Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

HÉTFŐ, 1992. JAN. 6. BELPOLITIKA 3 Kárpótlási jegy az értéktőzsdén A/. Országos Takarékpénztár tapasztalatai szerint az 1991. október 15-e óta jegyezhető államkötvény forgalma más értékpapírhoz képest meglehetősen alacsony. Bár a jegyzésről tá jékoztató füzetek szinte azonnal elfogytak a takarékpénztári fiókokban, az ügyfelek mégis tartózkodnak az értékpapír jegyzésétől. Elsősorban azért, mert attól tartanak, hogy a csökkenő infláció erősen lefelé mozdíthatja a változó kamatot. Hosszúnak tartották a kötvény 3 éves futamidejét. Szóvá tették azt is, hogy a futamidő alatt, vagyis a 3 év letelte előtt nehézkesen juthatnak a befektetett pénzhez. A kötvényt elsősorban a tőzsdén lehet értékesíteni. Főként vidéken sokan féltek a tőzsdézéstől és a tőzsdén kialakuló árfolyamtól. Az OTP részt vesz a kárpótlási jegyek forgalmazásában is, január második felében kapcsolódik be az értékpapír kiadásába. Előreláthatóan több mint 200 fiók tevékenykedik ezen a területen. A kárpótlási jegyeket ez év folyamán várhatóan bevezetik a budapesti értéktőzsdén. Mint ismeretes, a múlt évben a Központi Statisztikai Hivatal általános mezőgazdasági összeírást hajtott végre. A kistermelői gazdaságok száma az elmúlt években folyamatosan csökkent. A múlt év áprilisában egymillió 396 ezer kistermelői gazdaság volt az országban, ami 19 ezerrel - egy százalékkal - kevesebb, mint az előző, 1986. évi összeíráskor. Az összeírt gazdaságok közül mintegy 70 ezer olyan városi jellegű körzetekben található, ahol az állattartás nem megengedett, és ezek az előző reprezentatív adatfelvételben nem szerepeltek. Az összeírt gazdaságok közül 573 ezer a földterület nagysága, míg 823 ezer az állatállománya alapján minősült kistermelői gazdaságnak. Ez utóbbiak közül 638 ezer gazdaság némi földterülettel is rendelkezett. A gazdaságok egyharmada értékesít rendszeresen mezőgazdasági termékeket. Figyelemre méltó tény, hogy a kistermelők korábban tapasztalt elöregedése az. utóbbi öt évben lelassult. Az 50 évesnél fiatalabb gazdálkodók száma 11 százalékkal növekedett. Kézfogás helyett Kisgazdaszkander Makón FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Torgyán József és Ugrin Emese A csillár túlságosan magasan függött. Különben azon is lógtak volna szombaton este, a makói régi városháza nagytermében. Az apátfalvi kisgazdák ide várták politikai gyűlésükre dr. Torgyán József pártelnököt. A makói kisgazdák gondoltak egv nagyot, merészet, és meghívtak néhány honatyát a kettészakadt parlamenti frakció másik oldaláról, a 33-ak közül. Hátha éppen itt lesz a nagy békülés, kezet fog egymással a két fél, a párt egységét elősegítendő. Torgyán közel kétórás beszédét először akkor szakította félbe taps, éljenzés, amikor végre személycseréket, igazi rendszerváltást, és a jóléti Magyarország felépítésének megkezdését követelte. Nincs gátja a vagyonátmentésnek, kiárusítják az országot! Egyedül a kisgazdapárt tudna ez ellen lépni, ehhej azonban továbbra is nélkülözhetetlen a széles néptömegek támogatása - hangsúlyozta. A koalícióról elmondta, hogy az MDF korábbi ígéretei ellenére nem hagyta labdába rúgni a kisgazdákat, gyakorlatilag nincs beleszólásuk lényegi kérdésekbe. Ezért hiúsultak meg sorra a jobbnál jobb - földosztás, vagyonátmentés megakadályozása stb. - elképzelések. Amíg a párt hangja süket fülekre talál, addig nincs értelme a koalíciónak. A parlamentben nemrégiben elfogadott költségvetésről Torgyán József megállapította: csupán fél évig garantálja az ország működését, eközben lehetetlen helyzetbe hozza a kisembereket, megfojtja a vállalkozókat. Pártjuk nyolc olyan sarkalatos törvénytervezetet dolgozott ki, amelyek a gazdasági talpraállást, fellendülést segítenék. Például a bankprivatizációval 80 milliárd forinthoz juthatna az ország. Ezt az összeget a vállalkozások élénkítésére fordíthatnák. Nélkülözhetetlen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar felvirágoztatása. rengeteg „fantázia" van bennük, csak a kormány ennek eddig még jiem szentelt kellő figyelmet. Előbb a keleti piacra kellene betörnünk, csupán utána játszani az európai közösségbe való bejutás gondolatával - vélte Torgyán. „Kirohant" a reformkommunista sajtó ellen, amely - egy kalap alatt valamennyi sajtóorgánum - elferdíti az igazságot. Éppen azért úgy határoztak, hogy a kisgazdapárt január 11-i nagyválasztmányi ülésére nem engedik be az újságírókat, két nappal később nemzetközi sajtótájékoztatót tartanak. Azért a párton belül sem mennek teljesen rendben a dolgok - ismerte el a szónok. Képviselőtársaitól <5 nem hűségnyilatkozatot kért, hanem azt, hogy parlamenti munkájukban ismerjék el, vegyék figyelembe a párt iránymutatásait. Aki ezt nem teszi, arra nincs szüksége a kisgazdapártnak. Inkább kevesebben. de oroszlánként! Lényegében ultimátumot intéztek a felfüggesztett honatyákhoz, akik a nagyválasztmányig meggondolhatják magukat, utána már viszont késő lesz. A kisgazdákért kell harcolni, nem pedig az MDF-ért és a kormányért - figyelmeztetett az elnök. Rögtön a nagyválasztmány után hozzálátnak a következő választás előkészítéséhez. Már most igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb kisgazdákat a különböző posztokra, a képviselőjelöltektől az országgyűlési képviselőjelölteken át egészen a miniszterjelöltekig. Január 11-én eldől az is, hogy azonnal kilépnek-e a koalícióból, vagy adnak még egy esélyt az MDF-nek: partnerként kezeljék a kisgazdákat. A dübörgő taps után Dragon Pál országgyűlési képviselő a 33-ak nevében próbált szót érteni a jelenlévőkkel. Békére és nyugalomra szólított, 45 év számláját ne akarják rövid idő alatt számonkérni a koalíciótól. Kitapsolták, kifütyülték, beléfojtották a szót. Pintér István honatya, megyei kisgazdaelnök harsogta a mikrofonba: A párt jövője forog kockán! Hallgassák meg. Hurrogás. A képviselő lemondóan legyintett: Bennünket ezek után ne hibáztassanak! Bekiabálások. Volt munkásőrökkel, pártfunkcikkal nem tárgyalunk! Az MDF olyan állampártot épített, amilyet Kádár se! Te meg sem voltál, amikor én már...! A gazdagoktól el kell venni a pénzt, odaadni azoknak, akiknek kevés van! Az örvénylő indulatok légkörében egy kisgazdahajszál választotta el a Torgyán-híveket és a 33-ak oldalán állókat a dulakodástól. Ifjú Bélafi Antal országgyűlési képviselő azt jósolta, ha a kisgazdák ügyei így haladnak tovább, „ilyen nagy a megértés", akkor a pártelnök hamarosan Viktóriát mutathat. De ez nem a győzelmet jelenti majd, hanem azt, hogy ketten maradtak. A makói polgármestert, dr. Sánta Sándort legalább meghallgatta a felbőszült tömeg. Sánta rávilágított, hogy Torgyán beszéde nélkülözte a konkrétumokat, az üres szófordulatokért másokat bizonyára kinevetett volna a hallgatóság. Hogy teljes legyen a zűrzavar, a parasztszövetség főtitkára szeretettel köszöntötte a Békés megyei kisgazdákat... A párt jelenlévő vezetői sorra felszólaltak, megerősítve az elnök gondolatait. Azonban senki nem ragadtatta el magát annyira, mint a szegedi kisgazda, Siklósi András, aki a kormányt nemes egyszerűséggel „Antall és bandájának" titulálta, és a koalícióból való azonnali kilépést sürgette. Makón a kettészakadt kisgazdafrakció kézfogása elmaradt. Helyette politikai szkander zajlott, Torgyán-győzelemmel. Vélhetően lesz még újabb mérkőzés, visszavágó. V. FEKETE SÁNDOR Pályázó felszámolók Felszámoló - a fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezet felszámolására kijelölt magánszemély, illetve gazdálkodó szervezet (ügyvédi iroda) - az lehet, aki a felszámolók névjegyzékében szerepel. Ezt a december végén kihirdetett és hatályba lépett 1654991. (XII. 26.) kormányrendelet írja elő. Az első alkalommal kiírt és a Magyar Közlöny 1991. évi 145. számában megjelent pályázatot január 31-éig kell benyújtani a Pénzügyminisztériumhoz az előírt formában. Öböl M

INTA. Pedagógiai tanulmányaim legszebb kifejezése volt a szocializáció mintakövetés útján. Ez annyit tesz, hogy a gyerek az idősebbek magatartását, viselkedését, mozdulatát ellesve építi önnön személyiségét. Azaz úgy paskoljuk meg nejünk fenekét, ahogy azt keresztapánktól láttuk, és azzal a gesztussal illesztjük szánkba a cigarettát, miként boldogult nagyapánk tette azt. Én nem lehetek eléggé hálás a sorsom irányítójának, hogy gyerekkoromban nem is a kettős, hanem a többes nevelés - állítólag kártékony, de szerintem nagyon hasznos - atmoszférájában éltem: reggel ministráltam, utána belvárosi elitcsemetékkel töltöttem az időt egy kitűnő iskolában, majd foci és pofozkodás következett az alsóvárosi régiók srácaival, végül egy hatalmas kakaó sok vajas kenyérrel abban a bögrecsárdában, ahol az életre történő nevelésem zajlott. Itt, ebben a körben - ha szociográfiai igénnyel szeretnék fogalmazni - megőrződtek a régi társasági formák. A hatvanas években, két évtizeddel ama bizonyos rendszerváltás után, minden ivóvendég úr volt, s ha egyikőjük véletlenül lezavart egy taslit a másiknak, azonnal összekoccantotta a bokáját és egy kis szögű derékhajlítással kísérten engedelmet kért a kocsmárostól. Szóval élt még a parasztpolgár büszke öntudata, habár '02-ben az utolsó lovat is be kellett kísérni a kolhozba, de azt minden valamirevaló fuvaros számon tartotta, kié volt az a muraközi, amivel áthajtottak a rogyásig rakott kocsival a rámpán. Én tehát így szocializálódtam - hétévesen perfekt hatvanhatoztam és dominóztam -, de nem a személyes momentumok miatt vettem elő egykori magamat. A lényeget ugyanis abban látom - s erről írtam itt, az Öbölben tegnapelőtt -, hogy mindannyian a régi, a megismert világhoz képest élünk és tanulunk. S ha ott, a kolhozparasztok, fuvarosok környékbeli iparosok a hófehér glasszékesztyűben föllépő, párbajozgató huszártisztekről regéltek a legszívesebben, s ha ezeknek az embereknek Zadravecz püspök volt az időszámítás, akkor logikus és történetileg adekvát helyzetnek kell elfogadnunk, hogy ma a tömegek a központi gondoskodás megtapasztalt értékeiben bízva gyanakodva méregetik a káeftésedő világ új haszonélvezőit. „Bolsevik fészkek, familiáris hadak, szolgálónépek" Nemzeti kisgazdák az új pártállam ellen Dr. Szeghő István elnök a párt helyzetét elemezte. A '90-es választásokon az NKgP nem tudott megfelelő politikai súlyt képezni, habár a helyhatósági megmérettetésen sikerült néhány mandátumot gyűjtenie. A tagságot három nagy belpolitikai téma foglalkoztatta: a kárpótlás, az államadósság és az igazságtétel; a társadalmi vitára azonban - kis párt lévén - sok befolyása nem lehetett. Az NKgP reprivatizációt akart és akar ma is, a koalíció és ellenzéke ezt együttesen utasította el, s helyébe a kárpótlást kreálta. Az elnök elmondta, az Alkotmánybíróságot és Göncz Árpádot is megkereste e problémakörben, a testület nem adott egyenes választ, a köztársasági elnök pedig arra biztatott, mondván, hogy a törvény már készen van, ezzel nem érdemes tovább foglalkozni. Az államadósság kérdésében a kormány hajthatatlan. noha a Szovjetunió utódállamai éppen most érték el a kölcsönök visszafizetésének halasztását. A Zétényi-Takács-féle törvénnyel az igazságtétel ügyében is lépett már a Parlament. A többi párttal az NKgP jó viszonyt épített ki, kerüli a konfrontációt s elutasítja a Parlamenten belül használatos politikai kommunikáció formáit, higgadt, nyugodt, türelmes hangot használ. Dr. Szeghő István külön is megemlítette a Fidesz szegedi szervezetéhez fűződő igen jó kapcsolatokat. A parlamenti pártok ígérték az együttműködést, de később hallgatásba burkolóztak. Az FKgP-vel megkezdték ugyan a tárgyalásokat az egyesülésről, de ezek kudarccal értek véget, mert nézete szerint - nem akarta ezt a független kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportja, a kél párt szélsőségesei, s az Antall-kormány sem, tudniillik félt dr. Torgyán József presztízsének megnövekedésétől. E huzavona miatt vált ki dr. Bába István, a párt főügyésze, s ezen időszakban zárták ki a két alelnököt, mert nem az igazságnak megfelelően nyilatkoztak a sajtóban -jegyezte meg a pártelnök. Dr. Boros Imre főtitkár a belpolitika aktuális kérdéseiről beszélt. Azt állította: a mai kormányzat egy új pártállam kiépítésébe fogott. O A nemzeti kisgazdapárt valamennyi országos szervezete képviseltette magát a tegnapi nagyválasztmánvi ülésen a Victor Hugó utcai központban. A vezetőségi beszámolók aktuális belpolitikai problémákat s a párt szervezeti életét vesézték ki. A tisztújításon a párt országos elnöki tisztében dr. Szeghő Istvánt erősítették meg, főtitkárává újfent dr. Boros Imrét választották. Rehabilitálták Sulyok Dezsőt és társait, akiket a független kisgazdapárt 1946-ben kommunista nyomásra távolított el soraiból. maga mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapító tagja, s mint aki a többpártrendszerről szóló első cikket publikálta a Magyar Nemzetben, tiltakozott e törekvés ellen, s mindig is tiltakozni fog, jelentette ki, ha azt látja, hogy valamilyen felsőbbség familiárisok és kliensek hadával és szolgálónépével rá akar telepedni a magyar társadalomra. Márpedig ma az MDF ezt teszi. Az NKgP vállalja nemzeti jellegét és jobboldaliságát a magántulajdon és a demokrácia platformúján. Hangsúlyozta azonban, hogy a szélsőségeket nem tudják elfogadni. (Annak idején a nyilasok kiszorították a politikából a jobboldalt, később a kommunisták bebörtönözték a baloldalt. Ezek elfogadhatatlan eszközök, jegyezte meg.) A kárpótlási törvényről kifejtette, hogy az nyilvánvalóan megbukott, Kónya Imrének azt a nyilatkozatát, hogy ez a kárpótlás fogja megteremteni az új magyar középosztályt, egyszerűen nevetségesnek minősítette. Bírálta a 33-akat is (az FKgP Torgyán-ellenes parlamenti frakcióját), mert Nagy Ferenc József miniszter a természetbeni reprivatizáció mellett nyilatkozott az NKgP vezetőinek, de a parlamenti szavazáson a kárpótlási törvényt támogatta. A költségvetési vitáról - amellett, hogy azt úgy értékelte, mint az Országgyűlés egyesek részéről tudatos lejáratását - új nézőpontból is szólt: ha 1943-ban, a háború egyik legsúlyosabfPesztendejében a kormányzat november-decemberben hat hetet szánt a 44-es költségvetés kidolgozására, akkor talán ezt a kormányt sem sürgették annyira a történelmi körülmények, hogy elfogadni kényszerítse a saját előterjesztését. A főtitkár rövid politikai körképében már-már egyszavas tömörséggel jellemezte a kormányerű és az ellenzék pártjait: SZDSZ szétesett; Fidesz - kuriózumpárt; MSZP - utódpárt: MDF - sarzsiosztogató párt (de ez a következő választásokra kevés lesz); KDNP elképzelések nélküli, szatelitpárt. FKgP az a párt, amellyel érdemes együttműködni. Beszédének végén javaslatot tett Sulyok Dezső és társai politikai rehabilitációjára, amelyet a nagyválasztmány néma felállással tisztelegve tett meg. Mindezek után az országos vezetőség lemondott, tisztújítás következett. Nyílt szavazással a párt elnökévé ellenszavazat nélkül ismét dr. Szeghő Istvánt, főtitkárává pedig dr. Boros Imrét választották. Alelnökök: dr. Pálos György és dr. Adám Pál. Vita bontakozott ki arról, szükség van-e harmadik alelnökre is. E posztra Faludi Sándort jelölték, aki magáról elmondta: az ország egyik, általa kritikusnak nevezett pontján, Nógrád megyében ő hozta létre a Magyarországi Kommunistaellenes Szövetséget. Dr. Szeghő István, a már megválasztott elnök azonban közbevetette, hogy Faludi Sándor mind ez idáig még nem tudott felmutatni egyetlen Nógrád megyei nemzeti kisgazdaszervezetet sem. Faludi Sándor erre úgy válaszolt, hogy szűkebb pátriája ma is bolsevizmus fő fészke, s neki mindössze 10-15 megbízható harcostársa van. Dr. Boros Imre áthidaló javaslata hozott végül megoldást: a régi létszámú új elnökség alkalomadtán kooptálhat egy főt, aki természetesen Faludi Sándor is lehet. Az NKgP új gazdasági vezetője Engi József, főügyésze dr. Lévai Endre, helyettese dr. Nagy Miklós; ellenőrök: Török Antal, Patyi László; a fegyelmi bizottság tagjai: Sebestyén István, Savai László, Olasz János, dr. Katona András és Frank András. A nagyválasztmány olyan határozatot hozott, hogy aki január 18-án részt vesz a Jurta Színházban az egyéni kezdeményezésű ellennagyválasztány gyűlésén, az automatikusan kizárja magát a nemzeti kisgazdapártból. ÓDOR JÓZSEF * Zlatniczky István nyugdíjas BM-dolgozó (Szeged, Pósz J. u. VA sz. alatti lakos) kérésére közöljük, hogy a névazonosság ellenéré a lapunk szombati számának ugyanezen helyén megjelent ,JCi az igazi?" című cikk aláírójával nem azonos.