Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

Deszki „hármasoltár" Az ég, a föld, a víz... Az én Tanyám olyan tanya hogy az Úr szeme rajta..." Ott, ahol az ég kedve szerint ölel­kezik a földdel, s minden könnycseppet számon tartanak; olt, ahol a mozdulat ígérete munka, s úgy kell óvni a kör­nyezetet, mint a testrészt: mint a jobb kezem mutató ujját, avagy a bal lábamat, amivel kengyelbe szállok; ott, ahol a rög mállását az öregek meghall ják, s hidegen hagyja őket az üvöltöző rádió, mivel az nem hang, az zörej; ott, ahol a vég telent csak az ember szabdal hatja föl a maga képére: ott van az én tanyám. Az égi ország utak találkahelyét az eső kije löli, még mielőtt szortyogva eltűnne a fekete-szürke földben; könnyen járható e csapás, a víz annyi nyomot hagy, mint csin­talan gyermekként, jégeső ko rában... FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Tbc helyébe asztma A programból kifelejtett tüdőgondozók Az egészségügy megújításának cselekvési programjában szó sem esik a tüdőgondozókról. A „feledékenység" azt jelenti-e, hogy nem lesz helyük és szerepük az egészségügyi ellátás új rendszerében? A többi között ezt kérdeztük a szegedi tüdőgondozó intézetvezető főrovosától dr. Lajos Saroltától és munkatársától dr. Agai Zsuzsa fórorvostól. Lajos Sarolta: — A cselekvési programból valóban hiányzik nemcsak a tüdő, de valamennyi szakgondozóval kapcsolatos elképzelés, de szü­letett egy kiegészítő terv is, amelyben foglal­koznak a gondozóintézetekkel, aláhúzván, hogy ezekben az intézményekben valósul meg az új egészségügyi törvény alappillére: a megelőzés. - A tuberkulózisról már harminc éve állították, hogy megszűnt. Ha így van, milyen feladatok hárulnak azóta és most a tü­dőgondozókra. L. S.: - A tbc már nem népbetegség, nem szenvednek ebben a kórban tömegek, de korai lenne még ma is a tuberkulózis lefutásáról beszélni, hiszen az utóbbi években ismét emelkedik a krónikus, fertőző tbc-s megbete­gedések száma. Ennek éppúgy oka a szociális körülmények romlása, mint a környező or­szágokból beáramlók, akik között akadnak tbc-sek. - Az elmúlt évben hány beteget szűrtek ki? L. S.: - Huszonöt új tbc-s beteget, akik közül 17 fertőző. Három menekült is szerepel a fertőzők listáján, de gyógyításuk, gondozásuk lehetetlen, hiszen a szűrést követően eltűntek Szegedről, és ki tudja hol szórják a kórt. Ezért is jelent különös gondot a nálunk tapasztalható nagy népvándorlás, hiszen még a felfedezett betegeket sem tudjuk gondozásba venni. Agai Zsuzsa: - Ha a tbc-t végleg letud­hatnánk. a tüdőgondozók ajtaját akkor sem le­hetne bezárni, hiszen ntár 1964 óta foglalkozunk a mellkasi, légzőszervi betegségek szűrésével, gyógyításával, a tüdődaganatok, a keringési- és szívproblémák felderítésvei és az asztmások, il­letve légzőszervi betegségben szenvedők szű­résével, gyógyításával. Az asztma tömegeket érint ma Magyarországon. Nyugodtan mondhat­juk: ez lett az új népbetegség, amelynek kezelése a tüdőgondozókra hárul. - A tüdőszűrés még ma is kötelező? Á. Zs.: - A 14 éven felüli lakosság évenkénti tüdószűrése mindmáig kötelező, bár nem veszi mindenki komolyan. A 14 év alattiak szűrése azért felesleges, mert újszülött korban megkap­ták a BCG oltást, ami védelmet nyújt a turber kulózis ellen. E védettség meglétét egyébként az iskolás korban ellenőrizzük. Csongrád megyében hosszú évek óta nem volt tbc-s gyerek, ezért elegendőnek látszik, 18 éves kor felett, az évenkénti tüdőszűrés. - Mekkora volt a betegforgalom az elmúlt évben? L. S.: - A mi ellátási körzetünk: Szeged és a hozzá tartozó községek. Tavaly a szűrőállo­máson 64 ezer embert vizsgáltunk, a gondozó­ban 28 ezret fogadtunk, emellett végeztük a megye kistelepülésein az úgynevezett vándor­szűrést. - A tüdőgondozói hálózat nagyon komoly szociális hálót jelentett, hiszen bármikor bejöhetett vizsgálatra a legszegényebb beteg is. így lesz-e a jövőben is, vagy csak a háziorvos beutalójával juthatnak ide az emberek. A. ZS.: - Erről szó nincs. Továbbra is nyitott marad az intézet, tehát a háziorvos beutalója nélkül is fogadjuk, és vizsgáljuk a pácienseket. Sőt azok, akik kezelésünk, gondozásunk alatt állnak, bármikor fordulhatnak hozzánk betegbiztosítási igazolvány nélkül is. - Hogy szükség van a tüdőgondozóra a jövőben, bizonyítja a nagy építkezés, felújítás is. L. S.: - A tüdőgondozó évekig a Mérei utca-Török utca sarkán álló épület földszintjét birtokolhatta csak. Az emeleten volt a hármas belosztály, majd ennek kiköltözése után a kórház raktára kapott itt helyet. Most már a miénk az egész épület, javában tart a felújítás. Kicserélik a tetőszerkezetet, a villany- és gázvezetéket. Ha elkészül - reméljük, hogy a megye végigbírja pénzzel -, akkor ideköltözik a Kálvin térről a szűrőállomás, és új rendelőkkel bővülhet a gondozó. Az újjáépített intézetben lehetőség lesz egy asztma centrum kialakítására, a korszerű légzőszervi- és allergia szűrésre, az e beteg­ségben szenvedők kezelésére, terápiájára és ter­mészetesen a tüdőszűrésekre. KALOCSAI KATALIN Kiskatonáknak Bevonulás Mintegy 23 ezer fiatalnak küldtek ki behívót az elmúlt napokban leszerelt sorkatonák utánpótlására - tájékoztatta az MTI munkatársát Keleti György ezredes, a HM szóvivője. A bevonulók két százaléka nős, gyermektelen, három százalé­kuknak egy, további egy szá­zalékuknak két gyermeke van, a többiek pedig nőtlenek. A kétgyermekesek kivételével ­akik fél év sorkatonai szolgá­latot teljesítenek - valameny­nyien 12 hónapra vonulnak be. A szóvivő felhívja a bevonu­lók figyelmét arra, hogy a sor­katonai szolgálatot teljesítők felmondási védelem alatt áll­nak, munkaviszonyukat, szövet­kezeti tagságukat ez idő alatt a munkáltató felmondással nem szünteti meg. Ezért nem szeren­csés, ha valaki bevonulása miatt kilép a munkahelyéről. Akik bevonulásukig munkanélküli segélyben részesültek, azok számára annak folyósítását az illetékes szervek a katonai szol­gálat ideje alatt szüneteltetik. Mivel a sorkatonai szolgálat­tal összefüggő kedvezmé­nyekre, illetve segélyre vonat­kozó rendelkezések nem eléggé ismertek, a szóvivő azt aján­lotta, hogy ilyen ügyekben ­még a bevonulás elótt - cél­szerű az állandó lakóhely sze­rint illetékes kiegészítő pa­rancsnoksághoz fordulni, ahol megfelelő felvilágosítást, útba­igazítást adnak. Olvasónk írja Visszafejlődik a város? Nagy megelégedéssel olvastam Ódor újságíró ár 1992. február 19-én megjelent cikkét, valamint a főszerkesztő úr válaszát, melyet Tűhegyi József alpolgármester úrnak címzett. Tősgyökeres szegedi lakos vagyok, elkeseredéssel és nem kis dühvel figyelem városunk visszafejlődését, mely nem kis mértékben köszönhető fent említett úrnak, valamint város­atyáinknak is. Megemlíteném a köztisztaság, közbiztonság jelenlegi állapotát és még sorolhatnám a negatívumokat, me­lyek önök előtt is ismeretesek, hiszen az olvasók problémáik­kal többször megkeresik a szerkesztőséget és végre-valahára az újságírók - közmegelégedésre - „erősebben" meg­nyomják tollaikat egy-egy illusztris személlyel kapcsolatban. Tűhegyi úr kifogásolja, hogy a Délmagyarország fi­gyelemre méltó eseményekről nem tájékoztatja az olvasók táborát; tévedés, tájékozódunk arról, hogy mikor, kik re­pülnek hosszabb vagy rövidebb időre külföldi utakra, azonban a tárgyalások eredményei már nem minden esetben ismeretesek az olvasók előtt, s ez nem csak a hírközlés hiányossága. • A városüzemeltetés „nyűgeit" a lakosok érzik leginkább ­főleg a csak bérből és kisnyugdíjból élők - gondolok itt a közlekedési díjak legutóbbi emelésére, valamint az utazó­közönségre kényszerített villamos+troli „páros" bérletekre. Szegednek elsősorban rövid távú fejlesztésre van szüksége és gyors intézkedések megtételére, mert különben gyönyörű városunk hamarosan elmerül az esőzések és hóolvadások sáros tengerében. Ajánlom az alpolgármester úrnak és a képviselő uraknak, hogy járjanak többet bálakba - habár lehet, hogy ott nem úgy táncolnak, ahogy városatyáink fügyülnek - és az operaelőadásokat is látogassák szorgalmasan, s ha netán egy-egy szerepkörben magukra ismernek, már nem volt hiábavaló „pénzkidobás " részükről. Szeretném arra kérni a főszerkesztő urat, hogy a Délma­gyarországban minden nap szenteljenek egy kis helyet a lakosság észrevételeinek, gondjainak, javaslatainak nyilvá­nosságra hozatalára. Jó lenne „Észrevételek" címszó alatt ilyen sorozatot indítani. Bieinek Istvánná Szeged * Olvasóink javaslatát figyelembe véve hamarosan be­indítjuk, ha nem is naponta, de rendszeresen megjelenő, a város mindennapjaival ily formában foglalkozó ro­vatunkat. Zöld turizmus - pályázat „Nyaralás falun, tanyán" címmel pályázatot hirdet fiataloknak a Magyar Falusi és Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. A zöld turizmus népszerűsítése érdekében meghirdetett ver­sengés 6-18 éves fiatalokat mozgat meg, de áttételesen minden generációnak figyelmébe ajánlja a fejlődő és komfortosodé magyar falusi-tanyai üdülési lehetőségeket. A pálya­műveket a behatárolt ifjúsági korosztálytól két kategóriában várják. Az „A " kategória témája: „Várlak a falunkba, tanyánkra nyaralni". Ezt elsősorban a falun, tanyán élő gyerekek számára hirdeti meg a szövetség. Egy elképzelt, vagy valóságosan lé­tező barátnak kell levelet fogalmazni, amelyben a pályázó gyerekek leírják, hogy miért érdemes náluk tölteni a vakációt, vagy a hétvégét. A tanyán, a faluban, a kertben milyen virágok, fák, növények találhatók, milyen háziállatok vannak. A pályázók megírhatják a kirándulási lehetősé­geket, sétautakat, kerékpártúrákat, milyen népi szokások fedezhetők fel a lakókörnyezetükben, s miféle mesterségekkel ismerkedhetnek meg az odalátogatók. Pályázhatnak levélként fogalma­zott írásművel városi gyerekek is, akik esetleg falun, tanyán élő rokonaik környezetéről szólnak, saját élményeik alapján. Azok az ifjú pályázók, akik a szóban forgó levelet valóban el is küldik barátjuknak, s a fénymásolatot juttatják el a szövetség címére, külön jutalom pontot kapnak. Az „A" pályázat beküldési határideje: 1992. május 15. „Falun, tanyán nyaraltam". Ez a „B" ka­tegória pályamunkáinak témája. Ebben szemé­lyes élményeket várnak olyan gyerekektől, fiataloktól, akik idehaza vagy külföldön tanyán, farmon, falun nyaraltak. Szerepeljen az írásban az is, hogy milyen sajátos élményt adott a konkrét nyaralóhely, amiért szívesen menne más alkalommal a faluba. E pályázati kategóriában 1992. szeptember 15-ig várják az élménybe­számolókat. Mindkét pályázati kategóriában jutalompontokat kapnak, ha az útikönyvekben nem szereplő érdekességekről tesznek említést. A leírásokhoz célszerű rajzot, fotót, újságkivá­gást mellékelni. A legsikeresebb pályázatok szerzői közül az „A" kategóriában az első helyezett kétszemélyes ötnapos franciaországi utat nyer. A második díj pedig négyszemélyes falusi tanyai pihenés (két éjszaka). A „B" kategóriában 4 személyes fa­lusi, tanyai pihenést lehet nyerni, két éjszakai szállással. A pályázatokat a megadott határidőig Magyar Falusi és Tanyai Vendégfogadók Szö­vetsége címére várják, 1360 Budapest Pos­tafiók 9. A borítékra rá kell írni: „Nyaralás fa­lun, tanyán." FOTÓ: SCIIMIDT ANDREA Már régen nem lakják. Falait ki tudja mikor tatarozhatták utoljára. Sem az időjárás, sem a gondatlanság nem kímélte, de ennek most már nincs je­lentősége. Vasárnap hajnalban az aládúcolt, szeméttel, pa­Tüz után pírdobozokkal teledobált ka­pualj lángra lobbant. A négy kocsival kivonult tűzoltók húsz percig küzdöttek a lángok­kal. Mint mondják, a Szent István téri házat, mely elha­nyagolt külsejével is olyannyira a piactér képéhez tartozik, amúgy is szanálásra ítélték. A századelő hangulatát árasztó épület már nem kell senkinek. KEDD, 1992. FEBR. 25. A HELYZET 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom