Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 29. Sándorfalvától Cambridge-ig Vezetőségválasztás az operabarátoknál A Szegedi Operabarátok Egyesülete lezárta megalakításától számított első kétéves periódusát, és megtartotta vezetőségválasztó közgyűlését. Az egyesület az 1990 január 23-i alakuló ülésétől számítja fennállását, s azóta számos összejövetelt szentelt operával kapcsolatos munkájának. Ezek közül néhány: 1990-ből találkozás a Szegedi Nemzeti Színház vezetőivel a Somogyikönyvtárban, beszélgetés a Hamupipőke című Rossini opera tévéfelvétclénck szereplőivel, operalátogatás Debrecenben, a J. Strauss Denevér előadáson, karácsonyt összejövetel a Vaszy Operastúdió növendékeivel, és a tiszteletbeli tagoknak járó oklevelek átadása a Konzervatórium nagytermében; 1991-ből Airizer Csaba és Frankó Tünde áriaestje a Bartók művelődési házban, operalátogatás Budapesten (Verdi: A végzet hatalma, Marton Évával), kapcsolatfelvétel az újjáalakult budapesti operabarátokkal, a Vaszy Operastúdió Varázsfuvola-bemutatójának erkölcsi, szervezési és anyagi támogatása, az 1990®l-es operaévad legjobb női és férfi alakítására kiírt pontverseny győzteseinek járó díjak átadása (a díjakat Vámossy Éva és Gregor József kapta), kísérlet a taglétszám bővítésére, bíráló reakció a Délmagyarország évadértékelő írására, kétnapos énekverseny szervezése és lebonyolítása, résztvétel a budapesti operabarátok gáláján, .A Varázsfuvola Szegeden" című kiállítás megszervezése és megnyitása a premier előtt; végül 1992-ből megbeszélés Molnár József operaigazgatóval az énekverseny győzteseinek felléptetéséről és a további együttműködés alapvető kérdéseiről. A 174 rendes és 10 tiszteletbeli tagot számláló egyesület január 27-én megválasztotta új elnökségét. A választás eredményeként elnök: dr. Keszthelyi Béla (második periódus); alelnökök: Telihay Lászlóné dr. (2. periódus) és Horváth András; titkár: dr. Csernay László (2. periódus); pénztáros: Keresztes Klára; jegyző: dr. Szolnoky Jenő; a számvizsgáló bizottság elnökei: dr. Marincs Ferenc (2. periódus) és Szegfű Ilona (2. periódus). Jandó a mozisztár FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Húsz éve tanít Sándorfalván. Azt tartják róla, más, mint általában a vidéki pedagógusok. Mindig tervez, szervez, keresi az újat. Megszállottja a kultúrának, szenvedélye a tanítás. Új meg újabb ötletei állandóan beszédtémák elismerés, rácsodálkozás éppúgy környékezi, mint rosszallás és hitetlenkedés. Ki célratörő, eredménycentrikus, sokoldalú nőnek tartja, ki a kultúra üzletasszonyának, ki csak egyszerű rajztanárnak, ki reformpedagógusnak. Egykori és mai tanítványainak ő ,41 tanárnéni", akivel beszélgetni lehet. - S talán az utóbbi, a diákvélekedés, a tanulói ragaszkodás, az emberformálás az, ami a legfontosabb Gémesné Tóth Annának. Haldokló oroszlánba rúgni nem etikus dolog - ezt már La Fontaine is megénekelte -, ám nem kevésbé etikátlan a fogadtatás, melyben Jandó Jenő hétfőn este részesült. Filharmóniai szervezésben érkezett bérletes hangversenyre a művész, kit méltán tartanak hazánk egyik legnagyobb zongoristájának. Eddig a Tisza Szálló nyújtott otthont kamarakoncerteknek, ám nem teszi ezt lehetővé eztán az intézmény sokakat fájón érintő privatizációja. A kultúra persze veszteséges üzem, így pénz és jobb helyiség híján a közönség a Belvárosi moziban találta magát, s ez még önmagában nem is volna baj. Tény azonban, hogy mindenféle gazdasági válság ellenére is igazán keríthetett volna egy állítható zongoraszéket az emlegetett szervezőiroda, hiszen két egymásba csúsztatott ülőalkalmatosságon egyensúlyozva még a Boci-boci elővezetése is komoly vállalkozás. Persze a környezet s a színpadkép puritánságát - vagy inkább szegényességét - is ellensúlyozhatta volna valamivel szakavatottabb világítás. Csupán a művész talpraesettségét dicséri azonban, hogy megtalálta a klaviatúrát, annak ellenére, hogy azt teljes árnyék borította. Kínos volt továbbá, hogy a gyér közönség meglehetősen didergett, hiszen a házban fűtés helyett hűtés működött, ám a szünetben a ruhatár kiürült, így a második rész alatt a nézőtér is felengedett. Valóban silány képet nyújtanak Szegedről ezek a tragikomikus körülmények. Ezért is kívánkoztak előre annak ellenére, hogy Jandó Jenő művészete mindent feledtetett. Olyan misztérium részesei lehettünk, mely csak ritkán adatik meg. Ember és muzsika örök szétválaszthatatlanságáról szólt ez az este. A mester egyenes derékkal, földöntúli eleganciával, könnyeden rakta elénk verítékkel szült, briliáns varázslatát. S az érett kalász valóban meghajlik. ...Tomboló tapsorkánt érdemelt volna. SIMON KINGA - Mennyi lehetősége van itt arra egy rajztanárnak, hogy megvalósítsa gyermekformáló elképzeléseit? - Úgy érzem, hosszú évek elégedetlensége után végre most jutottam el egy olyan szituációba, hogy meg tudom tenni. Jól érzem itt magam, mert hagyják, hogy dolgozzak. Nem mindig volt így, hiszen az a fajta ember vagyok, aki a gyerekek elvárásait, rejtett igényeit is ki akarja elégíteni. Más módon közelítek hozzájuk, mint ahogyan megszokott, mint azt a tantervi utasítás előírja. Ezért aztán számtalanszor kerültem kínos helyzetbe, de ha kellett a kollégákkal is felvettem a harcot a gyerekek érdekében. Hiszek abban, hogy nagyon közel lehet hozzájuk kerülni, ha minél többet beszélgetünk velük. A rajzórákon az esztétika kapcsán bármilyen témát be lehet dobni a környézetalakításról. Engem borzasztóan zavar, hogy a tanítványaimnak nincsenek egyéni stílusjegyeik, próbálok ezen változtatni. És nagyon jó érzés, amikor már a folyosón mosolyogva azzal fogadnak, mikor beszélgetünk. Büszke vagyok rá és élvezem, ha visszajönnek a régi, nagy gyerekeim és beszámolnak felnőtt életük alakulásáról. - Ezekből a „beszámolókból" milyen következtetésekre jutott? - Például arra, hogy miután kikerülnek a gyerekek a nyolcadikból, nincs tovább lehetőségük esztétikai nevelődésre, szépérzék, jó ízlés fejlesztésére. Még a leghétköznapibb dologban, az öltözködéskultúrában sem. - Ez ösztönözte arra, hogy tavaly divattervező szabadiskolát indítson Szegeden ? - Ez is, de ott már egy magasabb szintű igényt és képzést teljesítettünk. Sikerült szuper szakemberekből összehozni az előadógárdát. Hozzáértésével, pedagógusi odaadásával meghatározó, kiemelkedő egyéniség volt közöttük Sándor Eszter. Más, a Magyar Divatintézettől hívott előadók mellett a szegedi textiliparisok, Molnár írén és Pécsi tanár úr is sokat nyújtottak. Kár, hogy eddig még nem sikerült szakmásítani ezt a képzést, ugyanis a minisztérium nem tudja hová besorolni, mert tematikája alapján több, mint középfokú, de még nem főiskolai szintű. - Ötletes, olcsó, egyéni öltözködésre Sándorfalván is tanítani szeretne, úgy hallottam. Háziasszonyképzőt, magániskolát kötnek szóbeszédben a nevéhez. - Valóban felvetettem ennek a gondolatát Eke Károly képviselő úrnak és a helyi elöljáróknak, akiktől eszmei támogatást kaptam. Gyakorlati tapasztalatokat egy osztrák gazdasszonyképző magániskolában volt módomban szerezni. Ott hihetetlenül jó körülmények között, minden gyereknek saját felszerelést biztosítva, precíz egyéni tematika szerint oktatnak komplex ismereteket. Hasonló képzést nálunk is szükségesnek tartok. Össze kellene fogni itt falun azokat, akik alacsonyabb képzettséggel kerülnek ki az általános iskolából és megtanítani őket a háztartási ismeretekre. Például a pénzgazdálkodásra, a fizetés beosztására. Meggyőződésem, hogy ha ezzel kapcsolatosan eljuttatnánk őket egy magasabb szintű gondolkodáshoz, kevesebb lenne a családi gond, sok válást lehetne vele megelőzni. Mérsékelni tudná talán az alkoholizálást is. - Összetett, a háztartás minden területére kiterjedő képzésre gondol? - Egy kicsivel még annál is többre. A helyi sajátosságokat figyelembe vevő tematikába beleférnének még a kisállattenyésztési és kertészeti ismeretek is, hiszen amit az asszony otthon meg tud termelni, azért már nem kell pénzt kiadnia, az plusz. Sőt, tovább mennék: a vendéglátást is tanítani kellene. Ha az épülő autópályával be tudnánk kapcsolódni az idegenforgalomba az összkomfortos új házakban élők szállásadói lehetnének a falusi turizmusnak. - A gazdasszonyképzés egyfajta átképzés is lehetne, a másfajta munkákból kiesőknek is, csakhogy rendkívül eszközigényes. Konyhafelszerelésekre, varrógépekre, kisállattelepre, egyebekre sok pénz kellene, s persze egy épület... -És szemléletváltozás, felismerése annak, hogy erre szükség van. A közvéleményt formálandó én elhatároztam, hogy ha a háziasszonyképzést most még nem is sikerül elindítani otthon szabás-varrás tanfolyamot szervezek. Eltérőt a megszokottól, olyat, ahová mindenki elhozhatja a gyermekei és a maga kinőtt, megunt ruháit és ötleteket kaphat arra, hogyan tudja azokat megújítani. - Remélem, kap megfelelő támogatást is ennek mielőbbi megvalósításához Sándorfalván. De hogyan futja még az energiájából egy ilyen házi varróiskolára? Nem elég a rendes iskolai munkája, a „mellékes" tevékenységei, a szegedi Eminens oktatási irodája, idegennyelvű könyvkereskedői tevékenysége, az, hogy három gyermek édesanyja? - Örömmel csinálom minden munkámat. Amit eddig elértem, azt az eszemmel és a két kezemmel valósítottam meg. Sokat dolgozom, de tudom, hogy mit akarok. Racionálisan gondolkodó ember vagyok, kicsit maximalista. Eddigi életemet a kultúrának és a gyerekeknek szenteltem. Ezután is ezt teszem. Szüntelenül tervezek, szervezek. Mostanában éppen azt, hogy a Cambridge-i egyetemmel alakuló könyvértékesítési kapcsolatomat hogyan lehetne kombinálni azzal, hogy Sándorfalván vagy Szegeden kialakuljon egy tanárátképző központ, ahonnan olyan pedagógusok kerülnének ki, akik diákjaikat már a Cambridge-i nyelvvizsgára tudnák felkészíteni. De minden este odaülök a három gyerekem mellé és ellenőrzöm, megbeszélem velük a házi feladataikat, gondjaikat és örömeiket. SZABÓ MAGDOLNA Ha jól emlékszem, Georg Samsa utazó ügynök nem volt túlzottan elragadtatva a sors azon ötletétől, amikor egy reggel szörnyű féregként ébredt az ágyában. Veréb Pistából viszont végérvényesen és visszavonhatatlanul sztár lett. Néhány napja ott üldögélt a televízió virágmintás ülőgarnitúráján, jól öltözött volt, kissé hanyag, magabiztos és fölényes, ahogy ez illik egy debütáló showműsor exkluzív főszereplőjétől. Veréb Pistát jónéhány hónappal ezelőtt láttuk először, Friderikusz Sándor riportműsora mutatta be a milliomos kamaszt, csakhogy akkor még dokumentalista szituációban, úgymond valóságszagúan, amikor megszólalt a lenézett, a havi cirka 14 bruttóért dolgozó tanár nő is, s a kamera kedvéért Pista vödröt is cipelt, szénázott, szalmázott, az állatokat is gondozta, szóval ahogy napra nap. Ám ezen a televíziós show-n Friderikusz beolvasott egy levelet, ami arról szólt, hogy a kedves levélíró olyannyira megszerette Pistát, hogy benne látja a magyar jövő letéteményesét, a jövő emberét, valamint biztos abban, ha ez a kivételes ifjú, mármint Pista ülne Kupa Mihály pénzügyminiszter helyén, hát bizonyára nem így állna az ország helyzete. Nem ilyen rosszul. Sőt, ez az össznépi prosperálás egyik föltétele lenne. Pista elmosolyodott, bólintott, és azt mondta, hogy na ezt pontosan ő is így gondolja. Kacagtak, tapsoltak is a nézők, mintha máris fizetésemelést, prémiumot, nyereségrészesedést kaptak volna. Arról persze van véleménye mindenkinek, hogyan is nézzen ki egy tizennégy esztendős magyar ifjú. Jómagam inkább azt szeretem, ha speciel érintetlen, s mégha látott is pornográf filmet, túlzottan nincs oda érte, habár egyszer csókolózott már tizenkét és fél percig is a hosszú szempillájú, hirtelenszőke Landerer Jutkával, s tették mindezt hunyt szemmel, mély átéléssel, meg-megremegve. Nekem az a tizennégy esztendős magyar ifjú a szimpatikus, aki elolvasta már A 22-es csapdáját, Az oroszlánkölyköket, az Ábel a rengetegben-t, a Piszkos Átváltozások Fred-et, és most jár a Pillangó kétszázhuszonnegyedik oldalán, továbbá Prince és Metallica lemezekkel üzletel, maximum ezerforintos tételben, valamint jobb szélső a SZVSE serdülő egyben, de már az ifi kettőbe akar kerülni és van is esélye rá. Nekem az a magyar ifjú a szimpatikus, aki nem álmodik sajthegyekkel, konyakárakkal, dinár- és márkaárfolyamokkal, hajnali háromkor nemhogy fölkelne, hogy a fekete határnak induljon, de éppen átfordul a másik oldalára, ellenben csak hosszas könyörgés után hajlandó reggel hét óra tizennégykor kiméltóztatni a kamaszszagú ágyból, és a matamatika házi feladata csak félig van kész, és alig húzza be maga után az iskola csuparács kapuját, máris berreg a nyolc órás csöngő, de különben akármikor megjavítja sárgakék Babettáját, a könyvespolcát és édesanyja seprűjének eltörött nyelét.. Ebben az országban igen sokan hiszik azt, hogy alkalmasabbak Kupa Mihálynál, aki pénzügyminiszter, vagy Jenei Imrénél, aki szövetségi kapitány, netán Gombár Csabánál, aki pedig a rádió igazgatója. Ez a nemzeti optimizmus igen szép és reménytkeltő, de ebben az országban mégiscsak nagyon kevesen alkalmasabbak Kupa Mihálynál, Jenei Imrénél valamint Gombár Csabánál. Annyian semmi esetre sem, mint amennyien ezt hiszik. Ebben az országban mármost, a jelek szerint, roppant szórakoztató és mulatságos, ha egy tizennégy esztendős koravén, sok nyulat és bikát és vámos tisztet látott, lélekben máris kiégett kamasz alkalmasabbnak hiszi magát Kupa Mihálynál. Ebben az országban igen sokminden arról szól, hogy az ember nem úgy jó, ahogy van, tehát ha énektanár, akkor valóban énektanár, ha bolti eladó, akkor tényleg bolti eladó, s ha politikai kommentárok újságírója, akkor valóban ilyen minőségű újságíró, nem, itt mindig egy kicsit másnak is kell lenni, üzletelni kell, fusizni kell, mellékállásolni kell, el kell adni magunkat kormánylapnak, ha fanyalogva is, de oda kell állni a lojalitás cinikus maszkja mögé, hírhedt ateistaként klérikus botrányt kell kavarni, kussolni érdemes újsütetű, magasabb szempontok szerint, a nemzeti érdek jelszavával uszítani, és vasárnap hajnalban a demagóg Csurka-mondatokat is meg kell érteni... és a többi. Ebben az országban a többség nem magánál, hanem a másiknál akar jobb lenni és ez egy roppant sportos, amolyan szabadidőruhás kívánság, túl sok gondolat sem szükséges hozzá, mert elég az erő mord és szellemtelen tekintélye, ámde, már bocsánat a moralizáló szószaporításért, a másiknál jobbak csak úgy lehetünk, ha először azon magunknál leszünk jobbak, aki pedig a priori nem volt jobb a másiknál. Ez egy nagyon egyszerű föltétel különben, nem is értem, miért nem alkalmazzák. Mert nem alkalmazzák. Ebben az országban igazából legalább két esztendeje senki senkitől nem kért bocsánatot. Mert azt hiszik, ez a gyöngeség jele lenne. Ebben az országban igazából legalább két esztendeje senkinek nem bocsátottak meg. Mert azt hiszik, ez a gyöngeség jele lenne. Ebben az országban két esztendeje nem hibáztak. Ebben az országban két esztendeje csak hibáztak. Most olyan időket élünk, hogy a tizennégy éves kamaszok kihagyják a csókolózást, és azzal kezdik, amit pedig csak hosszas előkészületek, pontos ismeretek, lelki és fizikai érettség után szabadna megtenni, hogy aztán valóban jólessen, finom és árnyalt, érzelmektől és testi mozdulatoktól gazdag legyen, hogy valóban a szerelem határtalan szabadságát, s nemcsak az egyik fél, de mindkettőjük örömét is szolgálja. DARVASI LÁSZLÓ