villamosra. A természet törvénye szerint a fiatalok gyorsabbak Szegeden is, és mire mi, idősebbek felcihelődtünk, már minden ülőhely foglalt volt. De alig hittem a szememnek: az indulás pillanatában - mintha vezényszóra csinálnák - az egész sor fiatal leány és fiú felpattant és udvariasan átadta helyét az idősebbeknek. Csodálkoztam, dc akkor még szerencsés véletlennek tartottam, és talán elfelejtettem volna, ha ugyanez a nap folyamán nem ismétlődik meg többször is. Hazafelé induláskor végleg bebizonyosodott, hogy nem a véletlen, hanem az emberség játszotta a főszerepet Szegeden: egyik megállónál kisgyermekkel és összecsukható babakocsival szállt fel egy fiatal édesanya is. Minden utas segített volna, ha közelébe jut, dc fent a villamoson is egyszere hárman: egy leány, egy fiú és egy őszhajú bácsi is felajánlotta helyét az érkezőnek. Tóth Miklós Kiskunfélegyháza Fa-kutya Tudom, hogy a fakutya, mint szó, egybeírandó, viszont van fa és kutya külön is. Ugyanakkor ma már sokan nem tudják, mi az a fakutya. Továbbá az is tény. hogy ez a fából készült házi alkalmatosság ma már szinte sehol sincs. Csizmalchúzónak használt, kétlábú, kis fakészítmény volt. amit a szigorúbb atyák olykor a rendetlenkedő nebuló megfékezésére is használtak. (Nálunk legalábbis.) Úgy nézett ki, mint valami félnótás, aki örökké nevet. Apám nem egyszer mondta nekem: vigyorogsz, mint a fakutya. Csakhogy most nem erről van szó, hanem a fáról meg a kutyáról - külön. Azazhogy, mégsem egészen külön. Ha valaki megfigyeli, mi történik a lakótelepi háztömbök környéken, hamar felismeri az összefüggést a fa meg a kutya között, amely igen szoros. Ennek oka a kutyák hím egyedeinek abból a természetéből ered, hogy szüntelenül spriccelgetik a fák, bokrot tövét. Nem elégednek meg a villanykarókkal, amelyek - mint tudjuk, nálunk drága betonból, vasbetonból vagy acélból, alumíniumból készülnek, nem úgy, mint a gazdag országokban, ahol fakarók vannak, mint láttuk a tévében - nos, a kutyák a fát, bokrot kedvelik inkább. De megfigyeltem: miként válaszol erre a fa? Ültettem egy fenyőcsemetét a ház előtt. Eltelt fél évtized és a csemete - ma is csemete. Úgy Hiszek egy-két szép dologban... Születésnapján szólt reggel a rádióból az ötvenéves Zorán dala két generáció hitéről: az apa bölcsességgé szelídült bizodalma a természet törvényeit vallja igaznak, a lézersugárral, mikrobarázdákkal „megfertőzött " fiú dalai előretekintően az ezredfordulóba vetett hitét bizonygatják. Apa és fiú nézetei egy ponton határozottan és visszavonhatatlanul összecsendülnek. Zorán az újabb kor technikai és más csodái mellett töretlen hitet tesz apja mellett, nem felejtvén a gyökereket, ahonnét ered s amibe kapaszkodhatott megélt ötven éve alatt. „És hiszek, hiszek apámban..." A fentiekből következik, hogy Zoránnak vari hite. És van apja, akitől hite származhat, aki erősíthette. Sok fiatal él úgy, hogy tudja, van apja, kitől származik, de ennyivel körülbelül be is érhgti, útjára bocsáttatott. Keveset beszélünk arról, hogy az „erősebb nem képviselői " nemcsak férfiak, de férjek, apák. nagyapák, családfők - vagy legalábbis kellene, hogy ez utóbbi minőségben is szerepeljenek. Keveset beszélünk arról, hogy nemcsak lányainkat kell családi életre nevelni, bár ezt csak családi életben, példamutatással tudom elképzelni, nem iskolai tananyagként. Hogy ne csak a nőknek, anyáknak, nagymamáknak legyen fontos az emberi együttélés biztos szigete, a család. Jó lenne biztosnak tudni, de a gyökerek sok, egyre több kapcsolatban elszakadtak, az erősnek vélt hajtások belső, megfeszített életerejükkel még nevelik a fiatal sarjakat, majd inkább előbb, mint utóbb elszáradnak. A gyökér és támasz nélkül maradt ifjú hajtások sorsa a bizonytalanság, sikerül-e megkapaszkodniuk, önerőből gyökeret verni, s elég erős lesz-e majd az a gyökér, amiből újrasarjadhat megfásult elődei közt. S mi lesz a családból - mert arról írok - kiszakadt „gyökér" sorsa? Legtöbb esetben marad a semmibe vezető pótcselekvések útja. új barátnők, szeretők, csalódások és erőfeszítések, az önámítás, a felelősségtől való menekülés, az élet anyagias átváltása. Nem szent többé az emlék, a születés, az arc, a harc, a fénykép a falon, az együtt, a te, a mi, a miénk, a virág a kertből, a tiszta függöny illata, az évfordulók, a belefáradás, a nekilendülés, a közös öregkor reménye. A lelkek fagyhalála ez. Metsző hidege kíméletlenül megérinti a gyermekeket, akik „gyökér", kapaszkodó, egymást szerető, megbecsülő szülők példája nélkül fáznak a korai télben, életüket végigkíséri a nyugalom, az összetartó szeretet, a biztonságérzet hiánya. Legjobb esetben elleshetik itt-ott a nagyszülőktől, baráti családoktól, de vigaszt ez nem jelent, ha nincs kitől hitet kapni, ha nincs az ide születtél, ide tartozol biztos érzése, ha nincs okos, tiszta szigor, következetes számonkérés, útmutatás útjelző táblákkal, s ha nincs válasz a kérdésekre - még kérdés sem fogalmazódik. S nem csodálkozhatunk, ha a nehezen kapaszkodó fiatal gyökerek satnyábbak, a hajtások életképtelenek vagy gyöngébbek. „Dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?" Ujabb értelmet nyernek életű nkben Nagy László sorai. Ezerkilencszázötvenhatos kortársaim közül bizony sokan átélték a lélek fagyhalálát. De hisznek még azok, akik hitüket nem hagyták elsorvadni az utolsó előtti társadalomban, ha voltak gyökerek, kapaszkodók. Ismét Zoránt hallom a rádióból; „ítélj el, de ne hagyj el." Apám akkor nyugodt, ha látja az alsóváro.y templom tornyát. Én hiszek, hiszek apámban. És Zoránban. Én még hiszek. király Zsuzsanna Miért olvasom a Délmagyarországot? Mert megszoktam, mert megszerettem... nosztalgiából (is)... mert rég szerelte: Móra, Juhász Gyula, József Attila is. Ha néha szürke, s kevésbé adakozó - mint egy régi feleség -, bosszant, de biztosan rá voksolok. Javasolnék a DMnek egy mini kérdőívet, hogy olvasói véleménynyilvánítás alapján, a felmérés sarokpontjai: közvélemény-kutató értékelést — összefoglalót adna. Különösen az első és utolsó helyre került válaszok „árulkodnának". A passzív médiumszerep helyett a szerkesszük együtt típusú aktív közönségszolgálat, a demokrácia (üzleti siker) kiterjesztése lehet(ne). Milyennek képzelem el én a DM-et? Növelném az emberekről, sorsokról szóló tanulságos, sokarcú cikkek számát. A kisember mindennapi problémái... segítség, tanulság lehetne - érdekesen tálalva -, a falu (tanya) életével is többet foglalkozva. Több derűs, humoros írást igényelnék (ez aligha szorul magyarázatra). Családi élettel, jogi, orvosi, lelki tanát sadással, vevőszolgálattal bővíteném a profilt. A lap „ vastagabb" lehetne, még több fényképpel illusztrálva. A „sajtóterritóriumból" átadnék két oldalt a sokszínű, életszagú „szerkesszük együttnek": a lakosságnak, az újságíró „palántáknak", ahol az anyagi gondok, lelki, társadalmi problémák feltárása lenne „a krimi". A politika, az intrika (ha van) csökkenne, a kül- és belpolitikai változások „érzékeltetése" nem kerülne túlsúlyba. Idegen országok tájai, mindenapi élete, hagyományai... valamint tudományos, technikai érdekességek, újdonságok kapnának nagyobb teret. A hirdetéseket „csak" a nagy formátumú térigényes hirdetések rovására csökkenteném. Az irodalmi anyag mederben tartva... fiktív álproblémák feletti nyelvcsavarodás nélkül. „ hagyományosabb " lenne. A lapot és tehetséges újságíróit így is szeretem, véleményem azért fejtetlem ki, hogy még jobban megfelelő lehessen. A „mi" igényeit legjobban nem én, hanem a sok tízezer olvasó ismerheti leglárgyilagosabban. Tévedhettem... de azért egy felmérés véleménykavalkádja (parlamentje) érdekes lenne. Sári Géza, Domaszék guggol a helyén, mint öt éve. A különbség az, hogy ágai, levelei, amelyekkel a pázsitot takarta, elszáradtak. És alig nőtt valamit. Hosszas megfigyeléssel rájöttem, hogy ennek a ténynek valami köze lehet azokhoz a kutyákhoz, amelyek folytonosan. napjában ötvenszer odamennek a fácskához és... megtisztelik. Megkérdeztem egy szakértőt a füvészkertben: van-e összefüggés. A válasz: van. Ha a kutyák a kis fenyő ágait, leveleit gyakran meglocsolják, az ágak egy része elhal. Esetleg a csemete is kipusztulhat. Ám a nagyobb fáknak a kutya nem árt. E szakértői véleményhez még valamit hozzá kell tennem: lehet. hogy a kutya nem árt a nagyobb fáknak. Mégis szükséges lenne ez ügyben jobban vizsgálódni, mivel egy fontos tény erre figyelmeztet: a város új lakótelepein, útjain kevés az élő fa. Sokszor az ismételten elültetett fasorok is kipusztulnak, miközben hovatovább kutyateleppé válik az egész. Nem állítom tehát, hogy a kutyuinváziö miatt pusztulnak ki a fák, a cserjék. De hogy a pusztulás valóság — látja mindenki. Az adófizetők pénzen ültetett, nem is olcsó közterületi fák jórésze elpusztul. Mi okozza ezt, ha a fának a kutya sem árt? Tán eleve pusztulásra ítélt fákat ültetnek (vásárolnak!) a város kölségére? Kutya legyek, ha értem. Kaczúr István A 3-as villamos ürügyén Olvasom a 3-as villamos létéről-nem létéről folytatott vitát. Nem irigylem a döntéshozókat, még akkor sem, ha vigasz lehetne számukra: a szervezett városi tömegközlekedés mindenütt a világon gazdaságtalan. Legalábbis a statisztikai adatok ezt mutatják. Na igen, a statisztikai adatok... „Háromféle hazugság* van: az átlátszó hazugság, a körmönfont hazugság és a statisztika. " Ezzel a tréfás-komoly gondolattal kezdte a közlekedésstatisztika című tárgy oktatását egyetemi tanárunk. „Gazdasági számításokkal mindent és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani!" Ezt már egy másik, bizonyos közlekedés-gazdaságtan tanárom emlegette gyakran. Ez utóbbiról én is gyorsan tapasztalatot szereztem: Történetesen Szeged trolibusz-közlekedéséről kívántam beszámolót írni. Akkoriban még - a '80-as évek közepén az volt a (politikai) koncepció, hogy a trolibuszhálózatokat kell fejleszteni, mert gazdaságos és környezetkímélő tömegközlekedést biztosítanak. A megszerezhető adatok birtokában arra a számítási eredményre jutottam, hogy közel száz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy új trolibuszvonal olcsóbbá váljon, mint egy ugyanolyan autóbuszvonal. Ekkora megtérülési időről tán még a politikai gazdaságtan sem hallott. Úgy gondoltam, a tanárom se. így hát újbóli számításaimba már bevontam néhány másféle/eddig elhanyagolt tényezőt. Például: az autóbuszok kipufogógázai szennyezik a város házait, pusztítják növényeit, megbetegítik lakosait. Ezek mind-mind számszerűen nehezen megfogható, de létező pluszköltségeket jelentenek. És így már menynyivel kedvezőbb a trolibuszok helyzete! Á gondolatsort nem folytatom, a dolgozat jól sikerült. Talán azért, mert tanárom nem próbálta meg bebizonyítani az ellenkezőjét? Sikerült volna neki! Úgy gondolom, számításba vehető újabb tényezők mindig vannak. Akár a szakmai koncepciót, az egyéni ambíciót vagy a politikai elkötelezettséget is lehet számszerűsíteni (már persze csak úgy tudat alatt). És ha a 3-as villamosvonal nem ésszerű gazdasági támogatásban, hanem gazdasági támadásban részesül, mit sem ér a móravárosiak küzdelme. Kelemen László közlekedésmérnök