Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

4 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. FEBR. 25. Közös kamara Tegnap délután a szegedi Forrás Szálló egyik kistermében azzal a céllal gyűltek össze az idegenforgalmi és vendéglátóipari szakemberek, hogy megalakítsák a Dél-magyarországi Idegenforgalmi és Vendéglátó Kamarát. Az előzmény egy két hónappal korábbi megbeszélés volt, amelyen akkor még csak az utazási irodák - elhatározták érdekképviseleti szervezetük megalakítását. A vendéglátósok csak később jöttek szóba, olyannyira, hogy az alapszabály tervezete is csak az idegenforgalomra koncentrált. Ezt természetesen szóvá is tették az újonnan érkezők, és néhány névválasztási és egyéb mellékvágányt követően kiderült, hogy a legfontosabb kérdés: együtt vagy külön alakuljon meg a kamara, hiszen mindkét változat mellett szóltak szakmai érvek. A vendéglátósok egy tízperces szünet után végül is a közös megalakulás mellett döntöttek és megígérték, hogy egy hét múlva leteszik az asztalra az alapszabály-terve* zctbc illeszkedő, saját érdekeiket is érvényesítő kiegészítésüket. Ezután - felpörgetve a történéseket - úgy határoztak a jelenlévők, hogy végigmennek az egész tervezeten, s a lényegi kérdésekben megpróbálnak már hétfőn délután dűlőre jutni. A jogilag is szentesíthető megalakulásra tehát egy hetet még mindenképpen vámi kell. K. A. Közvélemény-kutatás - házi használatra Földet, csak az eredeti helyén A mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok megkapták az értesítést a kárrendezési hivataltól. Az ebben feltüntetett aranykorona alapján március közepéig kötelesek kijelölni a kárpótlási földalapot. A gazdálkodó szervezetek ezirányú munkáját elősegíthetik a helyi érdekegyeztető fórumok. Az előkészítésben valamilyen vezérfonalat, elfogadható elvet kell követni, különben még az esélye is elvész a megegyezésnek. A jelek szerint környékünkön, leginkább a tanyás, homoki térségben nem lesz könnyű konszenzusra jutni. Itt igen nagy a tétje, hogy a kárpótolt és a tagi részarány területe az eredeti helyén, vagy legalább a közvetlen közelében legyen. Ugyanakkor a tagok, ha a háztáji földjüket évekig, évtizedekig egyazon helyen kapták meg, hosszútávra rendezkedtek be. A talajerő utánpótlást nem egy évre méretezték, többen kutat fúrattak, szőlőt vagy gyümölcsöst telepítettek. Ragaszkodnának hozzá, hogy a háztáji helyett a föld nélkülieknek juttatandó, maximum 20-30 aranykoronának megfelelő területük ide essen. Tekintve, hogy a törvény a jogosultak egyik válfaját sem emeli ki olyan mértékben, hogy kötelezően az eredeti területet kelljen kimérni számukra, az érveket helyben kell súlyozni. A minap az egyik szövetkezetben részt vettem egy; a közgyűlést előkészítő munkahelyi tanácskozáson. Mivel a vezetőség két napig tartó vita után sem tudott a problémára megfelelő megoldást találni, s a küldöttgyűlésen sincs erre sok remény, közgyűlés szavazatára bízza a döntést. Tudva, hogy ennek az előterjesztésnek olyannak kell lenni, hogy a helyi érdekegyeztető fórum előtt is megállja a helyét. Érzésem szerint a tanácskozáson lehettek vagy háromszázan. Egy-két kivételtől eltekintve türelmesen meghallgatták a részarány tulajdonosi és a „háztáji párti" megközelítésű változatokat, s ki-ki a neki megfelelő mellett érvelve, illetve a másikat cáfolva szólt hozzá. A vezetők látva, hogy a kérdés egyik oldalra sem dőlt el, „közvélemény kutató" szavazást kértek: ki az, aki a saját érdekeit félre téve, meghajolt a másik tábor érvei előtt? Ilyen nem akadt. Sót a jelenlévők között lévő kárpótlásra jogosultaktól is kértek kézfelemeléses nyilatkozatot. Kivétel nélkül ragaszkodtak ahhoz, hogy az eredeti helyén mérjék ki a földjüket. A közgyűlési szavazáson valamerre el kellene billennie a kérdésnek, különben a szövetkezet nem tud eleget tenni a földalapok kijelölésére vontkozó törvényben megszabott kötelezettségének. A belső döntésképtelenség odáig fajulhat, hogy kijelölt területek híján a szövetkezet az egész területét „odadobja" a kárpótoltaknak, válasszanak belőle, ahol nekik tetszik. A tagok meg a maradékon kezdhetik á vitát, ott, ahol most abbahagyták. Elmondva egyszerű ez az esélylatolgatás, Kérdés, hogy a gyakorlati végrehajtás során a vesztes fél mennyire lesz toleráns, s az ütközet megmarad-e a tárgyalások színterén? T. Sz. I. Egy márka- hat autó A Renault Clio Nem véletlen, hogy a tavalyi év autójának válaszották ezt a méretei miatt „közép kategóriájú" kocsit. A nőies formák, a francia elegancia ellenére erőforrása férfias. A dinamikus Clio alaptípusa az elsőkerék meghajtású RL 1,1-es három- és ötajtós kivitelben is készül. Az 1108 köbcentis motor maximális teljesítménye 49 lóerő, a sebességváltó négy fokozatú. A kétkörös hidraulikus fékrendszer elöl tárcsa, hátul dob. Az 1,1 literes változat maximális sebessége 145 kilométer óránként. Fogyasztása is vonzóvá teszi a Clio-t: 90-cs sebességnél 4,6, 120 kilométeres tempónál 6,2, városi forgalomban is mindössze 6,9 liter üzemanyagot „eszik" a Clio. Az alapváltozat mellett az RN 1,2-es és az RN 1,4-es változat katalizátorral felszerelt, míg az RN 1,9-es dízel erőforrással készül - mindhárom ötfokozatú váltóval működik. A Clio „csúcs változata" az RT 1,4-es, ötajtós, katalizátoros modell, amely elektronikus központi zárral és számtalan kényelmi felszereléssel kerül forgalomba. ( Az 1,1-es háromajtós változat ára most 1 millió 24 ezer forint, az ötajtósé 1 millió 70 ezer, míg a dízel változatot 1 millió 252 ezer forintért kínálják, amíg a készlet tart. A csúcsmodell, az RT 1,4-es ára 1 millió 268 ezer forint.) Szájíz Mára úgy fordult a világ, hogy mind gyakrabban kényszerülnek fizetett közlemények feladására az alapítványok. Rendszerint féltenyérnyi vagy annál is kisebb területen zsúfolják össze mondandójukat, kérésüket és természetesen a hosszú számlaszámot. E kényszerű szerénység közepette csaknem hivalkodónak minősíthető az a negyedoldalas hirdetés amelyikkel a múlt héten találkoztam. Közel negyvenezerbe került feladójának. Tulajdonképpen majdnem minden rendben volt, a kuratórium illően megköszönte a támogatásokat és továbbiakat kért, a imérleg bevételi oldalából kiderült, hogy a kamatjóváírásokból és az adományokból összegyűlt szűk egymillió forintnak köszönhetően az alapítvány az idei évet már kétszer olyan erősen kezdhette mint a mérleg nyitásakor. A kiadási oldalon azonban száznyolcvan ezer forintos összeg sem szerepelt, ennyit költött pályázatok és továbbképzések támogatására az alapítvány. Most pedig egyetlen hirdetésre negyvenezret. Persze az is lehet, hogy egyedül csak én látok aránytalanságot a két összeg között, s kizárólag nekem rontotta el valami a szám ízét. KOVÁCS Bundesheim-Csomiép Kft. 6728 Szeged, Dorozsmai út 38. Tel.: 6^61-647 AIESECkongresszus Magyarország az első a kelet-európai országok sorában, amelyik elnyerte a közgazdászhallgatók nemzetközi kongresszusának rendezési jogát. A magyar AIESEC-esek Ausztráliát, az Egyésült Királyságot és Törökországot előzték meg pályázatukkal, amely a Hidak mindannyiunknak címet viseli. A magyar AIESEC ezzel azt akarja megmutatni, hogy a világ minden részének szüksége van kapcsolatokra. A Budapest Kongresszusi Központban vasárnap kezdődött tíznapos találkozón 71 ország 500 AIESEC vezetője vesz részt. A kongresszus témája: A modern vállalkozás, melyet a Vállalkozás a környezetért című szimpózium egészít ki. A rendezvény fővédnöke Antall József miniszterelnök. A rendezők fontosnak tartják, hogy a delegált fiatal közgazdászok az üzleti világ jövőbeli vezetői. A szakmai megbeszéléseken kívül a találkozó arra is lehetőséget nyújt, hogy a résztvevők a házigazda országot is megismerjék. Az idei kongresszust követő kilenc napos országjárás Magyarország mellett Ausztriát és Csehszlovákiát is érinteni fogja, bemutatva ezeknek az országoknak a természeti szépségeit, történelmi emlékeit, kultúráját, és legfőképpen gazdaságát. A helyszínen felállított Világfaluban pedig minden ország standot rendez be kiadványokkal, emléktárgyakkal, nemzeti harapnivalóval, hogy a fiatal közgazdászok egymás országát is megismerhessék. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA K.G. Felügyelt erdeink A tarolás rönkös útja Az egyik termelőszövetkezetben hallottam a panaszt, hogy a saját erdejükben a „véghasználat" engedélyezésének felfüggesztésével az erdőfelügyelőség megakadályozza a most esedékes fakitermelést. A mai, politikával dúsított világunkban erről kapásból két dolog jutott eszembe. A téeszek eróziójuk utolsó szakaszában addig szeretnének még egy nagyot „aratni", míg ők is lábon állnak, nem csak az erdejük. Válogatás nélkül maguknak söpörnék be azt a vagyont, amiben végső soron az állam pénze is benne van. A másik eshetőség szerint a felügyelőség is közreműködik abban, hogy a mai szövetkezeteket még a jogosan igénybe vehető vagyonuktól is megfosszák. A Kecskeméti Erdőfelügyelőség körzeti felügyeleti osztályán, itt Szegeden, Gy. Szabó Páltól és munkatársaitól érdeklődtem, vajon mennyire általánosak e gondok, s a tények alátámasztják-e a felvázolt eshetőségek valamelyikét. A konkrét esetre ráismertek, intézkedésük hátterében az állt, hogy a téesz az erdőfenntartási alapba - Tnely a befizetésekből a tarra vágottak helyébe új erdők telepítését és a felújításokat finanszírozza - késve fizetett, s így százezres nagyságrendű kamathátralékkal tartozik. A felfüggesztés megszűnik, ha ezt, s még egy másik, kisebb tartozásukat kifizetik. A felügyelőség bármennyire tisztában van a gazdaságok nehéz helyzetével, nem lehet engedékeny, hisz az alap már így is hiányos. Egy hektár akác vagy fenyő erdő telepítése 40-60 ezer forintba kerül, s ennek megtérülése évtizedekben mérhető, ezért van szükség az egyszeri befektetés megtérítésére. Cserébe vállalni kell a tervekkel alátámasztott és felügyelt erdőgazdálkodást. Megyénkben az utóbbi időben 300-350 hektár éves telepítési igénnyel számoltak. Valószínű, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú térségekben, így nálunk a gyenge homokon, a mezőgazdasági termelés támogatásának megszűntével nagyságrenddel fog nőni az érdeklődés az erdősítésre. A célcsoportos támogatás jelenlegi keretei erre nem biztosítanak fedezetet. A szövetkezetekre vonatkozó törvények alapján az erdőterületek tulajdonjogát is nevesíteni kell. Sajnos az új föld-, az erdő- és a vadászati törvény elfogadásáig mindennek a hatásai nehezen mérhetők fel. A felügyelőség számára megfogalmazott követelmény, hogy munkájában már most legyen tekintettel a tulajdonos váltásra. Amennyiben erre vonatkozó adat nincs, a mérlegelés alapja is hiányzik. A szóbeszédnek számokkal és tényekkel lehet leginkább elejét venni. Megyénkben '91-ben a 30 ezer hektárnyi erdőnek fele volt állami erdészeti kezelésben, közel 11 ezer mezőgazdasági szövetkezetekében. Az állománygazdálkodási terv értelmében a véghasználatra érett terület hatszáz hektár körüli, s ennek alig több mint kétharmadát termelték ki. Évenkénti hullámzások mindig vannak, a piaci keresletnek megfelelően. A téeszek sem lógtak ki a sorból, a lehetséges 187-ből 135 hektáron „taroltak". TÓTH SZELES ISTVÁN