Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 29. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153.6740. TELEFON: 12-825. A mi nyomdánk ó, de szép! Olvasóink, mikor a reggeli tejeskávé mellett kézhez kapják kedvenc napilapjukat, nem is sejtik, mennyi ember tehetsége, áldozatos munkája teszi ezt lehetővé. Jómagamnak is neg »»gy töltött év után kellett rájönnöm. image olajosok nagy családjában el:gyven, diában is „kéznél" van minden, míg az „emeletes" gépnél bizony lehet szaladgálni a pincétől a padlásig. Nézem a cseket - mel kedvelt lapun nagy papírtekeryekr PtiVl kat - és kérdezem, lere nyomtatjuk hogy pályát tévesztettem. Nyomaásznak kellett volna jönnöm, de ötvenhét éves kori" ban, korkedvezményes n díjjal már csak mint jönettem számításba. dero Alkalmam nyílt a kollegákkal történő beszélgetések alapján szűk kis tájékoztatást kapni és nyújtani olvasóinknak az egyik legszebb szakmáról. Mint arról a Délmagvarország 1991. szeptember 23-i számában már beszámolt, új, modern nyomda kezdte meg működését a Kálvária sugárúton. Nemcsak szűkebb pátriánkban, de országos viszonylatban is kevesen tudják, hogy e szép foglalkozás 39 mesterségből tevődik össze a formakészítőtől (szedő) a gépmesteren át a könyvkötőig. Ami bennünket illet, e sokrétű mesterségnek egy részét műveljük egyelőre. Nyomógépünk „emberméretű", ahogyan magunk között nevezzük, hisz kiszolgálás, kezelése nem embernyúzó. A kollegáktól tudom, vannak ennél sokkal nagyobb „emeletes" nyomógépek is, melyek kiszolgálása bizony jóval bonyolultabb, nehezebb. A mi gépünknél műszaki hiba esetén mennyi újságot lehet egy-egy tekercsre nyomtatni. A számok megdöbbentőek. A tekercs súlya 5,5 mázsa. A hossza 15 kilométer, elérne az algyői Tiszahídig, vagy a Postakocsi csárdáig. Egy tekercsről 8 oldalas újság közel 20 ezer példányban készíthető el. Hát ezt igazán nem gondoltam volna! Beszélhetünk még a munkakörülményekről is. A kollegák szerint szükséges, de elégséges létszámmal csinálják a dolgukat. Igaz viszont az is, hogy váratlan hiányzások esetén már láttam jómagam is az igazgató urat és egy szál adminisztrátorát újságot csomagolni, amit szíves figyelmébe ajánlok a hazai igazgató urainknak. Telckszomszédságunkban van a Szegedi Kenyérgyár. Hajnalonta keveredik a friss kenyér illata a nyomdafestékével. Sorban gördülnek ki az autók friss kenyerünkkel, friss újságunkkal, mivel a pékek és a mi nyomdászaink mindig éjjel dolgoznak mindannyiunkért. Hát ezért szeretem és tisztelem a nyomdászokat, a lap megjelenésében résztvevőket, mert erre születni kell és csak őszinte szeretettel végezni ezt a munkát. VAJDA JÁNOS Kiszolgáltatva, megsarcolva Kényszerűségből, szakorvosi javaslatra szántam rá magam a lakáscserére, a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat segédletével. Bár ne tettem volna. A leadásra kerülő lakásnak szinte a teljes felújítását követelték tőlem, hároméves bentlakás után. Nem lelakott, egy 1983-ban épült ház bérleményéről van szó, amit kiköltözésemig gondosan megkíméltem. Engem köteleznek a beköltözésem előtt is meglévő hibák kijavítására, kicseréltetnek, felújíttatnak velem hibátlan, beépített anyagokat, berendezési tárgyakat. Többek között a jó karban levő dekoritborítást a konyhaszekrényen. Vétek lecserélni, selejtbe vetni, vélekedtek a megkérdezett szakemberek. Az IKV 8 ezer forintért lett volna hajlandó egy új asztallapot beépíteni. Ez az összeg kétezerrel több, mint a feleségem havi nyugdíja. A dekoritlap ügyében műszaki felülvizsgálatot kértem. Az IKV központban küldözgettek egyik irodából a másikba, nem intézkedtek. Megsarcolásom sorában nonszensz, rendhagyó eset, hogy rovásomra írták a szőnyegpadló alatti, építőipari mulasztásból eredő sérült épületpanelt is. Tiltakozásom ellenére a Házkezelő jegyzőkönyvbe rögzítve kötelezett annak megjavítására. Kétségbeesetten, a tőlem telhető gyorsasággal caplattam vállalkozó, illetve építőanyag után, hiszen az általam kiürített lakás rezsije a kulcsátadásig engem terhel. Másfél hónapja költöztem ki. Mire megtudtam, hogy a panelügy nem rám tartozik, a Házkezelőnő tévedett, a sok idegesség mellett jelentős adósságba kevertem magam. Nem szaporítom a sorokat az engem ért jogtalanságokkal és igazságtalanságokkal. Nem hagy nyugodni azonban a gondolat, vajon milyen rendelet szabályozza az IKV szinte korlátlan jogait, és írja elő a lakásbérlő emberbarátinak nem nevezhető kötelességeit. Hol van egyáltalán a határ, mennyi bentlakás után milyen minőségben kötelezhető a lakó a bérlemény felújítására? Túlkapások esetén ki védi meg a bérlő érdekeit? Úgy tűnik, az IKV monopolhelyzetben van, a bérlő pedig ki van szolgáltatva. Nem lenne teljes a kép a fent felsoroltakkal, ha nem mutatnám be az érem másik oldalát, jelesül azt, hogy az IKV hogyan adta át nekem a Kisteleki utca 10. szám alatti lakásomat. Az új lakás első bérlője vagyok. Az átadás-átvétel gyorsan történt, bár ez alkalommal és a beköltözés után is, számos hiba felmerült. Menjek a Déléphez, a lakás garanciális, azok majd mindent pótolnak, kijavítanak, nyugtatott meg a Házkezelőnő. Noha már akkor is látható volt, hogy a hibák jelentős része az IKV-t terheli, amit később a Délépítő Kft. 48/11/92. számú átiratában számomra megerősített. A több mint két évig üresen álló lakás garanciális hibáit, az éves szavatossági felülvizsgálat után az IKV nem jelezte, és a lakás állagát nem is ellenőrizte. így adódhatott elő, hogy a csöpögő csapokból, a fürdőkádon és a mosdókagylón nehezen eltávolítható nagykiterjedésű vízkőlerakódás képződött, és uram bocsá' eltűnt a WC ülőke, és lábakélt a beépített szekrény néhány polcának is. Milyen házkezelóség az, amelytől a lezárt lakásból is elhordják az értékeket? Az IKV még annyi tisztelettel sem illeti ügyfelét, a beköltözni készülő lakót, hogy intézkedjen a szavatossági hibák kijavítására, a hiányok pótlására és legalább a szennyeződések nagyjának eltakarítására. Áthárítják a felelősséget. Sebaj, gondolják: a lakó majd belefárad a jogi csűrés-csavarásba és a károkat majd megtéríti egy esetleges kiköltözéskor. Az én esetem is ezt példázza. Ezek után milyen lehet a jámbor állampolgár IKV-ról alkotott véleménye, ítélete? TAKÁCS JÓZSEF nyugdíjas Hálapénz, korlátok nélkül? Vegyes érzelmekkel olvastam a DM január 24-i számban „A hivatás korlátokat szab" című cikket. Szeretnék az íráshoz néhány gondolatot hozzáfűzni. A legnagyobb hibát ebben a kérdésben az a hajdani pártállami egészségügyi miniszter követte el, aki kijelentette, hogy „a betegnek nem szabad megtiltani, hogy a háláját kifejezze. " E mondatával azután a hálapénzt legalizálta. El is indult a lavina s hiába jogtalan és etikátlan a beteggel szemben a borítékolt hála, ma már A múlt századi „Virág" A cukrászda, amely mára eggyé olvadt a „Virág" fogalmával, egyidős az épülettel, története a ház építésével kezdődik. A Széchenyi és Klauzál teret elválasztó házak közül 1873 kora tavaszán utolsónak kezdték építeni Zsótér Andor kétemeletes palotáját, az „Új Zsótér-házat". A Széchenyi tér-Kelemen utca-Klauzál tér által határolt ház októberben már tető alatt állt. 1874 augusztusában köztudomású volt, hogy Klauzál téri oldalán a földszint „Allemann és társa" cukrászdája lesz. Itt jóval tágasabb és díszesebb helyiségekben fogadhatja majd vendégeit, mint előző helyén, a tér szemben lévő oldalán. Új helyükön, az „Új Zsótérházban" először cukrászdájukat, majd november első napjaiban kávézójukat is megnyitották. Az Allemann-cukrászda küllemét az 1876-ból fennmaradt Letzter-fénykép tárja elénk. A magasra ívelő bejáratok és kirakatok mindegyike fölé, egymáshoz csatlakozó, rézsútosan kihúzható ponyvákat, ernyőket szereltek. Felettük hatalmas betűk hívták fel a figyelmet a cég nevére. A járdán székekkel körülvett asztalok sora vehető ki, melyeket kissé takarnak a faedényekbe ültetett, sorba állított alacsonyabb fák, vagy bokrok. Ez a kerthelyiségnek nevezhető rész elfoglalja a cukrászda teljes hosszát. A cukrászda tavaszi hirdetéseiben „húsvéti tojásokat", a decemberiben „karácsonyfáit, karácsonyfadíszeit" ajánlja vendégeinek. Az 1879-es árvíz kapcsán készült Lauscherfényképeken is felfedezhetjük az Allemann-cukrászdát. Behúzott ponyvái a régiek. Az akkor víz alatt álló tér egyik oldaláról a másikra pallókon át lehetett csak közlekedni. Az „Új Zsótér-ház" két árvízkárosultja: „Allemann János kávés" és „Hozig Péter cukrász". 1884-tól Allemann mellett Árvay Sándor cukrász jelenik meg, feltehető, hogy 1885-ben Árvay teljesen átvette az üzletet. Árvay egy 1889. évi karácsonyi ajánlatából a következőket érdemes kiemelni: „díszített és díszítetlen karácsonyfák mindenféle nagyságban". Ezenkívül „karácsonyfa-díszítményeket, díszcukrokat, diós és mákos patkókat, teasüteményt, díszes tortákat" kínál. Újonnan berendezett cukrászdájában reggelire és uzsonnára kávét, csokoládét szolgál fel. Az új berendezésről azonban nem tudósítanak részletesen. Az 1896. és 1898. évi Szegedi Útmutató ezen a helyen még Árvay Sándor cukrászdáját jelöli. A múlt századi Szegeden ugyan nem Allemann, Hozig vagy Arvay volt az első cukrász, azért érdemes pár szót ejteni előző működésükről. Allemann és Társa (Hozig) 1864-ben az akkori Széchenyi tér déli házsorán, a Zseravitz-házban (Klauzál tér 7.) Stampa Rudolf berendezett cukrászdáját vették át és „hölgy-termet" is nyitottak. Cukrászsüteményeik mellett „húsvéti dísztojásokat" árultak. A jól menő üzlet elé, a térre Allemann és Társa 1868 nyarán kioszkot építtetett. A Hoffmann Mihály által tervezett kioszk kereszt alakú alaprajzának sarkain faoszlopok tartják a tetőzetet. A tetőzetet és az oromzatokat az akkor divatos, mozgalmas, csipkézett fűrészelés díszíti. A terven a nyári cukrászdának is nevezhető kioszkot cserepes növények veszik körül. A Klauzál tér díszéül szolgáló kioszk Letzter 1872-i fényképsorozatán is látható. A cukrászda a mai „Parfüméria" helyén működött, innen költözött át 1874-ben a tér szemLetzter felvétele 1876-ból ben lévő oldalára, az „Új Zsótér-házba". (Adatainkat a szegedi levéltár, a múzeum és a Somogyi-könyvtár gazdag anyagából merítettük.) A három utcára szóló, kétemeletes lakóház U-alaprajzú, sarokrizalitokkal. Földszintje domborúra kváderezett, nagyméretű, félköríves záródású kapukkal, üzletekkel. Övpárkánya felett kapcsolt-ablaksorai az első emeleten egyenes, a másodikon timpanonos fejezetűek. Homlokzatai fogazott párkánnyal zárulnak. Az épület két végében, a kapuk feletti finom kiképzésű vasrácson az építtető ma már hiányos névbetűi láthatók. Kapualjai tágasak, a Széchenyi tér felőliből nyíló lépcsőházban gazdag rajzú, legyezős öntöttvas korlát van. Hasonló, de egyszerűbb a korlát a ház udvaráról nyíló, középső lépcsőházban. Korabeli híradásból tudjuk, hogy a Zombory Mihály végezte .lakatosmunkákhoz a szép vasöntvényeket a Pálfy-testvérek vasöntödéje készítette. Az első emelet nagyteremmel rendelkezett, melyet a Lloyd-társulat vett ki. Még egy érdekesség a helyi sajtóból: ,A ház alapozásánál rátaláltak a vár régi, külső sáncainak egy részére. A masszív facölöpzetek most is oly szilárdan állják helyeiket, hogy elmozdításuk roppant munkát vett volna igénybe, s így az új épület egy része azokon fog fölemelkedni". Az „Új Zsótér-ház" az 1960-as évektől „műemlék, kora eklektikus stílusú", egyike azon épületeknek, melyek „hazánk egyik legszebb összhangban kialakult, bensőséges hatású építészeti terét körülveszik". (Idézetek a tér műemlék tábláiról). Cukrászda 1874-től működik benne, melynek hírnevét Allemann és Társa, majd Árvay alapozta meg, patinánssá a „Virág" korszakok tették. T. KNOTIK MÁRTA egy-egy műtétnek, kezelésnek egyes orvosoknál meghatározott ára van. S napjainkban már természetességgel és szégyentelenül beszélnek az emberek erről, úgy, mintha a hálapénz törvényes előírás volna. A cikk szerzője a borítékolt hála egyik okát az orvosok elégtelen anyagi megbecsülésében látja. Idézve megállapítását: a hálapénzt „kényszerből fogadja el, mert a hivatalosan megállapított béréből ma olyan színvonalat nem tud teremteni, mint amilyen társadalmi fontossága alapján megilletné, hanem borravaló nélkül, jó, ha lakásrezsijét tudja még fedezni." Kérdésem: vajon meg van-e fizetve a patikus, a pedagógus, a mérnök, a tisztviselő stb.? Vagy talán ók nem tartoznak a társadalmilag fontos pályák kategóriájába? Avagy: minden kiváló ember, aki nincs megfizetve, megengedheti magának a borravalógyűjtést? Akkor a gyógyszerésznek, a mérnöknek, a pedagógusnak stb. épp úgy joga lenne borravalót kérni, mint az orvosnak. Ugyanis közöttük is van szép számmal tehetséges ember. Hogy is van ez? Mi volna például, ha a gyógyszerész csak akkor ad egyes keresettebb gyógyszereket, ha kapja a borítékot? Mi történne, ha a pedagógus aszerint kalkulálná a jeleseket, hogy melyik anyuka, kedves szülő, milyen tartalmú borítékot dug a zsebébe? Iszonyatos felháborodás követné. (Minthogy jónéhánynak, aki elkövette, nagyon komoly baja is származott belőle.) S ami még fájóbb: lassan már lesz „tehetősebb beteg" kategória, amelyre érdemes odafigyelni, s lesz szegény és nyugdíjas stb. kategória. Sót! Olyan orvosról is hallani, aki még a műtét után évekkel is zaklatja volt betegét, s bizony csak beszedi tőle a késői dézsmát. Ha felmérnék néhány hálapénzes orvos 25-30 éves munkájának eredményét, abban találnának 1-2 kocsit, saját házat, pesti lakást vagy balatoni nyaralót (esetleg mind a kettőt), az OTP-ben valutát és takarékbetétet stb. - annyit, amennyit egy tisztviselő 80 év alatt sem keresne meg. Aggasztó kérdés: miért csak az orvos teheti ezt meg, amikor jónéhány pályán ugyancsak egyetemi végzettséggel rendelkeznek az emberek? Mindenki mondja, hogy etikátlan és jogtalan, és mégis minden marad a régiben... S van úgy, hogy közben kiderül, a hálapénzre esküsző orvos szakmailag nem is olyan kitűnő... Mondhatja valaki: hát azok a vállalatvezetői prémiumok? Én ezeket is indokolatlannak tartom. Számos esetet lehet felsorolni, hogy felvették a vezetők a nagy prémiumokat, közben veszteséges volt, sőt, tönkrement az üzem vagy a gyár. (Nemes dolog volna ezeknek is utána nézni.) Azt mondják, az orvosi pálya hivatás. Ezért döbbentem meg, amikor olyan öreg embertől is elfogadták a hálapénzt, akinek alig volt meg a másnapi betevő falatja. S épp ezért, most a rendszerváltás idején - az igen nagy számban meglévő tisztességes és jól felkészült orvosok érdekében - a fogadott esküjüket a borítékolt hálához igazító orvosok szűkös rétegétől is jó volna mielőbb megszabadulni. G. I. / 1 / / A betegek megelégedésére Úgy vélem, nem vagyok egyedül azzal a megállapítással, hogy január 19-én az orvosi ügyelet csúcsforgalmat bonyolított le. Szívműtött ember vagyok, munkába igyekeztem, s az úton rosszullét fogott el szívtáji szorításokkal. Az orvosi ügyeletet dr. Buczkó Annamária doktornő látta el, s azonnali, lelkiismeretes kivizsgálással diagnosztizálta bajomat, s további kezelés végett átutalt az I. számú belklinika ambulans osztályára. Itt dr. Kovács Attila doktor úr gyorsan kezelésbe vett, s a zsúfolt ambulancián határtalan felelősségérzettel, figyelmességgel, orvosi esküjéhez híven minden tudását latba vetve visszaadott az életnek és 4 éves kislányomnak. Az osztályon már-már kaotikus állapotok uralkodtak, hiszen a négyágyas szobában egyszerre 12 beteget kellett fektetni, ültetni, vizsgálni a doktor úrnak, aki ügyes szervezéssel és két meleg szívű nővérke, Icuka és Juditka segítségével megoldotta feladatát. Ezen felül már-már megható volt, hogy arra is marad energiája, mindenkihez legyen egy-egy kedves szava, ami nagyban enyhítette az idős betegek fájdalmát. Több társammal beszélgetve megállapítottuk, hogy sok ilyen lelkiismeretes orvosra lenne szükség. Kívánom, hogy ilyen szellemben, a betegek megelégedésére végezze áldozatos munkáját, nagyon jó egészségben. Kocsis JÁNOS rokkantnyugdíjas