Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JAN. 6. Két találkozás PANEK SÁNDOR A rosszarcú ujja Az ember végülis azzal marad, amit magáról kigondolt. Egy nagyon tompa és rosszkedvű reggelen kitaláltam ezt mondatot. De ezután nem volt már mit kezdenem vele, s ezért határoztam el, hogy másoknak is elmondom, talán majd ezzel válaszolhatok azoknak az ismeretlen okból közlékennyé vált idegeneknek, akikel az utcán találkozva összefüggéstelen és keserű párbeszédet lehet folytatni a világ legkevésbé révületteli dolgairól, mint például arról, hogy a szemközti házban lakó Poprádi nem volt ugyan munkásőr, de az egyszer biztos, hogy jobban érezte magát akkoriban. Tegnap ezzel csapta rá a rosszarcúra az utcaajtót. - A rosszarcú, az én va-agyok! - mondja az ismeretlen, s a hangja megcsuklik, mert az utolsó szónál döngve mellére csap. - Én! Igen, én! - recsegi, és az előbbi lendültből a 22-es számú házra szegezi mutatóujját. Amint szavaiból kivettem. Poprádi akkor becsapta a kaput, kettőt fordított a kulcson (egyet oda, egyet vissza), és a deszkák mögül még kikiáltott, hogy: - Kotródjék! Hogy ki lehetett ez a Poprádi, azt nem tudtam meg, mert közben véget ért a beszélgetés. Emberünk egy pillanatra elvesztette egyensúlyát, hátradőlt, aztán meg előrehajlott, és mire a billegést befejezte, kinyújtott karja már egy másik irányba mutatott. Felém. Az a reggeli mondat jutott eszembe, de nem mondtam el neki. Gátfutó eposz Néha körülnézek, és őszintén sajnálkozom, mert végképp elveszett az az idő, amikor az emberek hittek a nagy tettekben. Soha senki nem fog még egyszer olyan tiszta szívvel dicsekedni, mint Odüsszeusz, amíg Trójáról mesélt. Barátom, akinek ezt kifejtettem, bosszúsan legyintett, azt felelte, hogy Trójában mégis csak háborúztak, ezt nem szabad elfelejteni. „A hőssé" nem a háború tett valakit, hanem az, hogy véget ért. Az eposz a szellem oltalmára született, és merő önáltatásra épül, arra, hogy a háború fikció. A eposz kivonja, lepárolja a hőst. Akkor este a műfaj kommerszét láttam a tévében, mert létezik kommersz eposz is. gondoljunk a westernfilmekre. Egy illinoisbeli városka gimnáziumának kosárcsapatáról szólt, meg a messziről jött ember (az edző, Jane Hackmann) felmagasztosulásáról. A hősök persze mindig messziről jönnek - a szomorújáték, az eposz leszállóága pedig ott kezdődik, ha megmaradnak tettük színhelyén. - Maga jö lett volna gátfutónak - így szólított meg másnap reggel egy elnéző tekintetű idős férfi ismeretlenül az utcán. - Valóban? - kérdeztem hitetlenkedve, mert soha eszembe sem jutott, hogy gátfutó is lehetnék. - Tudja, hogy én atlétika mesteredzőedző voltam? Országos bajnokot is neveltem, ma is csúcstartó. Ismerték a nevem. Kérdezze csak meg. Bemutatkozott. Ennek megörültem, de nem hazudtam azt, hogy ismerem. Inkább azon töprengtem, miért is oly biztos abban, hogy nem voltam gátfutó. Persze, igen, gátfutó nem lehet akárki. Ez a felismerés akkor nagyon fontosnak tűnt. Dehát sajnos én sem vagyok idevalósi. És különben is: mit tudhatok én arról a gyönyörű rohanásról, umikor nyolc emberi test egyszerre emelkedik egy akadálysor fölé. Ismét csak nem mondhattam, hogy az ember végül is azzal marad, amit magáról kigondolt. FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Forráskúti óvodaavató V Minden kisgyerek járhat már óvodába Forráskúton: elkészült a régi mellett az új épület, új foglalkoztatóval, százszemélyes konyhával és öltözővel. Sok társadalmi munka mellett - dolgoztak itt szülők és nagyszülők is - több mint 5 millió forintba került az új épületszárny, ezt az önkormányzat vállalta. Az újjáépült napközis óvodában három csoportot tudnak ezután foglalkoztatni, összesen 81 apróság a jelenlegi létszám. Az új óvodát szombaton délelőtt Kocsis Ferenc polgármester adta át a szülőknek és a gyerekeknek. Többek között azt is közölte, hogy szeptemberig mindössze 15 forintot kell a napi ellátásért téríteni, és az új költségvetéstől függ, mennyiben sikerül majd az önkormányzat hozzájárulását továbbra is biztosítani. A szülőket és a meghívott építőket műsorral köszöntötték a kicsinyek, Vass Erzsébet óvodavezető irányításával. A helyi általános iskola kis citeraművészei - az óvoda egykori látogatói - szintén közreműködtek a hangulatos kis ünnepségen. LemeTforgató Gitárország és Köztársaság Szekeres Tamás váratlan produkcióval lepte meg rajongóit. Bár a rajongó szó nem igazán fedi a valóságot, hiszen sokkal szélesebb réteg érdeklődésére tarthat számot a „Christmas in Guitarland". Maga a lemez keletkezése is mesébe illő. Történt, hogy a '90-ben Hollandiában újra megjelentetett Gitámiánia eljutott a müncheni Kabelfabriek Dietz tulajdonosához, akinek annyira megtetszett az egyik klasszikus gitáron játszott ..nóta", hogy felkérte Tamást, készítsen neki egy karácsonyi dalokból álló feldolgozáslemezt. 2000 példányt igényelt belőle, a barátainak és üzletfeleinek szánta a karácsonyfa alá. Ahogy készült a lemez, egyre jobban tetszett a holland managementnek is, s így megjelent Európa több részén. Magyarországon az MMC rukkolt ki vele a karácsonyi piacra. Az akusztikus gitár hangzása, hangszíne kiváltképpen alkalmas a bensőséges hangulat megidézéséhez, melyet a karácsonygondolatkör áraszt A jól ismert dalokat ezúttal a gitár „énekli", átépve országhatárokon, nyelvi különbözőségeken - ajánlja Tamás új lemezét. S valóban, sorra felcsendülnek a Silent Night, Jingle Bell, Winter Vonderland jól ismert dallamai, s a B oldalon még az Ave Maria is megtalálható. A lemezzel mindig megidézhető a karácsonyesti hangulat, s bizonyíték Tamás sokoldalúságára. Hiszen rock-, jazz- és klasszikus gitármuzsikát kedvelők egyaránt örömüket lelik az albumban. Szekeres Tamás anyaga igazi meglepetés volt a piacon, de a másik lemezt nagy várakozás elő/te meg. Botrányokkal övezve jelent meg a Republic Hoppá, hoppá!!! című albuma. A lemezborító - Delacroix híres festménye - utal a szövegek tartalmára, nehogy félreértés történjen s egyesek értelmetlennek bélyegezzék a dalszövegeket. Továbbá megtalálható a Republic-jelenség nyitja, hisz' nem véletlenül állnak a fiúk az Illés köz táblája előtt. Azok a fiúk. akik a '60-as évek beatvilágát hozták napjainkba, s akik megalapították a kisemmizettek köztársaságát. Nem sokat változtattak a már sikert aratott stíluson, egyszerű hard beat maradt, jellegzetes „Cipős" szövegekkel - tele csavarokkal. Néhány tuti szám, melyre videóklippet készítve jól eladható a lemez. Viszont némelyik téma nagyon ismerős, mintha az első lemezen hallottam volna már. A „Minden éjjel ugyanaz" is emlékeztet Nagy Feró 8 óra munkájára. Bár az első lemezen szereplő „Vedd el" sem véletlenül emlékeztetett a Rolling Satisfactionére, csak ha valamit feldolgozunk, akkor zárójelbe illik odaírni az eredeti szerző nevét is, egyébként zenésznyelven szólva közönséges „lenyúlás". Amit más hibának róhat fel — hogy nincsenek stúdótriikkök, élőnek hat az egész lemez nekem határozottan tetszik. Egyik előnye és jellemzője a Republiqnak, hiszen koncertjeik is inkább bensőséges, sajátos hangulatú bulik. Sok „sztárral" ellentétben, kik fényévnyire vannak rajongóiktól, ők odafent is közvetlenek és egyszerűek maradnak. Még kér a nép, most adjatok neki! - állnak a borítón Petőfi Sándor szavai. Valóban káprázatos gyorsasággal jelent meg a lemez, hiszen addig kel! ütni a vasat, amíg meleg, csak nehogy ellaposodjon a matéria. Az anyag egyébként jó, csak Cipőt idézve: az ember mindig jobbat várna. TAKÁCS VIKTOR Szerkesztett téboly KedvEsti Egyenleg Hankiss Elemér, az Esti Egyenleg című tévéműsor patrónusa folyamatosan emeli a híradózás színvonalát. Mint elnök és mint állampolgár. Ragaszkodik az európai értékek közvetítéséhez. Olyan meggyőzően teszi mindezt, hogy' kiterjedt levelezésének legújabb darabját elolvasán, péntek este megnéztem az Esti Egyenleg képkockáit. A kapkodó és egyenletesen lapos összeállítás számomra legfontosabb - és bevallottan döbbenetet okozó - híre szerint Sütő András nem vállalja a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöki tisztét. Csoóri Sándor miatt... A; ember csak ül a készülék előtt, és hallgat. Az Esti Egyenleg pediglen egy újabb „európai értéket" közvetít, szenvtelenül. Lélegzetvisszafojtva venném tudomásul a hírt: már ők is?... az a két ember, aki világéletében egyazon célért a kisemmizettek, jogfosztottak ügyének a nemzeti önismeretbe való beépüléséért harcolt? Uramisten, ha az új év számunkra ezt a meglepetést időzítette, mi következhet még? A kizárásosdinak nincsenek határai - ha már Sütő Csoóri miatt... Nem lehet igaz! A rádió keresőjét hiába szédítem végig többször is a skálán. Ott ez nem hír. Egy óra múlva, a TV1 Híradója újra foglalkozik az üggyel. Megszólal az illetékes: Sütő András. Egyértelműen kijelenti azt. amibe az Esti Egyenleg bele kellene piruljon. Nem Csoór Sándor miatt utasítja vissza a világszövetség tiszteletbeli elnöki tisztét. Föllélegzek. Vajon melyik belvárosi piacon vásárolta az Esti Egyenleg, Elemér úr kedvenc szócsöve ezt a kövérre hizlalt kacsát? Hétfőtől változik a híradózás rendje. Amit az Egyenleg 16 árakor az arcunkba vág. 20 órakor még helyrehozhatja. Ha a szerkesztők is akarják. Ebben nem vagyok biztos. Az önirónia nem adottságuk. Pedig milyen jó lett volna egymásnak ugrasztani Csoórit és Sütőt... A nézőknek pedig nem ajánlom, hogy kék szalaggal tekintsék az EF.E IElemér úr Esti Egyenlege) című belvárosi szómágiát. • * Allhatatosabb tévénéző kollégától hallom: szombaton a EEE hamut hinteti saját európaiságára. Bejátszotta a TVI Híradó előző napi anyagát. A szerkesztett téboly kék szalag rendje az övé. PATAKI SÁNDOR Mindenki orvos? Inkább mindenki javas. Az utcanévadásban is mindenki javas. Ehhez mindenki éri, akár a futballhoz. Mindenki tudja, hogy kellene a gólt berúgni - csak éppen nem képes berúgni. Mi sem könnyebb, mint ötleteket adni, kiről kéne még Szegeden utcát elnevezni... Melyik utcanevet kéne átkeresztelni... Kitől elvenni, kinek odaadni... Hogy azután ez milyen zűrzavart okozna a várostérképen: hogy kavarná össze a város utcanévrendszerét: hogy zavarná meg a mentők, tűzoltók, távirat-kézbesítők, taxisok munkáját; hogy nehezítené meg vendégeink tájékozódását: hogyan irtaná ki a hagyományos, várostörténeti értékű és szép utcaneveket; utoljára, de nem utolsósorban mennyi pénzünkbe kerülne a sok változtatás (utcanévtáblák, új térképek, levélpapírok, bélyegzők, igazolványok, nyilvántartások átírása stb.) - erre már nem gondol a javas, akarom mondani a javasoló. Az utcanévtan - tudomány Érezhető gúnnyal írta a Délmagyarország 1991. december 20-i számában a Hámán Kató (Zöld kert. Vaspálya, Szent Ferenc) utca kapcsán Nagy Imre. hogy az ő „felszínes-laikus benyomása szerint" „az utcanévadás külön tudomány". Ráhibázott! Az utcanévtan (hodonímia) tudomány: a névtudomány (.onomasztika, onomatológia) ága, a nyelvtudomány része. Művelőjének ismernie kell a nyelvtudomány hagyományos részein, a leíró és történeti nyelvtanon kívül a társadalmi és történeti tudományok sok ágát. hiszen a sokféle utcanév keletkezésének magyarázatához. értelmezéséhez a köz-, irodalom-, művelődés- és helytörténet, a nép- és földrajz s még ki tudja, mely tudományág ismerete szükséges. A városlakóknak, különösen a szóban forgó utca lakóinak természetesen joguk van véleményt Bevezetés az utcanévtanba 1. Mindenki javas Mátyás király udvari bolondja egyszer arra a kérdésre, hogy melyik foglalkozási ág a legnepesebb, ezt felelte: - Orvos van legtöbb a világon. - Ostoba beszéd - csattant föl a király. - Hiszen alig két-három orvos lézeng Budán. Pár nap múlva, amikor már megfeledkeztek erről a vitáról, a bolond állát, nyakát kendőbe pólyálva, fájdalmas ábrázattal jelent meg a királyi udvarban. - Mi bajod? - kérdezte mindenki. O pedig keserves nyögések közt csak taglejtésekkel mutatta, hogy rettenetesen fáj a foga. Erre azután az egyik meleg borogatást, a másik hideg vasat, a harmadik szeszt ajánlott - ahány, annyifélét. A bolond fölírta mindegyiknek a nevét. Végül a király elé került, s nem volt meglepve, amikor Mátyás is tanáccsal látta el. Erre a bolond lekapta állárúl a kendőt, s vidáman nevetett a királyra: - Kutyabajom sincs, csak azt akartam bebizonyítani, hogy - minden ember doktor! - nyújtotta át Mátyásnak a listát, amelynek első helyén a király neve állt. Mátyás nagyot nevetett, s elismerte, hogy csakugyan a gyógyításhoz, ért a legtöbb ember a világon. nyilvánítani, akár javasolni is, de tudomásul kell venniük, hogy véleményüket tágabb nézőpontból a tudomány felülbírálhatja. Ahogy a beteg véleményét a szakorvos. Mert az utcanévadásnak törvényei vannak. Zűrzavar Tegyük föl, hogy igaza van Nagy Imrének, amikor a Hámán Kató utca kapcsán azon élcelődik, mi lenne, ha az illetékes utcalakókat névadásügyben nem csupán javaslattételi, hanem döntési jogkörrel ruháznák föl. Megmondom: zűrzavar. Először is nagy költséggel és szervezőmunkával meg kéne szavaztatni a lakosokat. Ismervén a mai gyakorlatot, elsőre érdektelenség miatt nem is lenne a szavazás érvényes. Ha végre érvényes lenne, a válaszok éppúgy megoszlanának. mint most a polgármester tanácsadó testületében. S ha. tegyük föl. mondjuk 35 százalékkal a Vaspálya utca kerülne ki győztesen, akkor két Vaspálya utca lenne Szegeden (mint írtam; a másik régóta van Szőregen), ami a fönnálló szabályokkal ellenkezik, és a posta, a mentők, tőzoltók tiltakozását hívná ki. Avagy Nagy Imre ügy gondolná, hogy az alsóvárosiaknak adna döntési jogot, de a szőregieknek nem? S az alsóvárosiak kényszeríthetnék a szőregieket. hogy ők mondjanak le utcájuk régi nevéről? Ez a helyzet adódott most elő Dorozsmán. A helyi településrészi önkormányzat köti az ebet a karóhoz, és a Felszabadulás utcát nem hajlandó a javasoltait legrégibb Alvégi utcára visszakeresztelni, hanem ragaszkodik e kél név közötti időben használt Széchenyi István utca visszaállításához. Nem hajlandók belátni. hogy a Széchenyi tér mellett Szegeden (s míg Dorozsma nem önállósul, addig Szeged) nem lehet még Széchenyi utca is. Azonos nevek Hivatkozhatnak arra, hogy Szegeden ma is van Dugonics tér meg Dugonics utca. Igaz, és ez is sok félreértésre, fölösleges munkára ad alkalmat. A régi hibákat nem szabad megismételnünk. Egyébként történetileg nézve a kérdést, előbb kapta nevét az utca, amelyben Dugonics szülőháza állott (1870), s később a tér. amelyen szobrát fölállították (1876). Mindkettő joggal viseli a nevet, s ma már bajos volna bármelyiket megváltoztatni. Bár erre is volt példa. Előbb lett a szerény, kisebb Kossuth utca (1880), s csak a nagy száműzött kilencvenedik születésnapja alkalmából kaphatta a Budapesti sugárút az ő nevét (1892). Az 1974. évi utcanévrendezéskor ezt a kettősséget sikerült megszüntetnünk, mégpedig úgy, hogy visszanyertük a városnak a Szentháromság utcával egy időben, az 1522. évi tiz.edjegyzékben már szintén szereplő Sóhordó utca nevét. Kossuth nagysága ezzel nem lett kisebb. Tehát a meglevők megtörésével, a jövőben meg kell akadályozni, hogy a két név akárcsak utótagjában (tér. utca) térjen el. A Sóhordó utca példája arra is tanít, hogy az utcanévrendezés a képresteurátor munkájához hasonlít: ahogyan az finom késekkel és ecsetekkel eltávolítja a remekművekről az évszázadokon át rájuk tapadt szennyeződéseket, ráfestéseket, s fölragyogtatja a régi kincset, úgy az utcanév elhivatott szakértője - ha a hatóság megérti őt. és támogatja kegyeletes munkájában - lehántja a fölösleges neveket, s fölmutatja a legrégibbet. a legjobbal. (Folytatjuk.) PÉTER LÁSZLÓ