Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

10 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 23. „Világ végi szolgálat" A magyar-román határon lévő Kürtös vasútállomáson szolgálni nem lehet leányálom. A vasutasok jószerével csak panaszaikat tudták felsorolni a minap ott járt küldöttségnek. A határszemlére indult dr. Farkas László államtitkár, régiónk köztársasági megbízottja éS a vele tartó helyi vezetők: Tóth Imre vasútigazgató, Bábinszky Gábor ezredes, vámparancsnok és Pál János ezredes, kerületi határórparancsnok évtizedes problémákkal szembesülhetett. A vasútállomás oly annyira a határon épült, hogy fenntartásának költségei is megoszlanak, de csak elvben. Az épület állapota siralmas, néha kimarad a melegvíz- és az áramszolgáltatás. A helyzetet jellemzi az is, hogy telefonhálózata a román központhoz van kötve. A vasutasok életkörülményei annyiban javultak az 1989-es karácsonyi események óta, hogy román kollégáikkal végre anyanyelvükön és szabadon beszélhetnek. A vámosok és a határőrök hasonló gondokkal küszködnek. Joggal mondhatják: valahol a világ végén szolgálnak. Mégis, újév óta 124 határsértőt fogtak el, legutóbbi sikeres akciójuk során pedig két kilogramm heroint foglaltak le. A köztársasági megbízott perelt - és vesztett A Szentes városi önkormányzati képviselő-testület határozatait, illetve eljárását - a Hámán-lakótelepi iskola igazgatójának kinevezése, valamint a Marx tér és az Úttörő sétány neve megváltoztatásának ügyében - törvényesnek találta a Csongrád Megyei Bíróság. Mind *a két közigazgatási perben az elsőfokú bíróság (Szeged város) ítéletét megváltoztatja, és a felperes Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei köztársasági megbízott hivatala - keresetét elutasítja. Az ítéletek ellen fellebbezésnek helye nincs, olvasható a Csongrád Megyei Bíróság által, még tavaly december 10-én és 17-én keltezett iratában. Ez a lényege annak az eseménysornak, amely a szentesi képviselő-testület határozatával, a köztársasági megbízott törvényességi észrevételével kezdődött, majd az elsőfokú bíróság ítéletek elleni fellebbezéssel és a megyei bíróság ítéletével fejeződött be. Ismeretes, hogy a szentesi képviselő-testület - titkos szavazással - 1991. június 20-án nem járult hozzá Matkócsik Pál igazgatói kinevezéséhez, a Hámán-lakótelcpi általános iskolába. A köztársasági megbízott szerint a testületek törvénysértően mellőzte e határozatának az indoklását. Ezzel szemben a fellebbezés során ez szerepel: a titkosság azzal jár, hogy a határozatot nem lehet indokolni. Másfelől az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint nem lehet korlátozni ilyen esetekben az önkormányzati képviselő-testület döntéseit. Továbbá fontos körülmény, hogy a másodfokú ítélet meghozatalának időszakában már nem volt olyan jogszabály, amely a köztársasági megbízott törvényességi jelzését megalapozná. Ennek következtében egy új eljárás során már nem kellene indokolnia a testületnek saját határozatát, tehát ugyanaz a helyzet állna elő, mint amelyik jelenleg is fennáll. Ezért sem lehetne a testületi határozatot hatályon kívül helyezni, mint ahogyan ezt a felperes kívánja. Rátérve a másik ügyre: a szentesi testület 1990. december 7-i ülésén - több más utca és tér korábbi nevének átkeresztelésével együtt - a Marx tér nevét Apponyi térre, az Úttörő sétány nevét pedig dr. Brusznyai Árpádra változtatta. Egy következő testületi ülésen lakossági reklamálás miatt újból visszatértek erre a kérdésre. A korábbi határozat •feletti szavazáskor a Marx tér név visszaállítása mellett tíz képviselő voksolt, tizenegy képviselő tartózkodott, öten pedig ellene voltak. Az Úttörő sétány esetében mellette voksolt tíz képviselő, tartózkodott tíz, ellene voltak hatan. A köztársasági megbízott törvényességi észrevétele azt tartalmazta, hogy a határozat meghozatalához a jelenlévő képviselők több mint felének egybehangzó szavazata lett volna szükséges! A Csongrád Megyei Bíróság állásfoglalása szerint a képviselő-testület a határozat megváltoztatására irányuló javaslatot elvetette azzal, hogy a javaslat nem kapta meg a szükséges többséget. Ebből következően hatályában fennmaradt a korábbi határozat, s ezért a második javaslatról tulajdonképpen már nem is kellett volna szavazni. Természetesen mindkét ügyben az ítéletek indoklása minden részletre kiterjed, és átfogó érvelést foglalnak magukban. A lényeg mindkét esetben az - miként ezt az ismertetést kezdtük -. hogy a Csongrád Megyei Bíróság a szentesi képviselő-testület szobait forgó határozatait törvényesnek találta. Sz. R. Együttműködik a Partiscum és a Délmagyarország Kft. A hét kérdése a rádióban is , Január huszadikától egy kicsit átalakul a Rádió Szeged, mégpedig új színfontokkal gazdagodik" - néhány napja Vágási Kálmán stúdióvezető ezekkel a szavakkal kezdett egy stúdióbeszélgetést, majd így folytatta: „Ezért ülünk itt a stúdióban Dlusztus Imrével, a Délmagyarország Kft. ügyvezetőjével, a két napilap főszerkesztőjével és Onczay Zsolttal, a Partiscum Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a Rádió Szeged műsorát menedzseli." A beszélgetés szövegét szerkesztett változatban közöljük: Vágási Kálmán: - Mit is tartalmaz ez a megállapodás? Dlusztus Imre: - A megállapodás azt tartalmazza, hogy a méltán népszerű kereskedelmi rádióban meg fog jelenni hetente egyszer egy műsorral, és naponta pedig önmagát ajánlva a Délmagyarország és a Délvilág, a környék két legnagyobb példányszámú napilapja. Az a feladatunk ugyanis, hogy egyrészt információban adjunk bővebbet az olvasónak és a rádióhallgatónak, másrészt pedig felhasználva a kereskedelmi adó sajátos lehetőségeit, kereskedelemélénkító szerepet is elvállaljunk, hiszen ez mind a rádiónak, mind nekünk gazdasági szempontból igen hasznos. Vágási Kálmán: - Az újságoknak, a Délmagyarországnak és a Délvilág-Csongrád megyei Hírlapnak hasznos. Hasznos a rádiónak, hasznos az olvasónak is. Mi a haszon ebből a Partiscum Kft.-nek? Onczay Zsolt: - Úgy érzem, hogy a két média hallgatottsági és olvasottsági köre föltétlenül bővülni fog. Főbb célunk az hosszú évek óta már, hogy a hallgatottságot növeljük, ezért úgy gondoljuk, hogy a Délmagyarországban megjelenő információink elő fogják segíteni ezt a dolgot. Annál is inkább fontos ez, mert több tevékenységet folytat a kft. Vágási Kálmán: - A lapszemle pontos ideje is meghatározható, hiszen hétfőtől péntekig 17 óra 5 perckor, tehát az ötórás hírek után hangzik el a Délmagyarország és a Délvilág lapszemléje. Az önálló műsor pedig minden héten csütörtökön 17 óra 35 perctől tart 18 óráig. Dlusztus Imre: - Az az elképzelésünk, hogy az a bizonyos szombati rovatunk, amelyiknek az a címe, hogy A hét kérdése, és amelyben az utca emberét kérdezzük meg arról, ami a leginkább foglalkoztatja az álampolgárokat, átkerül a csütörtöki lapszámunkba. Ezen a napon tehát reggel meg fog jelenni a hét kérdésérc a három válasz, mellé fogjuk biggyeszteni a rádió telefonszámát, délután pedig itt, a stúdióban ülő újságírókollégánk kérdezi ázt a profi szakembert, aki a témában nem újságíróként, hanem szakmai hozzáértőként tud érvényes dolgokat mondani. És azt várjuk, hogy ebben a bizonyos 20-25-30 perces időszakban - persze, zenével oldva, ami a kereskedelmi adó szükségszerű velejárója - az olvasó és a hallgató betelefonáljon, kérdezzen, véleményt mondjon. Ezzel tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy az elektronikus média és az írott sajtó nem konkurense egymásnak, hanem igenis, egymást erősítő, egymásra épülő erők lehetnek. Végül is, ha körbenézünk, NyugatEurópában mindenütt ez a szisztéma működik és teljesen lokigus, hogy Onczay úrral megtaláltuk egymást. Vágási Kálmán: - Ez olyan dolog, hogy olvasom az újságban, hallom a rádióban és esetleg nézem a televízióban. Dlusztus Imre: - Igen, mert azáltal válik az információ értékelhetővé, hogyha felerősödik bennem. Ezt Amerikában találták ki már ötven évvel ezelőtt, témakövető módszernek hívják: egy bizonyos ügyről többször, többféleképpen, több műfajban, és ha lehet, akkor több médiában kell szólni, és akkor elérjük azt a célt, ami végül is a lényegi feladata a médiának, hogy informáljunk. Mert tudjuk jól, hogy egy újságot félre lehet rakni, a rádiót ki lehet kapcsolni, éppen kimegy az ember a konyhából mosogatás közben, ahol szólt a Danubius, illetve a Partiscum és akkor máris kiesett az az információ. Ezért az a feladatunk, hogy a lehető legszélesebb lehetőségeket felhasználva több csatomán adjunk információt. Onczay Zsolt: - Ezt fogja elősegíteni az is, ami a megállapodásunk egyik tárgya, hogy naponta a Délmagyarország napilap egyik helyén egy híranyagot fogunk közölni a Partiscum Rádió délutáni adásának aktualitásáról, a témáról. Vágási Kálmán: - A Délmagyarország egyik e heti számában olvastam, hogy hamarosan, március 13-án lesz a divatbál. Onczay Zsolt: - El kell mondanom, hogy több tevékenységet folytat a kft., és március 13-án ismét divatbálja, vizsgabálja lesz felsőfokú manökentanfolyamunknak, ezúttal a Forrás Szállóban. Ez nagyszabású esemény, évente egyszer rendezünk ilyet. Valamint arról is tennék pár szó említést, hogy kft.-nk alapított egy Zöld jövő című környezetvédelmi alapítványt, ami szintén jelentős dolog, mert Nyugaton már a kereskedelmi vállalatok számára szinte elrendelik, hogy ilyenekben részt vegyenek, és a környezetvédelemmel hatékonyan foglalkozzanak. Mi igyekszünk ezt elősegíteni idehaza, támogatni is, ezéíí alapítottunk és hamarosan fogadhatjuk a csatlakozókat. Mire tanít az amerikai nagybácsi? Azt valamennyien a saját bőrünkön érezzük, hogy a magyar gazdaság mély válsággal küszködik. Cseppet sem vigasztalhat bennünket az a tény, hogy a második világháború óta első ízben fordult elő, a világazdaság 1991-es teljesítménye is romlott a korábbi évekhez viszonyítva. Az sem vigasztaló, hogy közvetlen szomszédságunkban sokkal nagyobb a baj, sűrűbb a gond. Nem ünneprontás, de nehezen vitatható, hogy Közép- és Kelet-Európában az idón sem számíthatunk sok jóra, már ami a gazdasági fellendülést illeti. Hazánkban és a kelet-európai országokban a pár éve erőltetett gazdasági reformtervek helyett a teljes átalakítás van napirenden. Lényeges termelési visszaeséssel, a nemzeti jövedelem visszaesésével, a beruházások csökkenésével, s a nagyarányú inflációval minden környező országban számolni kell. Különösen drasztikus csapás - bár kényszerítő erő is -, hogy a kelet-európai piacok összeomlottak, hiába az áru, ha az éhező szomszédok nem tudják megfizetni. Nyugaton pedig annyi van a raktárakban, hogy csak speciális és kiváló minőségű termékekkel vehetünk részt az öldöklő versenyben. Igen ám, de hogyan? Erre sokan és sokféleképpen keresik a választ. Legjobb tehát, ha olyan szakértőt kérdezünk meg, aki minden elfogultság nélkül, kellő távolságtartással értékeli a magyar ngráriumot, egyben ismeri is a tőke. s a tőkés gazdaság természetrajzát, mozgásterét. Dean Chifford Bork, az USA-ból, érkezett, és az amerikai kormány szakértőjeként kutatta, felmérte azokat a területeket, amelyeken lehetségesnek látszik amerikai-magyar vegyes vállalatok létrehozása. Az IF.SC (Nemzetközi Vezetői Tanácsadó Testület) egész világot átfogó hálózatában önkéntes szakértők fáradoznak a fejlett technológiák, üzleti módszerek elterjesztésén, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésén. - A központi kormány és a különböző alapítványok támogatásával - mondta a fiatal markating főnök - Magyarországon 1986-ban nyitott irodát az IESC, s nem kevesebb, mint 12 ezer ismert szaktekintély munkájára támaszkodhatnak a magyar pályázók. A Magyar-Amerikai Vállalkozás Alapítvány programja alapján bármely magyar cég kezdeményezheti vegyes vállalat alakítását, illetve kereshet termékeinek amerikai forgalmazót, piacot. - Milyen területeken számíthatunk sikerre? - Amerika óriási piacot jelent, de telített piacot. Előnybe csak a speciális magyar termékek juthatnak, ha megfelelő a marketingmunka, s a feldolgozás is állja a próbát. Fűszerpaprika, zöldség-gyümölcs, szalámi, különleges sajtféleségek betörhetnek az államokba. Ügyesebb és célra töróbb szervezéssel sok amerikai turista látogatna Dél-Magyarországra, annál inkább, mivel a térségben máshová nem is igen mehet. Am*bármelyik magyar pályázó csak akkor számíthat komolyabb érdeklődésre, ha szakszerű és megalapozott üzleti tervet készít, és azt kijuttatja az Egyesült Államokba. Nálunk hamarosan fejlődés várható, ami az üzleti élet komoly pezsdülésével jár együtt. - Mit tart Dél-Magyarország mezőgazdaságáról? - Mi a magántulajdonban, a farmergazdálkodásban hiszünk. Az én nagyapám is úgy kezdte, hogy bérelt egy nagyobb területet, azon gazdálkodott, igen keményen. Magam szintén sokat dolgoztam a farmon, reggeltől késő estig, mert ott az egész család talál munkát és kicsinek, nagyobbnak megvan a dolga. Itt nincs tőke, nincs, eszközállomány, ami Amerikában természetes feltétele a gazdálkodásnak. Ha majd a tagok valóban tulajdonosok lesznek a mostani nagybirtokon, itt is sokat javul a termelés jövedelmezősége. Bár nekem a szövetkezetek igen tetszettek. És a jó földek. Általában nem ezt vártam, mi ott én Chicago mellett élek -, elég keveset tudunk a kelet-európai világról, egynek tűnik minden, legtöbben azt hiszik, hogy csak sár van, sorban állás, szegénység, mint Moszkvában. Az amerikai tőke nem csak Mexikóban, hanem Brazíliában is vett földeket, ott tulajdonosként saját gépekkel, eszközökkel dolgozott, és olcsó munkaerővel, mert a legfontosabb az, hogy az államokban igen drága a munkaerő. A kezdő farmereknek 80 hektáros földeket hasítottak ki, s tíz év alatt törleszthették a kölcsönöket. A szövetkezést ismerik a farmerek, hiszen értékesítésre szövetkeznek, vagy tejgyárat építenek, műtrágyát, növényvédő szert közösen vásárolnak. Ám a földnek nincs közös tulajdonosa. Ha majd itt is tulajdonos lehet a külföldi tőke, földet vehet, beruházhat, akkor bátrabban jön, mert most a mezőgazdaság nem az első ügy, hiszen a világon túltermelés van élelmiszerekből. Mi a legfőbb tanulság számunkra? - Az USA az európai emigránsok országa is. Ezt nem használták ki eddig az üzleti kapcsolatokban. Az a legcélravezetőbb. ha abból indulnak ki, hogy nincs még egy másik Magyarország. Bárha ebből tőkét kovácsolhatnák. Sz. LUKÁCS IMRE Minden hangszeren játszunk - mondja a Forrás igazgatója A szakszervezeti vagyon körüli hosszan tartó vita, osztozkodás közben működésképtelenné lesznek a szakszervezeti üdülők, következésképpen egyre több ember esik el az olcsó pihenés vagy gyógyulás lehetőségétől. Az egyik legértékesebb szakszervezeti „vagyontárgy" a szegedi Forrás Szálló. Igazgatóját, Sándor Pétert arról kérdeztük, tud-e valamit az intézmény jövendő sorsáról? - Mi lesz a Forrással, éppen úgy nem tudom, mint ahogyan azt sem, ki és mikor kerül ki győztesen az üdülési vagyonért folytatott versenyből. E vagyonból állami tulajdonban van 90 százalék, szakszervezetiben 10 százalék. Természetes, hogy amelyik fél nagyobbat markol a 25 milliárdos vagyonból, az lesz rentábilisabb. A harc tétje tehát nem aprópénz, ezért is érthető a hosszú küzdelem, ami közben azonban szép csendben megfojtják a szakszervezeti üdülőket. - Mert a támogatás évről évre kevesebp. - A tavalyi 1 milliárd 100 millió forint helyett, az idén 805 millió forintra faragták le a szakszervezeti létesítmények támogatását. Ez a drasztikus csökkentés tönkretesz sok üdülőt, különösen a lerobbantakat. - A Forrás nem ezek közé tartozik. - Szállodánk küllemének, jó adottságainak, korszerűségének is köszönhetően mi még tudjuk tartani magunkat. Még a szakszervezeti beutaló, illetve a kereskedelmi tevékenység 60-40 százalékos arányban oszlik meg. Ez azt jelenti, hogy vendégeink 60 százaléka szakszervezeti beutalóval jön, és 2 hétre 5 ezer forintot fizet a teljes ellátásért. A 40 százalék szállóvendég, aki három napra fizeti ugyanezt az összeget. Az arány még mindig a szakszervezeti beutaltak javára billen, de ehhez az kell, hogy minden hangszeren játsszunk. - Azaz minél többféle módon próbálnak pénzhez jutni. - Most hirtelenjében összeszámolni se tudnám, hány szolgáltatásnak, kis üzletnek adunk bérbe területet, Most tervezzük egy a' la carte étterem megnyitását, és a bevétel növelése érdekében bérbe adjuk a termeinket, az előcsarnokot konferenciák, bálák, érttségi találkozók, kiállítások rendezéséhez. A bökkenő „csak "'az, hogy nekem és munkatársaimnak valamennyi, beutalóval érkező vendéget elnézéskéréssel kell fogadnunk, és megértésüket kérnünk azért, hogy pihenésüket, bizony, nem egyszer zavarja majd a hajnalig tartó bál, netán az állandó nyüzsgés.