Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

PÉNTEK, 1992. FEBR. 28. HANGSÚLY 5 Kanyargós történelem Stefan Heym a Dávid király krónikájában vagy George Orwell az 1984-ben szemléletesen bizonyította annak a tételnek az igazságát, hogy a múlt, a történelem meghódítása hozzátartozik a jelen birtokbavételéhez. Antall József miniszterelnök megemlékezése a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájáról, az új gimnáziumi történelem tankönyv vagy éppen a TV A legvidámabb barakk című sorozata távolról sem szaktudományi, sokkal inkább napi politikai vitákat váltottak ki. És persze természetes emberi szenvedélyeket. Az Országgyűlés eheti témái közül a náci koncentrációs táborok áldozatainak esetleges kárpótlása vagy az 1963 után állam és közrend elleni cselekedetek címén hozott bírósági ítéletek semissé nyilvánítása ugyancsak azt bizonyítja, hogy az utóbbi fél évszázad „velünk él", a történelem beleszól mindennapjainkba, adott esetben egy néhányszáz forintos nyugdíjkiegészítésbe. Antall József kettős minőségében - miniszterelnökként és történészként - emlékezett január 11-én „a doni csaták hőseire, az elesettekre, akiknek meg kell adnunk a katonai, politikai rehabilitációt". Meg kell adni a végtisztességet, a megbecsülést „a tábornoktól az egyszerű magyar honvédig, és igenis meg kell adni a munkaszolgálatosnak" - mondta Antall József. Jó két évtizede emlékezetes könyvével és a belőle készült színdarabbal Nemeskürty István mondott először „Rekviem"-e.t a Donnál elpusztult magyarokért, ő azonban áldozatokról, a háborús magyar kormányzat áldozatairól beszélt. Antall József a magyar katona tisztességére és hősiességére emlékezett, amire büszkék lehetünk, ami részét képezi a nemzeti tudatnak és „annak, hogy milyen szellemiségre van szüksége ennek az országnak ahhoz, hogy újra magához térhessen". A beszéd hivatalos szövegét teljes terjedelmben egyedül ismertető Magyar Fórum feltehetőleg éppen e gondolat miatt minősítette címlapján korszakalkotónak a miniszterelnök beszédét. Az ellenzéki politikusok, történészek és újságírók pedig emiatt támadták. Szabó Miklós történész, az SZDSZ képviselője napirend előtti parlamenti felszólalásában úgy fogalmazott, hogy „akik rossz ügyért bátran, talán hősiesen, vélt kötelességüket példásan teljesítve, áldozatokat hozva haltak meg, nem lehetnek példaképei egy jó ügynek, az új magyar demokráciának ". Időben közelebbi - tehát még több ember személyes sorson alapuló ítéletét hordozza - az 1945 utáni történelem. A zavarról árulkodik például, hogy más lapokkal ellentétben - a szocialista Népszabadság nem tartotta fontosnak, hogy idén február 13-án megemlékezzen Budapest - mijéről is? felszabaulásáról(?), elfoglalásáról!?), német megszállásának végéről(?), az orosz megszállás kezdetéről(?). E megfogalmazások mindegyike előfordult ezekben a (1992-es) napokban. A Magyar Hírlap éppen az évforduló előtt egy nappal közölte részletesen azoknak a hibaigazításoknak a lajstromát, amelyekkel a Művelődési és Közoktatási Minisztérium látta e! az új gimnáziumi történelemkönyvet. E javítások a tankönyv „álobjektivitását", „ tévedéseit", „szemléleti torzításait" hivatottak korrigálni, például a 45 utáni koalíciós kormányzással, Mindszenty hercegprímás politikai felfogásának bemutatásával vagy éppen az MDF 1987-es lakitelki megszüntetésével kapcsolatban. Egy-két hónapja legalább ekkora vihart váltott ki az 1956-ról ugyancsak iskolások számára összeállított történelmi olvasókönyv, mert - bírálói szerint túlzott szerephez jutottak benne az akkor még a szocializmust „megjavítani" kívánó kommunisták, például Nagy Imre. A személyes élmény - adott esetben a szenvedés, az igazságtalanság - nem egyszerűen az objektivitást, az egyszerű türelmet is kiküszöböli. Friss példa erre „A legvidámabb barakk" című televíziós interjúsorozat fogadtatása. Sokan nem is azt tették szóvá, hogy a megszólaló egykori pártvezetők nem az igazat vagy nem a teljes igazat mondták, bár sokszor éppen a nyilvánvaló hazugság, vagy az elhallgatás, a mentegetőzés lehetett sokatmondó. Azt vonták kétségbe, hogy egyáltalán „szabad-e" megszólaltatni „ezeket". HAJDÚ ANDRÁS Az idei Grammy-díjak Kedden este New Yorkban kiosztották a zenei életben legrangosabbnak elismerésnek, úgymond „zenei Oscar"-nak számító Grammy-díjakat. A legnagyobb szakmai elismerést Natali Colé, Nat King Colé lánya kapta. Édesapja előtt tisztelgő Unforgettable című szentimentális albumával elnyerte a legjobb lemez, a legjobb felvétel és a lemez címadó számával a legjobb dalnak járó Grammyt. A pop és rock kategóriában egyaránt a legjobb női előadó Bonnié Raitt lett, ezenkívül Delbert McClintonnal az oldalán a legjobb kettősért járó díjat is elhozták a Good man, good Woman című számmal. A legjobb férfi előadónak pop kategóriában Michael Bolton bizonyult a When a man loves a Woman című számmal, a rock kompozíciók közül pedig a Soul cages című Sting szám vitte el a pálmát. A tavalyi könnyűzenei élet egyik nagy és kellemes meglepetése volt a R. E. M. együttes. Ezt a három Grammy-díj is igazolta: az Out of time című albumért a legjobb alternatív lemez kategóriában díjazták, megnyerték a legjobb rock együttes duett vagy vokál kategóriáját, a lemezükön lévő Loosing My Religion című szám klipje elhozta a videoclipért járó Grammyt. A Farkasokkal táncoló című film is tovább arat, lévén a zenéjéért John Barryt jutalmazták. Két Grammyt „akasztott le" a Robin Hood című film: az egyiket Bryan Adams kapta az Everything I do I do it for you című számért, valamint e dal zenekari feldolgozásáért Michael Kamennek adták át. „Magyar" siker is született: Solti György megkapta 29. Grammy-díját: a díjazott felvételen a magyar származású karmester a chicagói szimfónikusok élén Bach B-moll miséjét vezényli. Egész pályafutásért járó életműdíjat kapott Barbra Streisand, James Brown, Muddy Waters, valamint posztumusz elismemrésként John Coltrane jazzművész és Jimi Hendrix rockgitáros. Arról nem számolt be az MTI, hogy a díjátadás után hány üveg pezsgőt bontottak fel. P. Sz. Lemondott a TIB ügyvezető elnöke Hegedűs László, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága ügyvezető elnöke március elsejei hatállyal - fontosabb feladataira hivatkozva - lemondott tisztéről és felmondta a TIB-nél fennálló munkaviszonyát - derül ki a szervezetnek az MTI-hez eljuttatott csütörtöki közleményéből. Hegedűs Andrással együtt TIB-beli funkciójáról lemondott: Erdélyi Tibor, a Gazdasági Bizottság elnöke, Rosdy Pál, az Országos Választmány tagja, a lelkiismereti és nemzetiségi tagozat megbízott elnöke, Kiss Tamás, az Országos Választmány tagja, valamint Hontváry Miklós, az Országos Vezetőség titkárságának megbízott vezetője. „Nevezettek TIB-tagságuk fenntartását a márciusban esedékes küldöttközgyűlés kimenetelétől teszik függővé" - hangsúlyozza a dokumentum. Morzsák a Bibliából „Én vagyok a jó pásztor" (János ev. 10:11) Nincs példázat, hasonlat, ami minden időben^s minden területén az emberi életnek annyira találó lenne, mint a jó pásztor. Pásztorbot volt az uralkodói jelvénye az ókor egyiptomi uralkodóinak, a fáraóknak; közel háromezer éve énekelte Dávid a 23. zsoltárban a maga személyes pásztorának nevezve Istent; magát pedig népe és családja pásztorának. Illik tehát ránk ez a példázat, mint egyszerre kisebb és nagyobb közösség, nyáj tagjaira; de egyben kisebb vagy nagyobb közösség vezetésében, irányításában érdekeltekre és felelősökre is. Igen jelentős hatása van akármilyen szinten levő vezető stílusára, eljárásaira annak a közérzetnek, amit vezetettként, közösség vagy nyáj tagjaként átélt. Hétköznapi példával: idegesen, gorombán viselkedik feleségével, családjával szemben az az ember, akit munkahelyi főnöke igazságtalanul leszidott, munkatársai között megalázott. De kedvességet, áldást és szeretetet visz haza vagy más kisebb közösségbe az az ember, aki az istentiszteleten való részvételében átélte, befogadta Isten bűnbocsátó kegyelmét, minden értelmet felülhaladó békességet, az örök élet ajándékát. Bizony vezetők felelőssége, hűsége, megbízhatósága és vezetettek türelme, elégedetlensége vagy engedelmessége jelentősen összefügg a JÓ PÁSZTOR-hoz való kapcsolatukkal. Ékesen igazolják előttünk ezt felbomlott házasságok, családok, egymásnak feszülő tagok a különböző szintű közösségekben, testületekben. Lassabban, Lelkész úr! - gondolhatná kedves olvasóm, mint minap mondta egy fiatalember - ön figyelmen kívül hagy sok nagyon rendes, nem vallásos embert! Nem hagyom, ahogy Jézus sem hagyta figyelmen kívül ezeket: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is vezetnem kell és hallgatni is fognak a hangomra; és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor." (János 10:16) Értem ezt más vallásosokra és nem vallásosokra, akik szívük indulata vagy elvük tanácsa szerint azt teszik, amit Jézus mond. Nincs itt ellentmondás. Nekünk azért kell imádkoznunk, hogy minél többen legyenek, akik hallgatnak Jézus hangjára, akiket őneki adott az Atya (János 10:29). Evangéliumi szavaival éppen azokat leplezi le, akik olyan vezetők, hogy béresek, tolvajok és rablók, nem az ő juhai közül valók; a rájuk bízottakat kihasználják, nem védik, hanem magukra hagyják a bajban. Jézus maga „a jó pásztor", juhait nevükön szólítja, kivezeti, előttük jár, életét adja a juhokért, örök életet ad nekik és senki sem ragadhatja ki őket a kezéből (János 10:3, 4, 11, 28). Ezért Jézus nem csupán példa, vezetési elv a vezetők számára, amit azok kívülállóként mintázhatnak róla, hanem mint az ő juhának, szükséges ezekkel a tőle nyerhetőkkel élni, hogy jobb vezetői, pásztorai lehessenek a rájuk bízottaknak. A néven szólítása nem csak egyszerű ismeretet jelent, hanem azt, hogy tudja személyes adottságainkat, körülményeinket, gondjainkat és gondolatainkat. Ezek között áll elénk, hogy istenségének hatalmával és szeretetével vezessen ezeknek kibontakoztatásában, önmagunk megvalósításában, mert az ő bölcsessége ismeri csak ezek lehetőségét. Nem a juh vezeti a pásztort, nem az mondja meg, merre, hogyan menjenek, hanem a pásztor. Mi inkább az előbbit szeretnénk, hogy ahhoz adja erejét, hatalmát, segítségét, amit mi találtunk ki. Ő ismeri azt a legelőt is, amin jól élhet és növekedhet a nyáj, és ő terelget oda, néha nagyon köves, vagy tépően bozótos, meredek úton. Életét adja engesztelő áldozatul bűneinkért, hogy megtisztítson bennünket, de azért is, hogy „a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. " (II. Korinthusi lev. 4:11) Örök életet ad és senki sem ragadhat ki a kezéből. Ezek elfogadása jelentősen és gyökeresen átváltoztatja az értékrendet. E testi és e világi életet nem egyedülinek és kizárólagosnak tartja az ember, de ennek minden mozzanatát az örök élettel összefüggésben értelmezi a Krisztus hatalmával őrzött biztonságban és győzedelmes reménységben. Érdemes a jó pásztor juhaként élve másokat pásztorolni. PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Kép-zavar TANDI LAJOS „Macska az úton/már túl van a dolgon/és nélküle száll az idő'- veri a taktust a KFT muzsikája, valahányszor elgázolt állattetemek kerültek elém az országút szürke szalagján. Kifordult véres beleik, megadóan hátravetett fejeik, lucskos szőrzetük mindannyiszor elborzaszt, s valahányszor a KFTszám filozófikus mélységű refrénje tolul föl akarva-akaratlan: ,.Macska az úton / már túl van a dolgon / és nélküle száll az idő". Mert igen, ez nagyon is világszemlélet, életérzés, sőt, mi több, élettapasztalat. Ennyi, s nem több életünk e sárgolyón, egyszercsak túl leszünk a dolgon, és nélkülünk száll az idő. A képen látható macska még előtte van a dolgon. A „dolog" előtt és a félelmetes lánctalpú harckocsi előtt. Idilli kép életkép csataszünetben. A felvételt természetesen Horvátországban készítette egy jószemű kolléga, egy olyan ritka pillanatban, amikor a sárgaszemű fekete macskák köztudottan a legizgékonyabbak - is megpihentek egy pillanatra. A harckocsi árnyékában. A harckocsiéban, mely ki tudja, hány embert, katonát, egyszerű civil lakost, gyereket, öreget gyűrt maga alá trancsírozva, dagasztva, vért a vízzel, húst a sárral, testet a földdel. Isa pour és chomu vogymuk. Itt, Európa tenyerén. Ahol évek óta ezredéves közös gyökerű kultúráról zengenek a szónokok, ahol - annyi vérontás, nemzeti és nemzetiségi csatározás után - immár eljöhetne a megbékélés ideje nemcsak a macskák, de az emberek számára is. Nem szeretem különösebben a cicákat. Irritál hízelgésük, érdek-orientált magatartásuk, bolhájuk, nyávogásuk. Talán mondanom sem kell, hogy lassan egy éve egy szörnyűséges vörös dög lakik együtt a családdal. Hullajtja szőrét, leckét ad alázatosságból, ha éhes, sértődöttségből ha másnap is májkrém a reggeli. Imádja a társaságot, és duzzog, ha nem vele foglalkozunk. Úgy kaptuk, egy májusi zivatar kellős közepén hozták elázott szőrrel, rémült tekintettel. Ma már magának követeli a háziúr szerepét. (Hogy hím e vagy nőstény, máig nem tudom.) Mondom, nem szeretem a macskát, de bizonyára megrázna, ha egy tank vagy akár egy száguldó autó oltaná ki életét. A béke szimbóluma számomra ez az eszéki felvétel a fekete macskával és a lánctalpakkal. Legalábbis a béke reménye. Egy macska hozta el ezt a reményt, s mily jó, hogy nem menekülő emberekről, letakart hullákról, vérző sebesültekről érkeznek az újabb fotográfiák. Persze, törékeny még ez a béke, ám a macska különös ösztönével hamarabb megérzi a veszélyt, mint az ember. Mintha ez is hegyezné a fülét. Gondolom, hozzászokott már az ágyúdörgéshez, a nélkülözéshez, a fészekmeleg emlékéhez, a nomád élethez. De parányi agya rejtekében bizonyára ott él egy kisgyermek simogatása, a langyos tej íze, a gazda zsörtölődő papucs-rúgása és a szomszéd macskával való flört izgalma. Macska a lánctalp árnyékában. Közép-európai képlet, 1992. Vajon a majdani történészek mit olvasnak ki egy ilyen felvételből, amely nem akciót, nem a történés dokumentált pillanatát, nem a sztorit örökíti meg, hanem „csak" egy kimerevített képet - a béke pillanatát. Nem tudjuk, mit csinálhat a harci jármű katonája. Eligazításon van-é, vagy éppen ebédjét fogyasztja, netán a szomszéd kislányt gyűri a kerítéshez. Valószínűleg él, s nemsokára újra kénytelen parancsra beindítani a harckocsi motorját és a célkeresztet ráirányítani a kijelölt objektumra. Hol lesz már akkor a macska?! S vajon megmarad-e zsigereiben a lánctalpak árnyéka, vagy ez egy feledhető béke-pillanat volt csupán?! QQGJQOQQE3 behatolásvédelmi, személyvédelmi, tűzvédelmi, autóvédelmi telepítése-üzemeltetése, karbantartása, szaktanácsadás — előzetes időpont-egyeztetéssel 6726 Szeged, Gyapjas Pál u. 31. sz. Postacím: 6701 Szeged Pf: 635 telefon: 53-777 és 53-400 Legyen üzleti partnerünk! BBOQOQG33 = értékeinek biztonsága A TATA TRADE Kft. Feldolgozó Üzeme tájékoztatja a PARADICSOM TERMELŐKET: Vetőmag igényüket - a biztonságos ellátás érdekében 1992. március 10-ig szíveskedjenek jelezni. Bordány, Béke d. 9. Tel.: 6282-147.