Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

KEDD, 1992. JAN. 7. TÁRSADALOM 5 Esemény nem történt? Esemény. A szót másként kezeli a járőrözéséből az őrszobára visszatérő rendőr és a műszerei között páciensére várakozó szakorvos. És megint másképpen a napilapos újságíró. Bár a kiindulás mindhárom terü­leten voltaképpen ugyanaz: az illető történésről legelőször is azt kell eldönteni, hogy kimeríti-e az esemény fogalmát. A módszerek sohasem teljesen egzaktak, mondhatni minden megközelítés szubjektív. De azért érdemes próbálkozni. A politikában is. A kérdés változatlan. Mi az, ami történt, vagy történik? A cselekvést, ha igaz. a szándék vezeti. Nem is olyan régen még valami irgalmatlan méretű nekibuzdulás (hogy ne mondjuk: gerjedelem) volt tapasztalható. Mindenki elmondta - többször is hogy mit akar. S noha a politika különleges terep: itt gyakran már a beszéd is tett, hamar beizonyosodott, hogy a fáradhatatlan ismétlésnek leginkább a gyakorlatban van csak értelme. Érdemes egészen konkrétan megnevezni, miről is van szó tulajdonképpen. Leírjuk például a nyilatkozatokat a gazdasági szerkezetváltás mikéntjéről, vagy, hogy folyik a munka a modem várospolitika kidolgozása, az új tömegközlekedési rendszer létrehozása vagy a korszerű hadsereg kialakítása érdekében. S ezáltal az a látszat alakul ki, mintha mindez pusztán csak idő kérdése volna, mintha még azt is meg tudnák határozni, hányat kell addig aludni, míg ezek a dolgok a jótékony álmodozások világából átlépve megtöltik a kézzelfogható valóság kategóriáit, s. hogy e bizonyossághoz semmi kétség nem férhet. Önbizalomban tehát nincs hiány. Csakhogy. Sokkal tekintélyesebb már megtörtént dolgokkal dicsekedni: kérem, ezen és ezen már tűi vagyunk (azt is elfelejtettük, hogy volt), vagyis befejeződött, elkészült stb. Miután erre még egy darabig várhatunk - mármint a fejlett kapitalizmus honi felépítésére -, maradnak a szándékokról szóló híradások. A másik oldala a dolognak, amikor valami letagadhatatlanul történt. (Vagyis - szaknyelven - az esemény lezajlott.) Azaz megalakult a hithű ateisták gyülekezete, a jól fizetett állásban lévők baráti köre, ilyen vagy olyan társaság ésatöbbi; az osztódással szaporodó pártok kibékültek vagy éppen kígyót békát kiabáltak egymásra, és rendre tíz-tizenkét fős országos gyűléseket és tanácskozásokat tartanak, s megmozdulnak a nemzetiségek is, persze hasonló létszámmal. Ez az, ami van. tehát hírül kell adni. A vidék, a vidéki közélet s vele a társadalom ismét vesztett, ki többet, ki kevesebbet, legelőször is jogait; a hatalom vonzásában megszerveződő magas politika viszont - kormányerő és ellenzék egyaránt ­kiváltságokat szerzett: a kötelező első éjszaka nyomait viseli minden helyi - legyen az még csenevész vagy már kifejlett - szervezet. Arca is közömbös, nem is mozdul: a magyar társadalom szép csendben frigiddé vált. Eközben az európai nyilvántartásban immár visszaesőként szereplő politika odafent és idelent, mindenki szeme láttára újra csak maga alá gyűri. Egy újabb alkalom, de ez már biztos, hogy nem fog jólesni, s még csak rendelő sincs, ahol utólag kopogtatni lehetne. Ó.J. Kérdések kora Ezeréves hagyomány Magyarországon a megyerendszer, a területi igazgatás intézménye. Ez az egyik legrégibb közjogi formáció, ami sokféle átalakuláson ment át, de ma is létezik a királyi, a nemesi, a polgári, a tanácsi megye utóda. Az önkormányzati törvény kidolgozásakor kulcskérdés volt a megye szerepkörének meghatározása. Mint emlékezetes: politikai kompromisszum eredményeként speciális feladatkörrel, de meghagyták - területi önkormányzatnak - a megyét. A területi önkormányzati igazgatás - Finnország kivételével - minden európai országban bevált gyakorlat. A megváltozott szerepű megye első év ének tapasztalatait dr. Günther Béla. Csongrád megyei főjegyző a Magyar Közigazgatás című szaklapban összegezte, s most kérdéseinkre válaszol. - Mennyiben sikeres, s mennyiben sikertelen az elmúlt egy esztendő a megye életében? - Alapvetően eredményes volt az önkormányzati megye első éve. Elsősorban azért, mert viszonylag rövid idő alatt kialakítottuk a feladatokból következő tevékenységi formákat, kidolgoztuk a szervezeti és' működési szabályzatot, a bizottsági szervezetet, meghatároztuk a bizottságok feladatkörét, megválasz­tottuk a tisztségviselőket, létrehoztuk a hivatali szervezetet. Másodsorban azért tartom sikeresnek az elmúlt időszakot, mert - az ismert módon - nehéz gazdasági helyzetben minden intézményünket működtetni tudtuk, sőt 1991. végén még szétosztásra érdemes összeg is maradt a megye ..pénztárcájában." A harmadik szempont: a megyei önkormányzat elindult a jövőbeli feladatát jelentő úton. Ez a térségi feladatellátás, mely a települési és a megyei önkormányzatok együttműködését feltételezi. Ezt példázza a megyei önkormányzati, illetve a vállal­kozásfejlesztési alapítványunk, a megyei önkor­mányzatok 21 tagú társulása, az állami gondozottakat támogató életkezdési alapítvány. Annyiban sikertelen volt ez az év, hogy nem tudtuk átugrani azt a törvény kreálta szakadékot, ami például a megye és a megyei jogú városok tevékenységét teljesen elmetszette egymástól. - A „sok kicsi önkormányzat országa" lett hazánk az önkormányzati törvény következtében. A megyei önkormányzat - alapjait nézve - egy a többi önkormányzat között. Mi a megye viszonya a telepü­lésekhez? - A Csongrád megyei helyzet nem felel meg az országos mintának, hiszen itt két megyei jogú város, s 60 település létezik. A megyei önkormányzat szerepe ott egyértelműbb, ahol egy megyei jogú város és több száz apró falu van, mint például Zalában vagy Szabolcsban. Ott talán nyilvánvalóbb, hogy a megye funkciója az intézményfenntartás, a települési önkormányzatok érdekképviselete, információs és szakmai bázis biztosítása. A megyei jogú városok és a megye közötti szakadék következménye, hogy nincs beleszólása, nincs ráhatása a megyei testületeknek arra, amire kellene. Például Szeged döntése egy adott ügyben egy nagyobb térségre is kisugárzik. A megyei közgyűlés dönthet, de Szeged nélkül a tftegye nem megye. Holott a területi igazgatás létjogosultságát igazolja, hogy az országban augusztusig közel 100 intézményt - kórházakat, szociális otthonokat, művelődési objektumokat, iskolákat - adtak át a települések a megyéknek, mert önmaguk nem tudták biztosítani fönntartásukat. Szerencsés, hogy a területi igazgatás önkormányzati jellegű, mert a civil tár­sadalmat erősíti az etatizációs törekvésekkel szemben. - A liberális szabályozás eredményeként létrejött önkormányzatok feladatköre szinte a végtelenségig tágítható, míg hatáskörük korlátozott. Az állami igazgatás viszont terjeszkedik. Mi ehhez a szinthez a megye viszonya? - A kormányzati közigazgatás egységei nem az önkormányzatok fölött helyezkednek cl, nem felü gyelik azokat, hanem törvényben meghatározott feladatukat látják el. Az önkormányzati rendszert olyan liberálisan szerkesztették meg, hogy a kormánynak egy csomó ügybe nincs beleszólása. Ezért természetes, hogy a kormány kiépített egy szervezetrendszert, ami fölött ellenőrzést gyakorol. Probléma viszont, hogy elvileg nincs meghatározva: milyen ügyek tartoznak a kormányzati, és milyenek az önkormányzati igazgatásra. A helyi közügy, az ön­kormányzati eljárás alapvető elvének meghatározása a probléma forrása. A jogszabály szerint minden helyi közügy, ami nem tartozik más szerv kizárólagos hatás­körébe. Ha azt mondták volna ki, hogy kormányzati hatáskörbe tartozik ez meg ez, s minden más helyi közügy, akkor a jelent jellemző etatizációs folyamat nem következett volna be. A klasszikus példa, hogy központi sportigazgatóságat hoznak létre, holott a sport tipikusan helyi közügy. - Az önkormányzati törvényt és az ahhoz kap­csolódó jogszabályokat ön is bírálta. Lát-e garanciát arra, hogy az elmúlt év tapasztalatai alapján a szabályozást fölülbírálják? Tehát a gyakorlat és a szabályozás közötti ellentmondás feloldható-e? - Hangsúlyozni kell: óriási előrelépés a tanács­rendszerhez képest az önkormányzati szisztémára való átállás. Az önkormányzati törvény és a működtető jogszabályok nem a legtökéletesebbek. Most a kérdések megfogalmazásának korában vagyunk. Az első két év tapasztalatai után viszont széleskörű, elfogulatlan, higgadt, tudományos igényű áttekintésre lesz szükség. Jómagam például nem tartom megnyugtatónak a jegyző helyzetét: gzon testület döntését kellene kifogásolnia - ha az jogszabályt sért -, mely kenyéradó gazdája. A polgármester és a képviselő-testület viszonya se problémamentes, hiszen a polgármester nem kötött, hanem szabad man­dátummal kerül a testületbe (mint minden képviselő), ugyanakkor a hatásköröket a képviselő-testülethez telepitették, de mégiscsak a polgármester a település vezetője. A számvevőszék, vagy a nemzetiségiek szószólójának helyzetét se szabályozták megnyug­tatóan. A megye és a megyei jogú városok közötti szakadékot már említettem. A gazdálkodás föl­tételeinek biztosítása se megfelelő, jórészt fogyasztói, nem termelői vagyont kaptak, szűk az a keret, amelyen belül az önkormányzatok önállóan mozognak. Tehát a tényleges körülményekhez kell igazítani az önkormányzati rendszert. Magyarországi szabadegyházak A Keresztyén Testvér Gyülekezet ÜJSZÁSZ1 ILONA A Keresztyén Testvér Gyülekezet története a „darbysták" mozgalmára vezethető vissza. Ez a vallási mozgalom az ír származású John Nelson Darby (1800-1882) egykori anglikán lelkészről kapta a nevét. Darby 1830-ban Plymouthban alapította meg első gyülekezetét Hívők társasága néven. A társaság tagjai elvetettek minden hierarchikus egyházi rendet és a papság intézményét. A velük megegyező elveket valló csoportok sorra alakultak meg Angliában, majd az Amerikai Egyesült Államokban és Németor­szágban. Magyarországon a múlt század legvégén jelent meg ez a szabadegyházi irányzat. Követői főleg a protestáns egyházak hívei közül kerültek ki. és 1920-ban dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor vezetésével megalakították a Keresztyén Testvér Gyülekezetet. Egészen sajátos elem a gyakorlatukban, hogy a hozzájuk csatlakozóktól nem kívánják meg a hivatalos kilépést abból az egyházból, ahová eredetileg tartoztak. „Akit a gyülekezeti közösségbe befogadunk, attól jogi lépést nem kívánunk " - írja erről működési szabályzatuk. Anyakönyvet és tagnyilvántartást nem vezetnek. Ennek az alapja az a hitbeli felfogás, hogy Jézus Krisztusnak egyetlen egyháza lévén, az ehhez tartozókat egyedül Isten ismeri. Ebbe az „Egyetemes Gyülekezetbe" beletartoznak az összes keresztyén egyházak Isten által kiválasztott hívei. A Keresztyén Testvér Gyülekezet tagjai evangéli­umi alapon állnak. Ragaszkodnak a Biblia eredeti szövegéhez, melyet hitük kizárólagos alapjának tekintenek. Vallják a Szentháromságot és a Krisztus általi megváltást. Csak felnőttkorban merítik be a hí­vőket. A bemeritést nem tartják szentségnek. Az úrva­csorát kenyértörésnek nevezik és emlékvacsoraként értelmezik. Hitelveik között jelentős szerepet játszik a Krisztus második eljövetelére való várakozás, vala­mint az azt megelőző előjelek fokozott figyelése és tanulmányozása. Tanításuk szerint nincs szükség külön papi rendre, merev dogmákra, precízen előírt liturgiára. Ezért kö­zösségeik bármely férfi tagja elvégezheti a szol­gálatokat (igehirdetés, pásztorolás-tanítás, a gyü­lekezeti élet vezetése stb.), ha a gyülekezet felismeri, hogy Istentől ezekre az illető megbízást és ado­mányokat kapott. így a gyülekezetekhez tartozó férfiak körében gyakorlatilag a legteljesebb módon valósítják meg az egyetemes papság elvét, melyet egyébként a többi protestáns egyház is vall hittétel­ként. A nők számára azonban csak az úgynevezett csendes szolgálatok gyakorlását engedélyezik. Szertartásaikon az imádság és a Biblia alapos tanul­mányozása kötetlen egyszerűséggel, változatos ele­mekkel kiegészülve történik. Szervezeti felépítésük szintén specifikus, ugyanis nem alkotnak szervezett intézményeket. A gyüle­kezetekben nincsenek olyan tisztségek és megbíza­tások, amelyekre előre felkészítik és megválasztják a tagokat. A presbiteri és diakónusi szolgálattévőik ön­ként, ellenszolgáltatás nélkül végzik azokat a felada­tokat, amelyekre a gyülekezet meggyőződése szerint Isten kijelölte őket. Áz egyes gyülekezeteknek nincs egyszemélyi vezetőjük és vezetőségük sem. Közös­ségeik ennek ellenére nem nevezhetők teljesen szer­vezetlennek, mert - mint ahogy ők maguk mondják ­a biológiai szervezetre jellemző „élő organizmus rend­je működik bennük". Minden helyi gyülekezetük önálló, de a szeretet és a szolgálat összekapcsolja őket. Egyházi adót nem szednek, a hívők önkéntes adományokkal támogatják a gyülekezeteket. Nagy súlyt fektetnek az öregek, a betegek és más rászorulók segítésére. Mivel jogi és egyéb gyakorlati okok miatt a gyülekezeteknek szük­ségük volt egy egységes képviseleti szervre, ezért létrehozták az Országos Testvéri Tanácsot. Nyitottak és toleránsak más szabadegyházi és történelmi egyházi közösségek felé. Minden Krisztusban hívő embert testvérüknek tekintenek. Ezen a téren is azt az elvet követik, amelyet Augustinus egyházatya így fejezett ki: „A lényeges dolgokban egység, a lényegtelenben szabadság, de mindenben a szeretet." A Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezet taglétszáma jelenleg körülbelül 2200 fő. Giczt ZSOLT A hódmezővásárhelyi és a megyei önkormányzat között Az együttműködés nem oldja fel az ellentéteket - Az, hogy a Parlament meg­szavazta Vásárhely megyei jogú városi rangra emelését, új fel­adatokat jelentett nekünk, valamint megkövetelte egy minőségileg más közigazgatás és városirányítás meghonosítását. Ebből a státusból adódóan, a lehetőségek kiak­názására is egészen mások az esé­lyeink. mint amilyenek egykor voltak a megyei tanács irányítása mellett, vagy amikre a megyei önkormányzat szervezetében szá­mítani lehetne. Gyakorlatilag ez hozta magával a korábbi kap­csolatok minőségi és mennyiségi megváltoztatását. - Ezek viszont alapjában véve komoly érdekellentéteket is rejtenek magukban. - Igen, ez tagadhatatlan. Bár hozzá kell tenni: a súrlódások egy része ettől függetlenül, törvény­szerűen létezne, mivel egy teljesen új közigazgatási, szervezeti rendet kell mindkét félnek tudomásul venni. Ezzel együtt az is igaz, hogy a megyei önkormányzat és Hód­mezővásárhely megyei jogú város érdekei néhány kérdésben valóban élesen szemben állnak egymással. Hangsúlyozni szeretném azonban azt. hogy ezek mindegyike anyagi és nem politikai indíttatású. Gondolok itt a vagyonátadás pro­cedúrájára, az intézmények mű­ködtetésével összefüggő problé­mákra és egyéb, törvényekben kellően le nem tisztázott felada­tokra. - Megemlítene ezek közül néhányat? - Fellépésünkre például csak most rendezte a Parlament az illetéktörvényben, hogy az újonnan született megyei jogú városok hozzájuthassanak illetékbevételeik azon részéhez, amelyet eddig ese­tünkben a Csongrád megyei önkor­mányzat használt fel. Ebben az ügyben személyesen léptem fel a Csongrád megyében 1990. december l-je óta - Szeged után - Vásárhely is megkapta a megyei jogú városi rangot. Ugyanakkor, mint valamennyi megyében, itt is működik a megyei közgyűlés. Ez viszont azt jelenti, hogy számolni kell-e két város és a megyei önkormányzat között nyilvánvalóan létező érdekellentétekkel. Dr. Rapcsák Andrást, Hódmezővásárhely polgármesterét arról kérdeztük, miként befolyásolja mindez együttműködésüket? város országgyűlési képviselőinél, és ily módon sikerült elérnünk, hogy most január l-jétől a városra jutó illetékbevételek végre Hód­mezővásárhelyre kerüljenek. Ezen kívül programom részét képezi, hogy a Vásárhelyről elkerült, elvett vagyontárgyak, ingatlanok vissza­kerüljenek a városhoz. Igen ko­moly feladatomnak tekintem, hogy azokat az intézményeinket, ame­lyek pillanatnyilag megyei irányí­tás alatt állnak, a közüzemi vál­lalatokkal együtt, ismét a magun­kénak mondhassuk. Erre meg­vannak a városnak a megfelelő intézményei és a szakértőgárdja is, ám ezzel az igényünkkel nyilván­valóan ellentétbe kerültünk bizo­nyos megyei konstrukciós elkép­zelésekkel. Mi azonban értel­metlennek tartjuk, hogy egy me­gyei jogú város területén a megyei önkormányzat tevékenykedjen. Az említetteken kívül ellentétet jelenlett köztünk még annak a tisztázatlansága is, hogy ki finan­szírozza az olyan beruházás költ­ségeit. amit a megyei tanács kez­dett el. de a létesítmény időközben tulajdonjogilag átkerült a megyei jogú városhoz. így ugyanis a költségeket természetesen nem fedezi a megyei önkormányzat, hiába ő a jogutód, de a várostól sem követelhető az meg, hiszen nincs rá betervezett pénze. Másik nagy gondunk a kötvényhitelünk­kel kapcsolatos. Ez jelentős te­hertétel, amit egykor a megyei tanács hatására és az ő hitel­garancia-vállalásával vett fel a város. Mi ugyan bejelentettük, hogy ezt forráshiány miatt nem tudjuk fizetni, de sajnos önkor­mányzatunkat kötelezték erre, mivel, még ha a megyei tanács utasítására is, de nálunk valósult meg belőle beruházás. - Mindezek után lehet még együttműködésről beszélni? - Feltétlenül, hiszen a megyei önkormányzattal folyamatos mun­kakapcsolatban vagyunk, rend­szeresen részt veszünk ülésein, ahol városunkat Nóvák Imre pol­gármester-helyettes képviseli. Az említett érdekellentétektől elte­kintve, szakmai kapcsolatunk olyannyira jó, hogy a közös ér­dekek mentén lehetőséget látunk még együttműködési szerződés megkötésére is. Természetesen ez önmagában nem oldja fel az el­lentéteket, de az mindenképpen előrelépésnek tekinthető, hogy például a városi kórház félbemaradt beruházásának folytatására is kö­zösen adtunk be egy előterjesztést a minisztériumba. Végezetül ki kell emelnem azt is: nekem személy szerint jó a kapcsolatom a megyei önkormányzat elnökével. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy az ő feladata Csongrád me­gye, az enyém pedig Hódmező­vásárhely érdekeinek, vagyonának képviselete, védelme, és ez sok esetben eltér egymástól. N. RÁCZ JUDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom