Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBR. 15. Anjou Alexis elfogadta a szerb koronát A Spanyolországban élő „2. Alexis Anjou herceg" elfogadta a szerb nacionalistáknak azt az ajánlatát, hogy legyen „ NagySzerbia" királya. Az 1946. május 4-én Franciaországban született Alexis, aki 14 éves kora óta Spanyolországban él és 1987-ben felvette a spanyol állampolgárságot, a héten tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy csak akkor áll hazája rendelkezésére, ha a szerb kormány hivatalosan felajánlja neki a koronát és a szerbek népszavazáson nyilvánítják ki akaratukat, hogy állítsák vissza a monarchiát. Úgy tudják, hogy a referendumra már két hónapon belül sor kerül. A koronát a Szerb Radikális Párt küldöttsége a napokban ajánlotta fel a hercegnek. Alexis. aki még soha nem járt Szerbiában, azt állítja magáról, hogy a kivégzett 2. Miklós orosz cár dédunokája és a jelek szerint korábban Oroszország és Ukrajna trónjára is igényt {ártott. Polgári neve állítólag Olejo Primeller. Az Europapress spanyol hírügynökség jelentése szerint nem régen egy brüsszeli bíróság elítélte őt okirathamisításért és nemesi előnév jogtalan használatáért. Azelőtt Athénben is élt, ahol állítólag a görög fekete ezredesek szintén felajánlották neki á trónt. A sajtóértekezleten Alexis állást foglalt az ENSZ-kéksisakosok Jugoszláviába küldése és Horvátország függetlensége mellett, igaz, a szerbek lakta Krajina kiiktatásával. Mint mondotta, a szerbek követelik az egykori Szerb Királyság 1918-ban Versaillesben megvont határainak visszaállítását. A trónkövetelő azt állítottta, hogy már hét hónapja kapcsolatban áll Szlobodan Milosevity szerb elnökkel, aki ugyan republikánus, de adott esetben nem helyezkedne szembe a monarchiával. Egyetértő táviratot kapott állítólag Babictól, Krajina elnökétől is. A csetnikekből álló küldöttség tagjai és Alexis kölcsönösen ajándékokat cseréltek az újságírók szeme láttára. A fotósoknak fizetniük kellett az engedélyért, hogy fényképezhessenek. 400 milliós békeköltség BUTROSZ GÁLI, az ENSZ főtitkára, értesülések szerint, átadta a BT tagjainak jelentését és ajánlásait a jugoszláviai békefenntartó erők kiküldésére. A testület a jövő hét első napjaiban hozza meg határozatát a csapatok állomásoztatására. A döntést követően a 13 ezer fős békefenntartó erők első egységei már két héten belül megérkezhetnek. Az ENSZ 31 országot kért fel: nyilatkozzanak, hogy készek-e katonai, rendőri erőket az akció rendelkezésére bocsátani. A békefenntartó erők tevékenységében nem kaphatnak szerepet Jugoszlávia szomszédai. Nagy-Britannia és Oroszország már bejelentette, hogy országa is csapatokat küld majd. A mostani lesz az ENSZ történetének egyik legnagyobb békefenntartó akciója. Költségét pvi 400 millió dollárra becsülik. FENYEGETŐ NYILATKOZATOK hangzottak el szerb részről Újvidéken. Az egyik szerb ellenzéki párt vezére a városban tartott gyűlésén kijelentette, hogy „a szerb hazafiak előbb-utóbb leszámolnak a vajdasági autonomistákkal és azokkal, akik Magyar-Bácskát akarnak létrehozni". Mirko Jovic, a Szerb Nemzeti Megújhodás nevű párt elnöke kifejtette, hogy a pártnak a Duna túloldalán állomásozó egységei „bármelv pillanatban rendet tudnak teremteni a tartományban." A VISEGRÁDI HÁROMSZÖG külügyi államtitkárhelyettesei tanácskoztak pénteken Varsóban. A megbeszélés után a magyar részről megbízott Bába Iván elmondta, hogy a magyar, a lengyel és a csehszlovák együttműködés új szakaszába jutott, s ebben olyan kérdések jelentek meg, amelyeket gyakorlati szinten kell megoldani. A magyar küldőttségvezető arra a napokban megismételt ukrán javaslatra, amely szerint Ukrajna szívesen csatlakozna a visegrádi háromszöghöz, kifejtette: elemi érdekünk az Ukrajnával való szoros együttműködés, de a háromoldalú szövetséget nem kívánjuk politikailag intézményesen tovább bővíteni. Jeszenszky Géza fogadta Vuk Draskovicsot Jószomszédi viszonyra, és a lehető legbarátibb kapcsolatokra törekszik Magyarországgal Vuk Draskovics, a Szerb Megújulási Mozgalom vezetője. A magyarországi látogatáson tartózkodó ellenzéki politikus erről azután nyilatkozott, hogy péntek délelőtt csaknem kétórás eszmecserét folytatott Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. A kapcsolatok jövőjét illetően Draskovics reményei szerint egy demokratikus berendezkedésű, monarchikus államformájú Szerbia lesz Magyarország partnere. A jószomszédi viszonyt célul tűzve az ellenzéki politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a szerbek körében feszültséget kelt minden olyan magyar megnyilatkozás, amely a Vajdaság státusának megváltoztatását feszegeti. Ezzel kapcsolatban Draskovics úgy fogalmazott: „nagy megkönnyebbüléssel" hallotta a magyar külügyminisztertől, hogy Magyarországnak semmiféle területi igényei sincsenek Szerbiával szemben. A délszláv államok együttélésének jövőjére vonatkozóan Draskovic az úgynevezett 4 plusz 2-es formulát ismertette a magyar diplomácia irányítójával. Ennek lényege, hogy Macedónia, Montenegró, Szerbia és Bosznia-Hercegovina olyan államközösséget alkotna, amely hasonlatos lenne az Európai Közösséghez. A négyesfogat kezdő lépésként laza együttműködési formákat alakítana ki Horvátországgal és Szlovéniával. A horvátországi szerb Krajina helyzetének rendezésére Draskovics egyfajta területcserét javall. Eszerint Horvátország megkapná a horvát többségű Nyugat-Hercegovinát, Krajinát pedig Boszniához csatolnák. Újságírók kérdéseire válaszolva hasznosnak minősítette az eszmecserét Jeszenszky Géza is. A külügyminiszter szerint figyelemreméltó elképzelés a 4 plusz 2-es formula. Legfőbb erényét Jeszenszky Géza abban látja, hogy a szuverenitás biztosítása mellett a jövőt nem a széttagolt nemzetállami létben, hanem bizonyos fokú integrációban képzeli el. Az együttműködés, a határok nyitottsága egyébként a magyar törekvésekkel is egybevág. A magyar megközelítés szerint a nagyobb európai keretbe való beilleszkedés lehet a legjobb garanciája annak, hogy a szűkebb keretekben is sikeres legyen az együttműködés. Magyarország lekerült a COCOM-listáról A tagországok illetékeseinek hivatalos közlései megerősítették a COCOM február 5-6-i értekezletének határozatát: a Magyar Köztársaságot törlik a COCOM célországok listájáról. A törlés akkor lép életbe, amint az exportellenőrzési rendszer módosításáról szóló kormányrendeletről az érintett országok hivatalos értesítést kapnak a magyar kormánytól - jelentette be pénteken a külgazdasági minisztériumban tartott sajtótájékoztatón Kőhalmi Zsolt helyettes államtitkár, az exportellenőrzési tárcaközi bizottság vezetője. Magyarország már 1990-ben tárgyalásokat kezdett a COCOM -tagországokkal a fejlett technológiák importját akadályozó intézkedések enyhítéséről mondta Kőhalmi Zsolt. Első lépcsőben 1990 decemberétől Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt - lekerültünk az úgynevezett ipari listáról, s azóta lényegesen kedvezőbb feltételekkel juthatunk a polgári felhasználású, fejlett technológiát képviselő számítógépekhez, ipari szerszámgépekhez, berendezésekhez. Ennek feltétele volt az exportellenőrzési rendszer bevezetése, amely egyrészt a magyarországi felhasználásra, másrészt a harmadik országba kivitt termékek ellenőrzésére terjed ki. 1991ben további liberalizálást kaptunk: ezúttal a stratégiai felhasználású vegyi anyagok importjára. Magyarország már 1990 végétől szorgalmazta, hogy töröljék a COCOM célországok listájáról. Ennek egyrészt feltétele volt a szovjet csapatok kivonása, másrészt a magyar exportellenőrzési rendszer módosítása. A kettős felhasználású ipari technológiák mellett mind a haditechnikai, mind a nukleáris export ellenőrzését szinkronizálnunk kell a COCOMrendszerrel. A módosítás folyamatban van, s várhatóan néhány héten belül megszületik a kormánydöntés. Kérdésre válaszolva Kőhalmi Zsolt elmondta: a liberalizálás nyomán a haditechnikai ipar területén a lehetőségek ugrásszerűen megnőnek. Ezek kihasználásához azonban megfelelő pénzeszközökre van szükség. Másik pozitív hatása a döntésnek, hogy a befektetni kívánó országok szemében mindenképpen megbízható célország leszünk, ahová érdemes fejlett technológiát is beruházni. Szakadás következett be pénteken, a volt szovjet haderő sorsának és az új védelmi erők kialakításának kérdésében rendezett minszki államközösségi csúcson: Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova kivételével nyolc köztársaság hozzáfogott annak az okmánynak a kidolgozásához, amely kétéves átmeneti időszakra létrehozza a fegyveres erők egyesített parancsnokságát. Nazarbajev kazah elnök áthidaló javaslata - miszerint 11 önálló, de közös védelmi szervezetbe tömörült hadsereg alakulna - így nem ért célt, három köztársaság mindenképpen az önálló haderő azonnali megteremtését tűzte ki célul. Nazarbajev azt javasolta, hogy átmeneti jelleggel maradjon fenn egy közös, ideiglenes hadsereg. A Minszkben pénteken egyórás késéssel kezdődött tanácskozáson a résztvevők a tárgyalások elején megállaSzakadás a FÁK-ban podtak: a találkozón csak katonai jellegű kérdések megvitatására szorítkoznak. A vita arról zajlik, hogy egységes vagy szövetséges fegyveres erőkre van-e szükség. Az államfők értekezletén két tagállam, Kirgizisztán és Tádzsikisztán kormányfői szinten képviselteti magát. A központi tévé azt jelentette, hogy a tanácskozáson Leonyid Kravcsuk ukrán elnök élesen bírálta Jevgenyij Saposnyikov főparancsnokot fekete-tengeri flottával kapcsolatos álláspontjáért. Az orosz és az ukrán elnök a tervek szerint szombaton Minszkben különtalálkozón tárgyal a kétoldalú kapcsolatokról - ezt maga Kravcsuk jelentette be Minszkben. Az ukrán elnök nem zárta ki annak lehetőségét, hogy szombaton gazdasági megállapodást köt Jelcinnel. Rendkívül figyelemre méltó, a volt szovjet hadseregben uralkodó állapotokat jól tükröző, s a minszki csúcshoz mindenképpen kötődő hír, hogy harci repülőgépek dezertáltak Ukrajnából. Az ITAR-TASZSZ hírű gynökség jelentése szerint hat katonai repülőgép csütörtök éjszaka teljes személyzetével engedély nélkül felszállt az ukrajnai Sztarokonsztantyinov város közelében lévő légitámaszpontról és Fehéroroszország (Belorusszia) egyik repülőterére repült. A gépeken nem volt harci technika, de a pilóták magukkal vitték az ezred zászlót. Fehéroroszországból a pilótákat később a Moszkva melletti Cskalov repülőtérre szállították. Amikor e sorok írója először járt itt éppen harminc évvel ezelőtt, már állott a központi pályaudvar íves épülete, tőle balra a nagy irodaház és a posta is. Azon túl aztán pusztaság, semmi. Már romok sem, az igaz! A környéken most tetőtől-talpig-üveg felhőkarcolók sokasodnak. Szemközt meg most sötétedés után is - alapoznak. Gondolatébresztő terep ez az olyanféle tűnődésekhez, hogy merre is tart a modem építészet, hiszen az elmúlt harminc év szinte minden fontosabb irányzata csinált itt valamit. A morfondírozó azonban véletlenül betéved egy józan eleganciával berendezett üzlethelyiségbe. mert családi házakat látott a kirakatban. - Mi nem ingatlanközvetítéssel foglalkozunk" - világosít föl készségesen az ifjú hölgy. - Azt vállaljuk csupán, hogy összehozzuk az eladót a lehetséges vásárlókkal. A többi már az ő dolguk. A kliens tulajdonképpen hirdetési díjat fizet. Ami - ha szerencséje van - lényegesen kevesebb annál az összegnél, mint amit az ingatlanközvetítő - az eladási ár százalékában - kérne. Hogy milyen az üzlet? - Nevet. - Tudja kél napja nyitottunk, de a főnök nagyon bizakodó. Ilyen szolgáltatás ebben az országban még nincsen rajtunk kívül, és évente 70-80 ezer ház cserél gazdát. A legtöbben a munka miatt költöznek más városba. Ha tényleg érdekli ez a családiház-dolog, ajánlom, nézzen be a szomszédba is... Érdekel. Hasonló, ám kissé nagyobb üzlethelyiség. Csinos ifjú hölgy, mint előbb... - Á mi cégünk is most költözött ide, de már néhány éves múltja van. Ügyfeleinknek már van telke és most építeni akarnak. Mi tanácsot adunk, tisztázzuk, hogy mire is van szüksége, hogyan nézne ki az a ház, ami igényének és pénztárcájának megfelel. Elkészíttetjük a terveket, megszervezzük a szükséges engedélyeket, szerzünk kivitelezőt és elvégezzük az építkezés ellenőrzését. Megbízónk azt kapja, amit szeretett volna. Akkorra és annyiért... - Egyszóval önök valójában olyan tervezőiroda, amelyik körkörös szolgáltatást nyújt? - Félreértett, uram! Mi éppen tervezéssel nem foglalkozunk. Hat-hét építésszel vagyunk állánGát a Rotte folyón 5. Ne fuss a pénz dó kapcsolatban, de gyakorlatilag szabad kezünk van a kiválasztásban. - 5 mennyit kap a tervező? - No, ő a tervezési díjat kapja. Amiből azután százalékot fizet. Nekünk. Persze megéri. Mi ellátjuk munkával és levesszük róla a nyűgöt, így azután folyamatosan azt csinálhatja, amihez legjobban ért. Tervezhet... Van Vlerken úr Rotterdam és alsó Maas Kereskedelmi és Iparkamarájának kereskedelmi információs osztályán dolgozik, mint annak helyettes vezetője. A magyar delegációt a 22 emeletes World Trade Center épületében fogadja. Ezt a „Karcsúsított" zöld üveghasábot a hatvanas években épült Tőzsde-épület fölé építették. A nagy csarnok íves lefedését nyolc helyen átlukasztották a teherhordó pillérek számára, amelyek azután a negyven méter mélyre levert cölöpökre támaszkodva hordják a torony teljes terhét. Az építkezés alatt a tőzsde egy napra sem állhatott le. Megtudjuk, hogy ez a (regionális) kamara mintegy 51 ezer tagot számlál. A kamarai tagságot törvény teszi kötelezővé minden vállalkozó számára. A szervezet a tagdíjakból és bevételeiből tartja el magát, kormánytámogatást nem kap. A tagok számos szolgáltatásra jogosultak. Különösen hatékony támogatásra számíthatnak a kezdő vállalkozók, akiket díjmentesen látnak el minden szükséges tanáccsal és információval. Rájuk is fér úgy látszik, hiszen igen jelentős hányaduk még így sem jut el a harmadik üzleti év végég. Ámbár a bukást is érdemes gyakorolni, hisz ez ellen végtére senki sincsen tökéletesen védve. A kamarák hatalmas, egymással összekapcsolt számítógépes információs hálózatot működtetnek. Használata lehetővé teszi az igen gyors és mégis biztonságosnak mondható kereskedelmi döntéseket. Az adattár minden holland vállalután, menj elébe kozás legfontosabb adatait tudja, beleértve annak a személynek a nevét is, aki a cég nevében aláírni jogosult. A szükséges adatokat telefonon, illetve a saját személyi számítógépen keresztül bármikor, bármelyik tag megkaphatja. Csupán a gépidőt kell megtérítenie. Néhány perc csupán amit Van Vlerken úr ugyan nagyon soknak tart. Nincs mit tenni, zsúfolt a vonal! A vállalkozók, de a kamara is hamar felismerték, hogy az adattár kibővíthető olyan információkkal, amelyek a gyártmányokról és a szolgáltatásokról részletesen tájékoztatják az érdeklődőt. Rotterdamban már vagy hatezer cég veszi igénybe ezt a lehetőséget. Természetesen ezért az előnyért már külön fizetni kell. Úgy tűnik, hogy nekik megéri... Most demonstráció következik. Kérdés: hány holland cégnek van élő magyar ügylete az élelmiszerpiacon? Kik ezek, mekkorák, mivel foglalkoznak egyébként, milyen más piacokon stb. A gép először nem akarja érteni. (Lehet, hogy ilyet még sohasem kérdeztek tőle?) Zavart köhécselés, kényszeredett vicc. Újból. Semmi. Kínos. Harmadszorra azután leesik a tantusz. Igen, vannak ilyen cégek. Pontosan 39. Közülük tizenötnél kevesebb alkalmazottal dolgozik. A legnagyobb viszont az UNILEVER és ez azért mégiscsak biztató. Világcég ez a javából. Harminckilenc. A hatezerből vagy talán az 51 ezerből? Majdnem mindegy. Persze, ha mi is be tudnánk kapcsolódni a rendszerbe oda-vissza alapon? Persze a telefon, a telefon... Áz információ még nem üzlet, csak annak lehetősége. Az információ-szolgáltatás azonban maga már jól menő üzletág és szerepe esetenként kezdi meghaladni termelését. Ha sikerül a keresletet és a kínálatot idejében összehozni, ha szolid haszon és biztonságos üzlet ígérkezik, nem kell a pénz után futni. Megtalálja és kiépíti a maga útját úgy, hogy esetenként még gátak építése is szükségessé válhat. A haszonból aztán telik szociális védőhálóra. Meg szociális lakásépítésre, kormányzati céltámogatással... Könnyű nekik, sóhajthat föl bárki, ha veszi a fáradságot és kiszámítja, hányszorosa Rotterdam éves költségvetése a szegedinek? Egy főre vetítve? Hány évvel járhatnak előttünk? Hússzal, harminccal, ötvennel? Egyáltalán lehet-e itt olyasmit tanulni, ami közvetlenül hasznosítható? Bizony nem olyan kérdések ezek, melyeket egy jól célzott tréfával el lehetne ütni. Kétségtelen, hogy sok olyan dolog van, amin a rotterdamiak már régen túljutottak, mi meg még csak álmodozunk róla. Ám a gépkocsiközlekedés túlfejlettsége, a reggeli dugók menetrendszerű bekövetkezte (a kitűnő városi autópályák és föld feletti és alatti parkolóházak ellenére) intő jel lehet számunkra is. S azt is be kellett lássuk, hogy nem tekinthető minden pénzkérdésnek csupán. Sok esetben az eredmény inkább függ a hozzáértéstől, mint a pénztől. A legnagyobb tanulság azonban a gondolkodásmód. Az alaposság és körültekintés, ahogyan céljaikat megfogalmazzák. Az előrelátás és a rögtönzésektől óvakodó tervezés. Ezért azután talán nem is az az igazi kérdés, hogy mennyi és behozható-e a késésünk Rotterdamhoz képest. Inkább azon kell mesterkednünk, hogy képesek legyünk mihamarább azzal a fejjel gondolkodni már holnap, ahogyan ők ma gondolkodnak. Ha erre képtelenek lennénk, komor jövőnek nézhetünk elébe. Az az Európa ugyanis, amelyhez fölzárkózni akarunk, nem az ötvenes évek Európája, hanem - úgy tűnik egyre inkább a 2000 utáni Európa. Ami ugyan nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy felkészületlenül is kapjunk benne egy kicsinyke helyet. Sok köszönet azonban nem lesz benne... Bármerre is jártunk, mindenütt őszinte segítőkészséggel és jóindulattal találkozhattunk, amiért csak hálásak lehetünk. Ez, szerintük, kijár minden jó barátnak. Most. De tetszenek tudni, hogy mi jár a versenytársnak?... (Vége) BORVENDÉG BÉLA