Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. JAN. 7. Pénteken az igazgatót hallgatják meg Vizsgálat a 600-asban A szegedi önkormányzat decemberi közgyűlése óta ismeretes: a város felfüggesztette hivatalában Renkó Pál igazgatót, a 600-as Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet vezetőjét. A felfüggesztés idejére az önkormányzat fegyelmi bizottság megalakítását rendelte el, amely 30 nap alatt köteles kivizsgálni az iskolaigazgató ellen felhozott vádakat. Kérdésünkre a fegyelmi bizottság elnöke, dr. Szilvásy László jogász, képviselő az ügymenet etikusságára utalva nem közölte a Renkó Pál elleni vád részletes mibenlétét, csak annyi biztos, hogy ez a szakmunkásképző intézetben észlelt pénzügyi visszaélést feltételez. Dr. Szilvásy László a feltételezések elkerülése végett elmondta: e visszaélés nem sikkasztás jellegű, de olyan szabálytalanság, amely ha bebizonyosodik, összeegyeztethetetlen lenne az érinteti igazgatói tisztségével. A vizsgálat céljából összehívott testület mindeddig több tárgyaláson hallgatta meg az ügy tanúit. A dolog komolyságára és az idő rövidségére jellemzően december 29-én, a két ünnep között is tartottak meghallgatást. A bizottság ezen kívül átvizsgálta az iskola által átadott pénzügyi dokumentumokat, amik közül olyanok is előkerültek, amelyek - a testület elnökének véleménye szerint - arra engednek következtetni, hogy bizonyos vonatkozásokban megalapozott a visszaélés gyanúja. Ez azonban még távolról sem a bizottság végleges álláspontja, hiszen a felfüggesztett iskolaigazgató meghallgatása csak ezután, január 10-én következik. Arra a kérdésre, hogy hozhat-e az ügyben fordulatot Renkó Pál meghallgatása, a fegyelmi bizottság elnöke így válaszolt: - Természetesen igen. Ha azt felelném, hogy ezt nem tartom valószínűnek, akkor prejudikálnám az ügyet, és egyben kétségbevonnám a bizottság létrehozásának jogosságát. Egy ember véleménye mindig számít, hiszen most adhat majd magyarázatot az eddig kivizsgált kérdésekre. A fegyelmi bizottság munkája befejeztével az ügyben javaslatot terjeszt majd a soron következő városi közgyűlés elé. S. P. S. Játéktermekben fial a pénz A polgárháború kezdete óta menekül a tőke Jugoszláviából. Jól érzékelhető ez a szegcdi cégbíróság nyilvántartásában, amely persze korántsem nevezhető korszerűnek. A számítógépes rendszer ugyanis képtelen az összesítésre, vagy meghatározott szempontok alapján bizonyos adatok kigyűjtésére. Ennek köszönhető, hogy csak megsaccolni lehet, mekkora a jugoszláv tőke jelenléte a határ menti, Csongrád megyei térségben. A cégbíróságon a legtöbb társasági szerződést betéti társaság alapítására adták be jugoszláv állampolgárok. Ennek egyik oka az, hogy tízezer forint alatti összeggel alapítható, a másik - a katonai behívó előli menekülés. Tudniillik annak, aki egy cégjegyzékszámot be tud mutatni ezt a társasági szerződés beadásakor megkaphatja a kérelmező -, s így „produkálja", hogy cégtulajdonos Magyarországon, annak a rendőrség megadja az egyéves ideiglenes tartózkodási engedélyt. A szegedi cégbíróság októberben és novemberben élte át a jugoszlávok legnagyobb rohamát, a novemberi 117 betéti társasági szerződésből minden harmadik, tehát körülbelül 40 jugoszláv alapítású. Az is jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy aki nemcsak a bőrét menteni, hanem valóban gazdálkodni akar, az a magyarokkal közösen alapít céget. Hiszen a Csongrád megyében élők helyismeretére szükség van. Az megint más kérdés, hogy a jugoszlávok nem a termelésbe fektetnek, hanem a szolgáltatásba, a kereskedelembe és a vendéglátásba. Szegeden például az öt működő játékterem egy kivétellel jugoszláv érdekeltségű, s így van ez a pizzériáknál, a burcksütőknél, biliárdszalonoknál is. Ezek egyike, a Lea biliárdasztalok importjával is foglalkozik, mert a tulajdonosnak Mariborban gyártóüzeme van. Más a helyzet a kft.-knél. Aki ugyanis a minimális alaptöke felét, vagyis az 500 ezer forintot leteszi, már valóban gazdálkodni akar. Sajnos arról, hogy hány jugoszláv-magyar kft. működik Csongrád megyében, pontos adat nincs. A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara körülbelül ötvenről tud, de ezek a három dél-alföldi megyében tevékenykednek. Nyilvántartása azért hiányos, mert azokról a cégekről, amelyek nem léptek be a kamarába, csak önszorgalomból gyűjt adatokat. Ezért is lenne fontos az általuk szorgalmazott regisztrációs kötelezettség bevezetése, amely nem járna automatikusan tagsági viszonnyal. Kft.-k különben jellemzően kereskedelmi tevékenységre jöttek létre, legtöbbjük évek óta működik. F. K. Nemcsak a múltat, a hibát is be kell vallani... Elnézést, üllésiek! A lényeggel kezdem: hiba csúszott egy közérdekű információba, mely tőlem származik. Hol vagyon a szakszervezeti vagyon? Kérdeztem 1991. december 21-én megjelent cikkemben a Délmagyarórszág hasábjain. Az Állami Számvevőszék vaskos jelentése alapján számoltam be arról, hogy - törvényszegő módon - a szakszervezeti vagyonnal nem akarnak-nem bírnak elszámolni, annak átmentői. Ugyancsak a hiteles dokumentumot alapul véve, felsoroltam azokat a Csongrád megyei szakszervezeti bizottságokat is, szám szerint tizenegyet, melyeknek az elszámolását a Számvevőszék hiteltelenség miatt nem fogadta el. Egy ponton tévedtem az országos lista bogarászása közben. Nevezetesen, Üllés Nagyközség Közös Tanács SZB jelentése véletlenül került a felsoroltak közé. Ez azt jelenti, hogy Csongrád megyében a 63 vagyonbevalló szb közül 10 nem adott hiteles képet önmagáról. Nevüket nem pellengérre állítás céljából közöltük, hiszen akinek nincs takargatni valója, javíthat. Az üllésiektől pedig elnézést kérek. Náluk minden rendben találtatott. GAZSÓ L. FERENC FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Talpon maradni - Mórahalmon Hármas kihívás szorításában iiiiw n imiiinm ia Mórahalom, Homokkultúra Mezőgazdasági Szakszövetkezet. Az 1800 tagot számláló gazdaság vezetését tavaly március óta Kalmár Istvánra bízták a termelők. Tizenhétmillió forintos adóssággal vette kezébe a gyeplőt a fiatal szakember - aki most három „front" kihívása közepette próbálja (kénytelen-kelletlen) a szekeret az úton tartani. Egyrészt rövid, záros határidőn belül vevőt kell találni arra az 5000 hl borra, mely fele-fele arányban rajnai rizling és rizling szilváni, valamint oportő és kékfrankos. Másrészt elő kell készíteni az idei termelést. Harmadrész/el kell indítani a vagyonnevesítés folyamatát, hogy a tagok a tulajdon arányában vagyonjegyet kapjanak. Ezt a közgyűlés fogja eldönteni, amit viszont elő kell készíteni. A kihívás nagysága és éle bizonyára nemcsak Mórahalomra jellemző. Kalmár István egy napi tevékenységét követve, az esélyeket próbáltam fölmérni. Százalékban lehetetlen kifejezni a túlélés bizonyosságát vagy bizonytalanságát, azt azonban bátran állíthatom: hamarabb lesz a rizling szilvámból kékfrankos (vagy fordítva...), minthogy feladnák a mórahalmiak az utolsó szalmaszál reményét. Lassúk csak, miben töri a fejét Kalmár István? Hárman indulunk Budapestre. Farkas Tibor, a Magyar Vállalkozói Kamara Csongrád megyei szervezetének vezetője az útmutató: irány a MVK országos központja. Olajos Csaba, a kamara elnöke (aki nemrégiben vette át Slosár Gábortól az irányítást) fogad hármunkat, majd szaktanácsadói előtt Kalmár úr elmondhatja a Homokkultúra szakszövetkezet gondjait. A Magyar Vállalkozói Kamara kapcsolatrendszerében és szolgáltatásaiban bízva. Pecsenyekacsa hizlaláson, a zöldség- és gyümölcsláncon tartották fenn magukat, a bor értékesítésén áll vagy bukik a Homokkultúra jövője - legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Nem szépíti a helyzetet. A francia Noirot cég kecsegtető ajánlattal kereste föl a mórahalmiakat. Természetes adalékanyagok alkalmazásával jó minőségű vermut előállítására biztatta őket - az értékesítés azonban ebben az esetben is a jövő titka. Dr. Oláh Zsigmond, a MVK alelnöke pontot tesz a borügy végére: írásbeli ajánlatot kémek, a tárgyalást Mórahalmon folytatják, annak tudatában, hogy a szakszövetkezet vezetőinek keze-lába ugyan kötve, amit nevezhetünk akár gúzsnak is, viszont az idei termelés előkészítésében dönteniük kell... A váltást a világpiaci követelmények indokolják. Pécsi tapasztalat ismertetése után megtudjuk: a külföldi felvásárló 30 százaléks minőségi felárat fizetett, mivel óhaja szerint állították elő a zöldségfélét... A termékek beltartalmi értékében meghatározó a 400 mg alatti nitráttartalom (különösen az uborka és a paradicsom esetében...) Váltani kell! A műtrágya és adalékok - a talaj minőségétől függetlenül - ősztől tavaszig tartó kivárási idő alatt épülnek le. Az új technológiák önköltségü kben 20 százalékkal olcsóbbak. Ez az igazi kihívás! Olajos Csaba. Oláh Zsigmond és társai ily módon látták el útravalóval Kalmár Istvánt. A derűlátást nem lehet „túlzásba" vinni, ellenben nélküle Domaszékre, vagy Ásotthalomra sem érdemes kimozdulni Mórahalomról - nemhogy Budapestre. Kevés híján ráment a délelőttünk a Magyar Vállalkozói Kamarában folytatott tanácskozásra. Irány az IDEX Rt. Fazekas Tibor külkereskedő fogadja csapatunkat. Az lDEX mindennel foglalkozik, már ahogy egy, a túlélésre összpontosító magyar külkereskedelmi részvénytársaságnak illik. Budai munkakörülményeik ideálisak. A rendszerváltó magyar gazdaság helyzete kevésbé! Ami biztató: Fazekas úr rendkívül tárgyszerűen méri föl a helyzetet. Ajánlatok hangzanak el az együttműködést illetően. Embercink kevés szóból értenek, mégis, késő délutánra fordul az idő, amikor felállunk a tárgyalóasztal mellől. Névjegy, ajánlat, prospektus stb. csere után. Megegyezünk a kapcsolattartás módozataiban. A külkeres külkereskedni akar - a kínálat ezúttal házhoz jött. Az első lépés nem volt nehéz, csak meg kellett tenni. A hosszúnak tűnő visszaúton Kalmár István Pick szalámigyári emlékeit (a hizlaldából lopott süldőket a szovjet katonák egy külvárosi párttitkárnak adogatták el...), Farkas Tibor az örökölt újpesti ház dobraverésének családi történetét (felmenői a Torgyán famíliával baráti kapcsolatot ápoltak, s ez utóbbiak közül egy ismert ügyvéd volt a közvetítő) eleveníti föl. Jómagam a forradalom előtti Temesvárt és embereit idézem. Talán külön-külön, de a jelek szerint egyazon következtetésre jutunk: ha tőlünk függ, a mórahalmi Homokkultúra Mezőgazdasági Szakszövetkezet talpon marad. Úgy legyen. PATAKI SÁNDOR Leleményesség - vámügyben Nyilván nem mondunk újat azzal, hogy a SzegedSzabadka között közlekedő motoros vonat a csempészek. csencselők. zavarosban halászók Mekkája. Azt a mérhetetlen mennyiségű konyakot, tiszta alkoholt, sajtot, tisztított diót. amit ezen a vonalon „utaztattak" az erre szakosított jóemberek, valószínűleg csak ezer tonnákban, illetve literekben lehetne kifejezni. Ugy tűnik azonban, mindennek most vége szakad. A január l-jén életbe léptetett vámszigorítások miatt a jövőben megszűnik az illegális alkoholbchozatal. Legalábbis ezt remélik az illetékesek. Merthogy a tapasztalt csencselők „repertoárja" kimeríthetetlen, az már az év első napjaiban bebizonyosodott. íme. A Szabadkáról délelőtt 9-kor induló vonatra Palicson száll fel egy szabadidőruhás középkorú, sötét bőrű hölgy. Kezében óriási táskák, vállai roskadoznak a hatalmas hátizsák alatt. A cuccokat csomagtartóra helyezi. A poggyász tartalmára nem nehéz következtetni. mert az üvegek csörömpölése ezt egyértelműen elárulja. A hölgy hozzálát egyfajta rituáléhoz, amelyet nyilván nem először végez, hiszen gyakorlott mozdulatai erről árulkodnak. Az egyik csomagból vastag, zsákvászonból készült zsebes kötényt húz elő, ezt a derekára erősíti. Akkor előkerülnek a Hamilton konyakok, és azokat rutinos mozdulattal a zsebekbe csúsztatja. Ezt követően elővesz egy bő szoknyát, azt a kötény és az italok fölé rendezi. Mikor ezzel elkészül. magára vesz még egy melegítófelsőt is, majd megkéri a vele szemben ülő két beutazó diakot. hogy „helyezzenek" a hátába három üveg konyakot. A gyerekek nagy zavarukban három helyett négyet csúsztatnak a bó melegítő alá. de ez sem zavarja a nőt. mert kényelmesen elhelyezkedik, leül. Ideje is, hiszen addigra a határra érkezik a szerelvény. A jugó vámon simán átjut. Rös/.kénél felszállnak a magyar vámtisztek. - De-meg tetszett hízni néhány óra alatt! Reggel még egészen slank volt. amikor kifelé utazott ezzel a vonattal.... na, tessék csak kiszedni a szoknya alól azokat az üvegeket. Jó. köszönjük. De a melegítőből is. kedves asszonyom! Hm. Újítunk? Eddig csak három Hamilton fért el a felső részben... - tartott rövid monológot a vámtiszt. A hölgy azonban, a jelekből ítélve, nem is aggódott különösebben a vámosok ilyen jellegű felfedezése miatt. Ennek hangot is adott: Most nem sikerült. Majd máskor. Leleményes v agyok én. Próba szerencse... - mormogta fogai között. Ha megéri. _