Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

SZERDA, 1992. JAN. 8. BELPOLITIKA 3 Az első szívátültetés Szívátültetést hajtottak végre Magyarországon - erről tegnap értesült az MTI egy ismeretlen telefonálótól. Miután a Népjóléti Minisztérium szóvivői irodája nem tudott a hírről, rövid nyomozás után kiderült, hogy a transzplantáció valóban megtörtént, mégpedig január 3-án, Budapesten, az Ér- és Szívsebészeti Klinikán. Mint Szabó Zoltán professzor, az intézmény igazgatója elmondta: a beteg állapota a körülményekhez képest kielégítő. Az Alkotmánybíróság keddi ülésén az illetéktörvény, továbbá a fegyveres erők hivatásos tagjainak szolgálati viszonyáról szóló rendeletek egyes paragrafusainak alkotmányossági vizsgálatával foglalkozott. A testület tegnap nem hozott határozatot a vizsgált témákban. Leghamarabb az erőmüvi szénátvétel kérdésében várható megállapodás az Ipari Minisztérium és a bányászszakszervezetek ma kezdődő tárgyalásán. A tárgyalások kimenetelét még nem lehet megjósolni, a tárgyaló felek azonban már megfogalmazták: úgy szeretnének felállni a tárgyalóasztal mellől, hogy a későbbiekben is egyezkedhessenek azokban a kérdésekben, amelyekben pillanatnyilag nem születhetett megállapodás. A kultuszminisztérium felkérte a közoktatás szakmai szervezeteit: képviseletükre hozzanak létre négytagú szakmai csoportot, amelyet a tárca bevon a közoktatási törvény előkészítésének további munkálataiba. A Vállalkozók Országos Szövetsége elégedetlen a kormánnyal, mert az nem keresi a kommunikációt, ám ez sem mentség arra, hogy nincs folyamatos párbeszéd a VOSZ, illetőleg a kormány tagjai között - hangzott el Palotás Jánosnak, a szövetség elnökének tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint Palotás elmondta, a magántőke legnagyobb érdekképviseleti szervezete továbbra is vállalja a lobbyzást a kormánynál, a pénzügyi körükben és külföldön azért, hogy aktív befolyásolója legyen a gazdaságpolitikának és tagjai számára minél markánsabb érdekképviseletet nyújtson. Cukor a földben Becslések szerint országosan több mint 10 ezer hektáron még mindig a földben van a cukorrépa. A termés megmentésére nincs remény, a fagy után kiengedő répa alkalmatlan a feldolgozásra, illetve az állaga miatt eleve kiszedhetetlen. Az érintett gazdaságok tetemes kárt szenvedtek, hisz a földben maradt érték hektáronként 70-80 ezer forintra tehető, miközben már az eddig ráfordított kiadások megközelítik az 50 ezer forintot. Ezenfelül további 4-5 ezer forintos pluszköltséggel lehet a tavaszi talajművelést elvégezni. Az előállt helyzet példa nélküli, több tényező együttes hatásának eredője. Az érési idő, sok más növényhez hasonlóan, 2 héttel kitolódott, az októberi bőséges csapadék mire felszáradt volna, beköszöntött a tartós fagy. A termelők a kiszedés érdekében mindent megtettek, olykor a sárban a félig megrakott járműveket csak hatalmas erőgépekkel tudták elvontatni. A nagy vetésterület, a jó hozamok, a egyes tételek külföldi bérfeldolgozásának meghiúsulása lassította az ütemezett átvételt, s ebből is adódott pár napos csúszás a betakarításban. Az eddigi felmérések szerint megyénkben 400 hektárt érint e gond. A legnagyobb répatermelő vidéken. Békésben közel 3000 hektáron ragadt földbe a cukor. Kistermelők, háztájiban gazdálkodók is szép számmal akadnak a károsultak között. A kialakult helyzet feltérképezésére a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetség kezdeményezésére tegnap, kedden a székkutasi szövetkezetben gyűltek össze Csongrád és Békés megye érintett gazdaságainak, a két megye mezőgazdasági szövetségeinek és agrárkamaráinak képviselői. A károk enyhítése érdekében levélben fordultak a Földmüvelésügyi Minisztérium illetékeséhez. Szeretnék elérni, hogy intervenciós alapból térítsék meg veszteségeik egy részét, hisz azt nem a termelők hanyagsága okozta. Mivel a földben maradt nagy tömegű répamaradvány a jövő évi termést is kedvezőtlenül befolyásolhatja, ennek megfelelő földadómérséklést kérnek. E témában több fórumon lesznek még megbeszélések, egyeztetések, az érdekvédelem a szükséges intézkedések szakmai megalapozásához kíván hozzájárulni. T. Sz. I. A rendőrség nem tud leánykereskedelemről Mint a sajtó a közelmúltban közreadta, az elrabolt szegedi Farkas Helga édesapja szerint a Tisza-parti városban új jelenséggel bővült a bűnügyek listája. A fiatal lányoknak leánykereskedőktói kell tartaniuk. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese az MTI érdeklődésére elmondta: a rendőrségnek nincsenek hivatalos információi arról, hogy maffiák lányokat tüntetnének el, adnának el külföldre. Ilyen ügyben nem folyik nyomozás, ami - az illetékes szerint - nem jelenti azt, hogy nem is létezik leánykereskedelem Szegeden. Ami pedig Farkas Imre újabb kezdeményezéseit illeti - ismeretes, hogy az apa bárki számára felajánlotta a zsaroló hangjának meghallgatását - a rend őrei nem tartják célszerűnek vitatkozni az apával, vagy azokkal az újságírókkal, akik elmarasztalják a rendőrséget. Az apa jogait és érzéseit tiszteletben tartják. Az ügyet a rendőrség továbbra is kiemelten kezeli, a nyomozást változatlanul nagy erőkkel folytatják. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben az országos átlag fölé emelkedett Csongrád megyében a bűnügyek száma. Ha itt lesz az ideje, a rendőrség kimerítő tájékoztatást ad a sajtónak a Farkas Helga-ügy legapróbb részleteiről - közölték az MTI munkatársával. KÖZÉLETI NAPLÓ MA GYÁLARÉT JÖVŐJÉT illető kérdésekre földügyekben tart tájékoztatót 17 órakor dr. Tóth Ferenc, a megyei földhivatal vezetője, az Új Élet Tsz képviselője és Hatvani Zoltán, a független kisgazdapárt önkormányzati képviselője. Mindenkit szeretettel várnak a kultúrházban. 1)R. BEREKNÉ DR. PETRI ILDIKÓ, a 18. számú választókerület képviselője 17-18 óráig fogadóórát tarl a városháza (Széchenyi tér 10.) 113. számú szobájában. - Tájékoztatom tisztelt választópolgáraimat, hogy 1992. évben minden hónap első szerdáján ebben az időben és helyen fogadóórát tartok. Szövetkezetek jövője Törvény a törvényről Az Országgyűlés keddi ülésnapján a vártnál valamivel rövidebb idő alatt, közel négy és fél órás szavazási procedúra után, nagy többséggel elfogadta a szövetkezeti törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatot. A képviselők csaknem 350 módosító indítványról döntöttek, és ezek közül mintegy 90-et fogadtak el. Az elfogadott törvény meghatározza a szövetkezetek átalakulásának módját, külön részletes szabályozást adva a vagyonnevesítésre, az átalakuláshoz szükséges szervezeti változásokra, az új szövetfolytatás az 1.oldalról Az elmúlt év azonban nem csak a piaci feszültségek éve volt, hanem a magyar mezőgazdaság egyik kedvező esztendeje is. Ragyogó gabonatermelő évjárat volt. A kukorica és a kalászosgabona termésmenynyisége megközelítette a 15,5 millió tonnát. Jól fizetett a napraforgó is. Kitűnő kilátásainkat a cukorrépa termesztésében az iparvállalatok romló pénzügyi helyzete és a jugoszláv polgárháború következtében nem válthattuk be. Általában a növénytermesztés eredményei meghaladták a korábbi évekét. A strukturális piacválság jelei az állatitermék-piacokon jelentkeztek elsősorban. A kész állatok értékesítésére csak különböző állami intervenciós források bevezetésével nyílt mód. Ennek eredményeként a tejtermelés 8-10 százalékkal lett kisebb az előző évinél, a sertésállomány mintegy kétmillió darabbal csökkent. A kivágások következtében a vágóállat-termelés majdnem szinten maradt. A baromfitermelőknél az ágazat évi termelése mintegy 20 százalékkal mérséklődött. E folyamatok következtében az állati eredetű termékek szabadpiaci, illetve felvásárlási ára az év közepére megszilárdult, majd emelkedésnek indult. A legfrissebb információk szerint a tenyészállomány olvadása megállt. A növényi termékek piacain is az árak lassú emelkedését tapasztalhattuk, amely várhatóan folytatódik az év első hónapjaiban is. Itt elsősorban a gabonafélék értékesítési áraira gondolok. Azt is látnunk kell azonban, hogy a megváltozott belső és külső piaci viszonyokhoz következetesen és szigorúan alkalmazkodnunk kell. Ami két évvel ezelőtt megfelelt a piacnak, az ma nem mindig eladható. Az alkalmazkodás rendkívül összetett és nehéz folyamat, csak kezeti alapszabályok elfogadására és a tisztségviselők megválasztására. A döntő szó az átalakulás és a vagyonmegosztás kérdéseiben is a szövetkezeti tagoknál, a határozatot hozó közgyűléseknél marad. Ezzel együtt a törvény széles jogkört biztosít az egyes tagoknak, illetve a tagság kisebbségének az esetleges kiválásra, egyéni érdekeik érvényesítésére. Az átalakulás során a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél nem szükséges oszthatatlan tulajdon fenntartása, a fogyasztási szövetkezeteknél pedig az oszthatatlan vagyon a teljes vagyon 30 százaléka lesz. Öböl jyOL 1 hái 'I.GARI - A félévenként megjelenő női sakkvilágranglistán három férfias magyar hölgy, három testvér szerepel az első tízben: Judit az elsőről, Zsuzsa a megosztott 2-3. helyről, Zsófia pedig a tizedikről néz le a világra. A Polgár lányokról van szó, hazánk zseniális nagyköveteiről, akik egy-egy versenyen indulva annyi hívet szereznek a sakknak és Magyarországnak, mint egy közepes méretű magyar város összes szülötte és lakosa egy évtized alatt. A papa, Polgár László köztudottan rendkívül célratörő, kíméletlenül következetes, kihívóan öntörvényű, a lányai tehetségével mérhetően nagy tudású, s mindezek alapján összeférhetetlen ember. És itt álljunk meg egy szóra! A kérdés ugyanis az, hogy az összeférhetetlenség mit jelent? Azt-e, hogy a semmit nem akarás jegyében valaki szétzúzza a körülötte szükségképpen létező szerkezeteket, vagy azt, hogy a nagy vállalkozók és újítók szent őrületével hadakozik a merevvé, így használhatatlanná vált struktúrák ellen? Alighanem teljes tárgyilagossággal mondhatjuk, hogy itt az utóbbiról van szó. Ebből kiderül, hogy tisztelem Polgár Lászlót, de gyorsan hozzá teszem: távolról. Nekem ugyanis könnyű, csak csodálnom kell, hisz nem vagyok az MTK vezetőségi tagja, a sakkszövetség tisztviselője, és legyőzött férfiversenyző sem. És szerencsére nem is kell - éppen ezekért - kapcsolatban állnom ezzel a fenoménnal, aki az igazi egyéniségek kegyetlenségével vállalja önnön érzékenységét. De nem akarok pszichológusi köpenyben forgolódni ebben az írásban. Különben is, azt szeretném csak kimondani, amit lényeginek vélek ebben a csodálatra méltó kísérletben: vállalni kell az álmainkat, sőt nem szabad megijednünk a vágyainktól. Ez a régi rendszerben is hatékony igazság lehetett, s különösen most az, amikor nemzeti munkaköri kötelességünk a tenniakarás. Van hát példánk, amit érdemes követni. Lehet, az a cél, hogy valamelyik lány világbajnok legyen a férfiak mezőnyében: elérhetetlen és fölháborító, de az esetleges kudarc is minősíti a vállalást. (Mindazonáltal egyre csökken az ellentábor esélye.) Ez tehát egy álom, luxuskivitelben. De teljesen polgári. 2£)AícAtj ki Kisgazdaszámadás állandó tanulással, esetenként kínok és keservek között juthatunk új eredményekhez. Más lehetőség nincs. Ebben természetesen sokirányú és érdemleges segítségre van szüksége a termelőnek. S ezt a támogatást követelni is kell az erre a célra létrehozott intézményektől, hatóságoktól. Információra van szükség, gyorsra és pontosra. Ezt a Földművelésügyi Minisztériumnak is tudomásul kell venni. E nélkül egyszerűen nincs előrehaladás. Túltermelési gondjaink megoldásában nagy szerepet játszott az a sikeres erőfeszítés - mind a kormány, mind pedig a vállalkozók és termelők részéről -, amelyet az exporttevékenység fellendítésére, új piaci lehetőségek feltárására fordítottak. A fejlett országok piacain s elsősorban az európai Közös Piac államaiban értékesített magyar agrártermékek értéke mintegy 30 százalékkal volt nagyobb tavaly, mint egy évvel korábban. A társulási szerződés eredményeként agrártermékeink piacrajutási esélyei jövőre mintegy 10-15 százalékkal növekednek. A sikeres gazdaságdiplomáciai offenzíva és az eredményes barterüzletkötések következtében a keleteurópai országokban is sikerült az év második felében piaci pozícióink egy részének megőrzése. Hogy ezt 1992-ben meg tudjuk-e ismételni? Nem vagyok optimista. De a feladatot föl kell vállalnunk. Kiindulásként tisztázni kell néhány dolgot. Az elmúlt esztendő a mezei gazdálkodó ember számára nagyon nehéz pénzügyi év volt. Ebben a piaci ár érvényesítési korlátai mellett a költségvetési politikai szigorodása is szerepet játszott. Az agrártermelés költségvetési kapcsolatait a világon mindenütt komoly politikai erők és érdekek alakítják. Magyarországon az új politikai struktúrában az agrárérdekeket képviselő erők széttagolódása volt megfigyelhető, inkább egymás hibáinak kimutatásával, gyarlóságaik felnagyításával voltak elfoglalva, mintsem azzal, hogy a vidéken élő emberek elsősorban az agrárpolitikához kötődő érdekeinek összehangolt, egyesített kifejezőivé váljanak. A gondot ebben a tulajdonviszonyok rendezetlensége és ezen belül a politikai áramlatok harcának eredménytelensége jelentette. Elérkezett az idő annak felismeréséhez, hogy a Parlamentben és a nagypolitika különböző fórumain kialakuló politikai csoportok és lobbik közül nem hiányozhat az agrárlobbi. Az agrárvállalkozók, a vidéken élő honfitársaink politikai érdekképviseletét következetesen, az erőket tömörítve újra meg kell alkotni. A magam részéről a hamarosan magántulajdon alapján álló szövetkezeti nagyüzemben dolgozó vállalkozót és tulajdonost ugyanolyan mezőgazdaságból élő embernek tekintem. mint a klasszikus családi vállalkozáson alapuló tanyás, vagy falusi magángazdaságot, kistermelő gazdát, vagy hobbikertészt, avagy állami gazdasági alkalmazottat. E tisztes rétegnek a politikai és egzisztenciális érdekeit a Parlamentben is hathatósan kell képviselni. (Ezért tartanám például fontosnak egy mezőgazdasági bizottság megalakítását is.) Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság támogatottságának mértéke, adózási terhei, a hitelhez jutás lehetőségei a fejlett piacgazdasági országokban nemcsak gazdasági normatív kérdés csupán, hanem a politikai erőviszonyoké is. E politikai képviseletben a független kisgazdapártnak vezető szerepet kell vállalnia. Ezért sem mindegy, hogy a költségvetési koalíciós alku, vagy az adótörvényekkel kapcsolatos egyeztetések során 33 képviselő próbálta érvényesíteni ezeket az érdekeket, esetleg a koalíció többi erejével szemben! Ezért tartom különösen megbocsáthatatlannak, amikor pártérdekek személyes ambícióktól függenek, s személyes ambíció alanyaivá degradálódnak társadalmi rétegek és érdekek. S nem értek egyet azzal a pártunk számára is életveszélyes, szűklátókörű, egyszerűsített képlettel, ha a kárpótlás (kárpótlás?) rendben lezajlik, akkor mi eredményesen képviseltük választóink érdekeit. Ez nem csak része lehet az agrárpolitikának, s vállalt feladatainknak. Frakciónk célul tűzte ki, hogy a jövőben az érdekeltek e célok érdekében egymásban ne az eltérő vonásokat. hanem a közös érdekeket keressék. Ami pártunkat illeti, a frakcióban már megindult egészséges megújhodási folyamatot tovább kell erősíteni, kiterjeszteni a pártszervezetekre is. Ahol nem szabad alkut kötni, az a tisztesség. Legyenek azok szervezeti, vagy személyi kérdések. E szerint kell a nagyválasztmány elé néznünk, semmiképpen nem az elhatárolódás, hanem az igenis aktív részvétel, a küzdelem vállalásának taktikájával. A tisztesség határáig! Csak ez jogosíthat föl minket arra, hogy adott esetben ne csak kritizálhassunk, követelhessünk is, s csak így kerülhetünk alkupozícióba. S hogy közös erőfeszítésünknek mi lehet az eredményes fegyvertára? Semmiképpen sem az üres, nagyhangú ígérgetés, vádaskodás, átlátszó zsarolási kísérletek, a legrosszabb értelemben vett hintapolitika. Mindenképpen szakmailag megalapozott, az egész társadalomra építő, kulturált érvelésű, toleráns, demokratikus magatartás ahogyan azt legszebb hagyományaink diktálják. Dr. Horváth László