Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

SZOMBAT, 1992. FEBR. 15. BELPOLITIKA 3 Érdekkülönböztető tanács AZ UTOLSÓ MUNKANÉLKÜLI-JÁRADÉK 80 százaléka, de maximum ötezer forint lesz a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélye a szociális törvény bevezetéséig. Az Érdekegyeztető Tanács pénteki plenáris ülésén a délutánig tartó vita során nem sikerült a munkavállalók és a mun­kaadók által javasolt magasabb összegben megállapodni, így a kormány eredeti javaslata szerint ad ki rendeletet a segélyről. A vita során a kormány vállalta volna az egységesen négyezer forintos segélyösszeget, de ezt a munkavállalók továbbra is elfogadhatatlannak tartották. A munkavállalók eredeti ja­vaslatuk mellett álltak ki, amelynek lényege, hogy valamennyi, a munkanélküli ellátásból kikerülő személy hatezer forint segélyt kapjon, ami a jelenlegi minimálbér 75 százalékának felel meg. A számítások szerint az év elején 7000, az év végén viszont már 84 ezer lehet az ellátásból kiszorulók száma. A KATONAI FŐÜGYÉSZSÉG megkezdte a volt belügy­miniszterek ellen benyújtott feljelentés tartalmának elemzését. A testület megvizsgálja a magyar határszakaszon lelőtt sze­mélyek halálának körülményeit, a tragikus eseményekhez kapcsolódó jogszabályokat a büntetőjogi felelősség megálla­pítása, vagy kizárása érdekében. A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG pénteken hatályon kívül helyezte a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökségének azt a határozatát, amely felfüggesztette Petrasovits Annát párt­elnöki tisztéből. A bíróság indoklása szerint a szervezeti és működési szabályzatot tekintve az elnökség döntése törvénysértő volt. Az ítélet nem jogerős. A NYUGDÍJFIZETÉSEK FOLYÓSÍTÁSI ZAVARAIVAL kapcsolatos híreszteléseket megalapozatlanoknak nevezte tegnap az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság szóvivője. Az illetékes szerint a TB 55 milliárd forintos kintlévősége és a finanszírozási gondok ellenére erre garanciát nyújt a nyugdij-megelőlegezési számla, amelyről a kifize­tésekhez szükséges összeg mindenkor lehívható. Miért késlekedtek a magyar légtér őrei? A Jastreb húsz percig vizitált A szegedi repülőtér parancsnoka, Podolcsák András nem akart hinni a szemének. Először is, mert a repülőgép, amelynek hang­jára kémlelni kezdte az égboltot, délről tartott északnak. Újszent­iván irányából, körülbelül a repülőtér és Szeged központja között, a Cserepes sori piac és a vasöntöde légvonalán húzott el Kis­kunhalas felé. Másodszor pedig azért, mert rá kellett jönnie, értelmetlen mindenáron Delfinnek hinnie a gépet - hasonló volt, de nem az. A parancsnoknak tegnapelőtt, délelőtt fél II-kor volt része e látványban. - Nem egyszemélyi látomásomról van szó - idézte kérésünkre a történteket -, munkatársaim ugyanezt erősíthetik meg, de többen ki is jöttek a városból, hogy szóljanak... Úgy öt percig láttuk ezt a gépet, egyértelműen felismertük rajta a jugoszláv katonai azonosító jeleket - a csillagot és a trikolórt. A vasöntödében dol­gozó klubtagjaink is e jeleket látták a gép testén. - A gép típusát tudták-e azonosítani? - Egyértelműen. Jastreb volt, a hasa alatt egy függesztvénnyel. A Jastreb nagyon hasonlít a magyarok által már öt éve nem használatos L-29-es Delfinekhez. Ez a már nálunk „leírt" repülőgépfajta különben cseh gyártmány, kísértetisen egyforma a jugoszlávok által kifejlesztett Jastrebbel. Ezért akartam én is mindenáron magyarral azonosítani. Körülbelül 250 méter maga­san, a repülő sebesség alsó határán, úgy 260-nal mehetett. - Az a függesztvény vajon mire szolgálhatott ezen a gépen és általában? - Általában a speciális felszerelés helye. Elhelyezhetik ott pél­dául a bombát, lehet nem irányítható rakéták blokkja és fel­derítítőblokk elhelyezésére is alkalmas. Ismereteim szerint a Jast­rebek vadász-gyakorlógépek, szomszédaink felderítésre hasz­nálják. - Mire ösztönözte a látvány? - Még dübörgött a gép, amikor hívtam az EREF-t ( az Egyesített Repülés Ellenőrzési Főközpontot). A vonal másik végén hallatlan hidegvérrel közölték, már tudnak a dologról: Kecskeméten észlelték. Még lelkiismeret-furdalásom is támadt ­mit ugrálok, én a civil. - Mi a véleménye erről az incidensről? - Nézze, van véleményem, de maradjunk a feltételezéseknél. Ugye, az is elképzelhető, hogy elő volt készítve a légi határsértés. A napokban érzékelt erős légi mozgást gyakorlatnak titulálták a túloldalon. A légi harcászat klasszikus fogása a figyelemelterelés. Mindenkit a lényegtelen, ám föltűnő gyakorlat foglalkoztat, felderítésre senki se számít. S ez a módszer kiválóan alkalmas a felderítést végző gépek biztosítására is. Az tény, hogy az általunk látott gép elhúzott az újszentiváni lokátorállomás fölött, s úgy tudom, még további kettő fölé ellátogatott. - Ön szerint ez a gép mennyi időt töltött a magyar légtérben? - Ha tényleg Madaras térségében lépett ki, akkor, szerintem legalább húsz percet időzött nálunk. És ha a főközpontban már az én bejelentésem előtt is tudtak a dologról, akkor nem értem, miért késlekedtek a magyar légtér őrei. Mert úgy húsz percen keresztül, tudtommal, nem történt semmi. Mindenesetre a kecskemétiek azt üzenték, legközelebb, ha ilyen fordul elő, akkor nekik tele­fonáljak. M.E. KÖZÉLETI NAPLÓ VASARNAP A NEMZETI KISGAZDA ÉS POLGÁRI PÁRT szegedi szervezete délelőtt 10 órai kezdettel székházában, a Victor Hugó utca 5. szám alatt tisztújító taggyűlést tart, melynek keretében a kárpótlási törvény végrehajtása során felmerült gondokról ismertetés lesz. „ HÉTFON JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ-ben 16-17 óráig (Földváry utca 3.). Tartja: dr. Ábrahám László ügyvéd. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Északi városrészi szervezete 16 órakor a Csap utca 62. szám alatti párthá/.ban, az újsze­gedi szervezet 17 órakor a Herke Utcai Általános Iskolában taggyűlést tart időszerű politikai kérdésekről. DR. KOVÁCS BEÁTA, a 6. számú választókerület önkor­mányzati képviselője lakossági fogadóórát tart 17 órától az Odessza II. Herke Utcai Általános Iskolában. Tovább csökkent az állatállomány Az elmúlt esztendőben is folytatódott az állatállomány apadása, valamint az állatte­nyésztési termékek termelésé­nek és felvásárlásának csökke­nése - állapítható meg a KSH felméréséből. A visszaesést az év első felé­ben elsősorban a külpiaci érté­kesítési gondok és a belső ke­reslet folyamatos csökkenése okozták. Az adatok tanúsága szerint az ország szarvasmarha-állománya 1991 végén 1,4 millió volt, az előző évinél 9,6 százalékkal ke­vesebb. Kisebb mértékű a csök­kenés a kistermelőknél, s jelen­tősebb - 13,9 százalékos - a szövetkezeteknél. Miután a tej­termékek fogyasztói ára ismét emelkedett, várhatóan ebben az évben is tovább folytatódik a szarvasmarha-állomány apadása. A sertésállomány több mint 25 százalékkal csökkent 1991­ben. Ilyen nagyarányú vissza­esésre az elmúlt tíz esztendőben nem volt példa. Az év végi ál­latszámláláskor nem egészen 6 millió sertést regisztráltak. A múlt év második felében - az exportintézkedések hatására - a termelők „megszabadultak" a hízósertésektől, de a kockázat csökkentése érdekében állomá­nyukat is jelentősen mérsékel­ték. Ennek következtében vi­szont a szaporulatból adódó ál­lományemelkedés az idén ta­vasszal lényegesen kisebb lesz, mint korábban. Jelentősen csökkent egy év alatt a juhállomány is. Külö­nösen a vállalatok fogták vissza a tenyésztést, mintegy felére apasztották az állományt. Az előzetes adatok azt mutat­ják, hogy vágómarhából az el­múlt évben 14,5, sertésből 15,6, tejből 19,9 százalékkal esett vissza a felvásárlás az egy évvel korábbihoz képest. A hízott sertés szabadpiaci átlagára egy év alatt 6,1 szá­zalékkal emelkedett, míg a morzsolt kukorica ugyanebben az időszakban 4,8 százalékkal olcsóbb lett. Öböl K ILÖVÉS. A férfi még hosszan végigmérte az egykori, sö­tétségbe süppedt orosz laktanyát, majd leszállt a vonatról. Pontosan tudta, hogyha gyalog megy, épp akkorra ér haza, mintha buszra szállna, és beugrana egy sörre a sarkon. Mé­lyeket szívott a levegőiből, s megdöbbenve tapasztalta, hogy nem érez semmit. - Mi az a kötés? - kérdezte a konyhában a felesége a kanalazó kézre mutatva. A férfi hallgatott, átjárta a forró húsleves. Köhintett, aztán megigazította a sebre szorított zsebkendőt, és mielőtt újra rászólt volna az asszony, annyit mondott: - Rálőttek a vonatra. A Déli pályaudvarról épp hogy kigördült a szerelvény, amikor az egyik ablakon besűvített, a túloldalin pedig csat­tanva kiröpült egy lőszer, az üvegszilánkokkal megsebesítvén a férfit. Ez az ember a Tapolcára igyekvő vonatról Székesfe­hérvárnál leszállt, hazament, éjszaka aludt is, még kétszer bement Pestre a munkahelyére, mikorra megtalálta a rend­őrség, akiknek elmondta, hogy nincs haragosa és nem fe­nyegették meg. A történet, lepődjenek meg. igaz. Van egy másik történet is, ami a lehetséges valóságot mondja el. Hajnóczy Péter írta egy félelmetesen szép kisre­gényben: az emberekre kilövési engedélyt adnak, s aki vadászigazolványt vált, nyugodtan lőhet. Bárkire, bármikor, rendőri felügyelettel. Ha leteríenekt valakit, vijjogva érkeik a szerv, megnézi a papírokat, s ha rendben az engedély, jöhet­nek a hullaszállítók, a vadász szabad. Ha a két történetet - az e heti igazit és az irtodalmit ­egymásba mosom, ugyanarról a szeretetlenségről kell beszélnem, folytatván az eredeti történetet: A férfi mindent elmondott a rendőröknek. Néha akadozva beszélt, nem szokta meg az összefüggő mondatokat követel­ményét. Nem tudta, honnan is tudta volna, hogy kilövési engedélyt adtak ki rá, kész az igazolvány, rajta a pecsét. Ő volt az első. Hogy miért építem egybe ilyen kegyetlenül a félelmetes történetet és a Hajnóczy-kisregényt? Mert érzékeltetni sze­retném, hogy amitől az ifjan meghalt író rettegett, az ím be­következett. Olyan méretű már a szakadék ember és társa kö­zött, oly kicsiny a beleérző képesség és hajlam, hogy akár csőre is tölthet a szomszédunk, akár hivatali szintre is emelhetjük a szenvtelen gyűlöletet, a pusztítást. Képzeljük el azt az embert, aki pisztolyával föláll a vasúti töltésre, céloz, és az elgördülő szerelvény egyik ablakára lő. Leszalad, a fegyvert dzsekijébe rejti, majd belép az első kocsmába. A harmadik feles után úgy érzi, zsebében van az a bizonyos kilövési engedély. Gépjárműadó-mentesség Azok a mozgáskorlátozottak is igényelhetnek adómentes­séget, akik a gépjárműadó­bevallás benyújtásának határ­idejéig - 1992. február 29-ig ­nem tudják beszerezni az ehhez szükséges igazolást - tájékoz­tatta az MTI-t az OTF Orvos­szakértői Intézetének főigaz­gatósága. A mozgáskorláto­zottság címén adómentességet igénylőknek orvosi igazolás hi­ányában- az adóbevallási nyom­tatvány megfelelő rovatába azt kell beírniuk: az igazolás be­szerzése folyamatban van. Aki már rendelkezik a moz­gáskorlátozottságot bizonyító szakvéleménnyel, vagy annak alapján parkolási engedéllyel, annak új igazolást nem kell beszereznie. Király is felavatta irodáját Két évvel az országgyűlési választások után sikerült irodát nyitni a szegedi egyéni válasz­tókerületben megválasztott képviselőknek. A honatyák a megyeháza Rákóczi téri épüle­tének 6. emeletén, a 617-es szobában leltek otthonra. Király Zoltán, a 2. körzet képviselője tegnap délután ébből az alka­lomból invitálta beszélgetésre a sajtó képviselőit. A képviselő elmondta: ő úgy képzelte, s emellett a képviselői jogállásról szóló törvény vitájá­ban érvelt is, hogy a helyi iro­dák költségeit a Parlament fe­dezze - legalább az egyéni kör­zetben megválasztottaknál. Ezt azonban elvetették. Az irodát ő a városházán szerette volna berendezni, de ­mint mondta - „az ottani poltikai csatározások miatt" ezt két év alatt nem sikerült elérni. Most a megyei önkormányzat ingyen ajánlotta föl nekik a három helyiséget. O azonban természe-tesnek tartja, hogy telefonját fizesse, valamint költségáta-lányt is fizessen abból a 16 ezer forintból, amelyet képviselői költségtérí­tésként kapnak. Király Zoltán irodájában minden nap kétórás ügyeletet tart Mohos Gábor, a képviselő képviselője; ennek ideje je­lenleg hétfőtől péntekig délután 2-4-ig. Király Zoltán csütörtö­kön vagy pénteken lesz itt elfoglaltságai szerint. Telefonon rendszeresen kapcsolatot tar­tanak. M.T. Kié lesz a senki földje? Már nem a törvény, hanem az élet diktál (Folytatás az 1. oldalról) Az ellenérdekeltséggel telitűzdelt fó­rumok - naponta találkozni ilyenekkel, amikor is minden párt, vagy érdekkép­viseleti szervezet a saját szája íze, elgon­dolása szerint magyarázza a törvényeket, a falun élők gondolatvilágát még jobban összezavarják. Nem is az itt a gond, hogy kell-e a föld vagy nem, ettől sokkal fon­tosabb, hogy vegye észre magát a kor­mányzat, nem a törvény, hanem az élet dik­tálja a feltételeket. Hiszen ha az újjá­szövetkezők közé jogi személyek, például a helyi önkormányzat is belép, azzal csak étősebb lehet a szövetkezés, de mindez hiába, ha nincs megteremtve az a feltétel­rendszer, amelyik a mindennapi termelést segíti, netán garantálja. Most a nagy­üzemekben javában tartanak a zárszá­madások, és szinte biztosra vehető, hogy 60-65 százalékuk veszteséggel zárja az 199l-es esztendőt. Tehát bár szorít az idő, pontos határideje van az átalakulásnak, vagyonnevesítésnek, cégbírósági bejegy­zésnek, mégsem ez a legfontosabb, inkább az, honnan lesz pénz gázolajra, vetőmagra, vegyszerre? Ugyanis a bank egyetlen egy árva petákot nem hitelez annak a gaz­daságnak, amelyik veszteséges. így tehát beszélhetünk itt törvényekről, a nemzet­gazdaság érdeke az, hogyan indítsák meg a tavaszi munkákat, s hogyan termeljenek jövedelmet. Szinte megyéről megyére, szövetkezetről szövetkezetre, állami gazdaságról állami gazdaságra kimutatható, hogy bizony a mezőgazdaságot kifosztották az elmúlt években. Kinek kellenek ezek a veszte­séges szövetkezetek, s kinek a gondja lesz a 600-700 ezer téeszparaszt csökkenő jö­vedelme, s jó részüknek az utcára kerülése. Sajnos, mint az az országos tanács ülésén megfogalmazódott, a száz kamion ügye nagyobb visszhangot kapott Magyaror­szágon, mint 600-700 ezer szövetkezeti gazda jövője. Tehát igenis a szövetkezeti mozgalom, a téeszvezetők, annak ellenére, hogy a törvény ellentmondásos és néhány vonatkozásában végrehajthatatlannak tűnik, minden eszközzel azon lesznek, hogy az átalakulást segítsék, mert nem akarják, hogy kudarc esetén őket tegyék felelőssé. Á törvényt, a felelősséget felvállalják, de a törvény hibáinak követ­kezményeit nem. Jó lenne, ha valaki hitelesen megmon­daná, mi történjen a magyar falvakban? Hol a hiteles válasz? Aki ma dönt, és hol­nap munkanélküli lesz, esetleg elveszíti a szövetkezetben vagy más gazdasági tár­saságban hagyott, illetve beforgatott vagyonát, mihez kezd? Nő a gazdasági feszültség, a gazdasági ellehetetlenülés, és a politikai fuvallatok hamar tovatűnnek. S mindegy, ki hogyan dönt, kiválik vagy valamilyen gazdálkodó egységben próbál boldogulni, sajnos, mind a mai napig - az ígéretek ellenére - az a szomorú valóság, az jár jól, aki a termelésből visszalép, mert így legalább a tőkéjét nem veszíti el. Most ugyan lehetőség nyílik arra, főleg azokon a helyeken, ahol nagy a bizal­matlanság, hogy valaki a kubikostalicskát hazatolja a szövetkezetből, vagy a három­kerekű traktorra kezd el licitálni. Pil­lanatokon belül ugyanis itt magántulaj­donossá válik mindenki. Csak hát az esz­közzel termelni kell, hasznot, jövedelmet előállítani. Jó lenne tehát, ha az érdek­képviseleti szervezetek a különböző mód­szerekkel arra kényszerítenék a kormányt, a törvényhozásban illetékeseket, hogy ne csak a politikai érdekek, hanem a köz­gazdasági érdekek is szerepet kapjanak a döntésekben. Esetleg a feszültségek oldása érdekében a meghozott törvények mó­dosításában is. Úgy tűnik, mint az országos tanács ülése megfogalmazta, a kormányzati prognó­zisok nem becsülték fel a reális folya­matokat, az agrárnépességből munkanél­küliekké válók létszámát, s nem számolnak kellően a ma még viszonylag védett hely­zetben lévő nyugdíjas rétegek életszín­vonalának drasztikus csökkenésével. Mindez pedig a mindennapi termelés mellett olyan politikai feszültségek forrása lehet, amelyek szomorú és kezelhetetlen folyamatokat indíthatnak el a magyar falvakban. Tessék mondani, akarja ezt valaki? Sz. LUKÁCS IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom