Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

SZERDA, 1992. JAN. 29. SPORT 9 A TFSE még befogható! Jövőre a diákröplabdázóknak is lesz idegenlégiósuk? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Már csak három forduló van hátra az NB l-es női röplabda­bajnokság alapszakaszából, és a B csoportban - hála istennek (meg a szegedi lányoknak...) - még minden lehetséges! A rajt előtt egyértelműen favoritnak kikiáltott Dutép SC és TFSE nyakán ugyanis szorosan ott liheg a tavalyhoz képest jelentősen átalakított SZDRE is... ennyire előkelő pozícióban várhatjuk a folytatást... - Tudom, hogy teljesen ama­tőr együttes az öné, mégis megkérdezem: nem gondolko­dott még néhány megfelelő Az állam kivonul Privát sport Profizmusról, privatizálásról a sportban sokkal előbb kezdtek beszélni, mint más területeken. Ehhez képest nem sok minden történt. A sport évtizedeken át állami vállalkozás és a politikai tömegmunka eszköze volt. A sikersportágak is az ország gazdasági elmaradottságát és a társadalom elszegényedését tükrözték. A legjobb eredmények is legtöbbször azokban a sportágakban születtek (céllövészet, vívás, öttusa, vízisportok), amelyek reklámhordozóként viszonylag keveset érnek. A konkurencia ugyanis más, látványosabb sportágakra összpontosított. Ma délután Kosárlabda-mérkőzés A Szeged SC NB l-es férfi kosárlabdacsapata, a sorsolás szeszélye folytán, hétközben is bajnoki mérkőzést játszik. A hazaiak nyeretlen együttese ma, szerdán délután 5 órakor az újszegedi Sportcsarnokban az Alba Regia Építők gárdáját fogadja. Tavaly októberben Székesfehérvárott 131-93 különbségű vereséget szenvedtek a vendéglátók, akik sajnos, ezúttal is csak a tisztes helytállásban bizakodhatnak. Cs. Gát László jelenti New Yorkból A háborút az indiánok nyerték Szegedi ötpróbásra mosolygott a szerencse A tévé TeleSport adása segítségével szemtanúi lehettünk az olimpiai ötpróba evezősszámát teljesítők közötti sorsolásnak. Négyszázhatvanhat név került a kerékbe, s a kihúzott papíron egy szegedi fiatal neve, Csáki Attiláé szerepelt. Ez pedig azt jelenti, hogy a próbások között elsőként neki sikerült biztosítani a barcelonai olimpiai részvételt. A minden bizonnyal boldog nyertesről annyit tudtunk meg, hogy 31 éves, s a Lomnici utcában lakik. Johnson mégis játszhat? - Elméletileg van esélyünk arra, hogy február 15-éig befogjuk a TF-et - mondja a diákröplabdázók sohasem pesszimista edzője, Ducsai Géza -, azaz nem zárható ki, hogy márciustól a 7-12. hely valamelyikéért szállhatunk majd harcba. Ehhez azonban Kőbányán, a TFSE otthonában és itthon, a Dutép SC ellen is nyernünk kellene... - Ha nem sikerül ez a bravúr, nagyon csalódott lesz ? - Szó sincs róla. Annyi „baleset" ért bennünket az elmúlt néhány hónapban, hogy akkor sem szabad elkesered­nünk, ha megint csak a 13. helyen kötünk ki. A nyáron Franciaor­szágba szerződött első számú feladónk. Dobos Ildikó, három standard játékosomra az ősszel sérülések miatt nem számíthat­tam, és decemberben a legruti­nosabb röplabdás, Leisztné is bejelentette visszavonulását. • Szóval, már az is csoda, hogy egy meggyengült gárdával Az állam a fordulat után megkezdte kivonulását a sport­ból, de ezt is csak módjával teheti. Annyi történt eddig, hogy a mintegy 160 millió forint értékű sportlétesítmények háromnegyed részét vidéken az önkormányzatok kapták meg. A nagy budapesti sportlétesítmé­nyek azonban változatlanul állami támogatást élveznek, mivelhogy enélkül tönkremen­nének. A Privát Profit szerint a Népstadion és intézményei, vagyis a Budapest Sportcsar­nok, a Kisstadion, a Millenáris és Nemzeti Sportcsarnok tavaly 420 millió forintból gazdál­kodott, s ebből 270 milliót ka­pott az államtól. A fennmaradó összeget sem lehetett sportese­ményekből összehozni. Ezért kellenek a kutya- és macska­kiállítások, s a rock-koncertek, melyek között súlyos bukások is előfordultak, valamint a közgyűlések és kiállítások. Az élsportolók finanszírozá­sában - ez alól az olimpiai felkészülés a kivétel - az áilam ma már alig képes részt venni. Talán ez az oka, hogy a ma­gánerős tevékenységnek itt vi­szonylag tág tere nyílik. Eger­szegi Krisztina 1988-tól dol­gozott a Pharmavit Kft.-vel és a McCann-Erickson reklámcég magyarországi leányvállalatával egy szponzorálási szerződés keretében, melyet épp a napok­ban bontottak fel, mert más cégek folyamatosan a benne foglalt összeg többszörösét kínálták. Ez azonban a ritkább eset, s a szerencsésebb, hisz egy élsportolónak sokszor mind­össze három-négy éve van arra, hogy képességeit anyagilag is kamatoztassa. A gyakoribb az, hogy a többé-kevésbé sikeres versenyző hiába keresi azt a céget, mely reklámszolgálta­tásai fejében finanszírozná felkészülését. Először is erre nem minden sportág alkalmas, másodszor pedig sokszor rossz helyen keresgélnek. A sporto­lók és az egyesületek rendsze­rint nem tudják, milyen sportág­hoz milyen cégek és tevékeny­ségek reklámozása illik, s hiába kopogtatnak a bankoknál és nagyvállalatoknál. Sok egyesü­let vezetői azt hiszik, hogy a szponzorálás, akárcsak hajda­nán, valamiféle jótékonykodást jelent, holott a vállalkozók ha­zafias érzelmeire és ügyszerete­tére csak akkor lehet hatni, ha a sportág jó reklámhordozó. A sportegyesületnek a régi értelemben végük. Állami támogatásuk megszűnőben van, s a gyermekkori focinosztalgiák alapján úri módon költekező szocialista iparbárók is eltűntek. Miközben a nagy nyugati klu­bok jó része magánkézben van, nálunk a vállalkozásnak ez a formája még nem ismert. Igaz, az egyesületekben elkezdődött a szakosztályok számának szűkí­tése, s a specializálódás a lát­ványos, televízión közvetíthető sportágakra. Divatba jöttek a szabadidősportok, miközben évente tízezerrel csökken a mi­nősített sportolók száma. Las­san mindenki rádöbben, hogy a piacgazdaságban a sport csak nagy ritkán üzlet a sportoló számára, de sokat hozhat a sportszer- vagy a sportru­hagyárnak és a hirdetőnek. Más kérdés, hogy a teniszező, adidas cipőben kocogó, vagy szobabi­ciklit taposó amatőr sem jár rosszul. RÉKÁSSY ZOLTÁN Amerikában kevés olyan hivatalos ünnepnap van, aminek kedvéért ne nyitnának ki az üzletek, legyen az a függet­lenség vagy akár Washington születésnapja. A pénz birodal­mában, ahol egyre többet pa­naszkodnak az emberek még karácsony, illetve húsvét más­napján is várják a vevőket a szupermarketek, valamint a bu­tikok. Az idén, január 26-án kora délutántól este 8-ig még a legfifikásabb trükkel sem lehe­tett kimozdítani az amerikaiak - mint a gyors felmérésekből kiderült - 85 százalékát -a tele­vízió elől. Szerdán ugyan fel­lőtték nemzetközi legénységgel a Discoveryt. Nagy dolog. Bush elnök rosszul lett japánban tett látogatásakor. Meggyógyult. Tele a szennyesláda? Igazán várhat még négy-öt órát a nagymosás. Vasárnap délután ugyanis, amikor a buffaloi bikák összecsaptak a washing­toni indiánokkal, ne búgjon a mosógép, ne legyen beteg sen­ki, mégha az USA első embe­réről is van szó - mondják az amerikaiak. Ez a délután Ame­rika egyik történelmi pillanata, a 26. alkalommal kiírt Super­bowl, azaz az amerikai futball­bajnokság döntője, amire hóna­pokkal ezelőtt elkeltek a jegyek. Bár a későn ébredő fanatiku­soknak a fekete piac 7-800 dol­lárért még a kezdés előtt per­cekben is kínál belépőt. Egy biztos, Superbowl jegybe be­fektetett pénz többszörösen megtérül, ha csak a „jószemű" seftes nem a rendőrbácsinak kínálja portékáját, aki ha maga is futballőrült és nem sikerült jegyet szereznie, talán erre az idóre a kabátzsebben hagyja tudású külföldi röplabdázó leigazolásán? - Csakúgy, mint a férfiaknál Nyári Sanyinak, nekem is be kellett látnom, hogy egy-két idegenlégiós bevetésével (rövid távon) lényegesen nagyobb játékerőt képviselne a csapa­tom. Persze egy román, vagy egy orosz röplabdás megszer­zése (és megtartása) nem kevés pénzbe kerül, de talán egye­sületünk új elnöke, Molnár Tibor ebben is segíteni tud nekünk. Júniusban mindeneset­re körbejárom majd Erdélyt, hátha rábukkanok egy főiskolás korú tehetségre... - Addig kikre építi a taktikát? - Az egyre univerzálisabb játékossá váló Komáromi Verát nfemcsak ütőként, hanem elő­készítő-irányító szerepkörben is ki akarom próbálni a ráját­szásban, és a végre teljes értékű edzésmunkát végző Balázsik Katit és B. Tóth Barbarát is szeretném „megmutatni" az ellenfeleknek... RÉTHI igazolványát. Igaz, csak 6 órakor kezdődik a találkozó, de - mint a sajtószoba mo­nitorjairól kiderül - a CBS már fél 4-kor megkezdi közvetítését Minnepolisból. A Metrodome, a rugbymeccs színhelye ugyan ekkor még üres, de az egész város napok óta olyan, mint egy felbolydult méhkas. Minden a döntő jegyében zajlik, arról pedig nem is beszélve, hogy a süteményektől a sültkolbászon keresztül a jégből készült fi­guráig mind-mind a 26. Super­bowl döntőt jelzik. A hőmér­séklet nem több mint mínusz 10 Celsius-fok, de a 80 ezres fedett stadionba szinte mindenki egy­szál pulóverben érkezik, a né­zők között pedig megtalálható a kéthónapos csecsemő és a 90 éves indiánnak maszkírozott bácsika is. Show-ért pedig nem kell átruccanni a közeli Kanadába, hiszen fél órával a mérkőzés kezdete előtt a tüsire igazított műfüves pályára ha­talmas csillogó-villogó, fényár­Tovább gyűrűzik a Johnson­ügy. Az előzmény: dr. Brian Sando, az Ausztrál Olimpiai Bizottság egyik orvosa az elmúlt héten bojkottra szólította fel a barcelonai ötkarikás nyári játékon szereplő kosárlabdázó honfitársait, amennyiben az Egyesült Államok válogatott­jában pályára lépne az AIDS­vírussal fertőzött Earvin (Ma­gic) Johnson. Azóta nagyon sokan megszó­laltak a Johnson-kérdés kap­csán, s a vélemények eltérőek. Vannak, akik ellenzik a világ­hírű profi játékos olimpiai rész­vételét, mások viszont nem lát­ják akadályát pályára lépésé­nek. Jüan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke kitért az állásfog­lalás elől, ó szeretné megvárni a NOB orvosi bizottságának szakvéleményét. Egy szóvivőre hivatkozva hétfőn még olyan jelentések láttak napvilágot, hogy a NOB szerint kockázatos lenne en­gedélyezni Johnson szereplését, kedden viszont nyilatkozott Arne Ljungkvist, a NOB orvosi bizottságának egyik tagja, s ő másképpen vélekedett. Szerinte orvosi szempontból nem indo­ban úszó színpadot varázsolnak a rendezők, ahol aztán kez­dődhet a varieté. Mintha nem is futballmeccsre gyűlt volna össze 80 ezer ember. Természetesen ilyenkor bol­dog-boldogtalannal, istenhívő a hitetlennek, szóval mindenki mindenkivel fogadást köt. A legtöbben a töbszörös bajnok buffaloiak győzelmére tippel­nek, bár a rájátszásban küsz­ködtek, de mégiscsak náluk szerepel „Amerika esze". A csapat irányítója a fehérbőrű Jim Kelli, akinek olyan nimbu­sza van hazájában, mint a franciáknál Piatininek, a németeknél Beckenbauernek, vagy a hollandoknál Cruyff­nak. Az óvatoskodók, akik sörtől és whisky tői fűtött fejük­kel még gondolkodni tudnak, nem bíznak a bikákban, hacsak nem buffaloiak. Ennek oka pedig egy állítólagos bunda... Ez a pletyka, ami száz milliós megvásárlásról henceg... Hogy mi van mögötte? Egy biztos. Á kolt, hogy az amerikai kiváló­ságot eltiltsák az olimpiai rész­vételtől. - Ez a vírus csak nagyon szoros, intim kapcsolat útján terjed, így a játékosoknak nem kell félniük - jelentette ki Ame Ljungkvist, aki hozzátette, hogy véleményét a NOB és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi közös állásfog­lalására alapozza. Arne Ljungkvist ugyanakkor arról is szót ejtett, hogy a NOB orvosi bizottsága még nem foglalkozott a Johnson-üggyel. * Szintén ide tartozó hír, hogy az Ausztrál Kosárlabda Szö­vetség, amely a nemzeti olimpiai bizottsághoz hasonló­an szintén elhatárolta magát dr. Brian Sando véleményétől, meghívást küldött az amerikai válogatottnak. Az „auszik" azt szeretnék, ha az olimpia előtt lebonyolítanának egy Ausztrá­lia-Egyesült Államok mérkő­zést, s a vendégek együttesében - csapatkapitányként - helyet kapna Earvin (Magic) Johnson is. A tervek szerint a talál­kozónak július 4-én Canberra adna otthont. tavalyi bajnok nem a Bilis, nem ők vehették át a Superbowl szimbólumát és a döntőért járó 25 millió dollárt. Bár lehet, hogy többet kerestek... Valószí­nű, ez is közrejátszhatott abban, hogy Las Vegasban majdhogy­nem egyenlő esélyt adnak a két csapatnak, azonban nagyarányú washingtoni győzelemmel töb­bet lehet fogni. De ki mer erre tenni? Hát bizony, a második ne­gyed után, amikor a washing­toniak már kétszer mesterien átvitték az ovális labdát az alap­vonalon, valamint egyszer a két égnek meredő karó között átrúgták a játékszert és 17-0 volt javukra az eredmény, nagy fogásról lehetett álmodozni. Igaz, ez a különbség a rugbyben nem behozhatatlan, de a játék képe alapján a Buffalo Bilis nem sok jóra számíthatott. És nem is történt csoda, a pom­ponos buffaloi lányok égbe emelkedő lábai sem tudták elvenni az indiánok figyelmét. Végül is magabiztosan lett az NFL profibajnokság győztese a Washington Redskins. Joe Gibbs a győztes csapat edzője pedig ismét örömmel fürdőzhetett abban a jeges vízben, amit fejére kapott im­már 20. alkalommal a bajnoki szezonban. Imádkoztak ugyan egynémely templomban a Buf­falo Bilisért, ezúttal viszont az ima sem segíthetett. A háborút - mert ezt az összecsapást Amerikában csak így titulálták - az indiánok nyerték. USA Discovery Hosszú idő után, szerdán újra űrrepülőgép startolt Amerika földjéről, mégpedig nemzetközi legénységgel a fedélzetén. Az asztronauták, mint meggyőződhettek arról vasárnap este, jól vannak. No nem voltam lunch-re hivatalos az űrbe, csak egy „nagyon egyszerű" technikai bravúrral a CBS tévétársaság a mérkőzés közben kapcsolta az űrhajót is, ahonnan Ronald J. Gabe kapitány és Stephe S. Oswald jelentkezett, s némileg amiatt búslakodott, hogy a Buffalo vesztésre áll. Aztán a két lebegő ember elmondta, nagyon sajnálják, hogy nem lehetnek a helyszínen, de éppen egy kis űrutazást kell tenniök. Hát így van ez. Van aki az űrbe jár, van aki a futball­meccsre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom