Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 23. SPORT 9 Vízimentők országos bajnoksága Első versenyét rendezte január 19-én a nemrég megalakult Magyar Vízimentő Szövetség a Komjádi uszodában. A viadal a háromfordulós országos bajnokság első erőpróbája, s egyben vb-válogató volt. Szegedről a Muréna Búvárklub és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola csapata vett részt a versenyen, Gyémánt Imre mesteredző vezetésével, a Szeged SC-t pedig Molnár János képviselte. 200 m akadályúszás Nők: ... 3. Révész Judit (Muréna), ... 5. Szilasi Szilvia (Muréna). Férfiak: 1. Savanya Norbert (Muréna). 100 m mentőúszás: Nők:... 3. Balassa Judit (JGYTF). Férfiak: I. Savanya Norbert (Muréna). Mentőváltó: Nők: ... 3. Szilasi, Révész, Tomsics Melinda (JGYTF), Balassa. Férfiak: 1. Maróti György (JGYTF), Sáfár Tamás (JGYTF), Savanya, Molnár János (Szeged SC). Közös megegyezéssel Elvált Tibai és a Porcelán Az Alföldi Porcelán SK elnöksége január 21-i ülésén közös megegyezéssel szerző­dést bontott Tibai Józseffel, az NB l-es női kézilabdacsapat vezető edzőjével. Az ülésről kiadott közlemény szerint az elnökség köszönetet mondott Tibai Józsefnek a csapatnál hosszú időn át folytatott, eredményes tevékenységéért. Az új edző személyéről a klub elnöksége a közeljövőben folytatandó tárgyálások után dönt. Érdeklődésünkre Borsándi István, az egyesület elnöke szűk- szavúan annyit közölt, hogy az elnökség Tibai József kérésére járult hozzá az 1992. június 30-áig szóló szerződés kö­zös megegyezéses felbontásához. Vívásról, atlétikáról - Barcelona előtt Sclimitt Pál MOB-elnök kö­szöntőjében megemlítette: a jú­liusban kezdődő barcelonai olimpiáig még négy hasonló „műhelybeszélgetésre" kerül sor. Vad Dezső MOB-sajtó­főnök bejelentette, hogy Loch­mayer György csapatvezetővel az élen szerdán ötfős küldöttség utazik Barcelonába olimpiai terepszemlére. A nyári olimpiai játékokon legeredményesebb magyar sportág, a vívás helyzetéről Kovács Tamás elmondta, hogy az elmúlt ősszel kezdődött olimpiai felkészülés három szakaszból áll. Kettőn, az Európa-bajnokságon és az or­szágos bajnokságon már túl­vannak a versenyzők. Jelenleg a leghosszabb, a május 25-ig tartó „vegyes szakaszt" élik. Ébben szerepelnek különböző via­dalok, illetve heti három köz­ponti edzés, valamint a klubokban való gyakorlások. A technikai igazgató megem­lítette, hogy csak nagy harc árán tudta elérni a központi edzések számának növelését. Erre viszont szükség van, mivel nem minden klubban biz­tosítottak a színvonalas felkészülés feltételei. Kovács Tamás elmondta, hogy áp­rilisban a jelenleg hét-hét fős fegyvernemenkénti keretek hat fősre csökkennek, majd május 26-án ismertté válik az olimpiai résztvevők névsora. A bar­A Magyar Olimpiai Bizottság Balogh Tihamér utcai székházában kedden délután folytatódott egy sorozat: az újságírók találkoztak két olimpiai sportág kapitányával, hogy „első kézbúi" kapjanak tájékoztatót az ötkarikás felkészülésről. Ez alkalommal Kovács Tamás, a Magyar Vívó Szövetség technikai igazgatója és Mérei"László, az atléták vezető edzője volt a vendég. celonai esélyekről szólva felhívta a figyelmet arra: senkit se tévesszen meg az elmúlt évi budapesti vb-n szerzett hét magyar érem, mert ebből hármat az ötkarikás játékok műsorán nem szereplő női párbajtőr művelói szállítottak. Mint mondta: a magyar vívás évek óta erején felül teljesít, egyedül a kardozók nyújtanak egyenletes, megbízható átlagot. Ezen fegyvernem képviselői az olimpiai csapatban az arany­érem legnagyobb esélyesei, azt csak elveszíthetik. Egyéniben pedig a három induló bár­melyike érmet nyerthet. Kér­désre válaszolva Kovács Tamás elmondta, hogy a szövetség vezetésében továbbra is lé­teznek gondok - mint az a sikeres budapesti vb után felszínre került -, mert sokan jelenleg is az egyéni és klubérdekeket a nemzeti ér­dekek elé helyezik. Mérei László, a.z atléták vezető edzője azzal kezdte beszámolóját, hogy a magyar atlétika jelenleg kedvezőbb helyzetben van, mint a szöuli olimpia előtt volt. Meg­említette, hogy az 1976-os, montreali ötkaiikás játékok óta a magyar atléták nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, majd így folytatta: - Bízhatunk több döntős szereplésben, sőt ha minden jól megy, éremben is. Köszönhető ez a kiemelkedő „műhelymun­kának", a fanatikus edzőknek és versenyzőknek, akik mindent megtesznek a sikerért, valamint annak, hogy a nemzetközi szövetség harcol a tiltott szerek használata ellen. Mindez önbizalmat adott a versenyzőknek már az elmúlt évi tokiói világbajnokság előtt is, ahol végre magyar érmek is születtek. A vezető edző elmondta, hogy a felkészülés az olimpiára terv szerint halad. A tokiói vb-n az első nyolc között végzett versenyzők már olim­piai utazók (Bagyuia István rúdugró, Horváth Attila disz­koszvető, Gécsek Tibor ka­lapácsvető, Kovács Judit magasugró, valamint a 4x400 méteres nói váltó: Molnár Edit, Kozáry Ágnes, Bátori Noémi. Forgács Judit). Hozzájuk csatlakozik az Európa-bajnoki ezüstérmes Szabó Dezső tíz­próbázó és Ináncsi Rita világbajnoki 11. helyezett hétpróbázó. Mellettük a 22 fős keretből bárki hozzájuthat az olimpiai repülőjegyhez, ha július 1-jéig teljesíti a meg­határozott szinteket. Mérei László hangsúlyozta, hogy az 1992-es idény az olimpiának van alárendelve, még az országos bajnokságot is az ötkarikás játékok után rendezik meg - bár emiatt nagy viták voltak. A vezető edző a magyar atlétika jelenlegi első számú emberéről, Bagyuia Istvánról elmondta, hogy az Egyesült Államokban készülő rúdugró decemberben megsérült, orrműtéte azonban inkább lelkileg viselte meg. A február 28. és március 1. közötti genovai fedett pályás Európa­bajnokságon a tervek szerint elindul. - Barcelonában 12 pont megszerzése, s ha lehet egy érem az olimpiai tervünk ­fejezte be beszámolóját Mérei László. Kacagó futballvilág Részletek Somos István előkészületben lévő'könyvéből KÍNOS Peruban sem fe­nékig tejfel a szur­koló sorsa. A labda­rúgó-feleségéé meg még kevésbé. Egy limai asszony a főváros egyik lapjá­nak hasábjain ön­tötte ki a szívét. Arról panaszkodott, hogy valahányszor a válogatott kikap, a férje, tehetetlen dü­hében mindig alaposan el­náspágolja. - Ahány gólt kap a kapusunk, annyi pofont kapok én - írja levelében. - Csak annyit tehetek, hogy a mérkőzés előtt letérdelek és hosszan imád­kozom a győzelemért. Pedig én semmiről sem tehetek. Nem értek a futballhoz, a lesállásról azt sem tudom eszik-e vagy isszák. De hiába minden: ahány A nemzetközi játékvezetők világkrónikása, ahogy a 83 éves Somos Istvánt nevezik, duzzadó erővel dolgozik még ma is. A világon egyedülálló könyv írásán munkálkodik, melynek címe: „Kacagó futballvilág". Az idős úr által „megénekelt" valamennyi történet érdekes, kellemes olvasmány. gól, annyi pofon. Ma már inkább azért imádkozom, hogy tartson magának szeretőt a férjem. így legalább az a bestia kapná a pofonokat. Ez is egyfajta elégtétel... * A legaktuálisabb - Milyen legyen a jó szövet­ségi kapitány? - Legyen óvatos - mondja a konzervatív. - Legyen bátor - mondja az újító hajlamú. Legyen szakértő - mond­ja a nagyigényű. - Mondjon le... - így szól a filozófus. PÁRBAJ Argetínában csókban sincs hiány... Két Buenos Aires-i játékos egyazon lánynak udvarolt. Végül is párbajban egyeztek meg, úgy döntöttek, amelyikük sorozat­ban több tizenegyest tud berúgni a vetélytárs hálójába ­viheti a nőt. A másik meg fogja a kalapját, és távozik. A furcsa párbaj le is zajlott, és az eredméy is furcsán ütött ki. Amíg a legények rugdalóz­tak, a leányzó beleszeretett az egyik párbajsegédbe, és ahhoz ment feleségül. Ez párbaj, ahol mindkét fél ­nyert. Rendkívüli közgyűlés előtt a súlyemelők Rendkívüli közgyűlést hívott össze szombatra Eck Tibor, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke. Kényszer szülte a fórum mi­előbbi megtartását, merthogy az 1989 decembere óta hivatalban lévő főtitkár, Szalai György a múlt év végén felmentését kér­te. A távozás mellett azért döntött a valamikori súlyemelő, aki olimpiai bronzéprmet és Világ Kupát is nyert pálya­futása alatt, mert erre a kö­rülmények rákényszerítették. A Budapestre Tatáról feljáró fő­titkár mindenekelőtt gyermeké­nek folyamatos gondozást igénylő betegsége miatt határo­zott úgy. hogy sportvezetői karrierjét feladja. Az ügyeket ugyan még januárban ó vitte tovább, de szombattól már a helyére megválasztandó utódé a főtitkári felelősség. Szalai György bejelentését az MSSZ elnöksége tudomásul vette, egyúttal pályázatot írt ki a posztra, amelyért öt jelölt verseng. Egyikőjük - Gémesi László - „idegen", a sportágon kívülről jön(ne), a többiek viszont a súlyemelésben köz­vetlenül benne élő vagy élt, ismert nevek. Balogh István a csepeli erős emberek vezető edzője, aki már 1989-ben is megpróbált szövetségi pozíció­ba jutni, de akkor sikertelenül pályázott. A menedzseri eré­nyeket csillogtató Horváth Ferenc sportegyesületi elnök mint az idei szekszárdi Európa­bajnokság főszervezője, korábbi nagy tolnai versenyek rendezője szerzett ismertséget, mi több: a tavalyi Pannónia-Húsos Kupa sikere nyomán beválasztották az Európai Súlyemelő Szövet­ség technikai bizottságába. Hosszú Endre az utóbbi két évben jobbára külföldön dolgozott, súlyemelő edzőként­oktatóként, előtte az MSSZ szakfelügyelőjeként ült „közel a tűzhöz". Miillner Jenő', az 1990-es budapesti világbaj­nokság szervezőbizottságának vezetője pedig akkortájt a súlyemelő szövetség elnök­helyettese is volt. A szombati összejövetelen ötük közül kell választaniuk a küldötteknek - avagy az elnökségnek. A döntőbíró sze­repe ugyanis még nincs tisztáz­va. Pontosabban az elnökség két lehetőséget terjeszt a delegátusok elé: az egyik szerint a fótitkárt az elnökség nevezné ki meghatározatlan időre, míg a másik alternatíva szerint a közgyűlés határozna a főtitkár személyéről, aki az 1996-os olimpiát követő új választásig maradna hivatalban. A kérdés tehát az: megtartja-e magának a döntés - a (ki)vá­lasztás - jogát a közgyűlés, vagy pedig átruházza azt az elnökség hatáskörébe, s így egy szűkebb testület nevezi ki és alkalmazza a főtitkárt. Asztalitenisz-körkép Veszprémben nagy közön­ségsikert aratott a magyar női asztalitenisz-válogatott, amikor kedden 4: l-re legyőzte a fran­ciákat, és méltó revansot vett a tavalyi világbajnoki vereségért. De ez a siker sem változtatott azon, hogy az együttes csoport­jában csak a második helyen végzett, miután decemberben Moszkvában elvesztette a régi vetélytárs elleni rangadót. Az A Csoportban az ötödik, utolsó fordulóban a belgák 4:3-ra győztek a svédek, a Füg­getlen Államok Közösségének együttese pedig idegenben hasonló arányban az angolok ellen. Így a végső sorrend a következő: 1. FÁK 5 gy.; 2. Magyarország 4; 3. Belgium 2; 4. Svédország 2; 5. Anglia 1; 6. Franciaország 1. A két csoport összesítése alapján Magyarország holtver­senyben a harmadik helyen végzett, míg az elsőségért a FÁK csapata a B-ben első csehszlovákokkal játszik (a románokat 4:0-ra verték). A kiesés ellen a franciáknak az olaszokkal kell felvenniük a versenyt. Az elmúlt napokban a férfi Szuper Ligában is újabb mér­kőzéseket játszottak. Ma­gyar szempontból a holland­jugoszláv visszavágónak volt jelentősége, hiszen márciusban a vesztessel kell majd Bérezik Zoltán együttesének a kiesés ellen játszania - oda-vissza alapon. A jugoszlávok 4:l-re nyertek, s miután az első ta­lálkozón 4:3 volt a javukra, ők továbbra is a legfelsőbb osztály résztvevői. A magyarok pedig a hollandok ellen szerepelnek itthon és idegenben, hogy kísérletet tegyenek a bennmara­dásra. * Isztambulban szombaton és vasárnap rendezik meg ae ifjúságiak Európa TOP 12 ver­senyét. A magyar asztaliteniszt Gárdos Krisztián és Bátorfi Zoltán képviseli a fiúk mező­nyében, a lányoknál viszont elképzelhető - amire eddig még nem volt példa hogy a hazai utánpótlás legjobbjai közül senki sem állhat rajthoz. Pintér Ildikó ugyan elutazik a török városba, de csak mint tartalék, s csak ha valaki nem érkezik meg. juthat szóhoz a ver­senyben. A keletnémet sport és a Stasi kapcsolata Az egykori NDK számos olimpiai bajnokának, világ- és Európa-csúcstartójának többsége kíváncsian várja, mikor tekinthet be a néhai állambiztonsági minisztérium (Stasi) irattárában heverő személyes aktájába. A DPA hírügynökség körkérdéséből világosan kitűnik, hogy a bi­zonyosságszerzés vágya nem párosul bosszú utáni lihegéssel. Mint az egyik neves könnyű­atléta elmondta, ő csak attól tart, hogy talán baráti köréből szervezett be valakit az állam­biztonsági hatóság arra, hogy róla információkat továbbítson. Teljesen világos, hogy a sportolóknak a tőkés országokba történt gyakori utazásai miatt az élsport törvényszerűen különleges célobjektuma volt az állambiztonsági szervezet tevékeny­ségének. Eddig két prominens sportolóról derült ki, hogy nem hivatalos munkatársai voltak a hírhedt minisztériumnak: Luth Dombrowski távolugróról, aki 1980-ban olimpiai bajnok lett, és Klaus Köste tornászról, aki a müncheni játékokon lóugrásban szerzett aranyérmet. Az ó lelepleződésük mellett mások legfeljebb erős gyanút táplálnak arra vonatkozóan, hogy környezetükben gyakran szimatolt a Stasi. - Abszolút bizonyos, hogy a Stasi besúgói a lakásunkban jártak, és lehallgatás céljából „poloskákat" helyeztek el - mondta a Drezdában élő Ingrid Krámcrt-Gulbin, a római és tokiói olimpia műugróbajnoka. - Észrevettük, hogy valaki ott járt nálunk, mivel a lakásba zárt macskákat az udvaron fedeztük fel. Elkezdtünk „poloskák" után kutatni, de nem találtunk semmit. Másnap azután, hazatérésünket, köve­tően teljesen feldúlva találtuk a lakást. A hírhedt Stasi az élet legprivátabb szféráiban is követte a sportolókat. Marita Kochnak, a többszörös olimpiai bajnok és világrekorder rövidtávfutónak akkor gyűlt meg a baja az állambiztonsági szervezettel, amikor szorosabb kapcsolatba került edzőjével, Wolfgang Meierrel, akihez utóbb feleségül ment. Az ed­zőnek 1981 és 1984 között nem volt szabad ta­nítványa kísérőjeként külföldre utaznia, mert a Stasi attól tartott, hogy közösen disszidálhatnak. Koch adatai szerint mindketten bizonyosak abban, hogy lakásukban lehallgatóberendezést ­„poloskákat" - szereltek fel, ugyanis a sport­szövetség funkcionáriusai a legszűkebb körű privát beszélgetéseikről is tájékozódva voltak. Karlheinz Gieseler, a Német Sportszövetség (DSB) egykori főtitkára, aki annak idején rendszeresen részt vett a két német állam közötti sporttémájú tárgyalásokon, úgy vélekedik, hogy a néhai NDK sportszövetsége, a DTSB csak­ugyan a Stasi pórázára volt fogva, és az állam­biztonsági szervezet a nemzetközi tárgyalásokon mindvégig ott ült a „kispadon". Ugyanakkor Gieseler arra figyelmeztet, hogy a sportban az akták feltárása nem eredményezheti feljelentési hullám elindítását. „Nem bújhatunk a bírák köpenyébe, és nem engedhetjük meg a sportban, hogy a kicsiket megbüntessék, a nagyokat pedig r 'ni hagyják."

Next

/
Oldalképek
Tartalom