Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 29. „Gólokkal akarok lendíteni a csapaton!" Viorel Vancea eltökélt szándéka, hogy Szegeden (is) bizonyít... A magyarul jól beszélő, tökéletesen értő focista készséges volt, amikor beszélgetésre invitáltam. Mielőtt azonban bármit mondtam volna, ő kérdezett: „Melyik laptól jöttél, mire vagy kíváncsi?" Köntörfalazás nélkül közöltem vele, érdekelne, miért szakftottak vele a bajnokcsapatnál, hogyan Tcerült „lapátra"? Szemvillanása, huncut tekintete rögvest elárulta, szivélyessége, közvetlensége - igazi profihoz illően - mit sem változik, ám , jégre vinni" nem lehet... - Sztár voltál egy első osztályú bajnokcsapatban, most pedig NB II.-ben kell játszanod... Nem érzed magad megbántva? - Miért kellene megsértődnöm? Itt is úgy kell focizni, mint máshol, bizonyítani a másodosztályban is lehet. - Komolyan gondolod, vagy csak udvariassági kitérő a válaszod? - Ha nem tetszett volna az ajánlat, nem jövök! - Legyél őszinte! Válaszút elé kerültél, kivívtad a szakosztályigazgató, Kozma Mihály haragját, aki igencsak neheztelt rád... - Megharagudtak, így igaz... - Közölnéd, hogy kik? Talán Mezey György is? Pedig ő igen sokra értékelt téged... - Azt nem tudom, hogy a mester mit gondol rólam... - Kihagyott a kezdőcsapatból! - Sérült voltam! Utána jött az írországi utazás... Hibáztam, mert néha késtem egy kicsit... FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Egyik legjobbként, ha nem az elsőként tartották számon az idegenlégiósok között. Rendkívüli képességeivel - gólokat rúgott, kétszer annyit futott, mint társai, oroszlánként küzdött - kívívta dr.Mezey György mesteredző, de a többi szakember elismerését is. Mezeyt még a Videoton-Waltham csapatánál kápráztatta el labdabüvölésével, nem csoda, hogy magával vitte Kispetre. Ott sem okozott csalódást, ment a „szekér", csupa szépet és jót regéltek róla, mígnem tavaly ősszel, az írországi BEK visszavágó előtt betelt, majd eltört az a bizonyos pohár... A fáma szerint sorozatban késett az edzésekről, amiért írásbeli fegyelmit kapott. Az elmúlt idényben csupán egyszer-egyszer játszott, ritkán kapott lehetőséget. Megunva a mellőzést, december 9-én úgy adta le lakáskulcsát, hogy többé nem jön Magyarországra. Kozma Mihály, a Kispest-Honvéd FC szakosztályigazgatója ellenérvként hozta tudomására, választhat: eltiltatják az UEFA-nál, vagy oda megy, ahová küldik! A 29 éves Viorel Vancea - akarva, akaratlan Szegeden kötött ki... - Napokat! - Nem, nem! Csak egy napot, illetve egy edzésre késve érkeztem. Ott voltam, de nem időben! Ez nagy baj volt, belátom. - Ezért nem kaptál bizonyítási lehetőséget? - Hm... nem tudom... - Mégis, miért? - Az edző nem én vagyok, nem tudom... - Haragszol a kispestiekre? - Semmi gondom velük! - Új csapatodról, a szegedi játékosokról mit tudsz? - Jó csapat, mert NB I.-be akar jutni! Hidd el, szívesen jöttem ide. Segítek, amivel csak tudok! Mindent megteszek azért, hogy teljesüljön a vezetők és társaim kívánsága, hogy feljussunk az első osztályba! Gólokkal akarom könnyíteni a csapat dolgát. - A szegedi szurkolók igényesek, kimondhatatlanul óhajtják az NB I.-et! Szívükbe zárják a jó focistát, ugyanakkor ráhúzzák a vizes lepedőt arra, akiben csalódnak... A közreműködéseddel hazánkban játszó Sorin Cigan kedvenc volt a Tisza-parti stadionban... - Nagyon szeretném, ha engem is úgy kedvelnének, hasonló vélkemény alakulna ki rólam, olyan elismerésben lenne részem, mint amilyet ő kapott... Csak ismételni tudom, amit mondtam már: bizonyítani akarok Szegeden! Akik ott voltak az elmúlt hétvégén az újszegedi Sportcsarnokban a felkészülési teremlabdarúgó tornán, láthatták, Vanceanak igaz barátja a labda, nem mindennapi képességekkel megáldott focista. Ha ő is úgy akarja, hasznára, nagyon nagy hasznára lehet tavasszal a Tisza-parti gárdának... GYÜRKI ERNŐ Kézilabda Magyar Kupa ESK-búcsú szépségtapasszal Az eredmény ismeretében megdicsérhetjük Farkas Józsefet, a Szegedi ESK NB I-s női kézi: labdacsapatának szakvezetőjét, aki a tegnapi Magyar Kupa nyolcaddöntőjének visszavágó esélyeit reálisan fogalmazta meg. A szegedi edző ugyanis azt mondta, hogy a továbbjutást az elmúlt szerdán már elveszítették, de egy nagyon szoros eredményt harcolnak ki a fővárosi sztárcsapattal szemben. Az első öt percben kettővel nőtt a Fáy utcában megszerzett 17 gólos Vasas-előny. Aztán a 10. perctől fej-fej mellett haladt a két csapat. A második félidő elején egyetlen említésre méltó eseményt jegyezhettünk fel, hogy a több mint egy évet kihagyó Gyimesiné Király Jusztina ismételten csatasorba állt. Majd nem várt focdulat következett be, ugyanis a hazaiak 6-10-ről előbb egyen-"* lítettek, majd fordítani tudtak. De így is 37-2l-es összesítéssel a fővárosi piros-kékek jutottak tovább. Szegedi ESK-Vasas CNC 13^12 (5-6). Újszegedi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Nyári, Veszter. SZESK: SZAMOZVANOVA - Utasi 2, Kálmánné 4 (3), Virincsik 2 (1), GAJDÁCSI 1, ASZTALOS 3, Kocsis 1. Csere: Pigniczki, Fránki, Gyimesiné. Kiállítás: 4, ill. 4 perc. Hétméteres: 54, ill. 44. A Volán a célegyenesbe kormányozott Tatabányai Bányász Tisza Volán 23-24 (9-13) Tatabánya, 600 néző. Vezette: Belső, Jancsó. Tatabánya: Nagy P. - Keresztes, Nagy A, Fürdős, Kranc, Masica, Csillag. Csere: Murai, Vig, Csutora, Tóth, Bodnár. Edző: Simó Lajos. Volán: Fekete - Oszlánczi, Tenke, Mezei, Ördög, Bartók, Bárány. Csere: Dobos, Telek,. Vörös, Avar. Edző: Kővári Árpád. Héfméteresek: Szeged 64, Tatabánya 63. Kiállítás: Szeged 8 perc, Tatabánya 6 perc. Szegedi góllövők: Bárány 7, Avar 4, Oszlánczi 5, Bartók 2, Tenke 2, Mezei 2, Ördög 2. A Magyar Kupában a legjobb négy közé jutásért lejátszott első mérkőzésen a tatabányaiak kezdtek jobban, 2-0-ás vezetést szereztek. Ezután feljött a nagyon fegyelmezetten játszó Volán és a 13. percben 5-4-re vezettek. Ezután nyolc percen át a tatabányaiak hibát hibára halmoztak, Fekete kitűnően védett és a gyors indításokból lőtt gólokkal 11-4-re elhúzott a Volán. Úgy tűnt, hogy el is dőlt a mérkőzést sorsa, de a tatabányaiak a félidő végén összeszedték magukat és 13-9-re felzárkóztak. A második félidő első tíz percében a Volán nagyon fegyelmezetten, gólra törően játszott, és újból 18-1 l-es előnyt szerzett. A tatabányaiak ezután kezdtek rohanni az eredmény után, annak ellenére, .hogy a Volán sorozatban hagyta ki a hétmétereseket, a 27. percben még 24-20-ra vezettek. Az utolsó percek nagyon izgalmasak voltak, a Tatabánya mindent egy lapra feltéve támadott, és az utolsó gólját már csak időn túli hétméteresből tudta megszerezni. Ezen a találkozón a szegedi együttes egységesebb, fegyelmezettebb csapatjátékot nyújtott és megérdemelten szerezte meg idegenben is a két pontot, így nyugodtan várhatja a vasárnapi visszavágót. A tatabányai csapatból sérülés miatt hiányzott a leggólerősebb játékos, Kiss István. A Volán csak 11 játékossal tudott kiállni, mert Farkas és Sándor sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot. Dr. Reményik-emléktorna A CSLSZ és a Szegedi Dózsa rendezésében teremlabdarúgó emléktornát bonyolítanak le, melyre a szervezők a Dorozsma, Tápé, Szegedi Dózsa, Sándorfalva, Tisza-Új SK és a Szeged SC előkészítő korú labdarúgóit várják. A rendezők kétszer hármas csoportokat alakítottak ki, melyből az azonos helyezésűek játszanak az érmekért. Az Etelka sori munkacsarnokban február 22-én (szombat) kezdődő rendezvényen az első összecsapás 8 órakor, míg az ünnepélyes eredményhirdetés 14 órakor lesz. A kupa átadására a CSLSZ és a Dózsa dr. Reményik Lászlónét kérte fel. Idegenben nyert a Szegedi TC SAKK OB Il-es bajnoki alsóházi rangadót játszottak a szegedi sakkozók Szentesen. A hazaiak 3,5 ponttal álltak a tabellán a Szegedi TC előtt, így természetesen az előnyök megtartására törekedtek, s ha lehetőségük nyílott, döntetlenre adták játszmájukat. A mérkőzés első időszakában a vendéglátók akarata érvényesült, így csak az utolsó három partiban tudták a vendégek 8:6-os győzelmüket bebiztosítani. A szegediek közül egy pontot szerzett Tatár Kiss Szabolcs, Papp Z. Csaba, Kovács Artúr, Gránicz János és Apró Adrián, míg Kiss Tibor, Bezdán Sándor, Somló Béla, Csíkos Mihály, Szabó András és Osvárt Imre döntetlenül mérkőzött. Kőhalmi István a Tisza-Új edzője Hétfőn este megegyezett a Tisza-Uj SK vezetősége Kőhalmi Istvánnal, hogy január 28-tól átveszi a megyei I. osztályban szereplő községi labdarúgócsapat szakmai irányítását. A volt NB l-es focista az őszi idényben az NB III-as Kiskőrös csapatában játszott. A községi klub vezetőségétől megtudtuk: Kőhalmi szerződtetésének vannak még tisztázatlan pontjai, mint például foglalkoztatásának időtartama. Arról is szó lehet, hogy amennyiben a csapat szereplése megkívánja, az új edző akár a játékosmezt is magára húzza. „Gütschownak társai is voltak!..." Napok óta mástól sem hangos a német labdarúgás, mint attól a leleplezéstől, hogy Torsten Giitschow, a Dinamó Dresden játékosa éveken át az egykori NDK titkosszolgálatának, a Stasinak volt a besúgója. A dpa hétfői jelentésében idézi a hannoveri Neuen Presse napilap legfrissebb számában megjelent nyilatkozatot. Jörg Kretzschmar a Hannover 96, 27 esztendős profi játékosa, aki egy ideig a Borussia Mönchengladbachban is szerepelt, s Dresdából került nyugatra, újabb Stasi-ügynökök neveit sorolta fel. Kretzschmar szerint az egykori NDK-labdarúgók közül Thomas Doll (jelenleg a római Lazio játékosa), Andreas Thom (Bayer Leverkusen) és Frank Rohde (Hamburger SV) ugyancsak a Stasinak dolgozott. A leleplező hannoveri labdarúgó elmondta, hogy 1978 és 1980 között Gütschowval együtt tagja volt a drezdai gyermek- és ifjúsági sportiskolának, ismeretségük tehát igen régi keletű. A Neuen Presse idézi Kretzschmart: „Olyan emberek, mint Doll, Thom és Rohde csak megvetést érdemelnek. Ók kizárólag a karrierjükkel törődtek, aminek érdekében mindent megtettek. Felháborító és rossz dolog, hogy most ezek a sportolók nyugaton ünnepelt sztárok, sok pénzt keresnek, s úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ha ilyet látok, gyűlöletet érzek..." Kretzschmart 1984-ben Cottbusban egyévi szabadságvesztésre ítélték, miután Bulgáriából sikertelen disszidálási kísérletet tett Görögországba, s ezúton a bukott sportolók megbélyegzését viselte az NDK fennállásáig. „Elítélésemet követően az NDK-nak már nem voltam jó futballistája..." mondta a sokat tudó egykor mellőzött labdarúgó. Különös ellentmondás, vagy törvényszerűség? A szegénység és az eredményesség az SZVSE-nél egy házban lakozik A Szegedi Vasutas nemcsak az egyik legrégebbi, hanem egyben a megye sportjának meghatározó egyesülete. Atlétikában, birkózásban és tájékozódási futásban náluknál jobb eredményt egyik megyebeli klub sem tud felmutatni. Csak a labdarúgók lógnak ki a sorból... Valamikor az SZVSE-nek is sokkal több szakosztálya volt. Tizenkét évvel ezelőtt például kilenc sportág versenyeztetéséhez teremtették elő a pénzt. Beláttuk, ennyi szakosztálynak mi sohasem tudunk megfelelő körülményt teremteni, így a női és férfi kosárlabdát, a sakkot, a tekét, a kerékpárt más sportkörnek adtuk át - mondta "" 1"1 Halász Antal, az SZVSE ügyvezető elnöke. Majd így folytatta: A jelenleg működtetett négy szakosztályunknak a létesítményeink is megfelelő verseny- és felkészülési lehetőséget biztosítanak. - Úgy tudom, hogy tavaly az év közepén megalakult a vasutas sportegyesületek ligája, amelynek nyolc klub a tagja. Köztük az SZVSE is. - Az ország vasutas klubjait az eredményeik, s a körülményeik alapján rangsorolták, mi az 5-6. helyet foglaljuk el. Egyébként a 9l-es évünk az egyesület történetében egyedülálló sikert hozott. A bajnoki pontszámokat 202-ről 248-ra növeltük. Igazolt sportolóink száma 570-ről 617-re emelkedett. Igaz, hogy aranyjelvényes minősítésűből kettővel kevesebbel rendelkezünk, azonban az első osztályú versenyzőink száma 7-ről 16-ra nőtt, ami azt bizonyítja, hogy fiataljaink fejlődése töretlen. Hosszú idő óta most van először olyan sportolónk, Dudás Gyula atléta személyében, aki ott lehet a barcelonai olimpián. A birkózóink nem várt sikert értek el: a másodosztályú csapatbajnokság győztesei lettek, jogot szerezve a legjobb együttesek közötti szereplésre. Tájfutásban két magyar bajnoki címmel dicsekedhettek versenyzőink. Végül, azt hiszem hosszú idő után először, a labdarúgókkal is elégedettek lehetünk, hiszen jó úton haladnak az NB Ill-ba kerülés felé. - Az elmúlt év végén tartották a vasutas egyesületek országos értekezletét, amelynek során tovább csökkent a központilag támogatott klubok köre. Az SZVSE továbbra is élvezi a központ bizalmát. De vajon elegendő a korábbi szint megtartásához a most rendelkezésre álló összeg? - Három évvel ezelőtt és 1990-ben 1.3 millió forint volt az állami támogatás. Tavaly már csak a felét kaptuk. Az idei összegről még nem hallottam. Az már biztos, hogy a MÁV 1.5 millióval csökkenti az úgynevezett működési költség összegét. Ebből aztán egy fordított irányű grafikon rajzolódik ki: egyrészt javultak az eredmények, másrészt pedig egyre csökken a rendelkezésre álló pénz. A saját bevétel növelése pedig egyszerűen lehetetlen már. - Ilyen helyzetben mit tesz a fizetett sportvezető? - Évek óta a szakosztályaink annyiból gazdálkodnak, amennyi a szerény működéshez feltétlenül szükséges. A szegedi vasutas versenyzőinek soha sem voltak márkás felszereléseik. Mindig kihasználtuk a szerényebb, de jutányosabb vasutas szolgáltatásokat. Most le kell ülni a szakosztályok vezetőivel, edzőivel, s ismét egyeztetni kell, az éves versenynaptár ismeretében, a zökkenőmentes működéshez szükséges anyagi igényt. Az már előre látszik, hogy az idén kevesebb versenyre jutnak el az SZVSE sportolói, s ez feltétlenül lecsapódik az eredményekben is. Tóth Imre, a Szegedi MÁV Igazgatóság vezetője tud a gondunkról, de ő sem tud rajtunk segíteni a legnagyobb jóindulata ellenére. - Tehát bázisbővítésre lenne szükség? - Nagyon elkelne egy újabb támogató. A klub elnöksége egyébként mindent elkövet, hogy új pénzforrást találjon, s hogy a lehetőségeinket minél jobban kihasználjuk. Ennek fejében tanfolyamokat indítunk, szállodát üzemeltetünk, a pályáinkat, létesítményeinket bérbe adjuk, utazásokat szervezünk, s megpróbáljuk minél nagyobb haszonnal működtetni a melléküzemágunkat. Ennek ellenére örülnénk, ha nem csupán a MÁV lenne az egyesület egyetlen bázisa. Atlétáink, vagy birkózóink eredményei ma már igazi reklámhordozók... - mondta Halász Antal. SÜLI JÓZSEF