Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

2 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBRUÁR 1. Vérdíj vagy diverzió? Megmozdult a rendőrség Jeles közéleti személyiségeket meg-megfenyegetnek. Okot a bosszú után lihegők találnak, ugyanis többnyire a bosszú vágya létezik, s hozzá fércelik az oki előzményt. Legalábbis így áll a helyzet Tőkés László esetében. Aki 1991 decemberében kapott egy levelet, amelyben öt országszéli megye románságának a nevében „ítélték halálra", tűztek ki a fejére 100 ezer márka nagyságrendű vérdíjat. Fenyegető levelet, telefonhívást eddig is el kellett viselnie Tőkés Lászlónak, ennek a levélnek a nyilvánosságra hozatalával is várakozott. Mennyire veendő komolyan egy olyan levél, amelynek a nagyváradi aláírója a városban nem létező de Temesvárt városrészt jelölő! - utcában „lakik"? Nem létező utcának lehet-e valóságos lakója ? És alighanem ez a helyzet a szatmárival, meg a máramarosival... Az ilyen levelek diverziáként is felfoghatók, mit tesz a megfenyegetett, kihez fordul, reagál-e egyáltalán? És TtTkés László az utóbbi időben sok fenyegetés célpontja volt. Hát nyilatkozott, tiltakozott, itthon és külföldön. Ezzel a legutóbbi, vérdíjas levéllel kapcsolatosan csaknem egyszerre jelent meg a híradás a magyarországi és a romániai médiákban. Bár elsőként a hír valóban Magyarországon hangzott el. A decemberi megemlékezések menetét, azt a megbékélés-konferenciát, amelyet éppen a református püspökség szervezett, neth kívánta azzal megzavarni, hogy személyével kapcsolatos kérdést hoz elő és állít - elkerülhetetlenül - a figyelem középpontjába. Akik arra számítottak, a megemlékezéseket és a konferenciát beárnyékolhatják egy ilyen diverzióval, elszámították magukat. A püspök hallgatott. Aztán január elején egy szemfüles magyarországi sajtós robbantotta a hírt. Értesítették a rendőrséget is, egy magas rangú tisztet tájékoztattak az esetről, megmutatták a levelet. Amikor annak fénymásolatát kívánták átadni, a megfelelő bejelentéssel együtt, a tiszt urat annyira lefoglalták különböző más ügyek, hogy elérhetetlenné vált. Pár napig, majd egy hétig. Közben a magas politika szintjéig csaptak az eset hullámai, a magyar külügyminiszter telefonon beszélt Nastase bukaresti külügyminiszterrel, s kérte közbenjárását az eset kapcsán. Ekkor, érdekes módon, azonnal megkerült az illetékes magas rangú rendőrtiszt, a papírokat átvette, szóval a hivatalos nyomozás kezdetét vette. Laikusként nem tudom, mit lehet még kideríteni ilyenkor, sok héttel a levél érkezte, s jó tíz nappal a hír felröppentése után. Annvi bizonyos, a levélből rendőrségi ügy lett. Ahogyan kellett. S nincs itt a vége. Na nem a vizsgálatnak, mert eredményre, ha találnak bármit is, darab ideig nem számíthatunk hanem a nyilvánosság előtti szereplésnek. Ugyanis jelentkezett a püspök korábbi állomáshelyéről, Temesvárról egy szekustiszt, azzal indítja levelét a Renasterea Banateana-ban (szélsőjobbos napilap), hogy érthető okokból elhallgatja igazi nevét, címét, de ezek a szerkesztőségben megtalálhatók. Majd elregéli kedvesen, hogy mennyire örültek <Tk. szekusék, amikor Tőkés László 1989 vége felé elhatározta magát a végső harcra, ugyanis azzal begubózott, s a lakását figyelvén azt is tudták a kedves szekusék, mikor puszilja meg lefekvés előtt Edit asszonyt (sic!). Azt is tudták, mikor vitték ki a Kossuth rádió részére készített magnókazettákat, mikor a videáfelvétell (bizonyos Salamon Rudolf készítette volna), sőt, még annak a 10 ezernek a helyét is tudták, ahová a sokat vitatott átvett júdáspénzt dugták. Ezek után csak annyi a megjegyezni valóm, ha mindezt tudták, és a feladatuk nyilván az egykori lelkipásztor „diverziós tevékenységének" a meggátolása volt, hisz senkit sem szabadott beengedniük, még az orvos sem nézhette meg az előrehaladott állapotban lévő, és kezelésre szoruló Edit asszonyt (.'), akkor miért hagyták elmenni azt a bizonyos Salamon Rudolfot, miért nem kutatták elő a pénzt. Ugyanis csak mond valami érdekeset a nevét „érthető okokból" elhallgató valakink levelében. Tételesen azt, hogy amikor 1989-ben Tőkés László fenyegető levelet kapott. BEHATOLTAK LAKÁSÁBA, mert érthetetlen volt számukra, hogyan került - kerülhetett - be észrevétlenül a levél a lelkész kezéhez. Vagyis nem akárkik törtek volt rá TtTkés Lászlóra, nem egyszerű bűnözők voltak, hanem szekus gazemberek. S akkor azt tapasztalták - úgymond -, hogy az újságkivágásos módszerrel elkészített levél helyben készült, az újságok maradványait megtalálták, ahonnan a szavakat kivágták, a szemétben. Csak két megjegyzés - TtTkés László, ha ilyesmit írogatott volna magának, aligha dobja félre az újságokat, a bűntárgyakat. ezt b árki azonnal elégetné. Főleg, hogy akkor semmi, de semmi fája nem volt, valósággal fagyoskodtak a lakásban. Hogyan tartogattak volna éghető, elégetendő (!) szemetet a lakásban! Ujabb diverziával van dolgunk, nyilvánvaló. Mivel a rendőrségnek át kellett vennie az ügyet, más csapásokat kell vágni. De ha elfogadjuk névtelen levélírónk logikáját, akkor holnap azt kellene elhinnünk, hogy a temesvári decemberi áldozatok mind öngyilkosok voltak. Tettes ugyanis nincs. BODÓ BARNA Szabotázs egy litván atomerőműben Béketörekvések Prágában, New Yorkban Súlyos szabotázsakció történt csütörtökön az egyik északlitvániai atomerőműben. Illetékes litván személyek elmondták: az ignalinai (snieczkusi) erőmű egyik dolgozója szándékosan megfertőzte a/ erőmű számítógépes irányítórendszerét. A tragédiát az atomerőmű biztonsági szerveinek köszönhetően sikerült elkerülni. Mindössze az egyik reaktor hűtőrendszere sérült meg. A hiba elhárítása a szakemberek becslése szerint mintegy egy hetet vesz igénybe. Az atomerőmű üzemeltetését leállították: a nukleáris sugárzás szintje nem haladja meg a normális szintet a térségben. A litván belügyi szervek az erőmű dolgozóinak a segítségével elfogták a tettest. Feltételezik, hogy politikai okokból próbált a csernobilihoz hasonló tragédiát előidézni. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ES EGYÜTTMŰKÖDÉSI értekezlet prágai külügyminiszteri tanácskozásán csütörtök este két szöveget fogadtak el': a „Prágai dokumentum" címet viselő okmány az EBEÉ intézményeiről és struktúrájáról szól, a „Nyilatkozat" pedig a fegyverek továbbadása ellen foglal állást. A „Prágai dokumentumban" kimondták a „konszenzus mínusz egy" elvét. Ennek értelmében az EBEE külü gyminiszteri tanácsa, illetve a vezető külügyi tisztségviselők bizottsága akkor is hozhat határozatot, ha azzal nein ért egyet valamely olyan tagállam, amely „érintett az EBEE-kötelezettségek világos és durva megsértésének eseteiben". TALÁLKOZÓNK IDEJÉN Földünket óriási változások jellemzik, a hidegháború befejezése reményt nyújt arra, hogy biztonságosabb, humánusabb lesz a világ - mutat.rá a Biztonsági Tanács csúcsértekezletéről pénteken kiadott közös nyilatkozat. A dokumentum sürgeti a leszerelést, aláhúzza a kollektív biztonság elvét, az ENSZ szerepét a nemzetközi béke és biztonság megerősítésében és megbízza a főtitkárt: július 1-jéig terjesszen elő részletes javaslatokat arra, hogyan szerezhet a világszervezet érvényt új lehetőségeinek a megelőző diplomáciában, a válságok elhárításában, a béke fenntartásában. A FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGÉBEN tapasztalható élelmiszerhiány valóban univerzális méreteket ölt: már az űrben is érezhető. A Mir űrállomás legénysége legutóbb például mézfogyasztását volt kénytelen csökkenteni, egyszerűen azért, niert az őket ellátó teherűrhajóval egy csepp seni érkezett. A TASZSZ jelentése szerint az indoklás csupán annyi, hogy a jelenlegi elosztási rendszerben nehéz jó minőségű mézet találni. Valerij Polikov, az űrhajósok élelmezésével foglalkozó szolgálat vezetője utalt arra, hogy ez nem csupán a méz esetében van így... A ROMÁNIAI ELLENZÉKI Demokratikus Konvenciónak minden esélye megvan arra, hogv megnyerje a bukaresti helyhatósági választásokat - tűnik ki a bukaresti sajtóban pénteken közreadott közvéleménykutatásból. A TASZSZ hírt adott a reprezentatív felmérésről, melynek 1500 megkérdezettje közül minden második kijelentette, hogy a február 9-i választásokon az ellenzék jelöltjére ad ja a voksát. JAPÁN ÉS AMERIKAI TUDÓSOKNAK sikerült egy olyan kísérlet, amellyel előbbre léptek a Holdon alkalmazható oxigéntermelő berendezés megépítése felé - jelentette az AP. A kísérlet során megvizsgálták, miként befolyásolja a földi gravitáció egyhatoda az oxigéntermelés folyamatát. A teszthez egy amerikai repülőgépen utazva hozták létre a holdihoz hasonló gravitációs állapotot. A kísérlet során a holdihoz nagyon hasonló, de földi homokot használtak és biztonsági okok miatt nein hidrogént, hanem héliumot. Románia-bírálat a kisebbségek miatt Az ENSZ rendkívüli megbízottja a romániai kisebbségek helyzetéről szóló jelentésében azt hangsúlyozta, hogy a romániai cigány és magyar kisebbség a vele szemben való türelmetlenség légkörében él. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 48. genfi ülésszaka alkalmával a jelentést a svájci Joseph Voyame terjesztette elő. Voyame megdöbbentőnek minősítette azt a tényt, hogy a roma kisebbség ellen végrehajtott támadásokat mind ez ideig semmilyen módon nem ítélték el. Megállapította, hogy a roma közösség továbbra is erősen mellőzött és a rendőrség által nem megfelelően védett. - A bizalmatlanság és a gyűlölet légköre 1991-ben sem enyhült a magyar és a román közösség között - mutatott rá a továbbiakban Voyame. A Romániában élő magyarok gyakran különféle zaklatás áldozatai - olvasható a Voyame-jelentésben. Áz ENSZ-megbízott sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a román többség nem mutat semmilyen nagylelkűséget a magyarok iránt, márpedig a nagylelkűség hosszabb távon enyhítheti a két közösséget megosztó feszültséget. A jelentéstevő szerint Romániában az új törvények alkalmazását hátráltatja az a körülmény, hogy „sokan azok közül, akik a Ceausescu-rezsim idején különböző tisztségeket töltöttek be az államigazgatásban, jelenleg is ugyanezeket a tisztségeket foglalják el." Esélytelen kéksisakosok? Senki sem meri kimondani, pedig: egyre kevesebb esélye van a kéksisakosok Jugoszláviába való küldésének. Tárgyalások sorozata után a hivatalos jelentések - bár óvatosan és visszafogottan fogalmaztak minden esetben némi reményt fűztek a megállapodáshoz. Nevezetesen ahhoz, hogy az ENSZ békefenntartó erői tízezer katona - végre elfoglalják helyüket a polgárháború sújtotta országban. Igen ám, de a buktatókkal teli és szövevényes délszláv hadihelyzet a felek más-más „kívánalma", csökönyössége, elutasító magatartása, a legharcedzettebb diplomatákat is megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította. Lord Carrington, Cyrus Vance, majd végül Marrack Goulding győzködte a szembenálló feleket, jobb belátásra, békére szólította őket. Kiderült azonban, hogy hat olyan komoly (és megannyi mellékes) gátló körülmény létezik, amelyet nem egykönynyen tudnak kiiktatni a szerbhorvát, szerb-bosnyák, krajinai-szerb, horvát-krajinai viszályból. így azután egyelőre nem jöhetnek a kéksisakosok a (volt) Jugoszláviába. Pedig - hivatalos szerbiai megfogalmazás szerint - a Szerb Köztársaság nem áll hadban Horvátországgal. Döbbenetes. Mert mi lenne (még) akkor, ha hadban állna?... K. F Terjed a tbc az Egyesült Államokban A tbc újbóli megjelenése az Egyesült Államokban, elsősorban a szűkös anyagi körülmények között élők és a kábítószer-élvezók körében, arra késztetheti az egészségügyi hatóságokat, hogy ajánlják az álarcviselést az orvosoknak, és fontolóra vegyék a tüdőszanatóriumok újbóli megnyitását. Míg 1989-ben Louis Suliivan egészségügyi miniszter azt jósolta, hogy 2010 előtt eltűnik ez a betegség, addig a valóság az, hogy 1984 és 1989 közt 28 000 új tbc-s mégbetegedést jelentettek az Egyesült Államokban. Hivatalos adatok szerint 1989 és 1990 közt 11 százalékkal nőtt a tbc-s megbetegedések száma. Jeszenszky New Yorkban Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki Antall József miniszterelnök helyett vesz részt a Biztonsági Tanács csúcsértekezletén, megérkezett New Yorkba. A minis/.ter találkozott Butrosz Gáli ENSZfőtitkárral, átadta neki Antall József levelét. Jeszenszky Géza ezt követően amerikai üzletemberekkel találkozott és tájékoztatta őket Magyarország gazdasági helyzetéről. A magyar külügyminiszter felhívta a figyelmet arra. hogy a szerbiai, a horvátországi helyzet mellett kívánatos figyelmet fordítani Boszniára és a Vajdaságra is: diplomáciai tevékenységgel meg kell előzni, hogy a súlyosbodó válság e területekre is átterjedjen. Forgószél - 3. A leszámolás krónikája A Novoje Vremja decemberi száma harmincöt év után először közöl hitelesnek tűnő, de nem elégségesen dokumentált adatokat a magyarországi felkelés leverését végrehajtó szovjet csapatok akciójáról, a „Forgószél" hadműveletről. Maga a tény, hogy a szovjet csapatösszevonás parancsnoka Konyev marsall volt, s hogy a hadjárat a „Forgószél" fedőnevet kapta, most került napvilágra, s először olvashatók szovjet adatok a csapatlétszámról. Muszatov - mcgintcsak forrásmegjelölés nélkül, adatot közöl arról, hogy a büntetőhadjáratban mintegy 60 ezer főnyi szovjet csapatkontingens vett részt. Ez azért meglepő, mert magyar és nyugati források viszont 150 ezerre becsülik ezt a létszámot. Idézzük a Novoje Vremja beszámolóját: „November 4-én hajnali 6 óra 15 perckor a szovjet csapatok Konyev marsall parancsára hozzákezdtek az addigra már megalakult Kádár-kormány kérésének teljesítéséhez, hogy 'segítsenek megtörni a lázadók ellenállását Budapesten, helyreállítsák a törvényes hatalmat és rendet' az ország területén. A Lascsenko parancsnoksága alatt Magyarországon állomásozó, három hadosztályból álló különleges hadtest már valamivel előbb akcióba lépett. E hadosztályokon kívül a Forgószél hadműveletben még két hadsereg vett részt, kilenc hadosztállyal. Novemberben Magyarországon összesen kb. 60 ezer szovjet katona és tiszt volt." Parancsuk ügy szólt, hogy ki kell vonni a hadrendből és 1c kell fegyverezni a magyar hadsereg egységeit. Ritka kivételektől eltekintve ezek nem is tanúsítottak ellenállást. „De a felkelőkkel vívott harc Budapesten kegyetlen volt. A szovjet dokumentumokban fellelhető adatok szerint a harcokban megközelítően négyezer magyar állampolgár vesztette életét". Milyen dokumentumokról beszél a Novoje Vremja? Megint nem tudjuk, holott a szám meghaladja a magyar történészek becsléseit. A szovjet veszteségekről eddig egyáltalán nem volt adat, márpedig Muszatov erre vonatkozó közlése pontos lehet. Eszerint „a győzelem ára" szovjet részről nem volt csekély: meghalt 669 szovjet katona és tiszt, megsebesült 1450, 51 embert pedig eltűntnek nyilvánítottak. Muszatov személyes értesülésének tűnik, hogy Kádár János egy alkalommal elmesélte Gorbacsovnak: amikor a szovjet „győzelem" nyomán hozott halálos ítéletek száma elérte a harcokban elesett vagy meggyilkolt rendszerhű áldozatok számát, kérte az igazságügyi és belügyi szerveket, hogy álljanak le. A szemet-szemért, fogat-fogért elvének ez az érvényesítése hazai dokumentumokból eddig nem volt ismeretes. Kérdés, megfelel-e a valóságnak, hogy Kádár ebből az elvből indult ki, s ha igen, milyen mértékben volt ez a magyar pártvezető magánakciója. A Nagy Imre és társai elleni bírósági eljárásról a moszkvai szerző úgy ír, mintha az, legalábbis eleinte, magyar belügy lett volna. Később azonban megemlíti, hogy a per idején a magyar hatóságok rendszeresen konzultáltak Moszkvával, ahonnan időre időre megbízottak érkeztek, hogy kivigyék a nyomozati anyagokat. Nem tér ki a moszkvai szerző Nagy Imre és társai letartóztatásának történetére sem, amelyben a KGB akkori budapesti rezidensének volt főszerepe. Arról viszont van tudomása, hogy a KGB szakértőinek része volt a Nagy Imre per előkészítésében. Szemtanúk elbeszélése szerint Hruscsov a várható nemzetközi visszhangra való tekintettel azt tanácsolta Kádárnak, hogy a vádlottakkal finomabban kell bánni. Úgy tűnik, a végső döntést Nagy Imre kivégzéséről a budapesti vezetők szűk köre hozta meg - hangzik a moszkvai verzió. A moszkvai hetilap „szuverén gondolkodású, karizmatikus személyiségként" írja le Kádárt, aki meg „a pos/.tsztálinista keretek között is képes volt önálló kurzus kialakítására: Magyarország a liberális elvek és a reformok országaként vált ismertté. Csakhogy a modernizált, de alapjaiban még mindig ugyanaz a sztálinista rendszer nem tette lehetővé az igazi újjászületést. Ennek tulajdonítja a moszkvai szerző, hogy „a párt és annak korosodó vezetője fokozatosan lejáratódott". Leonyid Brezsnyev. aki már 1956 nyarán ott ült a döntnöki asztalnál, semmit sem tanult a magyarországi eseményekből. Ennek igazolására a Novoje Vremja idézi azokat a szavait, amelyek két nappal a csehszlovákiai bevonulás előtt, 1968. augusztus 18-án hangzottak el a „szocialista országok" vezetőinek értekezletén. „A csapatoknak katonai feladatot kell megoldani. Ha nem ezt teszik, akkor Magyarországhoz hasonlóan egy csomó letartóztatottat szedünk össze, aztán nem tudjuk, mit csináljunk velük: agyonlőjük őket, vagy megkegyelmezzünk nekik". __